Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-04 / 29. szám
IMS. február 4. Nemes gesztus Zsúfolásig megtelt a napokban az alsónánai Béke Tsz zárszámadó közgyűlésekor a művelődési ház nagyterme. Megvitatták már az éves munka eredményeit és gyengeségeit egyaránt. Utóbbival hosszasan foglalkoztak, önkritikusan, restellkedve keresték a gondokból kivezető közös utat. A gesztusra ezt követően került sor. A tsz-tagság politikai érettségét bizonyította, amikor a szociális-kulturális alapból ötezer forintnyi segítséget szavaztak meg a hazájáért vérét ontó vietnami népnek. Már a vége felé tartottak, amikor felállt egy asszony, a termelőszövetkezet kis létszámú pártszervezetének régi tagja. Szalai Istvánné a következőket mondotta: — Minden embert megráz az Olaszország legszegényebb vidékén élő szicíliai nép tragédiája. Én egynapi keresetemet ajánlom föl a földrengés sújtotta családok gondjainak enyhítésére. Nagy visszhangot váltott ki a bejelentés. Következőnek egy fiatal. jól megtermett tsz-tag férfi jelentkezett szólásra a leghátsó sorból: — Csatlakozom, igaza wm. Én is befizetem egynapi jövedelmemet a számlájukra. Helyeslés követte a csatlakozást. Sor került a szavazásra és az alsónánai Béke Tsz zárszámadó közgyűlésének valamennyi résztvevője egyhangúlag szavazott, hogy egynapi keresetével segít az elesetteken. Szolidaritásuk mellett pénzüket is adják Alsónánán. így bizonyítanak az igaz emberség, a dolgozó ember nemes együttérzésének gesztusával. Ennek a közgyűlésnek a résztvevői a gyengébb dolgozótársnak nyújtott támogatás jó érzésével térhettek haza otthonaikba. Marmarosi László Péter Zoltán Deli László 4 SIKER FŐ RÉSZESEI Tóth két éve vezeti a brigádot. Mármarosi László, a brigád fiatal tagja — vállalkozott arra, hogy bemutatja a brigád vezetőt, valamint Péter Zoltánt és Deli Lászlót, a brigád tagjait. — Én párttag vagyok, a KISZ vezetőségének tagja, és mpn- kásőr. És ami nem utolsó dolog, mozdonyszerelő, géplakatos, kazánkovács. Minden, ami egy fűtőházban kell. Nehéz bemutatni Tóth Jánost. Hisz mit mondhatok róla? Lassan jön tűzbe. Emberi tulajdonság. Szakmailag kiváló ember? Műszaki irányítása jó? Hát ezért a brigád vezetője. — Kicsit darabos? Ki nem mérgelődik, amikor nem megy úgy a munka, ahogy szeretné. Nyolcán vagyunk a brigádban. Tóthnak mindig‘«rra kell gon- dpirü, hogy mi nyolcán vagyunk a brigádban, nyolc család várja otthon a borítékot, és ez csak akkor telik meg, ha itt A Bálaszéki Fűtőházban négy év óta túlteljesítik az élüzeinszint feltételeit. „Tóth János brigádjának köszönhetjük a sikerünket.” — Bessenyei József, a fűtőház főnöke mondja ezt. A szocialista brigád nevét a kívülálló nehezen jegyzi meg, mert mit is mond az, ha ezt halljuk: „Mozdonyok időszakos javításának brigádja”. Lehetne ennek a brigádnak más nevet is adni. De röviden csak Tóth brigádnak mondja mindfcnki. Munkahelyük a szerelőcsarnok. De nem lehet itt őket megtalálni. Csak Tóth János, a brigádvezető tud arról felvilágosítást adni, hogy az emberek hol dolgoznak. — Megkaptuk a nagy gépeket, nem férnek be a szerelő- csarnokba. Kint az „udvaron” és a szénszerelő helyen is-dolgoznunk kell. A gépek öregek, sok a javítanivaló, a mi munkánk is sok. megtesszük, amit a főnökség elvár tőlünk, Szóval nincs probléma, a brigád jól dolgozik. És ebben a „vezérnek” van igen nagy' szerepe. Nem szerettem, hogy „tartozik", „követel" . I Tanulmányi szabadságát I ' az irodában töm. Még a tűzre is elfelejtett rakni. A vizsgaláz melegíti. Azért tanul az irodában, hogy mindenkinek „kéznél” legyen, így szokta meg. alig egyéves művelődési otthon igazgatói pályafutása alatt. A törékeny, szőke lányról senki sem mondaná, hogy valóban ő a bátaszéki művelődési otthon igazgatója. Izsák Irént a tanulásban megzavarni nem lehet. Készségesen válaszol, minden kopogtatót szívesen fogad. Az iroda kényelmes foteljeibe ülünk beszélgetni. — Mindenki azt kérdezi tőlem első látáskor, hogy kerültem ide. Gondolom önt is furdalja a kíváncsiság, mivel újságíró. — Miután bólintok, meggyújtja cigarettáját és mosolyogva folytatja. — Itt dolgoztam a bátaszéki takarékszövetkezetben, mint könyvelő. Megmondom őszintén, solia sem szerettem a tartozik, követel rovatokat. A népműveléssel sakkai inkább megbarátkoztam. Éz a barátság már az iskola padjaiban kezdődött és akkor folytatódott, amikor még a takarékpénztárban dolgozott. A bátaszéki művelődési otthon társadalmi vezetőségi tagja volt már akkor. Csak aludni járt haza édesanyjához. Minden szabad idejét az otthonban töltötte. Tavaly előtt végre teljesült a vágya. Ide került igazgatónak. E munkakört azonban csak azzal a feltétellel tölthette be, ha ígéreteit tesz arra, hogy elvégzi a népművelés—könyvtár szakot. — Nem volt nehéz erre Ígéretet tenni, — folytatja — mert az érettségi elvégzése után is Szombathelyre akartam menni, hogy tanulmányaimat folytassam. Sajnos, akkor halt meg édesapám és hiába volt meg a felvételim. itthon kellett maradnom. Most azíán ez a vágyam is teljesült. Izsák Irén hatalmas ambícióval kezdett hozzá á munkához. Igen elhanyagolt területet kellett megmozgatnia, felráznia. A bá taszéki emberek elszoktak az otthontól. Megszokták otthon a televíziót, a kényelmet, mert régebben nem nagyon hívták őket szórakozni. Ritkán voltak előadások, ORI-rendezvények, irodalmi estek és színházi bemutatók. Irénke nem sajnálta idejét. Lótott-futoti. Szinte házról házra járt szervezni. Jegyeket árult a piacon, jegyeket, kínált az üzletben és a vállalatoknál, intézményeknél is naponta kilincselt. Pár hónap alatt megismerték a faluban, bámulták mozgékonyságát, lelkesedését. — Nem maradtam egyedül, mindenki rendes volt hozzám. A ktsz-nél, a vasútnál, a tsz-nél és az fmsz-nél egyaránt, mindenkor sok segítséget kaptam. A társadalmi vezetőség valamennyi tagja is kivette a részét a szervezőmunkából. Mindannyian különböző munkahelyen dolgoznak. Így a rendezvényekre ők is állandóan mozgósítottak. Sikerült az eV.ő színházi előadás. Telt ház volt. Azután sikerült a második a har- I madik és remélem, hogy a rendezvényeink a továbbiakban is | sikeresek lesznek. I Irénkének nem tetez®u: I mmm,„hegy az epulet hom okzata nem a legesztétiku- sabb látvány a községben. Addig járkált, agitált és kéri, amíg a vasút, a tanács, az fmsz és a tsz közösen, társadalmi munkában rendbe hozta a kultúrotthon homlokzatát. 12 ezer forintot sikerült megtakarítani. Most koránt sincs annyi munkája mint kezdetben, mert már minden a rendes kerékvágásban halad. Jól működik a barkács-, a képzőművész-, a gyermekszakkör. Szívesen látogatják az általános iskolás lányok a „14 évesek klubját” és ugyanilyen népszerű az otthonban a zongoraoktatás. Közel 40 fiú és lány látogatja az órákat. Az új ifjúsági klubban, amelyet az fmsz működtet, a kultúrotthon az eszmei irányító. Itt is Izsák Irén vezérletével állítják össze a klubvezetőség tagjai a műsort, amely minden héten újább és újabb változatos programmal lepi meg a klubtagokat. I A fiatal igazgató ambí- 1 dója, munkakedve azóta sem lohadt le egy pillanatra sem. Még akikor sem, amikor váratlan balsiker „koronázta” munkáját. Ez pedig csak az igazi népművelők, kultúrmun- kások jellemzője. Mmden jel arra mutat, hogy Izsák Trénke is közéjük tartozik. — Ha Péter Zoltánt kell jellemeznem, könnyebb a dolgom. Itt a mozdonyjavítóban lett szakmunkás, benne megtestesült az, ami hagyománya minden mozdonyjavító szakmunkásnak: pontos, lelkiismeretes. Persze az is természetes, hogy mi úgy orv tjük el a munkát, hogy egyik-másik megtalálja azt a területet, ahol „kiélheti” magát. A Zoli az armatúrákhoz ért. Ha beállítanak ide egy mozdonyt, egy-két nap alatt megcsinálja az armatúrát, az üzemképes lesz igen sokáig. Pa- lotábozsokról jár ide dolgozni mindennap. Most már évtizede, fleggel indul, este ér haza. Még soha nem hiányzott. Ha a vonat jött, ő fél hétkor már szerelő- ruhában dolgozott mindennap. Amikor a brigád összejön, hogy beszélgessünk, értekezletet tartsunk, vagy egy-két pohár sort megigyunk, akkor a későbbi vonattal megy haza. — Deli a legfiatalabb a brigádban. Hat hónapja került Bá- taszékre. Itt volt katona az ár- vízvédelem idején, megismerkedett a feleségével, s itt maradt. S jó hogy itt maradt. Hat hónap alatt — bár azelőtt nemigen foglalkozott mozdonyjavítással — egyenértékűvé vált az „öregekkel':'. Specialistája a ten-, gelyágy-üntéseknek és n dugaty- tyúgyűrűk javításának. Szóval ő a motorszerelő. Kitűnő keze van. Jó mesterei lehettek és minden dicsekvés nélkül mondhatjuk, hogy a brigádban mindenkinek érdeme van abban, hogy a Deli jó szakember lett. És itt is akar maradni. Pedig Nyíregyházáról jött ide. — Hát ilyenek vagyunk.-Egyszer mérgesek, egyszer jóked- vüeik, győzködünk, ha nincs anyag, spekulálunk, hogyan tudnánk pótolni az elveszett időt, és így segítjük a fűtőházat. Jól, rosszul? Úgy érzem, jól. Hisz kétszer kitüntették a brigádunkat a szocialista címmel. Azt mondja a főnök elvtárs, a múlt évben a főnökség úgy dolgozott, hogy számíthatunk az élüzemcímre. Vajda Gyulától, az állomásfőnöktől tudom, hogy a forgalom is pályázik az élüzemcímre. Az lenne a legszebb, ha a csomópont élüzem lenne. Mi is tettünk ér- te valamit, _______ 44* . . iiiiiiiiiiuiiiiiniiiiiiiimiiHiiiiuiut Szórakozás és Művelődés Unatkozó fiatalok, =} elvesztegetett évek SS — „ issza térő probléma: unat- ** mr koznak a fiatalok, s aki l: Br vasárnap délutánonként z\ végigmegy a szekszárdi • • utcákon, készen kapja az illuszt- rációt: a Garay téren vagy a li- getben körúláUnak egy-egy jobb « sorsra érdemes táskarádiót, £ melyből vigasztalanul serceg az “ elmaradhatatlan dzsessz. A kér- dés is állandóan visszatér: ho- “ gyan lehetne ezen segíteni. De ” a javaslatok, amelyek időnként L2 elhangzanak, tulajdonképpen S egyetlen téma fénykörében ke- ZÜL ringenek: kevés a szórakozóhely, ~ nincs hol táncolni, ezen kellene £ segíteni. Az elhangzó javaslatok £ okosak, körültekintők, azt is — mondhatnánk. jobb ügyet is S megérdemelnének.. Mert talán nem oktalanul merül fel a kerít dés, hogy faiért csak a dzsessz- ZZ re járt hovatovább lélektelen “ tánc (csörgés) jelentheti az égyet- S len szórakozást, miért nem le- E liet kilépni ebből a bűvös kör- “ bői? Lép|e«-nyomon tapasztaljuk, hogy a kultúra fogalma átértékelődik, valami misztikus, csak egyesek számára elérhető fogalommá változik. Pedig a műveltség nem isteni adomány, kiváltságosok privilégiuma, főleg ma és főleg nálunk nem az. S bár az ismeretek szaporodásával egyre nagyobb feladatot is jelent, egyre izgalmasabb Kalanddá is válik, hisz a feladattal arányosan pőnek a műveltség megszerzésének lehetőségei is. S rögtön hozzá is tenném: miután nem égi kegyelemről van szó, mindenki által elérhető, csak éppen az érdeklődést kell felkelteni. £n például minden nehézség nélkül el tudok képzelni munkásfiatalokat, akik vasárnap délutánonként Hegelről vitatkoznak, vagy Arnnv verseit elemzik, sőt meggyőződésem, hogy a heti munka után igazi felüdülést, a szó tiszta értelmében vett kikapcsolódást jelenthetne a fogékony szellem számára. De ehhez valami laza szervezeti formát kellene \ kiépíteni, amilyenné a klubok* nak kellene vájniok. Talán a « könyvtár is segíthetne szép ol- i vasótermévcl, de a művelődési Z ház mindenképpen, amelynek S komolyabban, valóságos hivatásit tudattal kellene egybekapcsolnia • a szórakoztatást és a nevelést. » Persze az ilyen üsszejövetelek- ” bői a táncot sem kellene szám- E űzni, mert kár lenne kikapcsolni E azt a jótékony hatást, amit a E társas együttlétek alkalmával je- ~ lenthet, feltéve, ha ez a hatás ÍS valóban jótékony, s nem merül IS ki vad és lélektelen amerika* " nizmusban. y.Z mg mm ért — s ezt kár lenne el- «- /l/o hallgatni — a világ kezd ~ IWm tragikusan unifórmizálódni, s Berlin, Varsó vagy Róma S utcáin ug3'anaz az amerikai ere- » detü dzsessz tépi az emberek fü- r« lét, mint Szekszárdon. A fiata- E lók ugyanúgy növesztik a hajzatukat, ugyanolyan pantallóban ~ járnak, s még a nyelv is hova- tovább éppúgy Ladulatszavakká, ~ lélektelen általánosításokká egy- szerűsödik. Ennek pedig Semmi- «■ képp nem lehet örülni, mert eb- ;>en az ijesztő egyformaságban iíí épp az egyéniség devalválódik, £ ha ugyan nem tűnik el teljesen. E S nyomában ugyanaz á jelenség £ jár: a berlini Alexen vagy a £ római Piazza di Spagnán ngyan- úgy fáradtan és unatkozva őgyelegnek a fiatalok, mint a Sí szekszárdi Garay téren, bizo- £ nyitva, hogy a táskarádió és a E dzsessz képtelen kielégíteni a E lappangó és hívó szóra váró <2 szellemi igényeket. E Mi hát a megoldás? Ki kell “* lépni végre abból a kényszerít képzetből, mely „kikapcsolódás”, « vagy „szórakozás” címszó alatt E a szellemet éltető áramkört E kapcsolja ki, s a minden jóra E fogékony fiataloknak valósággal ££ szuggerálja, hogy a heti munka “ vagy tanulás után csak a va- E sárnapi tánctól üdül fel a lélek. E A szórakozás és a művelődés egy E tőről sarjad, nem ellentétes, ha- E nem egymást kiegészítő fogai- r mák. S úgy gondolom, a meg- 5 oldás sem olyan reménytelen il- E lúzió, mint néhányan talán hiti szik. CSANYI LÁSZLÓ FERTŐI. MIKLÓS pälkoväcs jenö iiiiiiiiiiiiiiimiifiimiiiiimiiiiiiitiii