Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-09 / 33. szám
1968. február 9. TOT N \ MKGYFT NÉPÚJSÁG 3 HOL TARTUNK? Egy hónappal a kezdés után dalmi szervek között, aktíváink útján. Biztosan hasznos lesz ez a kísérletünk — feleli. két szekszárdi üzemben Néhány hónapja még aggodalommal kérdezgették a párttitká- rok: hogyan alakul a pártszervezetek hatásköre, meddig terjed önállóságuk? Egyes párttagok háttérbe szorítástól tartottak. Megjelentek az elvi és konkrét állásfoglalások, megkezdődött megvalósításuk. A reform bevezetése óta ma már egyre több helyen bizonyítják is, hogy a gazdasági vezetők felelősségének növekedésével együtt fejlődik a pártmunka és szélesedik a pártszervezetek hatásköre. Visszatart még a helyenként és egyes párttagoknál kísértő régi gyakorlat, melynek során sokszor belebonyolódtak, elvesztek a részletkérdésekben. Két ipari üzem párttitkárát kerestük fel, hogy választ kapjunk arra, hol tartunk. — A hatáskör és önállóság növelésének fontos feltétele, hogy a társadalmi pártvezetőség tagjai munkakörükön túlmenő tájékozottsággal bírjanak. Mi a helyzet e téren? Dömök Károly, mérőműszer- gyár: — Nagyon fontosnak tartom, politikai és gazdasági vonatkozásban egyaránt. Másfél évvel ezelőtt, a városi pártértekezleten jogos észrevételeket tettünk a városi pártbizottságnak. Gyökeres változás történt, sokat kapunk a rendszeresen havonta tartott politikai tájékoztatókon. — Megszűntek-e az aggályok? — kérdezzük az egymásután meglátogatott titkárokat. Dömök Károly elvtárs, a mérőműszergyár párttitkára a következőket válaszolja: — Voltak viták nálunk is erről. Időben tisztáztuk, milyen módszerbeli változtatásokra van szükség. Sorozatos, közös konzultációkat tartattunk november— december hónapban, az üzem gazdasági vezetőinek és a párt- vezetőség részvételével. Megegyeztünk, hogy pártvezetőségünk nem fogja le a vezetők kezét. nem szól bele a részletkérdésekbe, bár figyelemmel kíséri. A vállalat vezetősége pedig mind a káderügyekben, mind pedig az üzemet érintő egyéb fontos kérdésekben konzultál velünk. Nálunk nem szűkül le a pártvezetőség munkája a nevelésre, szélesebb körű. Mondhatjuk, eloszlottak az aggályok, nem csorbult a pártszervezet önállósága. Baka István, a vasipari vállalat párttitkára így felel: — Az indulás biztató, nincsenek aggályaink. Úgy látom, nem lesz probléma. Nálunk korábban erősen megosztotta a bizalmatlanság a gazdasági és pártszervezeti vezetőket. Tisztáztuk, elvárjuk, hogy legyen értelme javaslatainknak. Fontolják meg és döntsenek. Biztató a kezdet, mert igazgatónk igényli a pártvezetőség segítségét és a párttagság kezdeményezését — mondja Baka elv- társ. — Bővült-e, vagy szűkült a hatáskör? Dömök Károly, ' mérőműszer- gyár: — Alapjában bővült, nagyobb horderejűvé vált a helyi párt- munka. Annyiban viszont szűkült, hogy a korábbi beleszólás eltűnőben. Nincs már olyan, hogy szinte a gazdasági vezető helyett készítenénk intézkedési terveket. Az effajta szűkülés szolgálja a bővülést, mégpedig úgy, hogy a pártvezetés törődik a jelenségek elemzésével, véleményez, jelzést ad, emellett többet fordíthatunk a pártéletre és a kádermunkáira — válaszolja. Baka István, vasipari vállalat: — Nehéz erre válaszolni. A mi üzemünknél erről még korainak tartom a véleményalkotást. ►Elmondom azt is, miért. Nálunk másként alakult, mint a mérőműszergyárnál. Nehezít, hogy vállalatunk félezer főnyi gárdája négy üzemrészben dolgozik, kisebb létszámú a mi pártszervezetünk és nem volt olyan közismerten jó együttműködés a gazdasági vezetés és a helyi társadalmi szervek között, mint náluk. Ennek ellenére, jobbak lettek lehetőségeink, mint ’korábban voltak. Nálunk, a mi igazgatónk kezdeményezte, hogy új, szervezett, úgynevezett tájékoztató hálózatot építsünk ki a szétszórt munkahelyek és az üzemi társaMindig fontos, hogy a titkár informálja a pártvezetőséget is, én ehhez tartam magamat Gazdaságpolitikai tájékozottságunkat fokozta, hogy budapesti anyavállalatunk pártbizottsága a mi pártvezetőségünkkel közösen tartott Szekszárdim vb-ülést Hozzátenném, hogy e kérdéshez tartozik a pártbizalmiak és a népnevelők tájékoztatása is, az előbbi kettősség szerint. A mi fiatal gyárunkban — nem meglepő — még nem olyan minden munkás, mint a munkásosztály régebbi tagjai. Hozzájárul, hogy a múlt évi bevonulásokkal és az NDK- ba utazással egyharmaduk kicserélődött. A termelési agitáció és a világnézeti nevelés — a fejek és a szemlélet tisztulása — érdekében a műhelyekben agitá- torcsoportokat hoztunk létre. Velük háromhetenként tanácskozunk, ahol „muníciót” is kapnak fontos teendőikhez — mondja a párttitkár. Baka István, vasipari vállalat: — A mi pártvezetőségünk tagjai szakmai beosztásukból adódóan is tájékozottak voltak az egész üzem helyzetéről, fejlődéséről és problémáiról. Ennek ellenére, kisebb dolgokban bizony megtörtént a kései tájékozódás, így például a múlt évben volt úgy, hogy a dolgozóktól értesültünk a vasárnapi munkáról. A felsőbb pártsziervtől kapott kül- és belpolitikai tájékoztatást mindig továbbadom a pártvezetőségnek, hasznát vesszük — válaszol. • elsőként törve át az uralkodó osztályok szította nemzetiségi gyűlölködés vaspáncélját Fennállásának rövid ideje alatt az Általános Munkásegylet sokat tett a munkásság szocialista nevelése, szervezése érdekében. Az úttörők áldozatvállalása a proletármozgalom feltétlen győzelmébe vetett hit kiapadhatatlan forrásából táplálkozott. Ez adott érőt ahhoz, hogy az izmot, ideget ölő, egész napi kenyérkereső robot után gyűléseket tartsanak, szervezkedjenek, lapot szerkesszenek és agitáljanak fáradhatatlanul. Harcoltak a munkásosztály gyülekezési és egyesülési szabadságáért, az általános választójogért, támogatták a sztrájkmozgalmakat, amelyek a nagyobb darab kenyérért, az emberségesebb bánásmódért robbantak ki. A szervezkedés rövidesen vidéken is megindult. A nagyobb városokban fiókegyletek létesültek — a szocialista munkásság szava itt-ott eljutott a falvak nincstelenjeihez is. Az a meggyőződés, hogy a munkásosztály igaza minden ellenérvet legyőz, ösztönözte a munkásmozgalom vezetőit, hogy a szervezet soraiba hívja a demokratikus érzelmű polgárokat, értelmiségieket is. Kevesen voltak, akik megértették a proletárok hívó szavát, de e kevesek között ott volt az idős Táncsics Mihály, az 1848-as forradalom nagy alakja, aki rövid időre az egylet elnöki tisztét is elvállalta. Forradalmi hagyományaink egyik legszebb mozzanata az a gyűlés és tüntetés, amelyet az Általános Munkásegylet 1871. június 11-én, a Párizsi Kommün vértar núi emlékére rendezett. A gyászszalagos felvonulók nemcsak a mártírok emlékének áldoztak, hanem forradalmi lelkesedésük élő bizonyságaként éltették „az új, az általános forradalmat” is. A hatalom képviselői — akik eddig tagadták a „munkáskérdés” létezését Magyarországon — most erőszakkal támadtak a munkásmozgalomra. Az Általános Munkás- egylet vezetőit letartóztatták, s nagyszabású pert rendeztek ellenük. Az Általános Munkásegylet megbénult, működését nem folytathatta. A szocialista eszmék azonban, és főképpen az a nagy tanulság, hogy a munkásosztály ügyét csak a következetes osztályharc juttathatja győzelemre, már mélyen gyökerezett a proletariátus szívében. A régi szervezet helyét rövidesen új foglalta el, amely, támaszkodva az első szocialista szervezet eredményeire, tovább folytatta a harcot a proletariátus nagy céljának megvalósításáért. Az első szocialista szervezet megalapítóira és küzdelmeire emlékezünk. Bátor helytállásuk, áldozatos munkájuk hozzájárult ahhoz, hogy megvalósuljon az úttörők álma, a mi valóságunk, az új, szocialista társadalom. S. VINCZE EDIT Mindkét párttitkár szakember, társadalmi munkában végzik a titkári teendőket E két üzemben túljutottak a várakozó állásponton a pártvezetőségek. Letisztul - tabbak, kristályosabbak a hogyan tovább módszerei, bár egyáltalán nem befejezettek. Vesződség, fáradozás és kétely a velejárója minden új helyzetnek. A két üzem pártszervezeténél különbözőségük ellenére sincs már ok az aggodalomra. Értik a dolgukat Közismert tény, hogy a pártmunka nem mérhető normák szerint. A két üzem párttagsága a bevált régi és az újat kereső módszerekkel egyre tudatosabban növeli a pártpolitikai munka üzemi tekintélyét. SOMI BENJAMINNÉ Elindult Záhonyból a metro első szerelvénye Csütörtökön reggel a záhonyi határállomásról elindult Budapestre a fővárosi metro e’ső szerelvénye: négy motorkocsi. A szerelvény már napokkal előbb megérkezett Csapra, a szovjet határ- állomásra, ahol a kocsikra felszerelték a keskeny nyomtávú tengelyeket. A motorkocsik „saját lábukon” teszik meg az utat a fővárosig. A szerelvényt Diesel-mozdony vontatja. A majosi „csixmagyár” Gyárnak nevezni persze túlzás a Bonyhádi Ruházati Kisipari Termelőszövetkezet gumiüzemét, hiszen méreteit tekintve még az üzem kifejezés sem teljesen jogos. A falubeliek azonban ennek is örülnek, mert a két műszakban dolgozó üzem megkönnyítette a bányákból felszabadult munkaerő foglalkoztatását. Évente 50 ezer pár gumicsizma, sárcipő készül Majoson. Az országban egyedül itt gyártják a rezgés csillapító „lemezeket’, amelyek iránt akkora az érdeklődés, hogy 70—80 százalékát tudják csak kielégíteni az igényeknek. Szaknyelven „cvikkolásnak” nevezik ezt a munkafázist. Itt állítják össze alkatrészeiből a umicsizmát, amely ezután a vulkanizáltba kerüL Képünkön; Ho váth Márta és Tearebessy Aranka. „Megsült" a csizma. Farkas József vulkanizáló kiveszi a gépből a formába helyezett gumicsizmát. És végül a meo. Erményi József, a részleg vezetője az elkészült termék minőségét vizsgálja. Fotó: (d. k. j.) Bakó Jenő
