Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-27 / 48. szám
4 TOLNA MEGYEI NEFŰJSÍC. ÍSC8. feíiruür ST, Vallás és ifjúság Tudafos nevelési program — Spontán elhalás — A közönség nevelő ereje Előadói konferencia keretében tartott előadást a TIT szekszárdi székhazában dr. Erőss László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem valláskritikai kutatócsoportjának tudományos munkatársa „Vallás és ifjúság" címen. Nálunk ma már nincs szükség dialógusra istenhívők és marxisták között, mivel a két világnézet képviselői együtt dolgoznak egy közös célért, a szocialista társadalom felépítéséért, így az ötvenes évek kampány- szerű ateista propagandája után, napjainkból a legteljesebb békességben létezik egymás mellett az állam és az egyház. S azóta miként alakul, milyen kapcsolatban áll egymással a vallás és az ifjúság? Az utóbbi években sok szülő rájött arra, hogy az épülő szocialista társadalomban a gyermek számára személyes tehertétel, ha kettős világnézete alakul ki. Az iskolában, tanintézetekben a szaktárgyak materialista szemléletű oktatása felvilágosult generációt nevel. A gyerekre mégis nagyobb hatással van az otthonról kisgyermek korból magával hozott, belenevelt, töredezetten bár, de részleteiben elevenen élő, megszelídített vallásos világkép. így* alakul ki a gyermekben egy kettős világkép, amely ifjúkorra a két nézet békés egymás mellett élésévé szelídül. Az ifjúnak nincs kényszerítőén szüksége arra, hogy leszámoljon a htíekon- díciomált, programozott vallásossággal. A kettősség felszámolásához nem annak ápolása vezet, hanem a materialista cselekvési formák tudatos nevelési program szerinti átadása, átplántá- lása az ifjúságba. Az egész világon társadalmi rendre, formára való tekintet nélkül a vallásosság spontán elhalásának folyamata figyelhető meg. A világ haladó kapitalista országaiban 15—20, a szocialista országokban 10—15, a Szovjetunióban úgy 8—10 százalék között mozog a vallásos fiatalok száma. Ezek az adatok bizonyítják a spontán elhalás folyamatát és figyelmeztetnék arra, hogy a vallásosságnak nemcsak társadalmi, hanem mélyen fekvő pszichológiai okai is vannak. Ma már a természettudományok egyetlen tényéhez sem fűződhet vallásos magyarázat. A természeti jelenségek materialista szemléletű értékelése meggyőző és érthető magyarázatul szolgál azok létrejöttére. Nem e* a helyzet azonban a társadalmi kérdések értelmezésénél. A társadalmi kérdések tisztázásakor napjainkban marxista és idealista filozófusok, szociológusok nézetei vitáznak és csapnak össze egymással. Századunk a technika fejlődésének százada, s mint ilyen, a cselekvések, döntések, elhatározások sokaságát igényli az embertől. S mire tanít, mire nevel a vallásosság? Passzívvá teszi az embert, mivél egy felsőbb lény irányítása alá helyezi, s felmenti a felelősség alól, amelyet saját sorsának alakításában vállalnia kell. így maga a kor vonja maga után a vallásosság leépülésének spontán folyamatát. A vallásosság helyébe azonban adni kell valamit, amely kitölti a nyomában támadt légüres teret, hogy abban ne búrjánozhasson a cinizmus, a nihilizmus. S ezt a légüres teret tudja kitölteni a szocialista társadalom, amely napjainkban igyekszik megteremteni, tökéletesíteni az új lehetőségekhez és igényeikhez mért erkölcsi normákat, melyek egyik legfontosabb eleme az önként vállalt bekapcsolódás a közösségbe. A közösség magasabb műveltségű és eszményibb erkölcsi nívójú ifjúságot nevel. A közösségben bontakozhat ki a legteljesebben az egyéni szabadság, amely ilyen értelmezésben elkötelezett tartalmat nyer. A vallás és vallásosság helyébe szenvedélyes aktivitásra, nemes célok elérésének jegyében történő termi- akarásra kell serkenteni az ifjúságot " RÖK, AZT MOMP^ , JA A SEREGEK URA, ÉS FÜSTTé ÉGETEAA SZEKEREIT. OROSZLÁN KÖLYKEIOET KAKO KEPREGENYVALTOZAT: SARLÓS ENDRE [•Lril VCT?! HA'r MAJD éKf (J KEa£SK.et>EAA VALA' miért. 6m, r abbi <Jr EOV ORAN BElV/L AAEerAíZT Ja iSTEwris2TELe.Tér a-m- PíN. AKJ E2T AKACA'lVOZN» M£Ri( ACfZA G^PPV3»cAsA- iAA TCrZX^T naTNAic JtoHfrffSS /LiíöKO/V t=ÓSZOAA?'A1, rntfeAZAPO? OfZ.^ ___d í Rrv§ jf ^ ^ ^ Bélyegé árok ~"j ÜJDONSÄG A zoofllatélia, azaz az áliatábrájú bélyegek gyűjtői körében bizonyára nagy örömet szerez az az értesülés, hogy a posta rövidesen nyolc olyan bélyegből álló sort bocsát ki, amely •sziámi, angora- és házi macskákat választott ábrául. A többszínnyomással készülő bélyegek névértéke 14 forint. Tervezőjük Zombory Éva, kiváló grafikusművész. EMBERI JOGOK ÉVE 1968-at az ENSZ az emberi jogok évének nyilvánította. Ennek tiszteletére már eddig is több állam bocsátott ki bélyegeket, mások pedig jelezték, hogy fllatéliai emléket kívánnak állítani. Legutóbb a következő kiadásokról értesültünk: India 15 p, Nigéria 50 ír, Szenegál 50 fr névértékű bélyegek, Guyana. Libia, Marokkó, Szalvador bélyegpár, Jamaika, Laosz, Pitcairn-szigetek 3—3 értékből álló sor, Bermuda négy bélyeg. Ezenkívül Abu Dhabi, Írország, Pakisztán és Togo postája pedig már bejelentette, hogy emlékbélyeget ad ki. A VILÁGOS MEGHÓDÍTÁSA Az öt világrész országaiban több mint háromezer féle olyan bélyeg jelent meg, amely csak a szovjet űrkutatás sikereit dokumentálja. Ebből a témakörből több szép újdonság megjelenéséről kaptunk hírt. így Kuba az első szputnyik fellövésének tizedik évfordulójáról emlékezett meg. A Német Demokratikus Köztársaság legújabb bélyegpárja, a Venusra leszállt szovjet űrrakétának szentelt bélyegpárt, bemutatva a Kozmosz 186-ot és 188-at. Bulgária hat értékből álló sorban Gagarin, Tyereskova, Leonov szovjet Glenn és White amerikai űrhajósok arcképét, továbbá a Molnia I. automatikus űrállomást és a Gemini 6. 7. és 10-et mutatta be. NEMZETKÖZI ifjüsagi BÉLYEGKIÁLLIXAS A fiatalságot annyira meghódította a bélyeggyűjtés, hogy a bélyeg- gyűjtők nemzetközi szövetségének védnöksége alatt. Juventus elnevezéssel, ifjúsági bélyeg-világkiállítás rendezését tervezik. A nagy fllatéliai esemény Luxemburgban lesz, ahol már az előkészületek is megkezdődtek. A filatéliai „utánpótlás” nemzetközi bemutatkozásának hírnökéül Luxemburg három bélyegből és egy blokkból álló sort bocsát ki. — Es ki ez a tejfölösszájú? — Azt nem mondta Lörsakoff. Csali vagyont' ígért a krokodiluscs óráért. Bizonyára összefügg az üggyel... De holnap megtudjuk. Indulás előtt még a pályaudvaron beszélünk vele. — Meg kell tudnunk, hogy ki van itt, aki az ótára vadászik. Az is lehet, hogy a fiú cinkosa. — Nekem van egy feltevésem.. Vedd sorra azokat, akik a szobában voltak, mikor Galamb megmondta, hogy hová megy. őrségre. Én nyomban átláttam, hogy a mosókonyhában nyugodtan megtámadhatom, és aztán elbújhatok míg ő jelentkezik az őrparancsnoknál. Ugyanez másnak is az eszébe juthatott körü— 85 — lőttünk. Ki volt a szobában? Te, Adrogopol- lusz, a gróf úr, Troppauer, Pilotte, Jazmiro- vics, a hülye Kréta, Lindman és érw Pencraft élénken felelt: — Talán megtudhatjuk, hogy Jci ment ki ezek közül... —- Tudok jobbat. A robbanáskor szétvetett a légnyomás egy nagy hordó míniumot. és a festék kifolyt. Az én cipőm is tele volt vörös ragaccsal. Azt remélem, hogy az ismeretlen, aki rám lőtt, nem vette észre cipőjén a vörös festéknyomokat, és erről felismerjük... — Ezt az embert kell elsősorban elintézni... Néhány légionista jött a kerti útról, csoszogva, dörmögve. Elhallgattak. Mire az egyik katona meggyújtotta lent a villanyt, Pencraft, az amerikai, már hányát fekve aludt, úgy, hogy lábai messze lógtak a lépcsőn, szája szélén egy habfoszlány rezgeti, és hortyogott. Hildebrandt nyitott zubbonyban ült, derékszíja a nyakáról lógott le, sapkája az orra hegyét fedte, és félig elnyelt szavakkal magyarázott valamit egy igen tisztelt „pénztáros kisasszonynak”, miközben olyanokat csuklóit, hogy szinte bukfencet vetett. A hazaérkező katonák maguk sem voltak sokkal józanabbak, kivéve az altisztet, aki megvetően köpött egyet a két alak láttám Legutolsónak jött Troppauer, sapkája helyett babérkoszorúval a fején, és karját messze kinyújtva hirdette a szörnyű vészt, amety a költő személyében holnaptól kezdve minden lábadó arabot fenyeget. Épp ott ment el mellettük, és ormótlan, vastag lábszáraival kis híján rálépett Hildebrandtra, azután bedülöngélt a hálóterembe. — 86 — . i. Két bakancsát feltűnő vastagon vörös mínipmíesték borította. 4. o Sorakozó! A trombita elhal, a század az udvaron áll, és a kapitány néhány búcsúmondat után „Indulás !”-t vezényel. Azután „Jobbra át!”, majd elindul lován a tiszt, magasba villan a kardja, a zenekar rázendít egy indulóra, és a peloton harsány dallal kikanyarodik az utcára... Közben már régien megjött a parancs, amelynek alapján „Latouret őrmester leváltja a menetbe beosztott Lamac altisztet és útközben mint állandó járőrparancsnok teljesít szolgálatot”. Pályafutásának szégyenfoltja, altiszti tekintélyének letörője, ez a vigyorgó suhanc, ez a gyalázatos színlelő, akit ő meg fóg tanítani... Pillanatnyilag azonban a „vigyorgó suhanc” a vörös kereszttel díszített ponyvás szekér árnyékos belsejében aludt, makkegészségesen, de minden előnyével a betegállományba helyezett katonának. Szívből sajnálta ezt a szegény Latouret-1. Öreg, megcsontosodott katona, de nem rossz fiú. így menetel a század. Este lesz, azután ismét reggel. Csák mennek... A kocsi előrészén át látszott a sivatagban menetelő század hosszú emberkígyója Végtelen sárga halmok között, iszonyú melegben, stílól egy foltnyi árnyék, csak a vakító Szahara krémszínű porfelülete és lágy vonalú hullám... hullám .. ameddig a szem ellát, mindenütt sárgá hullám... — 87 — \
