Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-11 / 35. szám

1068. február Jl. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 9 „Áldozat vagyok...!" Meghitt beszélgetés egy szélhámossal Az ítéletet délután hirdették ki; ez volt az utolsó tárgyalás azon a napon. A természet néha ol­csó jelképekkel siet segítségünk­re: a mellékutcára néző' ablakon át látni lehetett, hogy komor fel­hők lepik el az eget, s amikor a bíró felállt, hogy kimondja íté­letét, szabályosan ..befellegzett”. A bíró, kezében papírok zizeg­tek, oda is szólt a jegyzőhöz: — Legyen szíves, gyújtson vil­lanyt. De ez sem sokat segített. A piszkos-sárga fényben elmosód­tak a vádlott arcvonásai, továbbra is jellegtelen maradt, de ha jól meggondoljuk nem is volt rajta semmi jellegzetes: szánalmas, buta csaló volt, s amit a fejére olvas­tak, az is jellegtelen, vaeak tö­megmunka volt. A szélhámosok között is vannak mesterek, a szakma klasszikusai, akik nem­zetközi hírnevet szereznek, s a világsajtó fényképüket közli. Ez, aki girhesen, izzadó tenyérrel állt a bírói pulpitus előtt, jelentékte­len volt, arra sem érdemes, hogy a nevét leírjuk. Gyatra kontár, s munkamódszerét illetően alig különbözik a piaci tolvajtól, aki tekintélyes zsákmánynak tekint egy fej káposztát. Az ítélet tízhónapi börtönt szabott ki. — Megértette? kérdezte a bíró es sietve összerakta papírjait — igenis, — rebegte a félho­mályban s minden ok nélkül, meg­hajolt. Másnap délelőtt otthonában felkerestem. Környezettanulmány Csöngetésemre húsz év körüli lány nyitott ajtót, s miután meg­mondtam, kit keresek, szó nélkül kitárta a szobába vezető ajtót. Régi módi, nehéz ebédlőasztal­nál ültek, a férj. felesége, s egy idős házaspár, valószínűleg va­lamelyikük szülei. Csak épp fel­emelték a fejüket, s arra gondol­tam, legalább tegnap óta ülnek így, szótlanul, mint egy fájdal­mas szoborcsoport. Sorra bemutatkoztam minden­kinek, előbb a hölgyeknek, majd a házigazdának, akire most már határozottan emlékeztem. Ekkor jött vissza a húsz év körüli lány, elébe mentem, s bemutatkoztam neki is. Nem szólt, csak fejével biccentett. Minden lakás felér egy tanú- vallomással. Itt a szoba közepén terjeszkedő súlyos asztal, arról beszélt, hogy a család egy része „jobb napokat” is látott valahai, a csővázas heverő az ötvenes évek ízlésére emlékeztetett. A szélesebb fal mentén hármas- szekrény, tetején mázas agyag­korsó, benne tarka papírvirág, amilyennel vásári céllövöldékben jutalmazzák a mesterlövőket. Sárgára fényezett olcsó székek, nemrég vehették őket, s két kágylófotel, sötétszürke huzattal. A lány, a jelenet néma szerep­lője, az egyiket az asztalhoz húz­ta és helyet mutatott. Végigpillantva a lakáson, az­zal együtt, ami a szomszéd szo­bából idelátszik (középütt ösz- szetoit Hét ágy, s egy fali tü- , kör, amit csak a tükröződő fénysáv sejtet), megállapítható hogy nem é Irt élt jómódban, bár szükséget sem látnak. Jellegze­tes kispolgári család, sovány háztartással, de ha a férj haza­adja a fizetését, saját színvona­lukon tudnak élni. Ilyen embe­rek szokták mondani az uno­káknak. hogy „becsületben őszül­tek meg”. Vendéglátóm — saj­nos — eat most már nem mond­hatja el, s ahogy elnézem nyo­mott homlokát, épp elég lesz egy valamaFevaló hazugságot ki­találnia. Tényállás Hősünk élete „kész regény”, ezt azonban ezúttal mellőznünk kell. Csak megjegyezzük, hogy 1943-ban érettségizett (a harma­dik nekirugaszkodásra sikerült), volt számvevőségi díjnak, 45 után pár hétig pályamunkás, al­kalmi léggömbárus, rakodó egy péküzemben, innen „kiemeltéit.”, hivatalnok lett, s közben köny­velő (nem mérlegképes 1) tan fo­lyamot végzett. Megnősült, apósát, aki szám­vevőségi tanácsos volt, jobboldali magatartása miatt lB46-ban nem igazolták. Egy lánya van, a húsz­éves, néma szereplő. Saját állí­tása szerint évenkint két-három regényt olvas, napilapot ritkán, folyóiratot soha. Nem emlék­szik, hogy verseskönyv valaha is lett volna a kezében („az nem komoly”), egyébként Fradi-druk- ker. Két éve kisebb szabálytalansá­gokra jöttek rá, s miután soha nem tartották jó hivatalnoknak, közeledett a gazdasági reform is, vállalata elbocsátotta. (Munka­könyvi bejegyzés: közös megegye­zéssel, — hogy senki ne kerül­jön gyanúba...) ■«. Fantáziátlan csalók dolgoznak így: hamis pénztári lapokat állí­tott ki, s a pénzt pedig felvette. Ez a íegbárgyubb módszer, me­lyet a legjelentéktelenebb ellen­őrzés is észrevesz (ha ugyan van ilyen), hisz a felvett pénz csak a kiadási rovatot terheli, a má­sik üresen marad, s a hiány az első összeadásnál kiderül. Hő­sünk kis tételekkel dolgozott; 50 forint, 120 forint, néha csak 6 forint. Az első sikerek után mód­szerét gazdagította: a ténylege­sen kifizetett összegek elé egyest húzott, így a 12 forintból 112 fo­rint lett. Ha megkérdezett volna egy tapasztalt szélhámost, nyil­ván félvilágosítja, hogy ilyen bárgyú módszerekkel nem lehet messze jutni: a kockázat túl nagy, a zsebrevágott pénz túl kicsi, valótlan pénztári lapoktól, vagy javított összegekkel mit lehet el­érni? Megmondjuk: R765 forintot, legalábbis a vizsgálat ennyit mu­tatott ki. Az igazgató szerint prémiumként is kaphatott volna ennyit, ő azonban úgy vélte, jobb ha maga állapítja meg jutalmát. Igazán szerény volt. (úgy tudom, épp ez volt a veszte is), mert néha képes volt 6 forintért is ki­állítani hamis utalványt. — Megérte? — Nem emeli fel a fejét, csak oldalvást pillant rám. s tekintetében szemrehá­nyás van és vád. Vallomás — Uram, én áldozat vágyóit. Hiszékenységemre fizettem rá, meg a jó szívemre. Mert hát... eh, de ne is feszegessük! — Feszegessük csak azérl al­kalmatlankodom itt. Sóhajt. A húszéves lány elta­karja arcát, az asszony rám néz, szúrás pillantással, mintha én tettem volna zsebre a pénzt, amit most velük fizettetnek vissza. — Sajnos, a bíróság sem vette figyelembe vallomásomat. Mert igaz ugyan, hogy történtek ki­sebb szabálytalanságok (gondolat­ban hozzáteszem: 8765 forint ér­tékben), de hát uram ... — fél­egyenesedik, széttárja karját. így marad, mint a jóhiszieműség szobra valamelyik köztéren. — Hát kérem, elmondom én, nem csinálok belőle titkot. Úgy volt, hogy egy nap azt mondja az igazgatónk, te Kristóf, azt mondja, jönnek Pestről, meg kellene ven­dégelnünk őket, van-e pénzünk? Nincs igazgató elvtárs, mondom, elfogyott a reprezentáció. Azt mondja, hát Kristóf, találj ki va­lamit. Mondom erre, most vitték el azokat az ágybetéteket, úgyis vita volt a minősítéssel, meg hát eggyel több vagy kevesebb ágy­betét, nem sokat számít. Nem bá­nom, Kristóf, mondja az igazga­tó, csak rendesen, mert ezeket a pestieket meg kell vendégelni. Tetszik tudni, — fordul most hoz­zám -r- amikor a pestiek jöttek, mindig kitettünk magunkért. Mert egy jó vacsora, bor néha csodát tesz. Hát így történt... — Jó, jó — firtatom tovább — de ez rendszerré vált. — Rákapott az igazgató, kérem. Mert aztán megint csak azt mond­ta, Kristóf jönnek a pestiek. Ugye, sűrűn jöttek a pestiek. — De volt olyan is, hogy nem jöttek a pestiek... — Hát ugye mindig történt va­lami. Megünnepeltük az igazgató kartárs születésnapját, amikor megjutalmaztuk a szállítókat, ugye, akkor is... — Maga pedig mindezt jóváírta. — Kérem, én egyszerű alkal­mazott voltam. Nekem kiadták a parancsot, amit végrehajtottam. Ha nem teszem, úgy kirúgnak, hogy a lábam se éri a földet. — Hát ami azt illeti, így is ez történt. — Mert mindent a nyakamba sóztak. Ez ám az egyszerű, a sze­gény melós nyakába varrni a fe­lelősséget. — Na ne vicceljen. Mégis csak maga volt a könyvelő! — De amikor az igazgató azt mondja, te Kristóf... — A bíróság ítélkezett. Nem érez semmi megbánást? — Hogy éreznék, amikor az igazgató azt mondta, te Kristóf... Á2 utolsó szó jogán Ülünk a szobában, mint egy szo­borcsoport, némán, a 8765 forin­tos csalás árnyékában. Nem isme­rem az igazgatót, a vállalatot sem ismerem, ezzel az emberrel is most találkoztam először, s tulaj­donképpen csak annyit tudok ró­la, hogy nyugtákat hamisított 8765 forint értékben, amit termé­szetesen meg kell térítenie, nem számítva a tíz hónapot. Úgy néz vissza a múltjára, mint a gazda, akinek elverte termését a jég. Nem q volt, nem is lehetett ő, hisz csak alkalmazott, „egyszerű” al­kalmazott volt, s szavából kiér- zik az erkölcsi felháborodás. Még hazudni sem tud, gondolom szo­morúan. Mert ha már képtelen arra, hogy „megtörve a bizonyíté­kok súlya alatt” beismerő vallp- mást tegyen, legalább hazudni tudna, szépen, költőien. De erről szó sincs. Az utolsó szó jogán is csak arról beszél, hogy félrevezet­ték és odadobták áldozatul. — Tudja most mi vár rám? — Börtön — mondom tárgyila­gosan. — A börtönt pedig kár lenne összetéveszteni egy magas­lati üdülővel. — Hát ön sem érti meg, hogy áldozat vagyok? Becsaptak, rá­szedtek! A hiszékenységem, a jó szívem, s ha akarja tudni, hát a kötelességérzetem. Mert amikor az igazgató azt mondta, hogy te Kristóf... Az asszony megértőén bólogat. A két öreg tanácstalanul lehajtja a fejét. A néma lány, akinek az óta felbomlott az eljegyzése, szo­borrá merevedett — tenyerébe hajtott fejjel ül. mint a megteste­sült fájdalom. CSÁNYILÁSZLÓ egészségünk A méz titka Satoim jr Mladenov egyetemi hallgató már első tanulmányi évé­ben megbetegedett. A légzőutak gyulladása átterjedt a tüdejére is. Egészségi állapota annyira rom­lott, hogy félbeszakította tanul­mányait. A specialisták azt taná­csolták, vonuljon szanatóriumba, de ő inkább hazatért falujába. Ott jutott eszébe a vele egy évfolyam­ra járó kis egyetemi haligatónő, aki egy napon, a népi gyógymó­dokról folytatott beszélgetés során azt mondta, hogy az ő vidékü­kön az öregasszonyok az asztmát mézzel gyógyítják. A fiatalember elhatározta, próbát tesz ezzel a gyógymóddal, s naponta elfogyasz­tott 200—250 gramm mézet. Alig telt bele két hónap ... a fiatal­ember visszatérhetett az egyetem­re. Az orvosok ismét megvizs­gálták, keresték a röntgenfelvé­teleken a kópos gócokat, de hasz­talan, még nyomifkat sem talál­ták. Utóbb miint végzett orvos a kjusztendiai dolgozó parasztok víz- gyógyászati. szanatóriumában fel­adatul tűzte maga elé, hogy ki­nyomozza a méz gyógyhatásúnak a titkát. Az állam mindazt a fiatal tudós rendelkezésébe bocsátotta, amire szükségé volt kutatásaihoz, * s ezek immár öt éve folynak. Napközben orvosi rendelőjében, éjszakánként laboratóriumában dolgozik, vagy a szakirodalmat ta­nulmányozza. A fiatal orvos megállapította, hogy a lépesmézben nincsenek kórokozó mikróbák, noha a méh­kasban uralkodó feltételek ked­vezhetnélek kifejlődésüknek. A lqmb-ikokban és kémcsövekben végzett kísérletek, után áttért az állatokkal végzett kísérletekre. Dr. Miladenoy tanulmányozza az or­szág különböző részeiből származó mézfajták összetételét. A klinikai kísérletek azt bizonyították, hogy a méznek igen erős mikróbaölő tulajdonságai vannak. De hogyan lehet a méznek ezeket a tulaj­donságait minél hatásosabban fel­használni a légzőszervekben meg­telepedett mikroorganizmusok el­pusztítására? . Dr. MJLadenov, mint a szófiai Balneológiái és Fizikoterápiái ^In­tézet levelező aspiránsa, elhatá­rozta. hogy inhaiácLÓs készülék útján pulverizált mázold a tol jut­tat be a bronchusolcba és a tüdő alveolusaiba. Ez 1956-ban történt. Hamarosan jelentkeztek az első si­kerek, s ez nagy lendületet adott a tudós orvos munkájának. Ma már a vízgyógyászati szanatóri­umban az idült nátha, gafatgyul- ladás, homloküreggyulladás. gége­gyulladás. légcsőhurut, hörghurut, branchiáLis asztma stb. mézzel va­ló gyógyítása állandó gyógymóddá vált. Dr. Mladenov eljárása széles kö­rű elismerésnek örvend, s meg­érdemelt tudományos megbecsülést szerzett felfedezőjének, aki „Vizs­gálatok a mézzel való gyógyítás köréből” című disszertációjával 1962-ben kandidátusi, rangfokozatot szerzett. TOTJU TUMBOV Szívverés az éter hullámain A rakétatechnika és az űrkuta­tás fejlődése számos más tudo­mányág fellendülését vonta maga után. szükségessé vált az űrhajó­sok és az űrkísérletek során — a különféle állatok biológiai ada­tainak az éter hullámain át tör­ténő közvetítése. Mindez kompli­kált elektronikai berendezések megszerkesztését tette szükséges­sé. Az orvosi elektronika külön­böző eredményeit más tudomány­ágak is hasznosítják, sőt még az országúti és légi mentő szervek is. L-areng francia professzor á kö­zelmúltban érd'ekes orvosi táv­diagnosztikái • rendszert doIgbfcoU’*- ki, amelynek során messzemenően felhasználta a különféle űr-élet­tani méréseknél alkalmazott tech­nikát. Ezt a távdiagnosztikai rend­szert helikopterre szerelik; rádió­vevő berendezésekből áll. amelyek segítségével folyamatosan mérik a sebesült szív- és agyműködését, illetve vérnyomását éa légzését. A szállítás alatt q helikopter ál­landó összeköttetést tart fenn a reanimációs központtal, ahol ér­tékelik a \ sebesült élettani ada­tait. A helikopteren egyébként az elektronikus mérő és továbbító berendezésen kívül kombinált ér­zéstelenítő és reanimációs beren­dezést is elhelyeznek, így a mentő- orvos szükség esetén kisebb műté­tet is el tud végezni. Különféle biológiai kísérleteknél is igen jól tudják felhasználni az élettani adatok távközlését. Angol kutatók például több csatornás távadót készítettek vándormadarak repülés közbeni biológiai jellem­zőinek a továbbítására. A minia­türizált adó közvetíti a madarak légzésintenzitását, elektrokardio- r re mi át, testhőmérsékletét. Az adó 75 mm hosszú és 25 mm át­mérőjű 30 gr súlyú, tehát egy na­gyobb testű madárra könnyen fel­szerelhető. Hasonló műszereket az óceán­kutatás különböző területein ugyancsak felhasználnak. A kö- : például amerikai bálna­kutató expedíció indul az Atlanti­óceánra. Az expedíció tagja egy amerikai szívszakorvos is. A ku­tatók a tervek szerint, elektro- kardiogramokat vesznek majd fel a 30—40 tonna súlyú, néha 15 métere« hosszúságot is ej.érő ten­geri állatokról. Mindezt úgy vég­zik, hogy helikopterről kis' ma­gasságból kutató szigonyokat lő­nek a víz felszínén nyugvó bál­nákba. Ezek apró elemes mag­netofonkészülékeket visznek ma­gukkal a bálna szívhangjainak felvételére, egyúttal merülési mélységük mérésére. A kilövés után 45 perccel a magnetofon le­válik a szigonyról, és a víz fel­színén lebegve rádiójeleket bocsát ki. így könnyen megtalálható a készülék. Az egészséges lakáshasználat és a tél A tél, a hideg a szobába kény­szerít mind annyi unkát. Ilyenkor megkétszereződik a helyes és egészséges lakás jelentősége. Sok­kal nagyobb gondot kell fordítani ésszerű használatára, mint nyáron, amikor a kitárt ablakok medleit. a lakószoba jóformán csak annyit jelent, hogy tető legyen nvugvó- nelyünk felett. Sem a szell0z,tetés. sem a zsúfoltság, sem a fűtés ée világítás nem okoz különösebb gondot. Az első és legfontosabb tenni­való ilyenkor, a szükséges meny- nyiségű friss levegő biztosítása. És mégis a legtöbb hibát a szel­lőztetés során követik el az em­berek, mert ez a leggyakrabban vagy kevés, vagy sok de a legritkább esetben helyes. Nem beszélhetünk róla eleget, hogy a szellőztetés célja & levegő felfrissítése, mert a széndioxiddal, esetleg vízgőzzel, párával telített, elhasznált levegő fáradttá, bá­gyadttá, álmossá teszi az embert. X jó szellőztetés, a lakóhelyiség hőmérsékletének nem árthat — mégis hányán féltik tőle a szoba melegét mert azt nem a levegő átmelegedett volta biztosítja, hanem a falak, a bú­torok. a környezet melege. Ha jól fűtenek, akkor . a környezet a meleget megtartja és a felfrissített levegő pár perc leforgása alatt hozzámelegszik a környezethez. A szellőztetés akkor helyes, ha a helyiség elhasznált levegője mi­nél hamarabb kicserélődik fris­sel. Ha nagy abjakfelületet nyit­nak és szembe, vagy más helyi­ségen át 1 légjáratot teremtenek a levegő tekintélyes légterű he- Tviségekben is, 3—4 perc alatt felfrissül. Ezt zsúfolt helyiségek­ben bizony naponta többször is meg kell ismételni. Helytelen az a szellőztetés, amikor a falak és bútorok úgy lehűlnek, hogy a szükséges hőmérsékletet csak fo­kozott fűtéssel tudják visszaállí­tani. Ez pazarlás. erre nincs szükség. Sok helyen komoly hiba a téli zsúfoltság. Ennek rendszerint a fűtőanyag-megtakarítás az oka. A túlzsúfoltság nem .biztosítja a pihenéshez szükséges kényelmet és a fertőzések terjedését segíti Egyetlen hurutos családtag meg­fertőzheti a vele egy helyiségben lakókat. Ilyenkor a családnak a munkából való kiesése legalább annyi kárt okoz, mint amit a fű­tésen esetleg megtakarított. Sajnos vannak olyan házak, ahol egyetlen lakószobával kell számolni, ahol téli tartózkodásra csak a lakókanyháff használják. Ilyen helyen még sokkal fonto­sabb a szigorú rend, tisztaság biztosítása és megtartása, a nyu­galom szempontjából a férőhely ésszerű felhasználása. Ha már összezsúfolódott taka­rékosságból, vagy kényszerűség­ből a család, a fokozott tisztaság és a gondos szellőztetés az egész­ség megtartásának a titka. DF. B. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents