Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-12 / 9. szám

4

WWW* WnVKT NfiPflSXG

1968. Január IS.

Sem a történet, sem a benne szereplő személyek nem kitaláltak. Sajnos mindez igaz. Nekem csak annyi dolgom volt velük, hogy összeszedtem különböző újságokból a tényeket.

IV.

Kérem, hogy eminenciás uram

— mint magas tisztségben levő főpap, akinek ez módjában áll

— tegye meg ezt minél előbb. Bernhard Plettenberg gróf”

És a levél alatt nagy betűkkel:

SEGÍTSETEK, HOGY AZ IGAZSÁG UTAT TÖRJÖN MAGÁNAK! TÁMOGASSATOK BENNÜNKET A KÖZÖS CÉLHOZ VEZETŐ ÜTŐN! SZAVAZZATOK AZ NPD-RE (NEMZETI DEMOKRATÁK)!

A bíboros állt, csak nézett, mint aki nem tudja: álmodik-e, vagy ébren van?

*

A szobában modern bútorok. A süppedő fotelokban két ember ül egymással szemben. Keverge- tik a feketéjüket, majd kihörpin- tik. Az egyik a Spiegel riportere, a másik Wolfgang Ross NPD tartományi képviselő, a Bundeswehr századosa, aki 1935. február 6-án született egy kormányzati tisztviselő, majd később a „Das Reich” SS-hadosztálya századosának fiaként Düsseldorfban. A Nürnberg melletti Rothban, lakásán fegyvereket és régiségeket gyűjt. Nagy Frigyes és Bismarck. Mannstein és Guderian tábornok rajongója. 1966. november 20-án további tizennégy nemzeti demokratával együtt bekerült a bajor parlamentbe. Tagja a bajor rádió tanácsának, és elsősorban a tv-prograrr.mal törődik, célja megakadályozni az olyan tv-fil- mek bemutatását, mint a „Meghalni Madridért”, mert ez leértékeli a falangistákat.

A poharak megcsörrennek az asztalon.

— Kezdhetjük?

Ross bólint.

Kattan a magnetofon.

Laposan indul a beszélgetés.

JAWsosr A rocDfZfí USfCTE COLCLOU&H Á iST2A'2AC>CKST...sfcj. 'A

VV'lUJ FEL TE KOPOßsöaaaCzolo... jOuus A -Re c5r3jMAGY LE-, S2£t, re Rohadt 6At2SAMOZtí ? OK.', TASS KI, HOGYAN 4 KJEtL EGV NAP ALATT, ELVESZÍTENI EGV M jkÁ-iAl 2ADOT.. ■

ADOLF II.

a főguberáló

ÖSSZEÁLLÍTOTTA : SZALAI JÁNOS

Ross mosolyog, elégedetten mosolyog és búcsúzik.

*

Fugen Dollman daliás, szigorú mosolyú, rézszínű bőrű és agresszívan fehér sörényű ember. Vele találkozott először Münchenben Camilla Cederra, az ,Ess- presso riportere, aki azért jött Nyugat-Németországba, hogy felfedező utat tegyen a nyugat-német jobboldal körül.

— Igazán a szélsőjobboldali mozgalmakról akar írni? Akkor először is szokjon hozzá, hogy csak a „jobboldali” és „nemzeti” szavaikat használja, de soha ne írja azt, hogy „náci”, mert ez a szó nagyon rosszul hangzik ...

— Igaz az, hogy az SS-ek ma is gyűléseznek?

— Nem igaz hogy az SS-ek folyton gyűléseznek, de amikor tavaly meghalt Sepp Dietrich, a Führer muskétásainak paranesno• KtrKtGENYVALTOZAT: SARLÓS ENDRE

ka, ötezer SS és volt náci vonult fel Ludwigsburgban.

— Tudna egy-két címét adni?

— Igen. Itt van például a birodalom sajtóirodája igazgató- helyettesének a címe.

— Kiket ismert közelebbről?

— Gőringet és Gőringnét. _

— Gőringné most tette közzé emlékiratait a Quickben.

— Igen. És Hitlert is ismertem. Tolmácsa is voltam. Egyszer feltett egy találós kérdést: önök szerint ki az aki minden diktátornál fontosabb? ön! — válaszoltuk kórusban. „Nem — felelte a Führer — hanem ketten, a fogorvosom és a tolmácsom, mert azt1 csinálhatnak a számmal, amit akarnak”.

Dollman röhögött.

(Folytatjuk)

, AZT MONDJA A SEREGEK ‘ URA, ÉS FÜSTTÉ ÉGETE/VS SZEKEREIT. OROSZLÁNT KÖLYKEIDET KARC 'MÉ5ZTI /V\£&..."

r- Ji

E-N AAARAOOK-. HOGY A NAtlfc B&tartfa'k a TfFTEF TA'VOLFA'GOT. MAGOK C5AK- HOVva'vc a c kor..

fiC/k,-------------------------------K

BTTE-SévEL-H A'RAAA * jaVAl KI KELL TÖRnC/NK.../

YO/U/ Bue.Fa/fc/cae moa/1 OAAJ/ AtCAfZ T

’ y/ALAAAi^t RrctoETFA/G*£, AXZ/

[taa/ a'ut

Szabó László:

ORVTÁMADÁS

VISSZAVÁGÁS

(Kémek harca)

Ross őrnagy úgy is tett. ahogyan Andersennek megígérte. Még aznap este kihirdette, hogy rövidesen születésnapja lesz és jó néhány barátját meghívja vacsorára. Shawant odarendelte az asztalához, s részletesen megbeszélte vele a vacsora fogásait, az italokat.

— Azt szeretném, ha a barátaim évek múlva is emlékeznének erre a vacsorára — mondta Shawannak, akiről nem lehetett megállapítani, hogy kínai-e, vagy japán.

Shawan meghajolt, udvariasan mosolygott és azt felelte, hogy mindent megtesz, amit csak tud, hogy így legyen.

Három nap múlva került sor Ross őrnagy születésnapi ünnepségeire. Először a bárban

— 64 —

vendégelte meg a barátait, mégpedig olyan jól, hogy amikor aztán a különterembe vonultak, mindannyian igen jókedvűek és beszédesebbek lettek, sokkalta inkább, mint rendesen. Különben ez a beszélgetés már vacsora közben megindult s annak hallatán, amiről a tisztek között szó volt az őrnagyot bizonyára megütötte volna a guta. ha nem tudja, hogy mind légből kapott valótlanság.

— Be kell vallanom, hogy az a negyven szabad francia század éppen a legjobbkor érkezik ... — mondta az egyik tiszt, kissé italosán, s jó hangosan. — Négy nappal ezelőtt indultak el Tricomalesból, úgyhogy minden percben várhatjuk őket... ,

— Kedves öregem — kiáltotta egy másik, — sokkal nyugodtabb leszek, ha az a huszonkilenc francia gépesített egység itt lesz! ügy hallom, a hónap vége felé érkeznek.

Az asztal másik végén valaki így felelt:

— Nos, mint hű skót hazafi, én csak azt mondhatom: tartsátok meg magatoknak a fiaitokat. Én a magam részéről nem tudok nyugodtan aludni addig, amíg skót csapataink meg nem érkeznek!

— Hát arra nem kell soká vámod — válaszolta szomszédja. — Az öreg Archie Macfar- lane mondta ma, hogy hat vagy hét zászlóaljat küldenek a honfitársaidból. Nem tudom, melyik ezredből, de november második hetében biztosan itt lesznek...

— 65 —

— Hallottátok, az „amik” 'mire készülnek? Nagy közöttük a mozgolódás! — kiáltotta közbe ismét valaki, s félszemmel Anderson kapitányra pislogott.

— Csak legalább több boforsunk lenne... A másfél tucatból csak tizenkettőt lehet használni ... A többi rossz.

Miközben ez az „indiszkrét” beszélgetés folyt Anderson kapitány két szót írt egy papírdarabkára, amelyet egy használt borítékról tépett le. A papírdarabkát összehajtogatta, aztán az üzenetet egy pincérrel a házigazdához, Ross őrnagyhoz küldte.

Ross kibontotta a papírt és ezt olvasta: „Figyelje Shawant!”

A pincérek főnöke a borosasztalnál állt, mellette üvegek garmada sorakozott. Az őrnagy odapillantott, s látta, hogy Shawan letépi az egyik bor lap sarkát, majd néhány pillanatig mintha a nadrágtartóján babrálna. Aztán többször egy ceruzacsonkkal firkált valamit a borlapra.

' Az őrnagy azonban még nem mozdult. Csak egy jó félóra múlva parancsolt csendet, majd így szólt:

— Shawan. küld ki a pincéreket! Te is kiszolgálhatsz, ha valamire szükségünk lesz.

Amikor az utolsó pincér is kiment, Ross őrnagy odaintetts magához:

— Shawan, gyere ide:

A főpincér odalépett:

— Parancsol?

— 66 —

Hadseregbeli állapotokról, fegyelemről. Aztán mindjobban belemelegszenek.

— Véleménye szerint a Bun- deswehmek nagyobb tekintélyt kellene élveznie?

— Természetesen.

összeegyeztethető-e a német katona méltóságával, hogy a Bundeswehr egy laktanyáját Noske weimari birodalmi hadügyminiszterről — egy szociáldemokratáról nevezze el?

— Nem, ilyesmi egyszerűen nem létezhet.

— A legutóbbi háborúban a legfelsőbb parancsnoki szinten bűnös parancsokat adtak ki — mint például az összes szovjet politikai biztosok agyonlövésére vonatkozó parancs — és a német tisztek, akik önhöz hasonlóan a feltétlen engedelmesség mellett kötelezték el magukat, ezt teljesítették is.

— Természetesen akad itt némi emberi gyengeség. De végül is háborúban voltak azok a tisztek!

— Amelyet Németország szított.

— Ismerem a 67-óbeszédet az egyedüli vétkességről. Az én pártom másképpen gondolkodik róla.

— Nem gondolja, hogy egy népnek erkölcsi kötelessége ítélkezni közelmúlt történetének borzalmai felett?

— Nem gondolja), hogy más utak is léteznek?

— Miiven utat lát?

— Nőnünk példás életét. Húsz éven át bebizonyítottuk, hogy rendes fickók vagyunk. Ha az igazságszolgáltatás nem kapott e1 esy háborús bűnöst, nos, akkor szerencséié volt.

— ön és az NPD az elkövetkezendő választási harcok során ic a háborús bűnösök perei, az nevedüli felelősség és aboev mondani szokás, a hazaárulás dicsőítés« ellen fognak harcba vonulni?

— Miért változtatnánk ezen7 Hossor.'hen és Raiorsz.atrban rncs- nverHik a választásokat rno<* fogjuk nyerni Rajna>-Pfa1zban.

Schleswig Holsteinben, Alsó- szászországban is.

— Ross úr, köszönjük a beszélgetést.