Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-23 / 45. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPtJSÁG IÍ>G8. február 23. Tanácsi építőipar—1968 EG/ «33OLY A KQTYVHAtG jutott:CH/z/sr/AAr a£c- KAJ°TA GÉ PPrSZTOC YA't- I és A reGYVttí AGYA- \ j VÁC A rcöojd Xya'gott. AZTAru.,, ­. . ___________________AZ> \ E J2D&T és t£V£T£7T^ A Kí.ón -és vETzejréx:- J2A61Í- íZa,e>TZ-U^A'-r. /=A'- TZAOTAtU £-LAJyÚJT&Z&d ds EUAT/OMTA A2. A20/A. Az óceánok és a föld kincseskamrái AZ 1968-AS ÉV a tanácsi vál­lalatoknál is sok. újat fog hozni. Vállalatunk tevékenységi köre vállalkozási partnerei nem ' vál­toznak, viszont a tárgyalások, az elvállalandó munkák rangsorolá­sa . új szempontok szerint törté­nik. Nem arról van szó, hogy a vállalat — amely a megyei ta­nács felügyelete alatt áll — a jö­vőben anyagi előnyökért inkább vállal jobban jövedelmező válla­lati és tsz-munkát; mint tanácsi megbízatásokat, hanem arról, hogy jobban el fogja várni a ta­nácsi beruházásoknál is a meg­felelő előkészítést, megalapozást, reális határidőket a gazdaságos kivitelezés érdekében. Terveink szerint ez évben vál­lalatunk termelési volumene az elmúlt , évhez viszonyítva körül­belül tíz százalékkal emelkedik, azonban jelen időszakban is tár­gyalások folynak több építtetővel, hogy együttműködéses alapon újabb nagy létesítmények indítá­sára nyíljon lehetőség. Ha az előkészítő tárgyalások sikerre ve­zetnek, az előzetes terveinkben szereplő 10 százalékos termelés­emelkedés lényegesen nagyobb lesz és a vállalat által végzendő munkák összetétele is kedvezőbbé Válik. A több termelés és gazda­ságosabb munkavégzés érdekében több olyan intézkedést tettünk, ami 1968-ban emeli munkánk hatékonyságát, növeli a vállalat jövedelmezőségét. Átszerveztük, megerősítettük és önelszámolóvá tettük a vállalat gépészeti osztályát. Olyan elszá­molási rendszert vezettünk be, amely a réginél jobban ösztönöz a gépek kihasználására, és lehe­tővé teszi géptípusonként a költ­ségek mérését, ellenőrzését. Nagy kapacitású gépeink gazdaságos kihasználása érdekében a szezon- időszakban minimálisan két mű­szakban fognak dolgozni: Még az első félévben létrehoz­zuk a vállalat műszaki tervező csoportját, amelynek az lesz a feladata, hogy a helyi és válla­lati igényeknek és lehetőségek­nek leginkább megfelelő kivite­li terveket készítsen. Ez az in­tézkedésünk hosszú távra szól, az elkövetkező évek jobb ered­ményeit kívántuk vele megala­pozni. A mélyépítő részleget a válla­lati átlagnál gyorsabban fejleszt­jük. Az 1967. évi 11,7 milliós ter­meléssel szemben ez évi tervünk 16 millió forint. A fejlesztéssel főleg a szekszárdi utak. közmű­vek építése gyorsul meg. Január 1-ével átszerveztük a vállalat műszaki osztályát. Az új rendszerben az előkészítő építésvezetők egy-egy terület ön­álló gazdái, az előkészítés ösz- szes művelete a megbízás fo­gadásától a szerződéskötésig, az ő kezükön megy keresztül, egy­személyi felelősei egy-egy mun­kának. Megszigorítjuk a vállalat belső ellenőrzését: a belső ellenőrzés megerősítése, a, kollektív szerző­dés vonatkozó fejezetei egy- egyaránt a társadalmi tulajdon fokozottabb védelmét szolgálják. Jelenleg van folyamatban egy olyan intézkedés kidolgozása, amely az anyagkészletek csök­kentését, az anyaggazdálkodás megjavítását, célozza. A VALLALAT VEZETŐSÉGE elkészítette az évi terveit, meg­tette a szükséges intézkedéseket a gazdaságirányítási rendszer re­formjával kapcsolatban. Sok olyan tényező van azonban, amely komoly szerepet játszik a vállalat jövedelmezőségében, de vállalaton kívüli célokra ve­zethető vissza. Ezek közül leg­fontosabb az anyagellátás. Szin­te minden évben valamilyen je­lentős anyagból hiánnyal küz­dött a vállalat (1967-ben példá­ul vasanyag-ellátási zavarok vol­tak), ami felborította az üzem­terveket, többszöri felvonulást, rohammunkát tett szükségessé, határidő-elcsúszást, kötbérekből és szervezetlenségből eredő több­letköltségekben jelentős anyagi veszteségeket okozott a vállalat­nak. Néhány szakmában (ács, vasbetonszerelő) létszámhiány hátráltatta a munkák befejezését. Amennyiben ezen a téren nem lesznek 1968-ban súlyosabb problémák, előzetes számításaink szerint a vállalat 3—5 millió fo­rint nyereséggel fogja zárni a reform első évét A vállalat ez éyben dolgozóitól is többet vár el, mint az elmúlt évékben. Tu­datosítani kell a dolgozókkal, hogy többletjövedelem, nyere­ségrészesedés csak több és jobb munka, takarékosabb anyagfel­használás, jól szervezett fuvarok, jobb gépkihasználás mellett le­hetséges. A vállalat a prémiu­mok, jutalmak és nyereségrésze­sedés felosztásának módját, fel­tételeit döntően a nyereség tö­megéhez való hozzájárulás ará­nyában differenciálta, érvényre juttatva azt az elvet, hogy a sze­mélyi részesedés emelésének egyetlen útja és forrása a válla-' lat jövedelmezőségének növelése. LÄSZLÖ ISTVÁN igazgató Aki évszázadokkal megelőzte kora technikáját XJjabb, rendkívül értékes adatok kerültek elő Leonardo da Vinci technikai zsenialitásának bizonyítá­sára. Most dolgozzák fel azt a 700 oldalnyi rajzot és vázlatot, amely 300 évig kallódott a madridi Spanyol Nemzeti Könyvtárban. Több, jegy­zettel ellátott rajzot találtak pél­dául golyós- és gördülő-csapágyakról, amelyekről eddig azt hitték, hogy ameifjkai találmány, az 1920-as évekből. A Kaliforniai Egyetem szakértői, akik a Leonardo da Vinci-anyaggal foglalkoznak, egy amerikai maga­zinban megjelent cikkben kifejtik: a lelet „további feldolgozása alap­ján valószínűleg módosítani kell a mechanikai felfedezések eddig el­ismert kronológiai sorrendjét”. A tudósok az utóbbi években végzett kutatások alapján egyre több bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a tengernek, mint gazdasági tényezőnek, milyen fontos szerepe van a világ szá­mára. Nem szólva az emberi táplálkozás szempontjából fontos kincseiről, sem a köztudottan nagy olaj- és urántartalékokról, a tengerek vizében sók formájá­ban oldott ’ állapotban százmil- liárd tonna bróm, kétbillió tonna magnézium, valamint tízmilli- árd tonna arany, ötszátsbillió ton­na ezüst rejtőzik. Becslések sze­rint hatvan különböző vegyi anyag lenne kisebb-nagyobb mennyiségben kivonható a ten­gervízből, ha sikerülne gazda­ságos hatásfokkal működő tech­nikai eljárást kidolgozni. Ez olyan feladat azonban, amelynek megoldása a jövőre vár. Ugyan­csak megoldásra vár a tenger alatti olajforrások kiaknázása, továbbá azoknak az „ércdombok­nak” a hasznosítása, amelyekben rendkívül sokféle fém található, például elsősorban mangán, nik­kel, kobalt, réz és vas. .. . Vajon mit csinál most Colette, gondolta, igazán profán eszmetársítással, egy párizsi tán­cosnővel kapcsolatban. Ezzel még beszélt is, mielőtt elutazott... Nagy reccsenés!... Most újra lekapja a puskát, és a sarok felé fordul. Azután döbbenten áll meg. Egy sötét tárgy zuhan feléje... A vállát érte az irtózatos ütés, pedig a fejének szánták. Elő­redöfött, de levegőt ért a szurony. Közben Ga­lamb is kivülesett a fénykörön, és a kilencedik halott második irtózatos ütése sem találta a fe­jét, csak vállon sújtotta. Fájdalom hasított a karjába, kiejtette a fegyvert és most már tudta, hogy a harmadik csapással szemben védtelen. De nem! A harmadik ütés nem csapott le, mert... .. .Valahonnan Galamb háta mögül két lövés dörremt! Nyílt a mosókonyha ajtaja, és a ki­lencedik halott kiugrott, menekült... Ott futaz árnya a mezőn. Galamb, bár a válla és a jobb karja bénultan sajgott, egy kézbe fogva fegyverét, utána ro­hant ... „Trará! Trará!” Az őrség a lövés hallatára riadót fújt. És nyomban utána a vezénylő altiszt harsány hangja süvöltött fel az éjszakában. — Fegyverbe! A sötét mezőn vagy harminc lépéssel Galamb előtt futott a támadó. Csak az árnyéka látszott. Ahogy az erőd felé ért, tétovázás nélkül át­vetette magát az alacsony kőkerítésen ... A kilencedik „halottat” elnyelte az éjszaka sötétje. Mire Galamb visszatért a faltól, az elhagyott mező benépesedett. Jött az őrség acetdlénlám- pákkal és futólépésben, lövésre készt fegyver­rel, jött egy csomó altiszt, rohanva csatolták a derékszíjukat, és ugyancsak jött a kapitány néhány tiszt kíséretében. Latouret őrmester rohant legelői, és a leg­véresebb ütközetben kellemesebben érezte ma­gát, mint pillanatnyilag. Az őrmester nagyot kiáltott: — Vigyázz! A mosókonyhába kirendelt poszthoz értek, aki sapka nélkül áll. és a bal kezében fogja a fegyvert. — Közlegény! — Alázatosan jelentem: körülbelül tizenöt perccel ezelőtt valaki rám támadt a sötétben, egy kemény tárggyal többször megütött, és el­szaladt. — Eltalálta, mikor utána lőtt’ — Nem lőttem utána. •— Hát ki lőtt? — Még valaki volt a mosókonyhában elbújva. — A kutyafáját! — sziszegte fogai között a kapitány, mert ennyi botrányos rejtelem és disznóság egy kaszárnyában példátlan volt — Alázatosan jelentem, őrmester úr, a posztó­ié fickó félt, és megrendezte ezt a heccet a lö­völdözéssel. Ez az alak amúgyis megszökött, da­cára annak, hogy én pártfogoltam. Alattomos, gyáva és színlelő... „A körösztanyád” — gondolta Galamb. Az egyik tiszt hajlott Latouret véleménye felé. De mielőtt folytathatta volna a vizsgálatot, olyas­valami történt, amitől a kapitány jobban meg­rémült, mintha a nyolc halott egyszerre felkelt volna, hogy még egy pipadohányt elszívjon ezen a világon. Ugyanis a kapuőrség altisztjének har­sány hangja ismét belerikoltott az éjszakába: — Fegyverbe! Fegyverbe! És felharsant a trombita, de nem riadót fújt, hanem sorakozót! .... Ez egy feljebbvaló érke­zését jelenti! A városparancsnok volt! Cochran táborszernagy, amikor meghallotta a riadót, ezer átkot ordítva ugrott ki az ágyból, hogy „ez a szemétdomb, ez a gyarmati hadse­reg szégyenfoltja, hát mi ez, kérem?!... Elő­retolt helyőrség a sivatagban?!... Ez nem Oran volna? A legfelsőbb katonai törvényszéknek és a gyarmati hadsereg hadfestparancrnkságának a székhelye? Na váriatok! Na várjatok, ti bohém, katonaruhába bújtatott civil isták...” Ilyeneket lihegett, miközben magára kaokodta az unifor­misát, és a felesége sírva kérte, hogy ne izgassa fel magát.

Next

/
Thumbnails
Contents