Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-01 / 26. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1968. február 1 Csatatérré változott Saigoo Továbbra is csak magánjellegű tanácskozások folvnak J (Folytatás az 1. oldalról) arra képesek, hogy szinte egyiik napról a másikra tíz különböző az amerikai agresszoroknak azt helyen indítsanak halálos és az állítását, hogy a Dél-vietnami összehangolt támadásokat, őrá- Nemzeti Felszabadítási Front ere- kon át elfoglalva tartsanak olyan je „kimerülőben van”. városokat, amelyeket bevehetet__Az AP hírügynökség jelentésé- lennek tekintettek, hanem bűnből kitűnik: szerdán a világ ősz- tétlenül rohamozzák a Vietnam- szes lapjai első oldalon, hatalmas ban lévő legerősebb amerikai címekkel számoltak be a dél-viet- támaszpontok szívét is. Kétség- nami szabadságharcosok páratlan kívül súlyosaik a partizánok'vesz- harci tettéről, a saigoni támadás- teségei, de cselekményük pszi- sorozatról. chológiai hatása felmérhetetlen. A DNFF csapatai behatoltak a dél-vietnami fővárosba. Képünkön: amerikai helikopter száll le az utcai harcok színhelyére. (Telefotó — MTI Külföldi Képszolgálat.) A Le Monde szerda délután megjelent számának vezércikke a legújabb vietnami fejleményekkel foglalkozik. Kevesebb, mint 48 óra elég volt ahhoz, hogy szét- ioszoljanak az Egyesült Államok vietnami politikájának utolsó ábrándjai is. 1965. februárjában az amerikaiak, amikor képtelennek bizonyultak, hogy a dél-vietnami csatatereken felülkerekedjenek, belekezdtek Észak-Vietnam bombázásába. Ezek a bombázások azóta három éven keresztül, gyakorlatilag megszakítás nélkül folytak. Ezzel azonban nemcsak azt nem érték el, hogy meghátrálásra kényszerítsék Hanoit, hanem a délen folyó harcokra sem volt ezeknek semmi natásuk: a kérdés, mit tesznek most az amerikaiak. Lehet, hogy elkezdik a déli városok bombázását is? Saigon amerikai bombázása újabb lépés, lenne a tömeggyilkosság útján, de egyúttal kudarcuknak kirobbanó módon való elismerése is — írja a Monde. A vietnami partizánok erődemonstrációja ragyogóan sikerült — állapítja meg a szerda reggeli Combat. Semmivé , teszi azokat a választási célokból hangoztatott állításokat, hogy a forradalmi szervezeteknek összetörjék a csontjait. Ellenkezőleg — ezek a csontok olyan szilárdak, hogy a partizánok nemcsak A Figaróban Max Clos, aki két hete jött haza egy hosszú vietnami riportútról, megállapítja: belpolitikai telein tétben a partizánok fontos sikert arattak. Bebizonyították' a vietnami népnek, hogy ott és akkor tudnak lecsapni, ahol és amikor akarnak. Nevetségessé tették a saigoni kormányt és megerősítették uralmukat Saigon rovására, a polgári lakosság felett. Lapzártakor a Pueblo-ügyben gyelemmel kísérni. Két ütközet folyik a Tan Son Nhut repülőtér kifutópályájának két végén, egy harmadik pedig a lóversenypálya közelében. A saigoni égboltot világítórakéták tucatjai borítják fénybe, a várost megreszketteti a csatazaj. Látni lehet, amint a helikopterekről vörös nyomjelző lövedékek indulnak el Ba Queo külváros házai felé — ott összpontosították a partizánok legnagyobb katonai erőit. A helikoptereket időről időre vadászbombázók váltják fel: zuhanórepülésük után látható a robbanások vörös gömbje. Jól kivehető az automata fegyverek tor- kolattüze is. Saigon külvárosaiban több hatalmas tűzvész testi meg az ég alját. Saigonban aa. amerikai parancsnokság 48 órás hallgatás után szerdán este tette közzé első összefoglaló jelentését a ^ szabadságharcosok offenzí vájárói. Az amerikai közlemény elismerd, hogy a partizánok 48 óra alatt 48 nagyobb támadást indítottak a városok és a nagy amerikai állások ellen. A közlemény abban az állításban keres vigasztalást, hogy „a gerillák nagy veszteségeket szenvedtek, ■! 778 halottat hagyva a csatatéren”, míg az amerikai veszteségek — a közlemény szerint — csekélyebbek. Az amerikai hadijelentés közzététele után újabb erőteljes partizánakcióról érkeztek hírek. Of- fenzívát indítottak a szabadságharcosok Ohy Bai támaszpont éllen. Hűétől 12 kilométerre, szerdán éjszaka súlyos aiknavető- támaidás érte a Saigontól 305 kilométerre fekvő Naha Trang amerikai repülőteret. A szabadságharcosok sárgafekete-vörös zászlaja lobogott még szerdán este is Hűé szivében, a város fölött uralkodó vár tornyán. Harci jelentések érkeztek az esti órákban Közép-Vletnam ás a Mekong-delta városaiból is. New York (MTI). Az ENSZ székhelyén kedden folytatódtak a magánjellegű tanácskozások a Biztonsági Tanács állandó tagjai között a Pueblo-ügyről. Goldberg, az amerikai delegáció vezetője másfél órán át tárgyalt U Thant főtitkárral, majd Aga Sahit, a Biztonsági Tanács soros elnökét kereste fel. Aga Sahi Morozovot, a Szovjetunió képviselőjét is fogadta. Nyugati hírügynökségek értesülései szerint egyelőre semmilyen megállapodás nem született arról, hogy meghívják-e a tanács Pueblo-vitájára a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőjét. A szovjet álláspont az, hogy a tanács a kérdés megvita- ására a KNDK képviselőjének jelenléte nélkül. nem illetékes, viszont Észak-Korea meghívását nem lehet valamiféle feltételhez kapcsolni. Az amerikaiak előzőleg p vt hangoztatták, hog csak akkor *ulnak hozzá a KNDK meghívás sához, ha az észak-koreai felségvizeken elfogott Pueblo kémhajót és személyzetét előzőleg már útjára bocsátották. A Reuter iroda értesülése szerint ez az álláspont valar.fjlyest „enyhült”: amerikai körökből olyan kísérleti léggömböt röppentettek fel, Washington már csak a Pueblo személyzetének szabadon bocsátásához ragaszkodik, a hajóéhoz nem. Az AFP ENSZ-tudósítója szerint a megbeszélések még mindig holtponton vannak, egy kérdés azonban már biztosra vehető: a? Egyesült Államok az adott hely zetben már nem folyamodhat katonai megoldáshoz. Álláspontjai diplomáciai fáradozásaiban szükségképpen az „puhítja”, hogy nem tartja alkalmasnak a helyzetet egy másik ázsiai front megnyitására és tekintettel kell lennie a számára súlyosbodó vietnami hadihelyzetre. Az amerikai katonai hatóságok szerdán közölték, hogy kedden késő este a fegyvermentes övezet nyugati szakaszán folytatódtak az ellenségeskedések az amerikai katonaság és délkoreai gerillák között. Kedden éjjel és szerdán hajnalban négy összecsapásra került sor a gerillák és a 2. amerikai lövészhadosztály alakulatai között. A Kyodo hírügynökség jelentése szerint a közeljövőben a délkoreai nép partizánharca fokozódni fog a Pák Csöng Hi-kormány ellen. A Szöul szívében nemrég lezajlott rajtaütésszerű partizán- támadásból kiolvasható, hogy a szabadságharcosok már elég erősek ahhoz, hogy a hegyvidékről a városokra vigyék át a harcot. Tény az, hogy Dél-Koreában népi felkelés foiyik. Diplomáciai kapcsolat Jugoszlávia és az NSZK között Belgrád (TASZSZ). Jugoszlávia és menyedről előterjesztett beszá- a Német Szövetségi Köztársaság mólót, majd határozatot fogadott képviselői ez év január 23-tól el arról, hogy 1968. január 3J-tő1 29-ig Párizsban tárgyalásokat létesítsenek diplomáciai kapcso- folytattak a diplomáciai kapcso- latokat az NSZK-val és erről kólátok helyreállításáról. zös nyilatkozatot tegyenek közzé. Miként a Tanjug hírügynökség A két kormány a közeljövőben jelenti, a szövetségi végrehajtó nagykövetségi szinten diplomá- tanács (kormány) csütörtökön ciai képviseleteket nyit és nagy- meghallgatta a tárgyalások ered- követeket esetéi. Huszonöt évvel ezelőtt... érkezett Szerdán a második háborús éjszaka köszöntött a kétmilliós délvietnami nagyvárosra. Saigonra. Az esti órákban a hírügynökségi jelentések szerint csaknem teljesen megszűnt a haie a város központjában, az elnöki palota környékén, azonban továbbra is tombol a csata a külvárosban. A peremnegyedek a déli óráktól fogva az amerikai légierő célpontjai: a főváros „védelmének” keretében az amerikaiak ily módon magát a fővárost bombázzák.. Az AFP jelentése szerint Saigon központjának magasabb háztetőiről az éjszaka beköszöntével három csatát lehet egyszerre fiHúszéves a lengyel—magyar kulturális egyezmény Varsó (MTI). A Trybuna Lu- du szerdai száma megemlékezik a háború utáni első lengyel— magyar kulturális egyezmény aláírásának 20. évfordulójáról. A húsz évvel ezelőtti esemény jelentőségét kidomborítva a lap rámutat: ez volt az eső. ilyen jellegű nemzetek közötti megállapodás, amelyet Lengyelország népi demokratikus kormánya kötött. Természetesen — írja a lap —, a két nép barátsága, kulturális kapcsolata sokkal régibb keletű. Mégis csak 1945 után bontakozhattak ki igazán ezek a kapcsolatok. Az elmúlt húsz esztendő alatt a klasszikus és a modern magyar irdalom 120 alkotása jelent meg lengyel fordításban, a lengyel mozikban több mint 120 magyar játékfilmet vetítettek, a lengyel színpadokon 24 magyar színdarabot adtak elő, s a lengyel közönség 260 kitűnő magyar esztrádművésznek tapsolhatott, Igen erősen fejlődik a két ország tudósainak együttműködése is. Csupán az elmúlt esztendőben több mint 500 lengyel tudós, illetve tudományos dolgozó ján Magyarországon. Emlékeznek a visszatértek a. A hadseregparancsnok, vitéz Jány Gusztáv lovagkeresztet, Orbán József szekszárdi napszámos egy életen át hurcolt nyomorúságot szerzett a pusztulásra ítélt 2. Magyar Hadseregben. Lefagytak az ujjai Lassan jár, mint egy aggastyán, pedig idén lesz hatvanéves. Szek- szárdon, az úgynevezett Újvárosban mindenki tudja, hogy Orbán József, Kiss János utcai lakos a népáruló rablóháború áldozata. Összetört, tönkrement ember benyomását kelti. Ifjúkori fényképeken — mutatja — jóvágású, érdekesen ferde szemű, erős embernek látszik. Most már huszonöt esztendeje erőfeszítésébe kerül járni. Hetvenöt százalékos hadirokkant. — Én bizony a háború áldozata vagyok. Olvasom, meg a televízióban látom a vietnamiak szenvedését. Azt mondom, velünk együtt, ők is áldozatok — kezdi. — Érdekes a párhuzam, de mégis van valami különbség, nem gondolja? — kérdezem. Kis türelmet kér, összeszedi gondolatait. — Dehogynem. A különbség, hogy ők a saját hazájukat védik. Hogy védhettem volna én ott a magamét? őszintén szólva, talán azért is mondtuk ott, hogy nálunk most kétféle katona van. Aki fél és aki jobban fél. Sokan elpusztultak. Tudomásom szerint az én alakulatomból egy sem jött haza. Aki esetleg mégis megérte, hasonlóan járhatott mint én — mondja. Megmutatja a kezét, majd lehúzza a lábáról a zoknit. Bal lába egy batyuban végződik. Sajátmaga kötözi, muszáj neki elvégezni, mert csak nehezen tudna eljárni az orvoshoz. Minden ujja lefagyott a bal lábán, járás közben nincs mivel kapaszkodnia Hiányzik a sarka is, A másik lábáról a hüvelykujját, bal kezéről kis ujját kellett fagyás miatt amputálni. — Hol, és hogyan történt megrokkanása? — A legrosszabbkor, éppen a nagy menekülés idején. Én a 18/3-as zászlóajban voltam, a távbeszélő-szakaszban. Volt két szürkém, meg két adóvevő rádiókészülékem. Harcoló alakulat volt a miénk. Voronyezsnél, az úgynevezett Károly tanyánál vetettek be az első vonalba bennünket. 1943. január 14-én áradtak a tankok, meg a gyalogság, nálunk meg fejvesztett visszavonulás kezdődött. MajarMihajlovkából — tizenöt kilométerre a vonaltól — visszazavartak a zászlóalj ottfelejteti irattáráért. — Hej, de sokszor elmesélte Még ma is szinte minden este felidézi — szól közbe a felesége. — Hajtottam a szürkéket. Nem bántottak az ellenségnek mondott oroszok, sikerült elhozni az irattárat. Utána hat nap, hat éjjel kocsiztam, menekültünk. Sokszor jött az álmosság, de nem hagytam magamat. Volt olyan bajtársam, aki teljes felszereléssel, puskával a vállán, fagyottan támaszkodott a fainak. Hiába tettük a kocsikerék elé a kenyeret, átment ugyan rajta, de szétzúzni nem bírta, mert annyira fagyott volt. Novij-Oszkolban bementem egy házba megpihenni. Éreztem, hogy. püffed a lábam, de nem fájt. Levetettem a bakancsot, de már fel sem tudtam húzni, a fagyás miatt. — Mikor jutott orvosi kezeléshez? — Sokára, talán az is volt a baj. A nagy zűrzavarban egy hónapon át úgy hurcolásztak a vonattal, hogy orvost nem is láttam. Végül a gyönyörű Lember- gen, majd az Uzsoki szoroson át Kassára értünk. Ott kerültem kórházba, hírt adtam az itthoniaknak, és február végén eljött értem a feleségem. Tavaszra hazaértem. Itthon, a szekszárdi gimnáziumban berendezett hadikórházban operálták le az ujjaimat. Hozd csak be azt a kis dobozt — szól a feleségének. Bársonnyal bélelt, kicsiny bordó dobozt nyit ki, benne a kisujja. Nem annyira a látvány kellemetlen, mint az a tudat, hogy
