Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-16 / 64. szám
q n 4 Totv* uTcr-vpr vppft?s<0 1968. március 16«' Áruház, ami még nincs Régi téma, hogy Szekszárd kereskedelmi ellátottsága enyhén szólva rossz. Üzlethálózata például rosszabb, mint a járási székhelyeké. A megye és a város vezetői időközben különféle megoldásokkal próbálkoztak, de a leglényegesebb, az áruház még csak nem is épül. Körülbelül öt évvel ezelőtt sikerült elérni, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium kollégiumát Szekszárdon tartották: ezen megvizsgálták Szekszárd és Tolna megye kereskedelmi helyzetét. Itt már arról volt szó, hogy gyorsabban kell megépíteni az áruházat, mint eredetileg tervezték korábban is kell kezdeni, de befejezni is. A tanácskozáson részt vevő illetékesek meg is ígérték, hogy mindent elkövetnek az áruház minél gyorsabb felépítése érdekében. Am, az ígéretnek, sürgetésnek még máig sincs semmi eredménye: az áruház építését el sem kezdték, és ez idő szerint nincs is ember, aki meg tudná mondani, hogy egyáltalában mikor kezdik. Megkérdeztük Horváth Józsefet, a megyei tanács vb-elnökhelyet- tesét, jelenleg hol tart az áruház ügyé. íme a válasz: —- A terve a nyárra kész lesz. Az eredetit egyébként időközben többször átdolgozták. Az áruház ügyében a napokban tárgyaltunk Budapesten. Sajnos, egyelőre még nincs meg a pénzügyi fedezet, de talán néhány hét múlva ez is elintéződik. — Mint állami áruház épülne? — Igen, kezdettől fogva erről van sző. — Csakhogy az eddigi huzavona Ismeretében mer-e valaki ebben bizakodni. . . Nem lenne jobb más szervvel is tárgyalni? Talán az eredményesebb lenne. • * — Tárgyaltunk a közelmúltban a SZÖVOSZ elnökhelyettesével, megígérte, hogy utána néz, de még nem kaptunk választ. Tavaly ä SZŐVOSZ-kongresszus szüneteiben a beszélgetések során ez a téma is felvetődött. A SZÖVOSZ képviselői kedvezően nyilatkoztak, de e téren sincs még előrébbjutás. Mivel a megye általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetei időközben több hasonló problémát gyorsan, rugalmasan megoldottak — ennek eredményeként sikerült megkezdeni több járási székhelyen az áruház építését —, felvetődik a kérdés, nem ez lenne a járható út Szekszárdon is? Fel is kerestük Kálmán Gyulát, a MÉSZÖV elnökét és helyettesét, Horváth Jánost. <5k úgy nyilatkoztak, hogy vállalni tudnák a szekszárdi áruház gyors megépítését: több szövetkezet összefogásával megteremthetők lennének annak a pénzügyi feltételei. De ehhez az kellene, hogy megállapodás szülessen több részletkérdésben. Korsós István, a megyei tanács kereskedelmi osztályvezetője a minap azt mondta, hogy ők azt a szervet támogatják, amelyik előbb megépíti az áruházát. Nincs már a régi kötöttség, a városban minden kereskedelmi szervnek joga van terjeszkedni. Most tehát tulajdonképpen elmozdulhatna a holtpontról az áruház ügye. Az általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetek megteremthetnék a pénzügyi fetételéket, ennek elvileg nincs akadálya. Am, libgy végül is mi történik, ki és hogyan építi, nem lehet megjósolni. A város ellátási érdeke mindenesetre azt kívánná, hogy az áruház ügye ne húzódjon ' évekig. BODA FERENC SÍ ffOIXTORNYAI GONDOK „Mégsem szóltunk a KÖJÁL-nak...44 ■ Egyre több az ipari munkás ■ Kacsalábon forgó kastély ? — Vasárnap mindenki Cecére megy szórakozni... — ezt többen elismétlik Simontornyám A „mindenkit” tegyük csali idézőjel közé, mert azért sokan maradnak otthon, amit a horgászok számának rohamos gyarapodása is sejtet, s még többen mennek ki a szőlőhegybe, mert a simontomyai honosságot ma is egy kicsit ez jelképezni. „Nekem ugyan nem kellene, dehát az uram..— mondja az egyik asszony, s a férfiak számára valóban kikapcsolódás a vasárnapi munka, a szőlőben, no meg persze a poharazás is a szomszédokkal. A fiatalabbak azonban feltétlenül Cecére indulnak: Cece jelenti a külvilágot, a városias légkört, s ha figyelembe vesszük a szép Csók-múzeumot, a kultúrát is. Mi van Simorftornyán? A válasz egyértelmű: semmi. Mozi nincs, épületét életveszélyesnek nyilvánították, a cukrászda, vendéglő pedig.., •— Erről jobb nem is beszélni, — mondja a tanácsházán, valar ki. — Nincs még a megyében egy ilyen elhanyagolt vendéglátóüzem. Tulajdonképpen fel is merült már az egyik tanácsülésen, hogy kihívjuk a KÖJÁL-t, de áz indítványt leszavazták, mert biztos, hogy nem engednék üzemelni. Akkor aztán még ez sem lenne. NÖVEKSZIK A KÖZSÉGFEJLESZTÉS Az idén jelentősen megnőtt a községfejlesztés: a vállalatok 588 ezer forintot fizetnek be. Tekintélyes összeg, ha figyelembe vesz- szük, hogy a lakossági hozzájárulás alig haladja meg a 300 000 forintot. De ez is kevés, s amit a simon tornyaiak, mint balszerencsét emlegetnek: a bőr- és textil- vállalatok csak 1.5 százalékot fizetnek, a többi vállalatnak megállapított 2 százalék helyett, ez pedig a községfejlesztésben 200 000 forintot jelent. A pénz nagyon kellene, mert a község egyre inkább ipari központtá növi ki magát: a 4730 lakos nagyobbik része ipari munkás, nem beszélve a bejárókról, bedolgozókról, akik napközben ugyancsak gyarapítják a lakosság számát. A kommunális beruházások tehát egyre fontosabb szerepet kapnak, de egyelőre pótolni kell az elmaradt építkezéseket, s a jelentősen megnövelteden községfej lesztés is kevés. ISKOLA ÉS TÁVOLABBI TERVEK Az idén nem sokra mennek a csaknem egymilliós fejlesztési alappal, illetve az egész összeg az új iskolaépítésre kell. Kell? — kevés is. Az új, négytantermes iskolához a megye ad 1,2 milliót, egymüliót a községnek kell adnia, s ehhez nem ía volt ©lég az idei fejlesztési alap. bankkölcsönhöz is kellett folyamodniok. De hát az iskola fontos, sorrendben mindent megelőz, s az egyébként égetően sürgős járdaépítésre is csak néhány ezer forintot tudnak fordítani. Majd jövőre, mondják Si- montomyán, s az elkövetkező évekre sokféle programot dolgoztak ki. A járdaépítés még sokáig nem kerül le a napirendről, de ez is a községrendezés távolabbi céljait szolgálja már. Mert Simon- tornyát rendezett, modem községgé akarják átalakítani, a tervezett uszoda is ezt a célt szolgálja. S hogy ne vesszék el as sem, amit a múlt hagyott örökülj itt van a vár, évszázaüos emlékeivel, s az újabb évszázadokra szóló újjáépítés terveivel. „vár Állott...1* Vár állott, s bizony kőhalom-« má változott az évszázadok folyamán. Az újjáépítéshez az Országos Műemléki Felügyelőség nem sajnálja a milliókat, eddig több mint 4 milliót irányoz elő a tervezett költségvetés, de nyilván többe fog kerülni. Tiszteljük múltunkat, óvjuk emlékeit, mégis óhatatlanul felmerül a kérdés: érdemes-e, kell-e ennyit áldozni egy olyan várra, amelynek soha nem volt túlzott történelmi jelentősége. Előkerült ugyan néhány szép reneszánsz részlet, a vár stílusában mégsem egységes; minden kor rajta hagyta a nyomát, s így hiányzik belőle az isj amivel több újjáépített várunk rendelkezik: a kor szellemét sugárzó stílusegység. Simon tornyán azonban ezzel nem sokat törődnek, mert az újjáépített vár számos község- fejlesztési program megvalósulását is jelenti: könyvtár, helytörténeti múzeum, előadói terato, klubhelyiség kap helyet bennem s természetesen az ilyenkor elmaradhatatlan „vendéglátóipari egységek”, talán túlzott mennyiségben is. Mert lesz itt akkora borkóstoló, hogy fél Simon tornya belefér, cukrászda, éttérén», ugyancsak tisztességes méretekben. A tervek túlmutatnak a simon tornyai szükségleteken, a vár nemcsak a községnek épül, hanem az idegenforgalomnak i$, ami Simon tornya fejlődése előtt új szakaszt nyithat, De mindez még a jövő dolga, hisz a várat 1970. május 1-re kell átadni, addig pedig van idő. A munkák jól haladnak, az időpont is távoli, az építők tehát optimisták, s azt mondják, mindennel elkészülnek addigra. Szívesen elhisszük. De addig bizony élég sok a megoldatlan kérdés Simon tornyán, s egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, ha az itteniek szívesen átugornának egy-két évet Különös, érthetetlen módon egyszeresük úgy érezem, hogy nékem is ugrálnom kellene. Forró lett a fejem, a tűz, az erdő, a vadak össze-vissza keringtek előttem, azután a karom, lábam rándult egyet-egyet, és végül úgy rémlett, hogy ott ugrálok velük a tűz körül, de már nem tudtam magamról — Reggel arra ébredtem, hogy megkötözve fekszem, és Laporter ül mellettem. „Csak maradjon nyugodtam” — mondta szelíd hangon, ahogy nagy betegekkel szokás beszélni. Irtózatosan fájt a fejem. „Mi... miért vagyok megkötözve?” Laporter hallgatott. „Miért nem felel? — kiáltottam ingerülten. — 133 — „Nézze, magla rosszul volt tegnap, és hát... elfelejtettük, hogy bizonyos embereknél... A kivi pálinka gyilkos dührohamot idéz elő... Igen ritka eset, de előfordult már máskor is” Kissé felemelkedtem. 4 „ Borzasztó volt! A főnök törökülésben guggolt mellette Gri- son. Előttük feküdt két pigmeus és Byrel... Holtan!... Agyonlőttem őket! El tudod képzelni, mit éreztem?... A kábító ital dührohamában lövöldözni kezdtem, és megöltem két bennszülöttet meg egy európait A kilőtt revolverem ott feküdt mellettem. Elhallgatott, és lihegve bámult maga elé. Két pimasz hiéna egészen közel osont hozzájuk, és néhány lépésnyire előttük leültek, mintha ők is hallgatnák az elbeszélést Galamb egy homokkövet vágott feléjük, mire a két állat rekedt vakkantással elfutott a sivatagba. — Itt kezdődött minden — folytatta Kölyök. •— Később Laporter eloldozta a kezemet. Borzalmas főfájásom volt. Dél felé járt az idő. A törzsfőnök mozdulatlanul ült, nem szólt semmit. Illomomak hívták. Ez is a fülemben maradt, mert olyan furcsa név: niomor... Grison beszélt vele, azt mondta, hogy földelje el a halottakat. Ulornor nem felelt.. Csak ült, a lábujjait piszkálta, és maga elé bámult. Lorsakoff azt mondta, rossz jel. Ha a főnök nem szól, akkor fogadalmat tett. Nagy fogadalmak után sokszor hetekig hallgat a bennszülött, és ilyenkor nem lehet tudni, hogy milyen fogadalmat tett. Esetleg csak elbujdosik néhány hónapra az őserdőbe, de az is lehet, hogy valamennyiünket le- olet, mielőtt továbbmegyünk... Lefényképezték a hallottakat. Azután jegyzőkönyvet vett fél. Ebben az állt, hogy én öltem meg kivimámorban Bvrelt és a bennszülötteket. Grison és Laporter aláírta. Lorsakoff elém tette — 134 — a papirost. Ha nem írom alá. ezt a bíróság csak súlyosbító közülménynek veszi majd. Különben sem volt szándékomban letagadni. Es mit értem volna vele? Négy tanúval, szemben? Aláírtam. Ezután Lorsakoff azt mondta, hogy menjünk a tanár élé. Talán valami baj érte Russelt és dr. Brétailt? Elföldeltük a halottakat, azután útnak indultunk. Behatoltunk a dzsungel sűrűjébe, a nyomukon. Később Laporter és én pihentünk. Lorsakoff Grisannal előrement. Egy óra múlva visszatértek, és azt mondták, hogy menjünk tovább, nem találják a nyomukat. Pedig már mélyen benn jártunk a titokzatos Batalanga-föJdöm. Délután ráaikadtunk Russél tetemére. Agyonlőtték. Laporter, Grison és Lorsakoff látszólag kétségbeesetten rohantak a tetemhez. „Gyilkosság...” — mormolta Lorsakoff. „És Brétail?” — kérdeztem; „Vagy őt is megölték, vagy...’* „Vagy?—” Egyik sem felelt Lefényképezték a tetemet. Némán visszaindultunk. Nyomasztó és titokzatos volt az egész. Útközben a sivatagban Grison azt mondta: „Maga szörnyű bűnt követett él, Iljics. Ha nem zárják be, akkor élete végéig tébolydába kerül. Nem akarom tönkretenni. Lorsakoff és Laporter is hallgatni fog. A jegyzőkönyv maradjon a mi titkunk. De cserébe: maga az én emberem lesz. Szükségem van megbízható segítőtársakra. És magában bízom. Ha egyszer elveszíti a bizalmamat, nyilvánosságra kerül a zsebemből ez a jegyzőkönyv.és a fénykép! Minden pillanatban az őrültek, a fegyencek vagy a földönfutók sorsára ítélhetem...” „Mit kíván tőlem?” — 135 —
