Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-03 / 28. szám
V4 . -— - . TrtTWA 1VTFCYET VÉPÜJS4G 1908. február 3. ftIf'RylMÉ RÁD TO- rök, aztaaond- I, JA A SEREGEK ' V7RA, ÉS FÜSTTÉ |ÉGETEAA szeke- I Reit, oroszlán | kölykeioet KAMI k eaaészti /v\ee.. * KÉPREGÉNYVÁLTOZAT.- SARLÓS ENDRE iwtinetei NA LÁTOD, AZÉRT AA1=G’ NlisJCS y/ése AMNDEMNCK FßAMQOISE. /VU5G E2. IS csy Gy(52ÉJLEA\-. a divata? csinálják in. Volt idő, amikor a női divatban is megállapodásra jutottak az általános vonalat, a szoknyák hosszát és más részleteket illetően. Azután változtak az idők. Minden idény divatjában ma is vannak bizonyos általános vonások. Ám minden vezető modellező saját stílusát érvényesíti. S mindegyik a legnagyobb titokban készíti kollekcióját. A téli divatot nyáron, a nyárit pedig télen tervezik. Az őszi-téli kollekció bemutatása július végén, a tavaszi-nyári kollekció bemutatása január végén kezdődik. Minden kollekció rendszerint 70—150 modellből áll. Egyes híres modellkészítők maguk vetik papírra -a jövő modelljeinek első vázlatait, mások, akik inkább kereskedők, mint _művé- szek, ebbe a munkába művészeket ’vonnak be vagy modellezőket tartanak. Még a vázlatok elkészítése előtt megkezdik a szövetek kiválasztását. Nemcsak Franciaországból, hanem más országokból — Angliából, Írországból Svájcból, Olaszországból — a szállítók tucatjai százával, ezrével hozzák a mintákat. A divatszabók a modellezőikből, a bűvészekből, a szabászokból álló „vezérkarral” együtt választják ki a minták közül azt, amely megtetszik nekik, Víigy saját rajzaik alapján rendelnek szöveteket. A vezető cégek rendszerint kizárólag saját kollekciójuk számára, monopolfeltételekkel vesznek át bizonyos szöveteket. A vázlatok elkészültével a részletek kidolgozására kerül sor. Ezután a vázlatokat elosztják a műhelyek között. Minden műhelynek megvan a maga specialitása. A műhely élén a „főszabász” áll, aki teljes mértékben felelős &z egész munkáért Minden műhelyben 25—30 dolgozót foglal- ' koztatnak. Minden munkát teljes egészében kézzel végeznek. Ebben a vonatkozásban száz év óta semmi sem változott. Az egész műhelyben rendszerint csak három varrógép van. Ez az egész gépesítés. Itt nem a konzervativizmusról van szó. hanem arról, hogy ez a módszer biztosítja a szabás eleganciáját s lehetővé teszi, hogy a ruha vagy a kosztüm ne csak a manökenem, hanem a megrendelőn is kifogástalanul álljon. A megrendeléstől számítva a ruha rendszerint há-’ rom-négy hét alatt készül el, s a szalonban olykor 200 munkaórát használnak fel erre. Ha a szabásmintákat jóváhagyják, miután manökeneken kipróbálták, kiválasztják hozzá a szövetet és a kellékeket, aztán a műhelyek hozzálátnak a modellek természetben való elkészítéséhez. így születik meg fokozatosan a kollekció. Végül, akárcsak a színházban, elérkezik a főpróba, majd a premier, sajtóbemutató. Az újságírók kötelezettséget vállalnak, hogy nem készítenek fényképeket és rajzokat, hanem csak rövid leírást adnak. A fényképeket és a rajzokat később hozzák nyilvánosságra, miután a kollekciót a vásárló cégek képviselői megtekintették és megtették megrendeléseiket. A kollekció megtekintése előtt ezek az üzletemberek előre vállalják, hogy két- három, vagy több modellt megvesznek. sőt olykor elég nagy foglalót adnak. Legalább olyan elővigyázatossági intézkedéseket foganatosítanak, mint valami hadiüzemben, hogy a kollekciót a fő kereskedelmi megrendelések megtörténtéig titokban tartsák. Amikor azitán a kollekciókat a vásárlóknak bemutatták, megkezdődnek egyéni meghívások alapján a rendszeres napi bemutatók külön-külön a megrendelők számára. A cégek között élés verseny folyik. Kartellmegállapodások itt nincsenek, mint az iparban. Mivel' minden munkát kézzel végeznek, a divatszalonokban elég sokan dolgoznak. A Dior cég 1400, a Chanel körülbelül 500 személyt foglalkoztat. A párizsi divatszalonok gazdasági jelentősége azonban nem ezekben a mégis csak elég szerény számokban rejlik. A divatcégek, mégha közvetlenül is, biztosítják a textilvál- lalatok megterhelését, különösen azokét, amelyek kiváló minőségű szöveteket gyártanak. Ök adják meg az egész ruházati ipar munkájának tónusát és irányát. A különleges ruhákon kívül a divatszalonok sok, gyakorlatilag igen alkalmas, szép és kényelmes modellt készítenek. E modellek némileg leegyszerűsítve és a tömegméretű üzemi előállítás követelményeihez igazítva ezres és tízezres nagyságrendben valamennyi ország üzleteiben megjelennek. Ennek folytán a párizsi és az egyéb divattervezők számos alkotása megszűnt a gazdag nők és a híres színésznők szűk körének privilégiuma lenni. Bekerültek a közfogyasztás választékába. Ezáltal a divattervezők elősegítik az ízlés kialakítását. Az utóbbi években a szocialista országok modellházai is bekapcsolódtak a versenybe. Akik látták a szocialista országok divatházainak modelljeit a moszkvai nemzetközi divatfesztiválon és -kiállításon, meggyőződhettek róla, hogy már jó eredmények születtek. Irta: V. ROSEN AZ SS KJEAA aludt AZ ALVÓ VA'ßOS&A/V. VON SCtSLAW HAD - NAGV AAéGa'U. /TOTtA A teaest T és cma/s AZ its AA^GJ£L£tVTarzzsA/voAS O/A £5 t^OA/GVOZAS AAO/ujs TAÄfAJA ALAtC-OtA A/ 6A NEM S2L/ff*B3es,HO<3T FE1JÖ33ÖN VELÜNK.: Kimos jelemet lehet eeu5i.e. csak aj Helvet ARJND3AJÉ MC0IÜ A £ , .\so=7~. s A teofiad ACtTÓ A CéACS&H/tzÉs mielőtt még határozatot hozhattak volna kérését illetően, már előhúzta piszkos papírcsomói egyikét, nagy élvezettel szétteregette, és baj társainak legnagyobb megdöbbenésére olvasni kezdett: — Én egy virág vagyok, írta Troppauer Humér. .. És olvasott. Nyugodt, öntelt_ mosollyal, időnként megkuszálva hosszú, sötét hajfürtjeit... Mikor elmondta az utolsó sort, diadalmasan nézett körül. Iszonyú csend honolt a fenékben. Pilotte a roha.mkésen tartotta a kezét. Csak egyetlen hang szólalt meg harsány elragadtatással: — Bravó! Igazán gyönyörű! Galamb volt. Szinte fülig vigyorgott a műélvezettől. Troppauer Hümér bágyadtan hajlon- — 25 — gott, szerény mosollyal, majomállkapcsait mellére szegezve, fürtjeit rezegtetve. — Igazán nem tudom... mivel 'érdemeltem... ki elismerését — mondta elfogódottan. — Talán azért szép ez a vers, mert szegény anyámra emlékezve írtam... Isten nyugtassa... — A katonák hüledezve látták, hogy Troppauer szeméből két könnycsepp gördül le, és megcsuklik a hangja. — Ha megengedik, anyám jellemzésére felolvasok egy rövid kis verses elbeszélést... — Halljuk! Halljuk! Galamb kiáltotta ezt lelkesen, és tapsolt. — Halljuk! Halljuk... — sipította egy cérna- vékony hang. Kréta volt. De ő nem tudta, miről van szó. A könnyező költő azonban nem kezdhette meg újabb műve felolvasását, mert néhány elszánt katona felemelkedett, és odajött elébe. — Azonnal hagyja abba ezt a marhaságot — mondta egy kanadai óriás. — De uraim... Hát nem szépek az én ... verseim? — Úgy látszott, hogy nyomban sírva fakad. — A maga versei unalmasak és hülyék... — kiáltotta öklét rázva egy görög díjbirkózó. Ami ezután következett, az olyan volt, mint valami rossz álom. A költő úgy vágta szájon a görög díjbirkózót, hogy az repedt állkapocs- csal röpült egy vasoszlopnak, és elájult. Azután egyetlen könnyed mozdulattal a kanadai favágót fél kézzel nekicsapta a társainak. Még néhány zord kritikus sietett az erélyes költő ellen... De hiába. Troppauer úgy dobta egyiket a másikhoz, mint apró forgácsot A katonák döbbenten, ijedten nézték... A harc befejeződött,. a művész egymaga állt a helyiség közepén, és szemrehányó pillantás-1' sál körülnézett. Valaki nyöszörgött, de különben csend volt A költő visszaült a helyére, kisimította pisz- — 26 — kos papírcsomóját, és fennkölten így szólt: — Anyám, te vagy árva fiad csillaga, írta Troppauer Hümér. Első ének... A több mint huszonkét oldalas verset azután már feszült figyelemmel hallgatták végig a légionisták. Távolról feltűnt Oran. Az afrikai part fehér, dobozszerűén külön álló házaival, pálmáival elmosódottan terült el a merőleges délelőtti napfény ködszerű megvilágításában. — Sorakozó! — kiáltotta az altiszt a fenékbe. Mindenki megjelent a holmijával a fedélzeten. Egy hajótiszt látcsövön nézte a partot A katonák szeme is a közeledő kikötőhöz tapadt. Ott jön Afrika! A hajóstiszt közömbösen nézett végig a legényeken. Azután hirtelen meghökkent. — Harrin... court... Galamb is csodálkozott. — Cham... beli... — hebegte. Együtt jártak az Akadémiára! — Az őrmester úr majd megengedi, hogy kivételesen kilépjen a sorból. Néhány szót szeretnék beszélni magával — mondta a tiszt. Harricourt kilépett, és odébb ment a tiszttel együtt — Harrihcourt... megőrültél? — kérdezte idegesen, mikor eltávolodtak a sortól. — Kérem, hadnagy úr... — Mondd csak, hogy Jean, mint régen. — Hát kedves Jean... Mi kifogásod lehet az ellen, hogy a légióba léptem? — Nagyon jól tudod, hogy mi a légió! Ide csak az jöjjön, akiért nem kár, ha agy beduin golyója leteríti a sivatagban. Idehallgass: nekem igen jó összeköttetéseim vannak, Cochran táborszernagy, az orani városparancsnok nagybátyám, és talán ha beszélnék vele.., — 27 —
