Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-09 / 6. szám
4 VOT,WA WFOYEI WfiPFJSAQ 1968. január 9. ÖSSZEÁLLÍTOTTA : SZÁLAI JÁNOS ADOLF II. a főguberáló ítélni magukat. Ezek. az NPD tagjai! Egy hannoveri taxisofőr így fakadt ki: — A rendőrségünk semmit sem ér! Azelőtt más volt a helyzet! Hitler ugyan disznó volt, de az ő idején nem követtek el olyan bűntetteket, mint manapság. Hamburgban egy járókelő mutogatta neki a várost: —■ ...Ez itt a Kennedy-híd. Héj, Kennedy! Szép kis hazudozó volt. Egy szép napon azt mondta: ,,Ich bin ein Berlinger! (Berlini vagyok) s mi szegény hülyék mindannyian bravóztunk neki! Éljen Amerika! Pedig az amerikaiak csak ki akarnak zsákmányolni bennünket. Ideje, hogy kiszórjuk őket innét ás ismét németek legyünk! A kávéházakban újságot olvastak az emberek. Megnézte a főcímeket. A Bild-ben ez ordít: „Elérkezett a teljes amnesztia időszaka!” A Deutsche Zeitung első oldalán: „Tovább folyik a náciüldözés”, a 8. oldalon pedig: „A német birodalom 1378-ban”, a 9-en: „önálló nemzet-e Ausztria?” és a 12-en: „Rhodesia nem engedi, hogy a feketebőrű terroristák megfojtsák”. A National Zeitung is felhívta magára a figyelmet. „Ajándék a gyilkosoknak. így akarták eladni a német Szudétákait!” A cím után érdemes beleolvasni ... „A bűnös» kommunista banda óhajára most »-nemzetközi bűnténynek« minősítenék az önrendelkezés eszméjével teljesen megegyező müncheni szerződést...” „... A bűnös prágai rezsim persze jó viszonyt akar fenntartani a bűnös pankowi rezsimmel. (Folytatjuk) Sen) a történet, sem a benne szereplő személyek nem kitalálták. Sajnos mindez igaz. Nekem csak annyi dolgom volt velük, hogy összeszedtem különböző újságokból a tényeket. Nyugat-Németországban hatalmas szemétdombok vannak. És ezeken a szemétdombokon sok a guberáló. Kutatják a sok történelmi kacat között a ma is használhatót, a nem túl felismerhe- tőt. A guberálók vezére Adolf II., a főguberáló. A zászlót már elővették, a sast, amely horogkeresztet tartott a karmai között először horogkereszt nélkül dédelgették, majd eldobták. Most az eszmét fényesítik. Adolf I. eszméjét, aki a szemétdombon lelte a halálát, és akinek családfáját ma is keresik, de minduntalan megakadnak a dédnagyapánál, aki egyesek szerint zsidó volt, mások szerint nem. Nyugat-Németország az ideges nép országa. Keresi, de nem találja a jövőjét. Adolf II. a főguberáló új jövőt ígér. * Adolf von Thadden NPD-vezér egy vizespohárra vájó ásványvízzel hígított Scharlachber-gel a kezében foglalt helyet a hannoveri tv-stúdió forgószékében és testének jobboldalára mutatott és megkérdezte: — Nem kellene ide egy kicsit több fényt adni? Ölében a legújabb Daily Mirror. A főcím: „Az új nácik új Adolfot szereznek maguknak!” Ezen a nalpon a frankfurti ..Uhland Eck” társasági termének párnázott ajtaja mögött gyűlt egybe a nemzeti demokraták szövetségi elnöksége. A Spiegel munkatársa szorgalmasan je- gyezgetett. A vendégek lágy tojást, málna-leikét fogyasztottak, amit egy-egy pohár pilsenivel öblítettek le. Kari Stoeck házigazda kint a küszöbön állt őrt és csak olyanokat engedett be, akinek az arca ismerős. Az újságírót kérlelte — Meg ne említsék a nevemet. < Ide zsidók és külföldiek is járnak. Kint őrt állt, bent felverte az árakat. Végre, 17.40-kor befutott Thielen is HP—DP 704 rendszámú 250-es fekete Mercedesén. — Maga mit akar itt? — kérdezte Stoeck. Thielen hátratolta a kalapját. — Én vagyok az NPD szövetségi elnöke. Stoeck bocsánatkérően bólintott: — Na jó, de maga az utolsó, aki ide bejöhet! Húsz perccel később ismét kint volt. Kővémeredt arccal állt egy pillanatig. Olyan volt az arca, mintha a saját betongyárában készült volna. Leszavazták. Wilhelm Guttmarui lett a szövetségi főnök. De csak megbízott főnök. Nem is lehetett más, hisz az NPD új Adolfot keres! És meg is találja. A novemberi szélben egy fel- öltős hinny szomorúan sétáltatja óriási virágos kalapját. F.gy peckes úriasszony menetközben odaveti: „Nincs többé rend ebben az országban! Nincs többé erkölcs! Mi lesz belőled, te szegény, külföldieknek kiszolgáltatott Németország.” Josette Lia, a Le Nouvel Ob- servateur munkatársa meghallja a sóhajtást, és felidéződik benne minden, amit eddig tapasztalt. Megy, megy az új Führerhez, Adolf von Thaddenhez és vezérkarához. Beszélni akar velük. Látni akarja őket. Közben em- | lékezik. 23—24 éves lehetett az ifjú, aki a képébe vágta— Hallani sem akarunk többé Hitlerről, nácizmusról, háborús bűnökről, gyűjtőtáborokról, peRÖK, AZT JA A SEREGEK URA, ÉS FÜSTTÉ ÉGETE/VA SZEKEREIT. OROSZLÁN-* KÖLYKEIDET KARD EA\ÉSZTI AAE&..." IMII II ■ mumiiiinr' I fZ'CK^eír LELŐTTE /V\tSJD A MAfeCtVI EV AV, ~ NOAH ACKER AVAN , EV AV 1 TVNÉF onnam A&ÖŐL AV \AOlAK-l3CiL, < n. /v\űvgAf » . r NO AH és eoe A/ectöz ce Saaibó László: mvrÁMAOÁS VISSZAVÁGÁS (Kémek ítareej» Le kellene őket tartóztatni. — gondolta a hadnagy... De i ehr -gette a badar gondolatot. hiszen még arra sincs módja, hogy kivegye a zsebében lapuló igazolványát. A kis fényképezőgép egyelőre ott lapult a zsebében, s bár nem tudta, mit tartalmaznak a filmkockák, de ösztöne megsúgta, hogy nagyon nagy- fogást csinált... A négy támadó szótlanul ült a kocsiban, s szótlanok voltak az amerikai tengerészet elhárító tisztjei is, utóbbiak szótlanságát sok minden egyéb mellett azzal is lehetett magyarázni, hogy attól tartottak: nagy botrányba keverik a haditengerészetet, ha kiderül, mit csináltak. Az alig egy évvel előbb született védelmi törvény csak megerősítette ugyanis 55 — azokat a korábbi rendelkezéseket, miszerint a különböző fegyvernemek — így a haditengerészet is — hírszerző és elhárító szerveinek szigorúan tilos amerikai földön „tevékenykedniük” ... Csak kivételes eseben tehették ezt meg, akkor is az FBI-tól kellett engedélyt kér- ráök minden egyes akcióhoz. Viszont az ONI — de éppígy a légierők, vagy a szárazföldi haderők hírszerzése és elhárítása is — szeretett inkább a saját szakállára dolgozni, hiszen lehetetlen kívánságnak tűnt minden lépésükről számot adni az FBI-nak. A rivalizálás már egy év-tizede tartott, s nem hagyott alább a második világhábor I kii. 'síkor sem... (Sőt, még akkor sem, amikor már az Egyesült Államok is belépett a háborúba...) Egy nagy. háromemeletes, szürke épülettömb előtt állt meg a fekete Chevroletté. Stanley megrökönyödve látta, hogy az FBI Los Angeles-i ki- rendeltségére hozták őket... — Hát az FBI köpött a levesbe? — mondta most már hangosan. De még mindig nem árulta el, hogy ki ő tulajdonképpen, bár most már sejtette, hogy az FBI emberei nagyon is pontosan tudják, kiket „csomagoltak be” a japán konzulátus előtt. Odabent gyorsan túlestek a formaságokon, s az FBI emberei nem is titkolták örömüket, a jó kis fricskán, amit ezúttal az ONI kapott. Mert miközben átkutatták Stanley zsebeit, elkobozták tőlük a kis fényképezőgépet, a chiffre-g-o jelszámrendszeréről szóló feljegyzéseket, sőt — 56 — még az igazolványaikat is — már javában folyt a telefonbeszélgetés a Los Angeles-i kirendeltség vezetője és Edgar Hoower, az FBI nagy hatalmú szövetségi főnöke között. A jelentés lényege ez volt: az ONI, amerikai érdekeket veszélyeztetve, magánakciót kezdeményezett, s nemcsak a diplomáciai státust sértette meg, hanem keresztezte az FBI terveit is. Hogy mik voltak ezek a tervek, Stanleyék persze nem tudhatták, legalábbis akkor, csak 1945 után... („Semmiképpen sem megsérteni Japánt, sürögjenek-forogjanak az USA-ban úgy, ahogy tudnak, nem az a fontos, hogy mit tudnak meg az amerikai flottáról, vagy a katonai erőkről, hanem az, hogy George Hull, akkori külügyi államtitkár rábírja a tokiói kormányt: nekik a Szovjetuniót kell megtámadniok Távol- Keleten, az USA és Japán semmiképpen sem háborúskodhat eevmással, mert ez fontos érdekei ellen lenne.”) Nos, miközben Washington és Los Angetos között jó félórán át folyt a telefonbeszélgetés a különleges vonalon, Stanley hadnagynak és két társának módja volt végigélni, mint alázza meg őket az FBI, nemcsak mint amerikai tiszteket, hanem mint embereket is. Mindhármójukat amyaszűz meztelenre vetkőztették, s valamennyi testrészüket áttapogatták, átkutatták, „nem rejtettek-e el valami olyasmit, amit az FBI elől el akarnak titkolni.” — 57 — rekről, kínzatásról és Gestapóról. Érti? Elegünk van belőle... Csak azok őrzik meg méltóságukat, akik manapság nem engedik el-
