Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-07 / 31. szám

TOLNA MEGYEI^ MUPUJSACS A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam 31. szám ÁRA: 80 FILLÉR Szerda, 1968. február L Folytatódnak a harcok Saigonban és fiúéban A Dél-Vietnam északi részén fekvő volt császári fővárosban, Hué-ban nehéz az ameri­kaiak helyzete. A harcok házról házra dúlnak, és a második világháború véres utcai csatáira emlékeztetnek. A képen: otthonaikból menekülő Hué-i lakosok az utcai har­cokban részt vevő amerikai katonák állásai előtt vonulnak el. Rusk visszatáncolt — A dél-koreai, bábkormány elégedetlen Washington (MTI). A Fehér Házhoz hasonlóan az amerikai külügyminisztérium is cáfolta azokat a dél-koreai forrásokból származó híreket, hogy megegye­zés jött volna létre Panmindzson- ban a Pueblo amerikai kémhajó legénységének sorsáról. Rusk amerikai külügyminiszter, aki vasárnapi televíziós nyilatko­zatában lényegében beismerte, hogy a Pueblo megsértette a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársa­ság parti vizeit, hétfőn visszatán­colt és egy amerikai diákszerve­zetnek nyilatkozva kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem veheti „csak úgy, egyszerűen tu­domásul” egyik hajójának elfogá­sát és nem is szándékozik bocsá­natot kérni valamiért, amit nem követett el”. A dél-koreai bábkormány mi­niszterelnöke kedden magához ké­rette az Egyesült Államok szöuli nagykövetét és a Dél-Koreában állomásozó amerikai csapatok fő- parancsnokát, hogy kifejezést ad­jon kormánya elégedetlenségének. A kiszivárgott hírek szerint „ha­tározottabb magatartást” követelt a KNDK-val szemben. Hosszú évek óta először Ameri- ka-ellenes tüntetést engedélyezett a szöuli kormány. Dél-koreai diá­kok vonultak az Egyesült Államok szöuli nagykövetsége elé, termé­szetesen elsősorban a KNDK ve­zetőit szidalmazva. A KCNA hírügynökség ismerte­ti Dunnie R. Tuck óceanografus vallomását, melyben társaihoz ha­sonlóan elismeri, hogy megfelelő kiképzés után kémtevékenység ki­fejtésére szóló megbízatással szállt a Pueblo fedélzetére. Feladatát igyekezett végrehajtani, miközben az amerikai hajó mélyen behatolt a KNDK parti vizeire. Tuck be­ismerő vallomásában hangoztatja, hogy tettét mélyen megbánta. Francia lapok Brandt kijelentéséről Párizs (MTI). Willy Brandt nyugatnémet külügyminiszter ra- vensburgi, állítólagos kijelenté­se miatt támadt francia—német incidens a határozott cáfolatok után diplomáciai úton lezártnak tekinthető. Hatása azonban nem múlt el nyomtalanul. Ezt egy­részt jelezte már az is, hogy hét­főn az Elysée-palotában De Gaul­le tábornok egyszerű „technikai ebédre” változtatta a francia fő­városban tartózkodó Lübke, nyu­gatnémet elnök tiszteletére ter­vezett gálaebédet, és azon pohár- köszöntők nem hangzottak el. Másrészt erre mutatnak azok a cikkek is, amelyek a francia kor­mányhoz és a külügyminiszté­riumhoz közelálló egyes lapok­ban jelentek meg. A gaulleista Nation vezércik­ke hangsúlyozza: bár Willy Brandt eddig a francia—német jó viszony bajnokának mutatko­zott, senki előtt sem titok azon­ban, milyen hatalmas nyomást fejt ki az Angol Munkáspárt a szocialista internacionálé révén, a különböző európai szocialista pártokra, hogy a francia politi­ka elítélésére vegye rá őket. A Paris Jour-han Tabouis asz- szony megállapítja, hogy a cáfo­latok szerint Willy Brandt által valóban mondott „képtelen”, vagy „oktalan” kormányok ki­fejezés is elfogadhatatlan. A dél-vietnami szabadsághar­cosok egyik zászlóalja még min­dig akcióban van a saigoni ló- versenypálva és a repülőtér kö­zött — közölték kedd este az amerikai főhadiszálláson. A dél­vietnami főváros belső területein 24 óra alatt II helyen került sor kisebb-nagyobb összetűzésre, a szórványos lövöldözés pedig ál­landósult. Cholon kínai városnegyed ke­rületeiben erős a gerillatevékeny­ség. Egyes részeken továbbra is megmaradt az összeköttetés a vá­rosba bejutott partizánok és vi­déki támaszpontjaik között. Az amerikai csapatok most ezt az utánpótlást igyekeznek elvágni. A peremnegyedek közül a ge­rillák Gia Dinh körzetében je­lentkeztek ismét. Az elmúlt hé­ten itt zajlottak a leghevesebb harcok, a negyed romhalmazzá változott. Kedd délután a sza­badságharcosok itt új támadást indítottak. A hatóságok este hét órától ismét kijárási tilalmat lép­tettek életbe. A lakosság egyéb­ként nappal sem nagyon merész­kedik az utcára. Saigon nyolc napja teljesen megbénult. Az AFP jelentése szerint a saigoni harcok kezdete óta óriási infláció ment végbe a dél-viet­námi fővárosban. A napilapok ára három piaszterről húszra emelkedett, a rizsé 20 piaszterről hatvanra. A ritkasággá vált taxi­kon száz piasztert kell fizetni egy olyan útszakaszért, amelyet egy héttel korábban húszért le­hetett megtenni. Az általános katonai helyzet Sidle tábornoknak a Dél-Viet­nam ban működő amerikai kato­nai felderítő szolgálat parancsno­kának kedd esti tájékoztatója sze­rint különösen az ország északi körzeteiben feszült. Hűé városá­ban folytatódnak az utcai harcok — itt az amerikaiak az esti órák­ban elfoglalták a dél-vietnami katonai parancsnokság épületét, amelynek birtoklásáért egy hete folyt az öldöklő küzdelem. Az amerikai felderítés szerint a^ sza­badságharcosok azt a célt tűzték ki maguknak, hogy egy hétig tartják Hűé városát. Az AP meg­jegyzi, hogy ily módon a gerillák tulajdonképpen már győzelmet arattak, hiszen kedd volt a hete­dik nap és még hosszú időbe te­lik. amíg az amerikaiak az egész város visszafoglalását elérhetik. Khe Sanh térségében, ahol az amerikaiak hetek óta készülnek az ostromra, viszonylagos nyugat- lom uralkodott, csak a partizán tüzérség lőtte a támaszpont re­pülőterét. Da Nang körül erős gerillaegységeket észleltek. A kö­zép-vietnami Dalat városának kö­zéppontjában még mindig szilár­dan tartják állásaikat a gerilla­századok — ide dél-vietnami erő­sítéseket irányítottak. Kondim­ban ugyancsak tart még a lövöl­dözés. A deltavidéken a helyzet viszonylag nyugodtabb, de a sza­badságharcosok erősen befészkel­ték magukat a rizsben gazdag tartományból Saigonba vezető út­vonal mentén. Partizánokat je­leztek Can Tho, My Tho és Ben Tre térségében is. A DNFF tudósítójának jelen­tése szerint a Huéban vívott harcok során a szabadságharcom sok foglyul ejtettek ’egy ameri­kai ezredest és számos katonát. A fogságba esett dél-vietnami katonáit száma több száz. Washingtonban Earle G. Whee­ler tábornok, az amerikai ve­zérkari főnökök egyesített bizott­ságának elnöke is kénytelen volt kommentálni azt a megdöbben­tő felvételt, amely azt mutatja, amint Nguyen Ngoc Loan, a dél­vietnami rezsim rendőrfőnöke csütörtökön a külföldi újságírók szeme láttára hidegvérrel fejbe­lőtt egy elfogott gerillát, akit megkötözve vezettek elé. Whee­ler tábornok Henry S. Reuss wisconsini demokrata képviselő­nek válaszolt, aki levélben tilta­kozott. Wheeler kijelentette, hogy „visszataszítónak tartja a som­más kivégzéseket, rögtön ezután azonban mentegetni kezdte a rendőrfőnököt a következő sza­vakkal: „Noha kétségbeejt, hogy ilyesmi megtörténhetett, úgy vé­lem. hogy ezt a cselekedetet in­kább erős felindulásban követték el, semmint hidegvérrel”. (Folytatás a 2. oldalon) Nem enged sem a szakszervezet, sem az igazgató Megkezdték a munkaidő csökkentését — Ilyen még nem volt — Társadalmi gondként megmarad A szakszervezet a mezőgazda­ságban kezd az érdeklődés hom­lokterébe kerülni. Szinorgiáról még nem beszélhetünk ugyan, de a színskála gazdagodásáról már igen, mert helyenként a szakszer­vezet kilépett rhegszokott szür­keségéből és egészen újszerű dol­gokat produkál. A Hőgyészi Álla­mi Gazdaságban erős kötélhúzás folyik, s egyelőre nem enged a maga igazából sem a szakszerve­zet, sem a gazdaságvezetés. A Kol­lektív szerződést kizárólag azért nem írták még alá, mert nem tudnak megegyezni ab­ban a kérdésben, hogy meny­nyi legyen a pihenőnapokon igénybevett dolgozók béce. A szakszervezetnek az az állás­pontja, hogy a gazdaság 200 szá­zalékos munkabért fizessen, tehát a munkanapokon megszerezhető bér dupláját. A gazdaság vezetői elfogadhatatlannak tartják a szak- szervezet követelését. B pihenőnap drága Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a kétféle munkahelyi ér­dek létező megnyilvánulásával ál­lunk szemben. A szakszervezet a dolgozók érdekvédelmét tartja szem előtt amikor azt mondja: a pihenőnap drága, az akkor végzett munkát fizessék meg duplán. Szervezzék a szakvezetők úgy a munkát, hogy a pihenőnapokra minimális szinten legyen csupán szükség. A gazdaságvezetés meg nyilvánvaló módon a mezőgazda­ság speciális helyzetére hivatkoz­va számításba veszteiögy eseten­ként a legnagyobb szervezettség mellett is nagyarányú mozgósítás­ra, a pihenőnapok sokaságának bevetésére lesz szükség. Jöhet egy rendkívüli időjárás, amikor a dol­gozók összérdeke diktálja például sorozatosan oly gyakran a vasár­napi munkát, hogy esetleg másutt károsodnak, ha rengeteg plusz százszázalék munkabért fizetnek ki. Érvel a szakszervezet is, ezt te­szi a gazdaság szakvezetése is. Egyelőre nincs közöttük megegye­zés. Jelenleg ott tartanak: az üze­mi pártszervezet csúcsvezetőségét kérték fel, hogy ebben a kérdés­ben tegyen elvi állásfoglalást. De mi történik akkor, ha még ezután sem tudnak megegyezni? Való­színűleg az történik, hogy megné­zik, miként sikerült dűlőre jutni más, hasonló körülmények között gazdálkodó állami gazdaságban, és esetleg majd az így nyert ta­pasztalatok alapján döntenek. Jól „megrágták” a pihenőnapokra ju­tó bérezést, a Dalmandi Állami Gazdaságban is. Úgy látták, a dol­gozók érdekeit messzemenőkig szem előtt tartva, 70 százalék plusz bért bír el a gazdaság, töb­bet nem. Ám nem érdektelen, hogy az állami gazdaságok többsé­gében a heti pihenőnapokon -• végzett munkáért csupán 50 százalék plusz bért fizetnek. Ezt az idei esztendőre végérvé­nyesen eldöntötték és ennek alap­ján írták alá a kollektív szerző­dést is. A mezőgazdaság helyzete speciális. Nyilván az az ésszerű, ha ebből, és a reális anyagi lehe­tőségekből indulnak ki, a plusz juttatások tekintetében. Differenciáltabb bérezést Az új gazdasági mechanizmust jól értelmező munkát végez a MEDOSZ más vonatkozásban is. Úgy látszik, sikerül kellőképpen felkeltenie a dolgozók érdeklődé­sét, érdekeltségét és felelősségét az üzemek jövedelmezőbb műkö­désében. Erre utal ismét egy hő­gyészi példa: A gépműhely dolgo­zói a tanácskozások során java­solták, hogy érvényesüljön velük szemben a differenciáltabb bére­zés. Arra gondolnak, az erő- és munkagépek javítása során sze­mélyes garanciát vállalnak a gép meghatározott időtartamú üzemel­tetésére, s ennek megfelelően tör­ténjék a differenciáltabb bérezés. Több mezőgazdasági üzemben a brigádtagok már most kifejezésre juttatják a nagyobb szervezett­ségre irányuló óhajukat. Előfor­dul, hogy ahol eddig kilencen dol­goztak egy brigádban, ott a jövő­ben heten vállalják, ugyanolyan minőségben és mennyiségben a munkát. Ebből következik, hogy a gazdaságokban néhol alsó nyomásra kényszerülnek arra a vezetők, hogy még éssze­rűbb munkahelyi átcsoporto­sításokat végezzenek. Horváth Gézának, a MEDOSZ MB-titkárának megítélése sze­rint ez nem jár munkanélküli- reggeli, kliaárólag indokolt, ki­sebb méretű átszervezéssel. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents