Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-16 / 39. szám

»68. február 13. TOLNA MEGVET NEPtíJSAf? Újsághír: „Pécsett, a Felsővám- ház utcai lakásában felakasztotta magát Fajnalb János, 43 éves se­gédmunkás. Előtte megfojtotta fe­leségét, törülközővel. A házaspár egyébként züllött életet foytatott, üt gyermekük állami gondozásban van, • ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Lapunk február 10-i számában jelent meg ez a megaoöDento hír. A halott szülők öt gyermeke ál­lami gondozásban, ez a legutóbbi mondat szinte elsikkad a meg­előző szenzáció után. Engem és sok embert mégis ez gondolkoz­tatok el legtovább. Az ország valamennyi nevelő- otthonában titkosan kezelik az ott gondozott gyerekek szüleinek sorsát, kilétét. A látogató, ha be is pillanthat az adatokba, csak utalásokat talál: apja iszákos. Anyja züllött életet él. Otthon nincsenek megfelelő körülményei a fejlődésre. Rendezett családi körülmények közül került rossz társaságba. Elvétve: ai szülei börtönben. A ■ gyerekeket ha erre lehető­ség nyílik megkímélik attól, hogy értesüljenek róla: miért is van­nak itt? Ha lehet. Hiszen sok gyerek látja, személyesen tapasz- talja.az okokat. De a gyerekek, szerencsére könnyen felejtenek. Legalábbis így véljük mi, fel­nőttek. * MARIKA — nevezzük így azt a bájos, és értelmes cigánykis­lányt, akit egyszer megismertem egy nevelőotthonban, azt mond­ta nekem, hogy az édesapja mu­zsikus a Royal-éttenem népi ze­nekarában. Még budapesti la­káscímüket is megadta, ha arra járok, keressem fel a családját, ós - vigyek > tőle üzenetei, hadd örtlljeUek: Amikor azt kérdez­tem.' ha,"'nyéh körülmények kö­zött élnek a szülék miért van itt. azt felelte, mert ő csavargó ter­mészet, nem lehet fékentartani, otthonról is mindig elszökött. De az ittlakás már sokat használt, ha egy év múlva, szakmával a kezében, hazamegy, egészen más­képp fog viselkedni. Ezt is üze­ni, elmondhatom. Noteszomban, és jegyzetfüzet nélkül az emlékezetemben is őriztem Marika üzenetét. Buda­pesten egy vasárnap délutánt töltöttem azzal, hogy kiderítsem: hol is muzsikál az édesapja, mert a Royal zenekarában még csak nem is hallottak ilyen vezeték­nevű zenészről. A Zenészek Egye­sületét is felhívtam telefonon, hogy megtudjam, nem tévedett-e, amikor a Royalra emlékezett? Gondviselőjük a társadalom Szegedi ipari Vásár és Sehol nem ismertek ilyen em­bert, de én elmentem a megadott címre is. Kopottas bérház, piszkos lép­csőházzal. A vigasztalanul ko­pár gang egy árnyalattal még komorabbá tette az udvart, de a házban nem laktak soha Marika szülei. A házmester a lakónyil­vántartó könyvet is elővette, és megnézte hosszú évekre vissza­menően a névsort. Két hónap múlva kerültem el újra az otthonba, és amikor el­mondtam Marikának, hogy jár­tam a Royalban, és tudom, hogy hazudott, még csak zavarba se jött. Egészen halkan kérdezte: „de ugye, nem tetszett elmonda­ni senkinek?” Nekem börtönben van az apám. Itt mindenki iri­gyel, mert azt hazudtam, zenész. A Royalban muzsikál, minden este... A RENDELŐINTÉZETBEN, az orvosra várakoznak az asszonyok. Prémes kabátban ül az egyik, lábait maga alá húzza és körbe- tekintget, hogy látja-e valaki: itt ül. a nőgyógyász ajtaja előtt. Közben halkan, suttogva beszél a szomszédjához: — Megpróbálom újból. Négy évvel eaaiőtt jártam itt utoljára, ekkor megoperáltak. Azt mond­óik sikcrult. Lesz gyerek. Én tel­jésén egészséges vagyok, lebet gyerekem. Mégis, már nyolcéves házasok vagyunk, és még soha nem volt... Most még egyszer kérem: vizsgáljanak meg. Ha kell az uramiat is. Nagyon hiány­zik neki. is a kicsi, otthonunk is szép, volna hol felnevelni... — Arra nem gondoltak, hogy örökbe fogadjanak egy gyereket? — Amíg remény van, hogy én is szülhetek, nem. Ki tudja, mik voltak a szülei, milyen tulajdon­ságokat örökölt? • Erzsiké már ötéves. Erzsiké körül mindig sok a gyéreik, ak­korák, mint ő. Szép. meleg ka­bátjuk, rendes ruhájuk van, egy­forma mindegyiküknek. Szófogadó és engedelmes. Nem kell semmit kétszer mondani a gondozónőnek, azonnal engedel­meskedik mert akkor mosolyt kap, vagy még egy puszit is. Ezért eszi meg hang nélkül, amit 'elé tesznek, ezért rali vissza a helyére minden játékot, ezért hunyja le rögtön a szemét, ha lefektetik. Napközben állandóan féltő irigységgel kíséri a gondo­zó néni minden mozdulatát: raj­ta kívül huszonnégy kicsi várja ugyanígy a figyelmességet. Még nem gondolkozik, csak ösztönö­sen érzi: azért az egy pusziért érdemes egész nap várakozni. • Elkísértem egyszer a rendőrség ifjúságvédelmi felelősét egy út­jára, mikor állami gondozásba készültek venni egy 10 éves gye­reket A családban az öreg, be­teg nagymama az egyetlen, aki gondot visel a gyerekekre. Az édesapa dolgozik ugyan, de az édesanya halála óta erősen iszik, nem törődik se magával, se gye­rekeivel. A kisfiú piszkos, az is­kolában nem ülnek mellé a töb­biek. Meleg, komoly szeme van, felnőttesen keserű pillantással. Elhúzódik, amikor felemelem az .állát, és kényszerítem, hogy szembenézzen. Gyöngéden szólok hozzá, s majdnem durván vála­szol. Elszokott, és fél a szeretet- tőL Attól fél, hogy elbőgi ma­gát. Inkább így felel: — Mit akar maga tőlem? Jó itt nekem. Mos rám a nagyma­ma. És ma is ettem: paprikás krumplit És az se baj, hogy naigy a bakancsom. Jó ez ne­kem ... Ne vigyenek ed otthon­ba, mert úgyis megszököm. * A NEVELŐOTTHONOK nálunk szépek, és kényelmesek. A taná­rok elmondják hogy néhány gye­rek, életében először itt látott vízvezetéket fali csappal. Ámúl­nak a tiszta ágyakon, a szokat­lan melegen. Évente teljes öltö­zet ruhát, rendes lábbelit kap­nak, szükséget nem szenvednek semmiben. Mégis, szinte ciniku­san állnak sorba aa új ruha osz­táshoz, bírálják a szép télikabé- tot fitymálják a kardigánt. Megszokták hogy az államunk gondoskodik róluk, és természe­tesnek veszik, hogy nem nélkü­löznek. De egyetlen könyvet, akármilyen olcsó kendőt vagy babát, amit attól kaptak, aki hozzájuk tartozik, féltő gonddal őriznek. Sokan vannak, akik még csak az államtól kaptak mindent, szüleiket nem ismerik, nincs egy szalmaszáluk se, ami aján­dék lenne. .* Fajnailb János öt gyereke is felnő. Sajnos, megtudják, hogy apjuk ölt Akiktől származnak, azokról nekrológ is csak ennyi: a házaspár egyébként züllött éle­tet folytatott. Nem hiszek abban, hogy ezek­nek a gyerekeknek egész életük­ben viselni kellene a terhét, hogy apjuk a börtönből szaba­dulva felakasztotta magát- A társadalom tett érte, hogy ne így legyen. A gyerekek már ál­lami gondozásban vannak. Nem az állam az oka, hogy a legjobb otthon se pótolja a családi kör­nyezetet, a legkedvesebb tanár­nő se helyettesíti a szülőt. MOLDOVÁN IBOLYA Megkezdődtek az 1968. évi Sze­gedi Ipari Vásár és Kiállítás elő­készületei. A vásárrendező bizott­ság tekintettel arra, hogy már az új gazdasági mechanizmus első évében fokozott szerepet kap a7 ipari és kereskedelmi vállalatok tevékenységében az árubemutatás, a piackutatás az idei. Szegedi Ipari Vásárt is még jobban e cél szol­gálatába kívánja állítani. A elmúlt évek során már kiala­kult Dél-Magyarország ipari se­regszemléjének jellegzetes szegedi arculata. Ennek karakteres voná­sait továbbra is meg akarják tar­tani, tehát a jövőben is lényegé­ben a könnyű- és élelmiszeripari termékek, fogyasztási cikkek rep­rezentatív árubemutatója kíván lenni a Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás. Az idén július 19. és 28. között rendezik meg Szeged belvá­rosában a Széchenyi-téi melletti, épülettömbökben. A vásár összte­rülete ez évben is meghaladja a 12 000 négyzetmétert. A beépített hasznos terület több ezer négyzet- méter. A szegedi vásárt maga nemében szeretnék a Budapesti Nemzetkö­zi Vásár kiegészítőjévé tenni, ezért nemcsak Dél-Magyarország, Báes, Békés és Csongrád megye üzemeit hívták meg e bemutatóra, hanem helyt adnak több országos nagyvállalatnak is, amelyek je­lenléte az egész vásár rangját is emelik. Már is bejelentette részvé­telét a Székesfehérvári VIDEOTON Televízió és Rádió Gyár, az Orszá­gos Gumiipari Vállalat, a Pamut­nyomóipari Vállalat, a Magyar Selyemipari Vállalat, a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat, a Fő­városi Kézműipari Vállalat, Deb­recenből a Magyar Gördülőcsa­págy’ Művek, a 'Pannónia Szőrme- kikészítő és Szőrmekonfekció Vál­lalat, Budapestről a PamuttextU- művek, a Pápai Textilgyár. a Fő­városi Gázkészülékgyártó Vállalat) az Orion Rádió és Villamossági Vállalat és még sokan mások. Ter­mészetesen igen nagy számmal vesznek részt a kiállításon a jel­legzetes szegedi iparok képviselői is. Mint az elmúlt évben, az idén is részt vesz az ipari vásáron és ki­állításon Szeged jugoszláv testvér- városának Szabadkának több vál­lalatai is. Viszont a Szegedi Ipari Vá­sáron és Kiállításon részt vevő vál­lalatok közül e testvérvárosi kap­csolat keretében nemcsak szeged!, hanem más országos vállalatok is bemutathatják termékeiket a Vaj­dasági Ipari Kiállításon, Szabad­kán. Már az előkészületekből lát­hatjuk, hogy az idei kiállítás és 4 vásár a Szegedi Ünnepi Hetek ki- 4 emelkedő rendezvénye lesz, s 4 nemcsak Dél-Magyarország, ha 4 nem az egész ország iparát rep- + rézen tálja. tJj gépek a Szekszárdi Nyomdában A közelmúltban két új főzőgépet állítottak munkába a Szekszárdi Nyomdában. A gépek a Német Demokratikus Köztársaságban készül ck és közülük az egyik (elől) a legkorszerűbb, mindössze há­rom van belőle as országban» Könyvtár a pusztán F ekete fejkendős paraszti- asszony lépett be az egyik téli este a lajvéri iskola csinos tantermébe. Könyveket vitt ma­gával, hogy kicserélje. A könyv­tár az iskolában található. He­lyesebben: egy kétajtós szekrény, tele könyvekkel, szolgálja a kis település közművelődését. Éppen a Tolna megyei műve­lődési autó vándormozijának ve­títésére készültek, s ilyenkor, előtte könyveket *s kölcsönöznek az iskolában. Kerecsényi Fe- rencné tanítónő éppen tíz éve tanítja a lajvérpusztai gyereke­ket, $ emellett a felnőttekre is áldoz idejéből. A könyvtáros hi­vatását is ellátja a dombvidéki településen. Most *s kinyitotta a régi szekrényt és segített tolo­gatni a kopottas könyvek közül. A köteteken jól látszott, hogy sűrűn forogtak már kézben. Többjét az idős asszony is meg­ismerte, nem volt könnyű a vá­logatás. Végül, a könyvtáros se­gítségével sikerült hat könyvet kiválasztania: Jókai, Móricz és Móra egyik műve, aztán a Huck­leberry Finn kalandjai, továbbá Az irokézek fia került a most asztalként használt iskolai pád­ra, valamint a tanítónő ajánla­tára Petershagennek: A lelkiis- meret lázadása című könyve. — Egy kosarat kellett volna hoznia ennyi könyvnek, Mari néni! — jegyezte meg mosolyog­va Kerecsényi Ferencné. miköz­ben Budai néni, az idős asszony elégedetten összecsomagolta a kölcsönzött köteteket. Meglepő volt a fakó arcú, öreg parasztasszony, amint szikáron ott állt fekete ruházatában a fél- txtcat könyvvel. Arra gondoltam, hogy sorsának nagyobb része, bi­zonyára, nehéz munkában telt el, sem ideje, sem lehetősége nem juthatott fiatalabb korában az olvasásra. S most, élete alko­nyán milyen tiszteletet keltő szomjúsággal kapaszkodik a könyvek világába. — Van ám egy másik érde­kes olvasónk is! — jegyezte meg a könyvtárosnő, mintha gondo­latolvasó lett volna. — Csak ol­vasni tud, írni nem..,. « — Hát az hogyan lehetséges? — Úgy, hogy gyermekkorában az eleminek csupán az első osz­tályába járt. oda sem rendszere­sen. Ezért, az írás tudománya is­meretlen maradt előtte. A nyom­tatott ' betűket lassanként mégis megismerte. Ezt odáig fejlesz­tette nagy akaraterejével, hogy később már él tudta olvasni az újságokat, a könyveket. Még a nevét sem tudja leírni, de nyolc —kilenc év óta az egyik legszor­galmasabb olvasója Icönyvtárunk- nak. — Ki ez a különös olvasó? — özvegy Ágoston Jánosné. A férje nemrégiben halt meg. Sokszor felolvasott neki is, — És mit olvas? — Ágoston néni először a me­séskönyvekkel kezdte, de már ott tart, hogy a számára nehe­zebb szépirodalmi könyveket is élvezettel olvassa. Öregségének vigasztalói a könyvek, néha fél­tucatot is felcipel szőlőhegyi ott­honába. BALLABÁS LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents