Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-03 / 1. szám
4 TOT/WA WEOYFT NÉPÚJSÁG 1968. január 3. Magyar műkincsek kiállítása a Victoria és Albert múzeumban A londoni Victoria és Albert múzeumban a magyar műkincsek kiállításán most volt a „csúcsidény”, amikor a négy munkaszüneti nap s a diákok téli vakációja alatt tetőzött az érdeklődés, a látogatottság. A LEGGAZDAGABB KÜLFÖLDI MAGYAR KIÁLLÍTÁS A középkori magyar művészet bemutatóját sok ezren nézték meg, szépségének és eredetiségének híre azonban százezrekhez jutott el, hiszen a nagy napilapok és a tekintélyes folyóiratok műkritikusai a legnagyobb elragadtatással írtak az Angliában eddig jórészt ismeretlen magyar művészeti örökségről. A Victoria és Albert múzeum magyar kiállítása „a szenzáció, a felfedezés erejével hat” írta az Illustrated London News. „Magyar meglepetések” a címe a Sunday Telegraph cikkének. A műértők figyelmét az sem kerülte el, hogy a Victoria és Albert múzeum kiállítása — mint ahogy az angol lapok írják — „a középkori magyar műkincsek leggazdagabb és legátfogóbb gyűj. temcnye, amelyet valaha is bemutattak külföldön”. BETEKINTÉS MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETÉBE A régiségkereskedők és műgyűjtők folyóirata (The Antique Dealer’s and Collector’s Guide) decemberi számában gazdagon illusztrált terjedelmes cikkben foglalkozik a kiállítással. „Alig ismert művészeti stílusokat tár elénk s betekintést enged Magyarország viharos történetébe” —• írja többek közt. >*»s>rot» Ezt az összefüggést művészet és ..történelem között más műkritikusok is hangsúlyozzák. A Times például így írt: „Tekintettel Magyarországnak a nemzeti létért vívott hosszú küzdelmére s a műalkotások pusztulására az ismétlődő háborúk, a török hódoltság és a későbbi függetlenségi harcok során, a megmaradt műkincseket úgy kellett tekintenünk, mint töredékét az egykor volt művészetnek, mint történelmi torzót. A kiállításból azonban kiderül, hogy ez egy csodálatra méltó torzó, amely a teljesség érzését tolmácsolja”. MŰVÉSZETÜNK DICSÉRETE A kiállításon bemutatott IX— XVII. század művészeti emlékei közül különösen a XV—XVI. századbelieket értékelik nagyra, köztük is a középkori táblaíestészet remekműveit, M. S. mester gyönyörű „vizitációját”, a kiállítás legszebb festményét és Kolozsvári Tamás valamivel primitívebb oltárképeit. Az ismeretlen M. S. mestert egyébként a középkori Magyarország legnagyobb művészének tartják, két ki. állított művét „zseniális alkotásnak". Nagy érdeklődést keltettek Zsigmond király ezüst ötvösmunkával díszített szarukürtje és a csontfaragású nyerge, és természetesen Mátyás Corvinái, a korabeli reme’'művű ötvös-és kézimunkák, faszobrok és kőfarag- ványok is. A Tablet a bemutatott gazdag anyagot értékelve így ír: „Stilisztikai szempontból Magyar- ország amolyan olvasztóüst volt, amelyben az ősi pogány motívumok cgybeötvöződtek észak-olaszországi, bizánci, cseh. osztrák, német és közel-keleti elemekkel. A legeredetibb magyar műkincseket azok közt találjuk, amelyek egyszersmind a legegyszerűbbek és. a legértékesebbek, például a jellegzetes ötvösmunkákban ...” ZSIGMOND KIRÁLY YORKI KARDJA Kevés műkincsünkhöz fűződik olyan érdekes törtépet, mint Zsigmond király kardjához, amely az észak-angliad York városából került a- kiállításra, s 550 esztendős kora ellenére még sohasem látott magyar földet. Zsigmond királyt 1416-ban, még mielőtt német-római császárrá koronázták volna, az angol Térdszalag-rend lovagjává avatták. A rend szabályzata szerint kardja a windsori kastély Szent György kápolnájában lógott. Halála után 1439-ben az egyik kanonok York városának ajándékozta; azóta a történelmi angol város díszkardjakérrt használják, hivatalos szertartások alkalmával mindmáig ott viszik a polgármester előtt. Most is már többször tette meg az utat York és London között. Valahányszor a yorki polgármester ünnepi aktusra készül, kiemelik a kardot a múzeumi üvegszekrényből és fegyveres őrizet mellett Yorkba szállítják”. „MAGYAR ÉVSZAK” LONDONBAN Ami pedig a tényleges kapcsolatokat illeti, az idei ősz valóságos „magyar évszak" volt Londonban. A kiállítás csak egyike a magyar kultúresemények egész sorozatának, amely filmhéttel kezdődött, könyvkiállftásíal, majd tudományos és műszaki napokkal folytatódott. A magyar kultúrát, ha kissé késve is, de végül „felfedezték” Angliában. Bebrits Anna y U.i-.y IAE RADTO- , AZT NAONte SEREGEK , ÉS FÜSTTÉ ÉGETEAA SZEKEREIT. OROSZ LAbl-j KÖLYKEIOET |<AM) EóAÉSZTI AAE&... * Ébresztőkészülék gépkocsikon Az egyik legsúlyosabb baleseti veszély a gépkocsivezető elalvá- sa, ami különösen egyhangú útszakaszokon fordulhat elő. A szakemberek érdekes ébresztő készüléket kísérleteztek ki. A szerkezet lényege a kormánykerékre szerelt fémtárcsa, amely abban a pillanatban, amint a gépkocsivezető keze a kormánykeréken el- ernyed. áramot szakít meg és ezzel két további készüléket hoz működésbe. Az egyik egy akusztikai figyelmeztető jelzést ad, a másik pedig kikapcsolja a gyújtást. Az előző hatására az elbóbiskoló gépkocsivezető magához tér, a másodikra pedig a gépkocsi lefékeződik. Elsüllyedt városok A londoni Oceanográfiai Intézet egyik munkatársa kéthónapos kutatóútján megállapította, hogy a Peloponnészosz-félsziget partjai mentén 20 elsüly- lyedt város fekszik a tengerben. Ezek legtöbbje a klasszikus vagy későbbi korokból való, egy pedig, Elaphonisos, i. e. 2000-ből. A szakembereket már régóta izgatta az a kérdés, miért nem találhatók városok az antik világból a görög félsziget partjain. Peloponnészosz-f élsziget partja 1—4 métert süllyedt északról déli irányban, ez az oka annak, hogy a partmenti városok sem maradtak meg: a tenger felszíne alá süllyedtek. Három és fél méterrel a tenger felszíne alatt megtaláltak most Elaphonisos sziget közelében egy egész várost, amelyről eddig nem tudtak. A nyolc hektárnyi területen megmaradtak a házak, az utcák, a városfalak. A többi tizenkilenc városról még nem sikerült megállapítani, hogy mikor kerültek a víz alá. SsaM László: ORVTÁMADÁS ÉS VÁGÁS (Kémek harca) A tengerészkapitány elviharzott. Nem sokkal később Blake egy kis papírdarabkát vett észre az ajtónál, nyilván úgy csúsztatták be._ Felvette, a következő szöveg volt rajta: „Kitűnően csinálja. Ne sajnálja a pénzt. Ha többet kér, csak adja oda!” Úgy látszik, ezek se sajnálják a dollárt, gondolta Blake, s lement a bárba egy kicsit iszogatni. Másnap este nyolckor megjelent Campbell. — Te, Al! Ha már belevágok, nem lehetne érte többet? Mondjuk esetenként kétezret? __ Azi nagyon sok, Jimmie... Vállalod? R övidesen megkötötték az alkut. — Szóval, mikor indul a Pennsylvania? — 40 — — Húsz nap múlva ... — Hová? — Át vagyunk vezényelve a kínai partok felé... — Nem mentek át Pearl Harbourba? — Nem... Egyelőre legalábbis nem. Erről nem tudok... — Mit tudsz arról: Pearl Harbourban nincsenek összevonások? — Nem tudok erről... De szerintem, ahogy én nézem a dolgokat, oda most nem igen vannak össze erőket... Minek? Az csak egy japán—amerikai háború esetén lenne érdekes ... De nem hiszem, hogy a japánoknak sok kedvük lenne velünk háborúzni, amikor ennyire leköti őket a mandzsúriai front... A tengeren különben sem bimának velünk, ha csak ... Ha csak egyszerre, egyetlen pillanatban meg nem semmisítenék flottánknak a zömét... A két férfi így folytatta a beszélgetést. Campbell, aki szintén az ONI tisztje volt, előre elkészített szöveget mondott fel Blakenßk, pontosabban a mikrofon útján hallgatózó japánoknak. És nem is sejtette, sem ő, sem az ONI, hogy ez a dezinformáló kémjelentés milyen halálos véletlenre tapintóit. Azt az ONI már tudta, hogy a japánok erősen érdeklődnek Pearl Harbour és környéke iránt, pontosabban az ott mozgó amerikai flottáról és annak erejéről. Azt is tudták, hogy a japánok az ál Campbelltől meg akarják tudni a Pennsylvania zászlóshajó és az alája rendelt rombolók és — 41 — cirkálók számát, tűzerejét,. valamint azt, hogy melyik repülőgép-anyahaj óhoz tartoznak harci helyzetben. De arra gondolni sem mertek voV na, hogy amikor az ál Campbell a japánok értésére adta: csak abban az esetben lehetnek urai a Csendes-óceánnak, ha az amerikaiak csendes-óceáni flottájának a zömét egyszerre semmisítik meg — tulajdonképpen előrevetítették a történelmet. Jó két órán át tartózkodott az ál Campbell Blake szállodai szobájában, majd megállapodtak, hogy másnap este ismét találkoznak. — De hol a pénz? — Itt van, ne félj, máris átadom, ha akarod. Másnap ismét találkoztak,- Campbell meglepő mennyiségű információt adott át. Ezeket sem minden nehézség nélkül állították össze a tengerészeti hírszerző központban, - hiszen olyanoknak kellett lenniük, amelyeket majd a japán tengerészeti szakértők néznek át, tehát látszólag hiteleseknek, ugyanakkor mégis az igazságtól távoi állónak, vagyis teljesen használhatatlanoknak, ha felhasználásukra kém1 sor. Hogy ügyesen dolgozott az ONI, azt alátámasztja: a japánok az utolsó betűig mindent elhittek. Végre elkerülhetetlenül eljött az idő, amikor Campbell, mint információs forrás, kimerült. A japánok ekkor azt az utasítást adták Blake- nak, hogy térjen vissza az Egyesült Államokba. Repülőre is ült és San Franciscóba repült. — 42 —
