Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-28 / 49. szám
I9C8. február 28. TOLNA WF.GYE1 NEPtJJSAO 3 Komar lendkerék után szaladgál már hetek öta Horváth Gyula, a szekszárdi Jó- reménység Tsz vontatóvezetője. Hiába. Először a szekszárdi Vasipari Vállalat motorkerékpárÍ avitó részlegénél próbálkozott, tt cseréltette volna ki új mopedjének megrepedt kerekét. A válasz: nincs. Itt van már egy Komar nyolc hónap óta, hasonló hibával. Ezután a vállalat dunaföldvári Javítóműhelyéhez fordult, az eredmény ugyanaz. (A Komarhcz adott garancialevélen e két Tolna megyei javítóműhely szerepel, mint vevőszolgálattal megbízott szerv). Járt azóta Kaposvárott, Kecskeméten, sőt Budapesten is, a külföldi motoralkatrészek árusítására specializált boltban. Hasztalan. A szekszárdi jármüszaküzlet vezetője szerint Komar lendkereket utoljára a nyár elején Kaptak. Egyébként nemcsak ez szerepel a hiánycikklistán, külföldi alkatrészt ez évben még nem kapott az űzet, jóllehet, az évből — az új gazdasági mechanizmus első esztendejéből — már köt hónap öltéit. Nem is tudják, mikor lesz Komar lendkerék. Mit tehet Horváth Gyula múlt év szeptemberében vásárolt, négyezer forintos motorjával? Amire különben azért van szüksége, hogy Tengelicről naponta bejárjon vele Szekszárdra, munkahelyére. — Pihenteti és várja a jószerencsét. A motorhoz mellékelt garancialevél ugyanis sokféle eshetőségre kioktatja a vevőt. Hogy hiba esetén hol kell javíttatni, hogy melyek azok a lilbák, amelyekre nem terjed ki a jótállás, hogy ha azonos természeti hiba ötször, egyéb hiba pedig összesen legalább tízezer fordul elő, követelheti az áru kicserélésé»-. Egy eshetőségről azonban nem szól: ml legyen akkor, ha a hibát alkatrészhiány miatt nem tudják megjavítani? Pedig tudnánk erre Is megoldást: Joga legyen visszavinni az üzletbe, Joga legyen kicseréltetni, sőt, álljon jogában a pénzt visszakövetelni. A kárt pedig viselje a külkereskedelmi vállalat, amely importálta és amely meg. feledkezik arról, hogy akár a későbbi, de főként a garanciális Javításokhoz szükséges alkatrészek folyamatos behozataláról gondoskodjék. Mert az elvet nálunk már számtalanszor kimondták: a vevő nem károsodhat, a vásárlónak joga van ahhoz, hogy pénzéért hibátlan árut kapjon. Úgy látszik azonban, hogy jogszabályaink hézagosak. Nem védik elég következetesen a vásárlók érdekeit. Csak így fordulhat elő, hogy a nyilvánvalóan gyári hibás, magas értékű árucikk egyetlen kárvallottja a Vevő. <J> ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦I szökött. Egyszerre leégett 10—12 ház is. Mit tehettünk?! Sohasem sikerült eloltani egyetlen lángot sem. A biztosító meg, fizetett. Aztán épültek a téglaházak. De amikor a templom éoült, nagy volt errefelé a szegénység. — Az emberek aratópárokba álltak, s a környék nagygazdáihoz szegődtek kepés aratóknak, meg napszámba. A mai szép házak helyén vályogépületek álltak. Akinek valahogy két szobát sikerült felhúznia, az egyiket már bizonyosan kiadta — így mondja Pali bácsi — haszonbérbe. Tisztabűza kenyeret talán, ha három diák evett az iskolában. A többinek jó, ha kukoricás jutott. Kicsit fellélegeztek a nincstelenek, amikor 1906-ban 257, 1908- ban 150, 1920-ban pedig 177 hold földet adott bérleti szerződéssel a faluban élő 70—75 nincstelen családnak az „eleven herceg”, A bérleti szerződések ezután 1926- ban megszűntek. A íöidnélküli- ek a környező pusztákon kerestek munkalehetőséget. Mert föld az akkor is volt a környéken elég, de a szegényének abból kevés jutott. Az én nagyapám nem tartozott a legelesettebbekhez, mégis csak nyolc holdat hagyott a gyerekeire Semminél több, de két családnak élni belőle kevés. Régen azért törték magi kát a népek, hog,' föld legyen. Minden garast arra Szocialista brigádvállalás vagy kontárkodás? NEM MINDENNAPI ESET foglalkoztatja a Vasutasok Szakszervezete pécsi területi bizottságát, valamint a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsát. Mohai Ferenc, Dombóvár Bethlen utca 3. szám alatti lakos, a MÁV Dombóvári Pályafenntartási Főnökség dolgozója panasszal fordult a felsőbb szakszervezeti szervekhez, mivel munkatársainak, mint szocialista brigádon belüli vállalásként végzett munkáért őt, jogtalan iparűzés címén megbüntették. így első hallásra megdöbbentőnek hat a történet, annál is inkább mivel ma már nem egy szocialista brigád van, mely a rászorult munkatársnak kollektíván végzett házépítést. De még egyetlen esetben sem hallottuk, hogy ezért valakit, vagy valakiket jogtalan iparűzés címén megbüntettek volna. Sőt, ország-világ előtt büszkén emlékeztünk meg ezekről a szocialista közösségekről. Mi történt Dombóváron? A Dombóvári Járási Tanács igazgatási osztálya 215/1967. szám alatt hozott határozata értelmében Mohai Ferencet jogtalan iparűzés címén 250 forintra megbüntette, amelynek jogosságát Mohai Ferenc először tagadta, majd később elismerte. Ezt a meghallgatási jegyzőkönyv is bizonyítja. „Elmondani kívánom, hogy ez év (1967. szierk.) június és július hó folyamán Csatári András. Ma- karicaa Sándor és Teberdi István dombóvári lakosoknál elvállaltuk az újonnan épített lakóház tetőszerkezeténeit, elkészítését két társammal, nevezetesen Welner Miklós és Sperling László ugyancsak dombóvári lakosokkal. A munkáltatóktól külön-külön 1800 forintot vettünk fel, s az így kapott összesen 5400 forinton osztozkodtunk.” A JÁRÁSI TANÁCS igazgatási osztálya, figyelembe véve Mohai Ferenc nehéz anyagi helyzetét, — hat gyermeke van, közülük négy fiatalkorú, felesége beteg — valamint azt, hogy 1965-ben épített kuporgattak, azért dolgoztak látástól vekulásig. hogy földet vásároljanak. Minden négyszögölért erősen megszenvedtek! Dehát a föld volt az Isten! — Ma meg, aki nem röstell dolgozni, az megtalálja a számítását, Az unokám traktoros, nyáron meg a kombájnon ül. Több tízezret hozott haza zárszámadáskor. De megvan ám mindenük, amit csak kívánnak. Még televíziót is vásároltak. Van itt a postatakarékban annyi pénz, hogy halandó ember azt el sem tudja képzelni! Bucsi Pali bácsi pénztáros volt az 1900-as évek elején. Tudja jól, hogy minden garast csak keservvel tudtak kiszorítani az emberek, amikor fizetni kellett. A legtöbb gondot a borfogyasztási adó okozta. A lakosok többsége írni, olvasni, de még számolni sem igen tudott. Nem lehetett elvárni tőlük, hogy megmondják, mennyi a borkészletük... — Ma meg itt van ez a tsz. Egyből lekerült mindenki válláról a gond. A saját löld rengeteg munkát kíván. Most meg. .. Szóval, ha azt mondanák: feloszlatjuk a tsz-t, vigyétek a földetek. .. Én mondom megának a harminc százalék sem fogadná el,.. Nyolcvankét éves, sokat látott ember vagyok, nekem elhiteti. (Következik: Az erős emkcrel- Vmerikája.) MÉRY ÉVA tetemes OTP-kölasönnel, a legenyhébb, mindössze 250 forintos büntetést szabott ki. Mohai Ferenc nem fellebbezett, hanem a megadott határidőig befizette a büntetést. Néhány hónappal később megismétlődött az előbbi eset. Ezúttal két fiaháztetőt szereltek fel. Maet azonban csak ketten Mohai Ferenc és Welner László végezték a munkát, amelyért, mint az a meghallgatási jegyzőkönyvből kitűnik, nem fogadtak el pénzt. Ekkor még nem szerepel vallomásukban a szocialista brigádra való hivatkozás. Az igazgatási osztályon lévő meghallgatási jegyzőkönyvben szereplő tanúvallomásból azonban kitűnik, hogy Mohai Ferenc felesége beismerte, hogy férje, valamint társa 500—500 forintot kapott a két tetőszerkezet felszereléséért. Ézek után hozta meg döntését az igazgatási osztály, amely ezúttal is figyelembe vette Mohai Ferenc életkörülményeit, s mindössze 300 forint pénzbírságra, valamint a fellelhető szerszámok lefoglalására ítélte. Mohai Ferenc megfellebbezte az ítéletet, hivatkozva szociális és családi viszonyaira, valamint arra, hogy ezt a munkát, mint szocialista brigádon belüli vállalást végezte el, s kérte az I. fokú határozat módosítását és a kiszabott pénzbírság mérséklését, (Nem eltörlését! szerk.) A megyei tanács Igazgatási osztálya elutasította a fellebbezést, amely mellett ekkor már ott volt a MÁV Dombóvári Pályafenntartási Főnökség véleményezése Is, amely szerint valóban szocialista brigádvállalásként végezték a tetőfelszerelést. Miután a fellebbezést a megyei tanács igazgatási osztálya elutasította, Mohai Ferenc kéréssel fordult a járási tanács igazgatási osztályéihoz, hogy részére engedélyezzék a büntetés három egyenlő részletben történő kifizetését. A tanács ezúttal is humánusan hozta meg döntését, és helyt adott a kérésnek. Ekkor úgy tűnt, hogy ezzel végleg lezárult az ügy, annál is inkább, mivel Mohai Ferenc időközben befizette az első 100 forintot. DE NEM ÍGY TflRTÉNT. Mohai Ferenc panasszal kereste meg a felsőbb szakszervezeti vezetést és segítséget, kért. hivatkozva a szocialista brigádmoz- galomra. Eddig a valóban nem mindennapi ügy. amelynek hallatán önkéntelenül is felvetődik az emberben néhány kérdés. így például, miért nem hivatkozott Mohai Ferenc a szocialista brigád- vállalásra a járási tanács igazgatási osztályán? Vagy, miért csak mérséklését kérte a kiszabott pénzbírságnak és miért nem eltörlését? Talán ő maga is érezte, hogy érvelése, hivatkozása a szocialista brigádra nem egészen helytálló? Végül, de nem utolsósorban mennyire megalapozott a MÁV Dombóvári Pályafenntartási Főnökség véleményezése? Olyan kérdetek ezek. amelyekre a válaszokat a tények birtokában nyugodtan megadhatjuk. S éppen ezért mi úgy érezzük, hogy a járási tanács, valamint a megyei tanács igazgatási osztályainak döntése jogos és megalapozott volt, s az egyáltalán nem hat dezorganizálólag a szocialista brigádmozgalomra. Sőt, a 1 öntés védi a mozgalom tisztaságát, az ilyen és ehhez hasonló setékkel szemben. SZIGETVÁRI LÁSZLÓ VISSZHANQ Hol gyártják az Agroturmixot ? Világítás, vezeték nélkül Hány éves a Bonyhádi Cipőgyár ? A mai visszhangot nyugodtan nevezhetnénk visszhang- turmixnak is. mert ebben is lesz ebből is egy kicsi, meg abból is, aminek megkeveré- sében egyaránt részt vett az újságíró és az olvasó. Kezdjük mindjárt az Agroturmix- szal. Még 1967 decemberében tettük fel a kérdést: „Ki gyártja az Agroturmixot?" És most jött meg“' rá a válasz, a • Kisipari Szövetkezetek Csong- - rád megyei Szövetségétől, Vé- ber Ferenc aláírásával. Íme a válasz: „A szerkesztőség elmarasztalta a Szegedi Vas és Fém Ktsz-t, mert a Bölcskei Gépjavító Állomás által gyártott Agroturmix mezőgazdasági kisgép nevét használta fel saját termékének megnevezésére és reklámozására. A cikkel kapcsolatban megbeszélést folytattunk a Szegedi Vas ás Fémipari Ktsz elnökével, valamint műszaki vezetőjével. A nevezettek elmondták, hogy a szemes termék őrlésére alkalmas berendezés prototípusát az elmúlt év szeptemberében megrendezett Mező- gazdasági Kiállításon bemutatták és a kiállítás zsűrije a kisgépet második díjjal jutalmazta. A kiállításon valóban Agroturmix néven mutatták be, azonban ez idáig a kereskedelem részére kiszállítás még nem történt. A szövetkezet vezetői elmondták, hogy nincs szándékukban a berendezést Agroturmix néven kereskedelmi forgalomba hozni. Egyébként a KERMI-től kapott információ alapján a Bölcskei Gépjavító Állomás által gyártott Agroturmix működési elvében nem azonos a Szegedi Vas- és Fémipari Ktsz által gyártott berendezéssel. Az előbbi az ún. kalapácsos rendszerrel működik, míg az utóbbi, a közismert háztartási kisgép elve alapján. Meglepő azonban, hogy a Bölcskei Gépjavító Állomás főmérnöke a Népújság Szerkesztőségén keresztül tájékozódott, a Szegedi Vas- és Fémipari Ktsz termékéről, ugyanis a gépjavító állomás üzemmérnöke az elmúlt évben tárgyalásokat folytatott a nevezett ktsz vezetőivel Szegeden egy esetleges kooperációs gyártás felvételére a szemes termék őrlésére alkalmas berendezés gyártását illetően. Erre azonban azért nem került sor, mert az elkészített prototípus KERMl-bevizsgálása a tárgyalások időpontjáig nem történt meg.” Erre mondják pestiesen: „Ez van!” Ez a turmix valóban jól meg lett keverve. Egy dolog azért világos: a bölcskcie- ké maradhat az elnevezés, a szegediek majd kitalálnak valami mást. Mint ahogy mi is kitalálhatnánk valamilyen választ Farkas László Bonyhád. Szabadság tér 20. szóm alatti lakos levelére, akit felbosszantott február 23-i számunk egyik híre. Gyorsan írt is egy levelet: „A Népújság csütörtöki (február 22-i) számában az alábbi hírt olvastam: »Nem mindennapi évfordulóra készül a Bonyhádi Cipőgyár. A tegnap tartott szakszervezeti bizottsági ülésen beszélték meg az üzem fennállásának 100 éves évfordulója alkalmával sorra kerülő rendezvények előkészítését«. Ezen a híren jócskán eltűnődtem, mert mint a bonyhádiak még jól emlékeznek rá, a Bonyhádi Cipőgyár tavaly, azaz 1967. augusztus 5—13-ig nagyszabású ünnepsége^ keretében ünnepelte 50 éves fennállását Több dolog eszembe jutott. A Bonyhádi Cipőgyár tavaly szégyellte a korát, és letagadott 49 évet? Ez igazán nem volt szép tőle. így becsapni a község és az egész megye jóhiszemű lakosságát! Viszont az is lehetséges, hogy az üzem szakszervezeti bizottsága igen előrelátó, fél évvel az ötve- nedik évforduló után már a 100.-ra készül. Ez talán egy kicsit korán lenne. De lehetséges az is, hogy szegény cipőgyár egy év alatt ötven évet öregedett, és akkor ez tényleg nem mindennapi évforduló lesz. Még egy lehetőség merült fel bennem. Talán a szerkesztő tévedett... Ez a legvalószínűbb.” Az utóbbi történt. Eltalálta. A hír írója, aki a Szakszervezetek Megyei Tanácsán egy. a Bonyhádi Cipőgyárból érkező jelentést látott, és abban ezt olvasta: „Százéves jubileumunk műsora...” — leadta a hírt: százéves a cipőgyár, holott ezt a műsort nem a gyár, hanem a bőrösszakszervezet századik évfordulójára állították össze. így történt. Elnézést kérünk olvasóinktól és a cipőgyártól is, amelynek egy nap alatt „sikerült” megdupláznunk az életkorát. Utoljára hagytuk az idei év legszenzációsabb felfedezését, a villanyhálózat nélküli villanyvilágítást. Mentségünkre legyen mondva: erre a szenzációs felfedezésre az MTI megyei tudósítója nélkül soha nem bukkantunk volna. Szemerácz József, Kurd, csurgópusztai ' lakos „visszhangozta” nekünk, hogy Csurgópusztán a lapunk által jelzett időpontban nem gyulladt ki a villany, nem bömböltek a rádiók, nem nézhették a televízió műsorát, mert ezen a napon még a házak előtt feküdtek az oszlopok. A tudósítóé a felfedezés érdeme. M; csak közöltük, és megvalljuk őszintén, erre nem vagyunk büszkék. Súlyos ősei Az kérdezik a vá- rorugi asszonyok, van-e még egy hely az országban, ahol mázsán mérik a tojást? Azaz tizedes mérlegem. A váron- gi felvásárló ugyanis ezzel, a krumpliszsákoknak és más, nagyobb terheinek való mérleggel méri meg az eladásra szánt tojásokat. Nem mondják ki a váron giak, hogy fönnáll a csalás lehetősége is, de megjegyzik, nem minden gúny nélkül: három tojásnál meg se mozdul a mázsa. V an a felvásárlónak kisebb mérlege is, viszont ahhoz nincsenek súlyok. Súlyos esetről zmn tehát szó, de nem annyira, hogy ne tudnának rajta változtatni. Aligha használ a földmű vesszövetkeze- ti felvásárlónak, de magának a szövetkezetnek is a gyanúsító megjegyzés.
