Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-11 / 35. szám

1968. február 11. YOLtM MEGYEI VEpf^AO s Tisztelt közgyűlés! r i. A tágas előcsarnokban könnyed és laza tartású társalgás folyik. A gépműhely vezetője arról be­szélget az egyik vendéggel, hogy Annuska leánya két év múlva be­fejezi a jogot. Egy másik társa­ságban élénk vita alakul ki. a televízió faluműsoráról. A ME- ZÖBER igazgatójával, a mezőgaz­dasági építkezésekről beszélget­nek. Szűcs Lajossal, a területi tsz-szövetség titkárával aiz érdek- védelem mikéntjéről folytat esz­mecserét az egyik traktoros. A kép a színházi ősbemutatók gUsz- tingvált, ünnepélyes hangulatát idézi. Ez a kép egyáltalán nem nevezhető parasztinak, s ilyenkor újból felötlik az emberben a kérdés: szó szerint véve a dol­got, van-e még egyáltalán pa­raszt úgy, ahogyan a városi em­ber elképzeli. Itt. ebben az elő­csarnokban a régi értelemben vett parasztok közül egyet sem látni. A nagy bajuszt, a fekete fej­kendőt, a pipát, a sercintés fél­reismerhetetlen nyomát, tehát a még ma is divatos naív paraszt­ábrázolás kellékeit sehol nem le­lem. Ha nem tudnám, hogy pa­raszti környezetben, földműves em­berek társaságában vagyok akkor minden további nélkül üzemi, dolgozóknak, jól kereső, magasan kvalifikált, igényes ipari munká­sának nézném a gazdákat. Arra gondolok, ha egy nyugati újság­író idetévedne és fényképet ké­szítene az előcsarnokban társalgó emberekről, a művelődési ház előtt parkírozó másfél tucat gép­kocsiról, akkor vajon milyen alá­írással jelentetné meg a felvéte­leket? Eljátszadozom a lehetősé­gekkel. Vajon a török paraszt el­hinné-e, hogy ezek az emberek is földművesek, ugyanúgy, mint ő. Nem hinné el. Azt mondaná, hogy ezek kivétel nélküli úriem­berek, de legalábbis nagygazdák. Tudom persze, hogy itt most ünnep van, s tudom, hogy a hét­köznap egészen más. Szomszédom, ez a nyakkendős, nyloninges fia­talember holnap reggel három órakor ismét munkába áll, nsert neki mindennap reggel három órakor kezdődik a műszak. Na­gyon hajtja magát azért, hogy őt itt most úriembernek higgyem. Kevesen vállalnák el azt, amit ő csinál. Odalépek egy másik társasághoz. Arról beszélgetnek, hogy a pálfai nagypapa megláto­gatta a keszthelyi kásunokát. „Csókold meg kisfiam a nagypa­pát” — bíztatja a gyereket az anyuka. „Nem csókolom, a nagy­papa büdös” — húzódozik agye­rek. Három napig fürdött a nagy­papa, míg végre megszabadult a pórusaiba ivódott tej- és siló­szagtól. Tehenész. A mellettem álló másik tehe­nész a silóetetés technikájáról tart rögtönzött kiselőadást. „Meg lehet azt úgy is csinálni, hogy ne járja át az embert a büdösség” —■ mondja. Aztán hozzáteszi. Az lesz majd az igazi, amikor a te­henészt a telepen öltöző, zuha­nyozó, és munkaruha várja. Pál- fán ez az idő sincs már messzi, mivel a tsz modellüzem, és ha­marosan építeni kezdik a korsze­rű tehenészeti telepet 2. tiszteletére. Egy kislány el is szavalta. Róluk a pálfai föld­művesekről arról a sokról szól, aki a múltban: „Két pőre üszővel huzattá az ekét S eladta mind mi volt tojás Dohánysdmítással töltötte télét S nem volt gyermeke sosem óvodás...” Lakos József, a közös gazda­ság elnöke nekikészülődik, hogy megtartsa a vezetőség be­számolóját Ezekkel a szavakkal kezdi: „Tisztelt közgyűlés, ked­ves tagtársak.. Kezdődik a zárszámadó köz­gyűlés, Ez a nyolcadik. Az elsőt egy raktárhelyiségben tartották. A nyolcadikat az új, modern mű­velődési ház színháztermében. Hatalmas ablakok, imponáló tá­gasság, a mennyezeten neonvilá- gítás és világosság. A nézőtéren a szövetkezeti gazdák, a társtulaj­donosok foglalták el helyeiket. Itt bant a nagyteremben dohányozni tilos. Nem valami túláradó öröm­mel, de tudomásul vesszük. A rendezők arra bíztatják a későn jövőket, hogy ne csoportosuljanak az ajtóban. „Tessék előre menni, ott még van ülőhely”. — Péter bátyám, nem hallja — szól a rendező. — Eh, nem látod, milyen sző­rös a pofám? — mondja az öreg és marad. Bizony, alaposan ki­rí a többiek közül. Szavalatokkal, énekszámokkal kezdődik a gyűlés. A műsort az úttörők adják és Kovács János, a főkönyvelő konferál. Szelle­mes, színvonalas „bemondásait” tapssal, nevetéssel jutalmazzák. Kovács Jánost, a számok embe­rét évek óta ismerem, de min­dig csak a főkönyvelői irodában találkoztunk, és sohse hitte»’ volna róla, hogy konferanszié­ként is elemében érzi magát Ebben a szerepkörben is sikert arat. Később javaslatot tesz az el­nökségre. A szocialista brigádok vezetői, a legjobb dolgozók, a szakvezetők foglalnak helyet az elnökségben. A házigazdák szí­vélyes, vendégszerető gesztussal ódáin vi tárják Tolnai Ferenc elvtársat, a megyei pártbizott­ság titkárát, Kantra Sándor elv­társat, a járási pártbizottság titkárát is. Az elnökségben fog­lal helyet Lázár István, a ter­melőszövetkezet nyugdíjas fő- agronómusa. Ott ül az első sor­ban, közel Lakos Józsefhez, az elnökhöz, most is a jobbján, mint fél évtizeden keresztül mindig. A nyugdíjas főagronó- musnak elévülhetetlen érdemei vannak, a tsz kiegyensúlyozott, egyenletes fejlődésében. Még egyszer végigtekintek a széksorokon. A helyi költő al­kalmi verset írt a zárszámadás 3. A vezetőség beszámolója fon­tos dokumentum. A zárszámadó közgyűlések írásos anyaga. Min­den körítés és kommentár nélkül idézek most a pálfai Egyetértés Tsz vezetőségi beszámolójából. „1967. december 31-én termelő- szövetkezetünk a nyolcadik gaz­dasági évet zárja. Az első zár­számadáskor termelőszövetkeze­tünk tiszta vagyona 5 millió 670 ezer forint volt, egy munkaegy­ség értéke 31,50 forint. Az egy dolgozó tagra jutó éves jövede­lem 9917 forint Az első év vé­gén 100 katasztrális közös szán­tóra 15 számosállat jutott. Az el­ső gazdasági évben búzatermé­sünk holdanként! átlagtermése 12,02 métermázsa volt. Az egy tehénre eső tejhozam pedig 2307 liter. Az elmúlt nyolc éves közös munka után termelőszövetkeze­tünk tiszta vagyona 32 millió 100 ezer forint lett, egy munkaegy­ség értéke 52 forint, és az egy dolgozó tagra jutó éves jövede­lem 23 620 forint. Száz katasztrá­lis hold közös szántóra 26 szá­mosállatunk van, 1185 holdon búzából 22,4 métermázsás átlag­termést értünk el, és az egy te­hénre eső tavalyi tejtermelés 3402 liter.” — sorolja az elnök a fejlődést igazoló adatok soka­ságát. Munkások! Fiatalok! A Szakszervezetek megyei Tanácsa és a Kommunista Ifjúsági Szövetség Tolna megyei Bizottsága elismerését és köszönetét fejezi ki a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 5«. évfordulójára hirdetett szocialista munkaversenyben elért gazdag eredményekért. Az elmúlt gazdasági év eredményei is bizonyították dolgozóink aktivitását, kezdeményezőkészségét, melynek kö­vetkezményeként népgazdaságunk fejlődése meghaladta a tervezett szintet. így a jubileumi munkaverseny nagyban hozzájárult az új gazdasági mechanizmus első évének meg­alapozásához. Bizonyította a Szovjetunió iránti proletár internacionalista őszinte barátságunkat. Érvényre juttatta pártunk politikai, gazdasági célkitűzéseit, segítette az ifjú­sági nevelőmunkát. Az új gazdasági év még fokozottabb feladatokat állít elénk, melyek megoldásában ismét számítunk megyénk mun­kásaira, fiatalságára: lendületes, kezdeményező, odaadó munkájukra. Az elmúlt évben végzett lelkes, áldozatkész munkájuk alapján bízunk abban, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja és a Kommunista Ifjúság Magyaror­szági Szövetsége megalakulásának 50. évfordulója tisztele­tére öntudatos munkásokhoz méltó módon vesznek részt szo­cialista versenymozgalmunkban, segítve az új gazdaságirá­nyítási rendszerünk adta lehetőségek kiaknázását, az előt­tünk álló feladatok folyamatos megvalósítását Az elmúlt évek nagyszerű eredményei alapján hisszük, hogy dolgozóink odaadó, kezdeményező munkájára támasz­kodva, ez évben még sikeresebben oldjuk meg a megyénk előtt álló gazdasági, politikai feladatokat, mellyel nagymér­tékben hozzájárulunk III. ötéves tervünk célkitűzéseinek és az új gazdaságirányítási rendszerünk sikeres megvalósítá­sához, dolgozó népünk, szocializmust építő társadalmunk javára. Munkások, fiatalok! Készüljünk fel a szocializmus tel­jes felépítésére, küzdjünk az újért, a korszerűért! Szakszervezetek Megyei KISZ Megyei Tanácsa Bizottsága 4, Figyelmesség a gyárban Negyvenhat név — köztük nyolc nyugdíjasé — látható a gyári hirdetőtáblán kifüggesztett lis­tán. Miféle névsor? Talán jutal­mat kaptak? A nevek mellett 200—500 forintig terjedő külön­böző összegek szerepelnek. Pénz­ről van szó, de nem prémium, vagy jutalom. Ez a táblázat a legutóbbi békekölcsönhúzás után készült. Hírül adja, az üzem dolgozóinak, hogy a Tolnai Se­lyemfonóban ki, mennyit nyert békekölcsön-kötvényével. A nyertesek névsorát átbetű­zik az előtte naponta elhaladó gyári munkások, műszakiak. Ná­luk már megszokott ez a tájé­koztatás. Az időközben nyuga­lomba vonult öregeknek viszik a hírt, el ne felejtse felvenni nye­reményét. Érdekessége a másutt nem ta­pasztalt, jó szokásnak, hogy az a két asszony adja a dolgozók tudatára a húzás eredményét, aki annak idején részt vett a bé­kekölcsönök jegyeztetésében. Úgy kezdődött, hogy tanakod­tak a bérelszámolóban, kinek, melyikőjüknek kötvényét húzhat­ták ki. Eszükbe jutott, hogy van egy nyilvántartásuk. Mivel benne szerepel a kötvények sorozat- és sorszáma, megállapítható, hogy ki az, aki nyert, melyik köt­vényt ki vette át annak idején. Nemcsak magukra, hanem má­sokra is gondoltak. A hivatalos nvereményjegyzék megjelenése után elkészítették és kifüggesz­tették a listát. Később már meg­szokottá vált, hogy Lampek Jó- zsefné és Juhász Józsefné rend­szeresen tájékoztatnak. Húzás után sürgetik Is őket, mikor lát­hatják már az új névsort. A két bérelszámoló asszonyka kedves figyelmességet tanúsított. Egy gyár életében, mindennapi gondjai között nem nagy dolog ez a lista. Mégis Jelez valamit. Az egymáshoz tartozást, az egy­mással törődést jelképezi a tol­nai selyemfonö hirdetőtábláján rendszeresen cserélődő névsor.-i -é A pénzosztás hétfőn kezdődik, de a végelszámolást a közgyűlés után még ma megkapja minden ki. Az elnök elvtárs megtartot­ta a vezetőség beszámolóját, kö­vetkeznek a tagok. Imponálóak, kritikusak a felszólalások. Igazi pálfai felszólalások. „Jobban kell a vezetőségnek is, meg a tag­ságnak is dolgozni.” — így az őszhajú brigádvezető. „Most már azt is nézzük meg, hogy hol, és miért termelünk drágán,” — szól a fiatal üzemgazdász, a KISZ- szervezet titkára, és a tagok megtapsolják. A felszólalásokból ítélve már-már azt kellett hin­nem, hogy egy mérleghiányos tsz zárszámadó közgyűlésén vagyak. S Pálfának talán éppen ez a tit­ka. Az, hogy itt nincs önelégült­ség. Az emberek nem akarják ed­hitetni sem magukkal, sem az idegennel, hogy a tsz máris va­lami kánaán, hogy tejben, vaj­ban fürödnek benne a gazdák. Azt mondják csupán, hogy dol­gozni kell, és akkor van. De annyi még nincs, hogy minden­ki dúskálhatna a földi javakban. Elkértem özvegy Halász István­ná végelszámolási lapját. Tavaly 222 munkanapot teljesített. Év­közben összesen 12 723 forint elő­leget kapott a termelőszövetke­zettől. Most, a végelszámoláskor már mindössze 2721 forint a já­randósága. Ennyit kap, kész­pénzben. Számítását megtalálta, de rengeteget dolgozott, és még nagyon messzi van attól, hogy tejben-vajban fürödjön. S ezt bírom Pálfában, azt, hogy nincs benne kincstári hur­rá optimizmus, hogy józanul és kíméletlenül realista. Nagyon jó volt ismét közöttük lenni. Pálfa. 1968. február 9. SZEKVL1TY PÉTER ¥ V« Ülést tartott a Szekszárdi Járási Tanács Szombaton délelőtt a régi me­gyeháza nagytermében ülést tar­tott a Szekszárdi Járási Tanács. A tanács vb munkájáról Ke­mény István vb-elnök számolt be, amely felölelte nemcsak a két tanácsülés közti időt. hanem az egész 1967-es esztendőt. A vb általános tevékenysége, testületi munkája mellett elemezte a szakigazgatási feladatok végre­hajtását is. Az irányítás, ellenőrzés és a községi vezetés színvonalának emelését szolgálták a községi ve­zetők részére tartott értekezle­tek. Sokat foglalkoztak a fejlesz­tési feladatokkal, az új gazdasá­gi mechanizmussal kapcsolatos előkészületi munkával. De tár­gyalták a polgári védelmi mun­ka feladatait; valamint az új tsz- törvényt, a földtörvényt és az ezekkel kapcsolatos tevékenység eredményeit. A különböző megbeszélések eredményesek voltak, elősegítet­ték a községi szakigazgatási és testületi munkát. Arról is be­számolt, hogy az elmúlt évben nagy segítséget adtak a magánla­kás-építkezésekhez. Ennek tud­ható be, hogy a járásban a ko­rábbi évek 200—220 lakása he­lyett 1967-ben 363 lakás épült fel, főként OTP-kölcsönnel. A köz­ségfejlesztési problémák megol­dását ismertetve a lakosság je­lentős társadalmi munkájáról is beszámolt. Ennek értéke a múlt évben az előre számított 4 mil­lióval szemben 6 millió forintot tett ki. Következő napirendi pontként a gazdasági állandó bizottság te­vékenységéről hangzott el beszá­moló, majd az 1968. évi költség- vetés és fejlesztési terv, ismerte­tésére került sor. Ezután a be­jelentésekkel és interpellációkkal ért véget az ülés, amelyen az egyes feladatokkal kapcsolatban határozatokat is fogadtak el. Népes népfrontválasztási falugyűlések megyeszerte A hét végén ismét számos he­lyen tartottak falugyűléseket a Hazafias Népfront-bizottságok, ahol a IV. kongresszusra való előkészület jegyében számoltak be az eddig végzett munkáról, valamint újjáválasztották a bi­zottságokat és megszabták a to­vábbi feladatokat. Dunaföldváron mintegy félez­ren vettek részt az eseményen. A négyéves munkáról Jászbe­rényi József, a bizottság titká­ra számolt be. Részt vett a gyű­lésen Molnár János, a körzet országgyűlési képviselője, Gera Imre,, a községi pártbizottság tit­kára és a község más vezetői, közéleti személyiségei is. A népfront megyei elnökségét Gyerő András és dr. Keszthelyi Józsefné képviselte. Pakson Hernádi Ferenc nép­frontelnök beszélt a népes hall­gatóság előtt a bizottság és a la­kosság jó kapcsolatáról, s az el­múlt években elért és ennek be­tudható eredményekről. Megjelent és felszólalt a falu­gyűlésen Hunyadi Károly, a nép­front megyei titkára is. Az ered­mények elemzése mellett szólt az egyre növekedő feladatokról, amelyhez számos módszerben! segítséget is nyújtott. A járási pártbizottság képvise­letében Gyurieza Imre, a köz­ségi pártbizottság részéről Dá­vid Endre titkár vett részt a gyűlésen több más járási és köz­ségi vezető mellett. Dunaszentgyörgyön Molnár Im­re népfrontelnök tartott beszá­molót. Befejezésül az általános iskola tanulói adtak színvonalas műsort Hasonló falugyűlésekre került sor — a tervek szerint ezen a napon — megyénk számos hely­ségében, mint Dombóváron, Szál­kán, Köles den, Kistormáson, Sza- kadáton és Döbröközön. Vala­mennyi helyen újjáválasztották a bizottságokat is.

Next

/
Thumbnails
Contents