Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-29 / 50. szám

IS®, február 29, 'fOLWS SnSCTOI SHEPCJSi!© ' Csevegés a főnökségről FONOK: „Általában valamely ki>- aösség, testület leje, vezetője, irányi- tója.” . (Értelmező szótár.) Egy ifjúsági klub néhány tag­jának vendege voltam a közel­múltban. Két lány, három fiú, s az újságíró. A lányok egyike gim­nazista, a másik irodában dolgo­zik, nyolc általánost végzett. A fiúk: motorszerelő ipari tanuló, termelőszövetkezeti tag, kőműves ipari tanuló. Hamar belelendülünk a beszél­getésbe, izgatja, érdekli őket a kényes téma, amiről beszélget­tünk. Az őszinte véleménynek, szókimondásnak egy feltétele van: ne írjam le a nevüket, s a község^ nevét sem, mert akkor könnyű lenne kitalálni, kikről is van szó. Azt mondják, nem fél­nek a következményektől, mert ■igazat mondanak, de a kellemet­lenséget jobb elkerülni. Külö­nösképpen azért, mert a főnökök­ről, a főnökségről van szó, s akarva, akaratlan egy kicsit min­denki a maga főnökéről Mit dolgozik a főnök? (A feleletek sorrendje: gimnazis­ta lány, irodista lány, motorszere­lő, tsz-tag, kőműves,) — Semmit. — Reprezentál. — Sokat. — Értekezletre jár. — Felügyel. Kis vita alakul ki, hogy a ter­melőszövetkezeti elnököt főnök­nek Jehet-e tekinteni. Végül ar­ra a megállapodásra jutnak, hogy á választott vezetőt nem tartják olyan főnöknek, különben is ez egy egészen más eset, mert a tsz-elnöknek nagyon sokat kell dolgozni. Mennyit kereshet a főnök ? — Attól függ mekkora. — Hatot biztos. — Nem tudom. — Csak a felét kapnám... — Mint egy nagyon jó melós. Közbevetőleg: a tsz-tag fiú, és az irodista lány szülei mindketten a termelőszövetkezetben dolgoz­nak, a motorszerelő fiú papája vájár, a gimnazista lányé a föld­művesszövetkezeti boltban eladó, a harmadik fiúé pedig maszek kőműves. f Milyen érzés főnöknek lenni ? — Nagyon úri beosztás... — Még nem próbáltam. — Sokat kell vesződni, és min­dennel törődni. — Mindig nekem lenne iga­zam. — Nagy a felelősség. Persze, a „nagyon úr; beosz­táshoz” csak és kizárólag az igaz­gató tartozik. Kihangsúlyozzák, hogy például mérnökről, műve­zetőről, vagy más hasonló „ki­sebb” főnökről nincs szó. Szerin­tük: nem sokkal nagyobb a fize­tésük, mint a munkásoknak, és még a felelősség is a nyakukban van. Igazi főnök az ő meghatáro­zásukban: akinek már titkárnő­je van. Hogy lehet valaki főnök ? ' — Jó lenne tudná — Mázli. «— Sok tanulás. — Először sokat és jól kell dolgozni, aztán előbb-utóbb fő­nök lehet. — Legyen sok iskolája. Ezúttal azon akad el egy kicsit a beszélgetés, hogy nem is olyan nagy hülyeség az, amit az egyik kislány kérdezett a rádiótól: ho­gyan léphet valaki politikai pá­lyára, van-e ilyen jellegű iskola? A gimnazista lány azt mondja, jó lenne, ha mindjárt a középisko­lában kiválogatnák a vezetésre alkalmas fiatalokat és azok már úgy tanulnának tovább, hogy ve­zetők lesznek. A kőművestanuló azzal veti ed az ötletet, hogy aki egyetemet végez, abból úgyis előbb, vagy utóbb vezető lesz. Szereti a főnökét? — Nincs főnököm. — A közvetlent igen. A vezért tnég talán, egyszer ha láttam. — Se nem oszt, se nem szoroz, Megvagyunk egymással. — Jó ember. — Három kilométerre van tő­lünk. így aztán annyi, mintha nem is lenne. A motorszerelőnek és a kőmű­vesnek a szakma megszerzése után egyelőre nincs szándéká­ban továbbtanulni. A kőműves megy az apja mellé, azt mondta, többet ér az, mint a diploma, — legalábbis forintban. Az irodista lány arról panaszkodik, hogy mindenáron könyvelői tanfolyam­ra akarják küldeni. Semmi kedve sincs hozzá, meg aztán isten tud­ja, mikor kapna könyvelői beosz­tást. A gimnazista kislány tanár szeretne lenni, de legalább óvó­nő, a tsz-tag fiatalember lehet, hogy elmegy szakmunkásképzőre. Azt mondja, a dokument miatt, mert az állatokat ugyanúgy fogja etetni, mint iskola előtt Megérdemii-e a fizetést ? — A hideg vizet se. — Ha nem keres aránytalanul sokat — Az attól függ. Ha jól men­nek a dolgok, megérdemli. — Ha jól csinálja a munkát — Talán a nagy felelősség miatt... Csak nehezein jutnak dűlőre abban, hogyha egy vállalatnál jól mennek a dolgok, saép eredmé­nyeket érnek el, szerepe van-e benne a főnőknek, vagy az tel­jesen független tőle. A tsz-tag fiatalember azt mondja, hogy főként a munkásoktól függ, mert ha nem dolgoznak jól, akkor a ■ főnök csinálhat amit akar. Álta­lában ezen a véleményen vannak, csak a kőműves mondja, hogy hi­ába dolgozik az apja akármilyen jó munkásokkal, azért csak neki kell mindent a kezében, tartani, különben megette a fene az egé­szet Lehet-e fiatal főnök ? — Igen, ha megöregedett — Nemigen. — Ritkán. — Nem, mert nincs még ta­pasztalata. — Ha nincs más... Egyetértenek, hogy egy fris­sen végzett fiatalt nem lehet mindjárt főnöki székbe ültetni, mert egészen más a gyakorlat, mint az iskola. A tsz-tag szerint azért nem lehet a vezető fiatal, mert azokat a funkciókat már idősebbek betöltötték, és csak ak­kor kerülhet ifjú a helyére, ha az már nyugdíjba ment. Mit tenne főnökként ? — Bélyeget gyűjtenék. — Ezen csak akkor gondolkoz­nék. — Csinos titkárnőm lenne. — Nagyon igazságos lennék és sokat járnék a dolgozók közé, — Úgysem leszek az. « A játékszabályokat becsülettel megtartottam, sem a szereplők, sem a település nevét nem emlí­tem. Tulajdonképpen ez a legke­vésbé lényeges, hiszen beszélgető partnereimet a véletlen választot­ta ki, s valószínű: hasonlókép­pen vélekednek a többi fiatalok is. A válaszokból kitűnik: aki még nem dolgozott, nem túl nagytisz- lettel beszél a főnökökről — in­kább szerencsés embernek tart­ja, mint a legjobbnak, akit az üzem, vagy vállalat vezetésére képesnek tartottak. De — az az érzésem — mindegyikük egy ki­csit távol van a főnökétől, csak nagyon felületesen ismeri a mun­káját. s a távolból erősen torzul­nak á dolgok. Legtöbb esetben nem tudják, mivel érdemelte ki a vezető, hogy arra a posztra ke­rülhessen, honnan jutott el a főnöki szobáig Egyedül a motor- szerelő Ipari tanuló hallotta, — egy ezakitársa mesélte —, hogy főnöke néhány esztendővel ez­előtt még a franciakulcsot fogta a műhelyben, a tsz-tag oedig ma­ga is választott. A többi csak ennyit tud róla... Furcsa ilyenkor arra gondolni: a mostani generáció legjava is pőnök lesz egyszer. Elég, ha akkor megtudják? D. KÓNYA JÓZSEF A yerseny gazdája a tsz-szövetség A mezőgazdaságban is elterjedt a szocialista brigád- mozgalom, állami gazdaságokban és termelőszövet­kezetekben egyaránt. A tsz- ek brigádversenyét azonban legtöbbször csak maguk a szövetkezeti vezetők értékelték, és az eredményt valamiképpen megjutalmazták. A területi termelőszövetkezeti szövetségek megalakulá­sával gazdára talált a tsz-ek szocialista brigádmozgalma. A szövetségek versenybizottságot alakítottak, ennek első­rendű feladata a brigádverseny és az egyéni versenyek szervezése, irányítása, értékelése. Azt még nem lehet tud­ni, hogy a termelőszövetkezetek között évről évre meghir­detett termelési verseny is a szövetségek hatáskörébe tartó zik-e majd, vagy pedig tóvá bbra is állami szervek irá­nyítják. A szocialista brigád mozgalomnak versengésnek viszont valóban gazdái akarnak lenni, a szó valódi értel­mében. Homok István, a Sze kszárd és Vidéke Termelő- szövetkezetek Területi Szövetségének elnökhelyettese azt mondja, az a legfontosabb feladatuk, hogy elkenné, élővé tegyék a versenyt. A szövetség versenybizottsága minden alkalommal egy-egy szövetkezetben fogja megtartani ülését. Legutóbb a dunafoldván Virágzó Tsz-ben ülésezett, ahol a Tyeres- kóva nevét viselő, kétszeres szocialista kertészeti brigád munkáját értékelte. Fényképek a tudomány számára A technikai felszerelés korszerűnek mondható. Színes és fekete- fehér képek naponta tucatjával készülnek tudományos előadások illusztrálására, szemléltetésére és egyéb célokra. Nagy munkát igényel egy-egy előadás anyagának összeállítása. Képünkön színes diapozitívokat válogat az intézet két munka­társa a legközelebbi előadás számára. Fotó: Bafcó Teoő J

Next

/
Thumbnails
Contents