Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-31 / 25. szám

Mint arról már lapunk vasárnapi és tegnapi számában hírt adtunk, Szek­szárdim rendezték Somogy. Tolna, Ba­ranya és Zala megyék összevont, me­gyei ökölvívó-bajnokságát. Mivel a versenyről a Kaposvári Dózsa, a Nagykanizsai Bányász es Zalaeger­szeg — nevezése ellenére — távol ma­radt, így nem mutatkozott az a szín­vonal, melyet a szakemberek vártak. Kétségkívül, hogy sportszerűtlen távolmaradásukra a Baranya és Tolna megyei Ök5l- vívó Szövetség reagálni fog. mindez azonban nem változtat a helyzeten. Mindenesetre elgondolkoz­tató, hogy ilyen körülmények között szükség van-e hasonló bajnokság ren­dezésére. Hibának találjuk azonban azt is, hogy a MOSZ szabályai értel­mében az ilyen versenyek után nem adnak minősítő pontot. így aztán a sportkörök nem tekintik fontosnak, hogy a versenyen legjobb ökölvívói­kat szőri tóba küldjék. A Tolna megyei bajnokság sem ér­ne sokat, ha a csapatok illetve a versenyzők erejét nézzük. A vissza­esett szekszárdi ökölvívás mellett mindössze egy-két bonyhádi verseny­ző részvételére számíthatnánk. Hosszú évek tapasztalatai bizonyítják azt, hogy a bonyhádi ökölvívók nem ked­velik az egyéni versenyeket, és csak mutatóba küldenek néhány versenyzőt az egyéni bajnokságokra. A kétnapos szekszárdi bajnokság azt mutatta, hogy a pécsiek lényege­sen nagyobb erőt képviselnek, de az összecsapás minden bizonnyal hasz­nos volt a Tolna megyei ökölvívó- sport számára. A Szekszárdi Dózsa ugyan szám­szerűleg teljesítette a bajnokság­gal szembeni kötelezettségét, azon­ban minőségileg már nem. Nieszt láza miatt nem engedte elin­dulni az orvoe. Orbánon műtétet haj­tottak végre, Csötönyi a Kaposvári Dózsához távozik, Horváth és társai edzéshiány miatt nem állhatták a kö­telek közé. Mindezek azt mutatják hogy nincsen minden rendben a Szek­szárdi Dózsa ökölvívó-sportjában, ahol még az edzői tiszt is betöltetlen. Nem élt a lehetőséggel Bonyhád sem. Hiszen csak Czlrdcóezí Krome- reczky és Tatai nem képviselhette a bonyhádi ökölvivósportot. A kétnapos verseny várakozáson felüli érdeklődést hozott. Ez Ismét megmutatta, hogy nagy az érdeklő­dés a megyeszékhelyen az ökölvívás iránt, legyen az csapatbajnoki, vagv egyéni verseny. Persze az érdeklődés egyik előfeltétele, hogy a verseny jó, és színvonalas ökölvívást ígérjen. Saj­nos a szekszárdi közönséget az elmúlt évben többször csalódás érte, pedig ezek a lelkes sportrajongók nagyobb megbecsülést érdemelnének. Többen kérdezték, miért sürítik a versenyeket, miért kellett két napra tervezni a küzdelemsorozatot, amikor ennek három nap is kellett volna. Sajnos, az ökölvívó-szövetség nehez helyzetben van, mert még a kétnapos küzdelemről is akadt, aki távolma­radt, mert munkahelyükön nem kap­tak engedélyt. Illetve szabadságot. Ami az egyéni teljesítményeket illeti, kétségkívül a Pécsi Stein­metz versenyzői rendelkeztek a legjobb fizikai adottsággal. Nem véletlen, hogy a 11 bajnoki cím­ből hatot a Steinmetz versenyzői sze­reztek meg. A fennmaradó öt bajno­ki címen osztozott a Pécsi VSK (3) és a Szekszárdi Dózsa (2). A nem hivatalos pontversenyt is a Pécsi Steinmetz nyerte nagy fölény­nyel a Pécsi VSK és a Szekszárdi Dó­zsa előtt. Az alábbi táblázatban a győzteseket öt, a második helyezette­ket három, a harmadik helyezetteket pedig egy ponttal értékeltük. Steinmetz PVSK Légsúly: 1 8 Harmatsúly: 1 8 Pehelysúly: s 1 Könny űsúly: 5 4 Kisváitósúly: 3 Váltósúly; 8 Nagyváltósúly: 5 3 Középsúly: 8 Félnehézsúly: 5 Nehézsúly; 1 _A_ Sie. Dózsa Bonyhád t Tolna 41 30 Mindent egybevetve: a bajnokság csak félig érte el célját. A Tolna me­gyei csapatok nem indították mind­azokat a versenyzőket, akiknek az egyéni versenyben a szorítóban lett volna a helye, A leírtak ellenére is azonban addig, míg jobb megoldás nincs, továbbra is az összevont me­r 1 w 13 gyei bajnokságot kell folytatni addig, míg ennél jobbat nem találunk. Per­sze a legjobb megoldás az lenne, ha a Tolna megyei csapatok olyan szin­ten állnának, hogy felnőtt verseny­zőikkel önálló megyebajnokságot ren­dezhetnének. Sajnos ettől nagyon messze va­gyunk. ELMENYEK - ERDEKESSEGEK Játékvezető helyett néző voltam Teierling Mátyás (Tamási) Májusban lesz egy éve, hogy a Lá bőd—Pécsi BTC NB III-as mérkőzésre küldést kaptam Pécs­ről. A biztonság kedvéért hét­közben még átnéztem a menet­rendet, de láttam, nincs semmi változás, továbbra is azzal a vo­nattal mehetek, mint már annyi­szor; Dombóváron, Kaposváron és Somogyszobon át. A bonyodalom Dombóváron kezdődött. Megszólalt a hangos­beszélő ás közölte; a Budapestről érkező és Kaposvárra induló gyorsvonat késése miatt Kapos­várott a Somogy szobi személy­vonatot nem éri el. Ritkán for­dul elő olyan, hogy a pesti gyorsnak komoly késése legyen, de ezúttal így volt. Hogy miért? Mert azon a vasárnapon a Fradi Pécsett játszott bajnoki mérkő­zést. A 25 kocsiból álló külön- vonatuk — mint irányvonat — ment Pécsre, és ebből adódott, a gyorsvonat, késése miatt Kapós- érkezett a Fradi különvonata, és mivel nem érhettem el a so- mogyszobi személyvonatot Kapos­várott, ezért mit tehettem mást, megváltottam vasúti Jegyem Dombóváron, vissza Tamásiba. A peronon összefutottam Lendvoi iátékvezető kollégámmal, aki Pécsett tagié az NB ITT-as kül­dőbizottságnak is. Hamar el­mondtam problémám és taná­csot kértem tőle. — Gyere velem, azonnal segí­tek rajtad! — A külön vonathoz vezetett és az egyik jegykezelőt megkérte, vigyenek el a különvonattal Pécsre, hogy onnan tovább utaz­hassam a Bőrgyár csapatával LA- bodra A vasutas minden további nélkül felajánlotta, hogy segíte­nek — elvisznek Pécsre Amint felszálltam, máris Indult a külön- vonat, és csak Pécsett állt meg. Elsőnek ugrottam le a vonatról és amennyire csak erőmből tel­lett, futottam a vasúti felüljárón át a bőrgyári pályára. El9ő kéi^ désem az volt; elment már a csa­pat Lábodra? — Két perce indult el az autó­buszuk, talán még a villany­rendőrnél mehetnek — hangzott a válasz. Mit tehettem mást. megvártam a délutánt és megnéztem a Pé­csi Dózsa—Ferencváros mérkő­zést. így lettem ezen a délutánon Játékvezetőből szurkoló. Ezúttal nem engem szidtak, csak végig­hallgattam azt a ,,dicséretet”, amellvel a mérkőzés játékvezető­jét elh a1 mutált. KÉTCSOPORTOS MEGYEBAJNOKSÁG BÁCS MEGYÉBEN A „Petőfi Népe” írja: — Minden ellenkező híraszte léssel szemben — változatlant marad a kétcsoportos bajnok rendszer. A módosítás csupá annyi, hogy a csoportok létszá ma — a tartalékcsapatok! beasz tásával — 18—18 csapat lesz. A bajnokság befejezése után , két csoportelső kétfordulós, oda visszavágó mérkőzésen dönti e az első hely, illetőleg a feljutá kérdését. Az osztályoz» mérkőző sek november 17—24-én lesznek Az esetleges harmadik találkozó — amennyiben az első két mér kőzés összesített eredménye dön tetlen — december 1-én semle ges pályán játsszák le. Igen érdekes a versenykiírás nak az 1969. évi bajnokság tér vezésére vonatkozó része. A baj nokság végén a két csoport 1—9 helyezett csapata kerül a követ kező évben felállításra kerüli egycsoportos megyei I. osztály ba. Amennyiben a felkerülő baj nokcsapat helyett az NB III-bó nem esik ki senki, úgy még égj csapat az egycsoportos bajnok­ságba jut. A többiek a kétcso­portos megyei II. osztályban küz­denek tovább. HÁROMCSOPORTOS II. OSZTÁLY SOMOGYBÁN (A Somogyi Néplap írja): Korábban már beszámoltunk arról, hogy a Somogy megyei Labdarúgó Szövetség elnökségi hétfői ülésén döntött a megyei labdarúgó-baj nokság II. osztályá­nak sorsáról is. A határozat szel­lemében az idén három csoport­ban (északi, közép, és déli cso­port) bonyolítják le a- küzdelme­ket. Mi késztette arra a labdarúgó­szövetséget, hogy változtasson a korábbi évek rendjén? Elsősor­ban az, hogy az utazási költsé­gek csökkenjenek. Ismeretes, hogy ez évben valamivel keve­sebb anyagi áll a sportkörök rendelkezésére. Az elnökség ar­ra is ügyelt, hogy a szerzett jo­gok ne szenvedjenek csorbát, to­vábbá, hogy ne csökkenjen a színvonal. A három csoportban helyet kap a múlt évi bajnokság állva maradt huszonhárom csa­pata, a megyei I. osztályból ki­esett Somogytarnóca és Babócsa, valamint, az 1967. évi nyolc já­rási bajnak. Ebbe a bajnoki me­zőnybe osztották be a Siófoki Bányász, a Lábodi MEDOSZ és a Marcali Vörös Meteor tarta­lékcsapatát is. Az SLSZ elnök­sége nagy körültekintéssel igye­kezett elkészíteni a csoport- beosztást. Még egy érdekes döntést ho­zott a megyéi II. osztállyal kap­csolatban az SLSZ elnöksége. A csoportokat még a bajnoki küz­delmek megindulása előtt egy- egy elhunyt nevesebb somogyi labdarúgóról kívánják elnevez­ni. A tervek szerint az egyes csoportok Morvái Ágoston, Zá- borszky Jenő és Kovács László nevét viselik majd. MEGNYUTATÓ DÖNTÉS Kovács Sándor, a Somogyi Néplap sportrovatvezetője tollá­ból jelent meg „Megnyugtató döntés” címén az a'lábbi írás: Az idén rendkívül nagy érdek­lődéssel várják a labdarúgás ba­rátai a megyei bajnokság alaku­lását. Nem esunán Somosvban van ez így. Országszerte forrás­ban van a megyei labdarúgó­bajnokságok ügye. Az ok: a szú- kebbre szabott állami támogatás­ból nemigen jut a megyei csapa­toknál;. Egyes megyékben ezi úgy értelmezték, hogy a megyei bajnokságnak ezzel tulajdonkép­pen Vége is. Több helyen költ­ségkímélés céljából két csoport­ra osztották a bajnoki mezőnyt. A Fejér megyeiek még messzebb­re mentek. Itt tulajdonképpen csak járási bajnokságokat tervez­tek, s az egészet nyolccsoportos (!) megyei bajnokságnak akarták elnevezni. Mint értesültünk, ez a szétaprózás azon pan mégsem vá­lik valósággá. Somogybán az SLSZ vezetői gondosan felmérték az anyagi erőket, megvizsgálták azokat az egyesületeket, amelyek ebben a —1 véleményük szerint nagyon fontos — bajnokságban részt vesznek. Ilyen előzmények után döntött a megyei labdarúgó-szö­vetség az egycsoportos bajnokság mellett. Egy másik, megoldásra váró probléma volt az NB-s csapatok tartalék együtteseinek besorolása. Tavaly külön tartalékbajnokságot rendezett az SLSZ. Ez a rend­szer nem volt rossz. A tartalékok 1967-ben már nem zavarták a megyeiek rendjét. Viszont az is bebizonyosodott, hogy az NB III-as csapatok tartalék gárdái bizony nem nagyon értek meg egy ilyen szintű bajnokságra. Az idény vége felé még az NB II-es Kinizsi tartalékcsapatával is adódtak gondok a szövetségben. Voltak, akik azt a régi „sza­bályt” kívánták előrángatni, amely szerint az NB II-es csapa­tok tartalékegyütteseit „be kell osztani a megyei bajnokságba.” Végül a megyei labdarúgás szak­vezetői megtalálták a helyes megoldást. Nem lesz vegyes baj­nokság a megyei I-ben. A kapos­vári csapatok a megyeszékhelyen rendszeresen foglalkoztathatják játékosaikat. A vidéki csapatok számára adva van a megyei II. osztály, amelynek szűkített kör­zete minimálisra csökkenti az utazással kapcsolatos kiadásokat. Elmondhatjuk, hogy az újjá­szervezett SLSZ most vizsgázott első ízben. Nem volt könnyű a próbát kiállni, de úgy véljük, hogy sikerült. A Somogy megyei Labdarúgó Szövetség megnyug­tató döntést hozott ezekben a kérdésekben, s megteremtette az alapját, hogy 1968-ban sikeres bajnokságok bonyolódjanak le a legnépszerűbb sportágban. TÜKE IV. A TÖRÖK-ÜGYRŐL Kivonat a Dunántúli Naplóból: — Mechanizmus, mechanizmus! Itt mindenki a piacról akar él­ni. Egyeisek meg a PEAC-ról. — Hogy jön a piac a PEAC- hoz? — Hát úgy, mester, hogy on­nan a legjobb kosaras el akar menni Csepelre. A vezetők azt mondták, oda nem mehetsz öre­gem. hanem csak a PVSK-ba. — Nem mondom, olcsóbb hely­ben a „fuvarköltség”. — Meg gazdaságosabb is, mes­ter, hiszen a PEAC kapott há­rom cserejátékost, ök is a piac­ról élnek, nemde? Igv a kecske, akarom mondani, a PEAC is jól­lakott és a ... — ... káposzta... — Dehogy a káposzta! A Pál- völgyi fiú is megmaradt. A pé­csi sportnak. Egyébként más ja­vak Is megmaradnak a Vasútnál. — Hiszen elmentek a „menő fejek”. Tüke! — Éppen ez az. szakikám! Most majd nemcsak a mozdonyokat • „fűtik”, hanem az egész vona­tot. Mert tavaly a „mozdonyok­ban" a távfűtés ellenére sem volt elég „gőz”! Mecsoda különbség! — Majd eldől ez tavasszal. — El bizony. Látja, korábban eldőlt, hogy a dózsások fürge lá­bú balszélsője ezentúl mégsem a szekszárdi csirkecsárdában tölti el a szabad idejét, hanem marad Pécsett. __ Nézze valamit meggondolni j obb később, mint soha. — De azért mégis előbb kell gondolkodni, azután cselekedni. Mert most a szekszárdiak már kiutaltak egy háromszobásat, amibe beköltözött a „Kicsi”. De ő most marad és helyette a Frop­pan ment, így egyelőre a Kicsi beutazik Pécsre. Képzelje, ha mindez Pécs és Mátészalka kö­zött történne. — Nem lenne egyszerűbb egy lakáscsere, Tüke? CSÖKKENT A KIÁLLÍTÁSOK SZÁMA A „Dolgozók Lapja” (Komárom megye) január 26-i száma írja: A megye labdarúgó-játékvezetői a napokban gyűltek össze a ha­gyományos évi taggyűlésükre. Megjelent körükben Havas Mik­lós. a megyei TS elnöke vala­mint az országos JT, a BLSZ es a Győr megyei JT küldötte is. Az elnökség által beterjesztett beszámolóból kitűnt, hogy tava y S44 mérkőzést vezettek megyénk játékvezetői. Ezek jelentős ré­szét a JT ellenőrizte és az osz­tályzatok átlaga 4,3 volt, ami • jó felkészülésről tanúskodik Jo lett volna viszont a íizlkai á"0" képesség növelésére megszervez­ni a közös edzéseket. A beszámolót követő vitába^ Barczai József, a tatabányai va­ré i labd vá”!—akszövetseg el­nöke a fiatal játékvezetők bát­rabb működtetését javasolta. Pél­dának hozta fel a városi bajnok­ságot, ahol 1965-ben meg 126 ki­állítás volt. 1967-ben pedig csak 26, s ez az azóta ,.tu™e vetett” játékvezetők rátermettsé­gét, határozottságát is bizonyítja. SZÁZ FÉRFI — EGY KISLÁNY A Pest megyei „Hírlap”-ton olvastuk: A régi film =í'T‘e.;'V‘ tott az eszünkbe a játékvezetők továbbképző tanfo­lyamán a sok férflszereplo kö­zött az egyetlen női résztvevőt a 22 éves érdi Kiss Máriát látva. 1965-ben szerzett képesítést a budai járás tanfolyamán s már húsz találkozón működött kozr sikeresen. 1966-ton a Sóskút— Budakalász találkozó vezetője nem érkezett meg, és itt került először a mélyvízbe. Szinte lám­paláz nélkül adott jelt a felnőt­teknek a kezdésre. — Szeretem ezt a sportágat, s annak örülök a legjobban, ami­kor játékvezetésemről elégedet­ten vélekednek a mérkőzések után. Ez sarkall a tovabbtanu- lásra. Édesapám gyakran végig­nézi meccseimet, s természete- sen nagyon igyekszem, hogy a család is elégedett legyen. A já­tékosok nem sértettnek, igaz olykor egy-egy evodő hangot hallok, de ez nem zavar. Bírói működéséről Hidegkúti Nándor is elismerően beszélt. A kislány vezette ugyanis tavaly a Zsámbék—Pénzügyőrök öregfiúk találkozót, amelyen ott volt a ré­gi, sokszoros válogatott játékos Ic' ’ TALLÓZÁS Elérte-e célját az összevont megyei ökölvívó-bajnokság ?

Next

/
Thumbnails
Contents