Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-31 / 25. szám
í»6B. Január SÍ. TOT,NA TWlífíVl?! NÜPrjSAG A Z ENVÉM A LEGSZEBB öt-hat autó áll a zománcgyári kultúrház előtt. A nagyteremben, ahol körös-körül, a fal mellett és középeit is ketrecek sorakoznak, legalább hetven-nyolcvan néző. Itt-ott vitatkozó csoportok, a pénztáros alig győzi adni a belépőjegyeket. Számomra ez az első meglepetés, a rendezőknek azonban nem újság: a galamb- kiállítás rangos esemény Bony- hádon. Több érdeklődőt vonz, mint egy jó futballmeccs. Gáti Lajos, aki majd három évvel ezelőtt egyesületbe szervezte a ■bonyhádi és környékbeli díszga- lambtenyésztőket és most is egyik legaktívabb szervezője a kiállításnak, kalauzol végig a ketrecek előtt. Magyaráz a laikusnak, aki — miközben megcsodálja a különféle színű páva- • galambokat, a be,gyeseket, paró- kás’kpt, bóbitásakat, és bóbita nélkülieket — próbálja kutatni, mi h?>itia ezeket a gálám,buszokat. egyszerűen miért űzik ezt a missziót. Tava zi előkészületek — Ezek a kis termetűek egy- olytában irat órát vannak a le- egőben. felmennek olyan maisra, hogy már távcsővel, sem hét követni őket és ott „megírlak”. — És utána visszajönnek? — Rendszerint igen. De van, melyik végleg elrepül. De a lábán ott a gyűrű, a becsületes megtaláló visszajuttathatja gazdijához. A paróikásaknak a fejük olyan mélyen elbújt a tolikoszorúban, hogy csak előre látnak, oldalt nem. A budapesti rövid csűrűnek olyan apró a csőre, hogy már az ivadékait sem tudja gondozni, hasonlóképp némelyik máltainak olyan hosszúak a lábai, bogy nem tudja a tojásokat kikölteni, összetörné őket. Repülésre is képtelen. A tenyésztés, a nemesítés „csúcsa”, hogy egyik-másik képtelenné vált a fajfenntartásra, tojásait, majd fiókáit „dajka- ságba” adják miás, erre alkalmas fajta gailambszülőkhöz. — És a húsa? Az milyen? Bőrkabátos fiatalembertől, aki éppen meghallotta a kérdést, kapom a választ: — Mit képzel? A díszgalamb tenyésztők nem a húsáért tartja a galambot. Nekem v'-n v„crv +ven darab, tíz faitét tartok, de egyet sem vágtam még le. Nem is fogok, hiszen ez nem arra való... Mint megtudom, az illető traktoros Tevelen. Felteszem a kérdést, ami azóta bújkál bennem, hogy beléptem a terembe. — Akkor mi a haszna? — A sok vesződiségnek? Prémusz Jenő kakasdi álla* gondozó szinte kaoásból válaszol— Hát az, hoav az enyém szebb, mint a barátomé .. i Díszgalanib-kiálliiás Bonyhádion _!iiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiinti:iifiiiiir 1 Megjegyzések (egy bemutatóról 1 Csak a szorgalom s dicsérhető... Igen. Itt ai titka az egésznek. Ami nem is nagyon titok, hiszen miért rajong csapatáért a futballdrukker? Mert jobbnak tartja az ellenfélnél. Az akvarista arra törekszik, minden különösebb gyakorlati haszon kilátása nélkül, hogy az ő tenyészete legyen a legszebb. Passzió, kedvtelés a galambá- szati Anyagi haszon ■ legfeljebb annyi, hogy egy-egy szép példányt jól lehet értékesíteni, vagy cserélni. Mert a katalógusban is szerepel némelyiknél az ár, sokan úgy jönnek á kiállításra, hogy vásárolnak. És ami még feltűnő: a közönség csaknem kizárólag férfiakból áll. Az egyesület harminc tagja közt egyetlen asszony, vagy leány nincs. Ez is érdekesség: a díszgalamb'.eny osztás férfisport. Sokan már- tizenöt-húsz éve űzik, néhányan tavaly kezdték, mások pedig most kapnak kedvet hozzá. A régi tenyésztők egyike- másika négy-öt első díjat is hazavisz. A galambokat ugyanis szigorú zsűri bírálja, meghatározott szisztéma szerint pontozzák őket. Száz pont a maximum, 94— 95rtel mái- el lehet nyerni a ..fajtagyőztes” címet. Tavaly 221 galambot mutattak be, most 350-et. Jövőre már új helyiségről kell gondoskodni, a mostani már így is szűk. A nemes szenvedélynek egyre több hódolója lasz. 3. 3. A • Gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézet tolnai haltenyésztő állomásán hamarosan megkezdődik a keltetési idény. Az eddigi gyakorlatnak megfelelően a legkorábban ívó halfajtával, a csukával indulnak — február végén, március elején töltik majd meg megtermékenyített ikrával a Zúger-üvegeket. majd a ragadozó önre — népszerű nyelven balinra kerül a sor. Az állomáson az elmúlt években ugyanis jelentős eredményeket értek el a ragadozó őn , mesterséges szaporításával. Süllőfészekből tavaly százat helyeztek ki, az idén ennek tízszeresét tervezik. Az ehhez szükséges „alapanyagot”, a fűzgyökeret már megszedték. A négy évvel ezelőtt a hosszan tartó, kemény télben csaknem teljesen kipusztult süllőállomány már teljes egészében regenerálódott, így lehetővé vált, hogy ezer süllőfészket helyezzenek el a holt ágakban és — miután a süllők lerakták és megtermékenyítették az ikrákat — a fészkeket eladják az azokra igényt tartó gazdaságoknak. Készülnek a pontykeltetésre is. Az 1963-ban Kínából behozott és a tolnai vizekre kihelyezett növényevőhal-ivadékok most váltak ivaréretté így megkezdhetik Tolnán a kísérleteket e keleti halfajta mesterséges szaporításával. Vállalatok, kislakásépítők, figyelem! Drágább lett a tégla, olcsóbb a cement! r Építsen terméskőből! Előnyei: nagy választék, alacsony árak, kiváló minőség. Rendelésre azonnal szállít a Rákóczi Tsz, Mórágy (Tolna) (240) Az új mechanizmus előhírnöke volt... Eredményesen gazdálkodott a szekszárdi TÖVALL — Éppen a közelmúlt napokban készült el múlt évi mérlegünk — mondja Trincz László, a szekszárdi TÖVÁLL igazgatója —, megelőzve a tag-termelőszövetkezetek zárszámadását, hogy mérlegükbe a miénket is beleilleszthessék. Az elmúlt év eredményei alapján a négy tagszövetkezetnek félmillió forint részesedést fizetünk vissza. Félmillió forintot fizettünk vissza az 1966—67-es forgóalapra, amellett megfelelő ösz- szeget tartalékoltunk vállalatfejlesztési, kulturális-szociális és egyéb alapokra. 1965-ben az induláshoz a szövetkezetek folyósították 79 500 forintot, és 841 000 forint hitelt, amelyet az irodaház, a műhelyek felszerelésére, gépkocsivásárlásra fordítottunk. — Fejlődésünket, tevékenységünk gazdaságosságát az bizonyítja, hogy állóeszközvagyonunk értéke jelenleg 1 169 000 forint. A néhány számadat azt tükrözi, hogy egy kezdő vállalkozás aránylag rövid idő alatt meg tudta teremteni létének alapjait, és igazolta, hogy létrehozását valóban a szükség szülte, ügy is lehetne mondani: az új mechanizmus előhírnöke volt. — Valóban, ebben a szellemben láttunk munkához. Úgyszólván a semmivel kezdtük. és ez- ideig is sajátmagunkat kellett eltartanunk, abból éltünk, amit kerestünk — mondja az igazgató. — Az elmúlt évben 61 munkahelyen dolgoztunk, és írd és mondd, három használtan vásárolt betonkeverővel — mert újak vásárlására nem volt lehetőségünk. Műszáki gárdánk minden tehetségére, szervezőképességére szükség volt, hogy a gépek mozgatásával, átcsoportosításával megfelelhessünk a feladatoknak. Eredményeink ezenkívül köszönhetők a lassan kialakulóban levő törzsgárdának, a Lizák. a Klemm, a Bogárát kőmúvesbrigádnak, a Láng ácsbrigádnak. A tényékhez az is hozzátartozik, hogy a munkaerő-vándorlás elég nagy volt az elmúlt évben is. Mert a vállalkozás létrehozásának egyik célja az volt, hogy a termelőszövetkezetek kis létszámú, kis termelékenységet produkáló építőbrigádjait egyesitse, nagyon sok szakmunkás a szövetkezetekben maradt. A mi teljesítménybérezésünk álig-álig versenyképes az órabérrel, a háztáji földdel. Ezt legfeljebb céljutalmakkal ellensúlyozzuk, amelyeknek feltétele a gazdaságos anyagfelhasználás és « határidős munka. — Ezzel a módszerrel viszont elértük, hogy létesítményeinket jó minőségben adüik át... Igaz, az is kényszerűéit bennünket, hogy kötbéralapunk nincs. Az átvételi jegyzőkönyvek is csupán néhány száz forintos hiánypótlásokat rögzítenek — leginkább az időközben beköszöntött fagy miatt elmaradt, vagy kellően el nem végzett földmunkát. — Amikor eredményeinkről beszélek, nem hagyhatom említés nélkül a járási pártbizottság, a járási tanács segítségét. A múlt évben különösen jó partnernek bizonyult a MEZÖBER. Mi valóban éreztük ennek, a mezőgazdasági létesítményekre profilírozott beruházási irodának a létjogosultságát. — Melyek voltak a múlt évben - végzett nagyobb munkák? — Az alsónyéki hatszázas, a harci, mözsi háromszázas hizlaldák, a szekszárdi S»:a.badság Tsz borjúnevelője, a tengelici Csapó-kHstély felújítása — amely különösen nagy szakértelmet kívánt meg munkásainktól. Folyamatban van a nagykónyi vasbolt átépítése, a parai betonelem- gyár szociális épülete, építjük a faddi tsz szerelő- műhelyét. — És az idei kilátások? — Úgy ítéljük meg, a tavalyinál jobb alapokkal kezdjük ezt az évet. Jelenleg hétmillió forintra van megkötött szerződésünk, már folyik a tervdokumentációk, a költségvetések felülvizsgálata. Emellett a tagszövetkezetek építési munkáira számítunk, mintegy ötmillió forint értékig. — Ezenkívül új részlegeket is indítunk; a Dunaártéri Állami Erdőgazdaságtól bérbe vettük a mórágyi bazaltbányát — a követ saját részünkre és eladásra termeljük. Létrehozzuk az útépítő részleget — mivel jó néhány termelő- szövetkezetnek van bek ötőút-építési igénye. Azonkívül vállalunk törpevízmű-építést is — egyszóval, tsz-eknek, tanácsoknak mindenesei akarunk lenni a jövőben, élni mindazokkal a lehetőségekkel, amelyeket az új mechanizmus kínál, és természetesen, amire az erőnk telik. — Viszont, ha többféle munkát elvállalnák, nagyobbak lesznek az anyagbeszerzési gondok is? — Ez igaz. Viszont reméljük, hogy az AGROKER, mint eddig, a jövőben is jó üzletfelünk lesz, tehát az anyagbeszerzést is meg tudjuk oldani, BL jjjjj öles plakátok hirdették Pák- E* son: a járási ifjúsági ház mű- SS kedvelő csoportja „A montmart- “ rei ibotya” című nagyoperetten “ mutatja be vasárnap (január 2S- S án), a járási ifjúsági házban. A « bemutatót azóta megtartották* bí- jE zonyára szép sikerrel. Nyilván •Ej az ifjúsági ház vezetői is abból ™ a vitatható koncepcióból indul- S tak ki, hogy ez kell a közönséges nek, s ez az a darab, ami hoz valamit a konyhára. Minden bi « zonnyal hozott is. Csakhogy... « Nem szólok semmit akkor, —■ Ej bár egyetérteni abban az eset- jjjjj ben sem tudok vele —, ha A ™ montmartrei ibolyát, vagy más 5 operettet mondjuk s. paksi mű- ™ velődési ház öntevékeny művész szeti csoportja adja elő. A sze- £ replők önként vállalják a sze- !E reptanulásból, gyakori próbákból E adódó plusz munkát, s ha igé- Ej nyeiknek ez felel meg: tegyék. — Az ifjúsági ház azonban“ Pak— son is, mint mindenütt az oi> £ szágban, a KISZ égisze alatt £ működik, élvezi a támogatását, £ s elsősorban az a feladata, hogy E a KISZ-korosztályú fiataloknak ” nyújtson kulturált szórakozási lehetőséget. Megyénkben kevés helyen működik ifjúsági ház. ami egyben azt is jelenti: kevés község fiataljainak adatik meg a lehetőség, hogy önálló épület felett rendelkezzenek, amelyet kedvük, s igényeik szerint rendeznek be, s töltenek meg tartalommal. Á jól dolgozó ifjúsági ház a fiatalok szinte minden rétegének igényeit kielégítheti, a legkülönbözőbb kluboktól, szakköröktől a táncos rendezvényekig. Tegyük fel —, mint ahoey bizonyára így is van —, a paksi ifjúsági házat látogató fiatalok közül sokan vonzódnak a színjátszáshoz. Kedvük van hozzá, s némi tehetséget is éreznek magukban a szerepléshez. Ennek csak örülni lehet, és feltétleiüií dicsérni az t a szorgalmat, fárad— ságot és energiát, amelyet egy El egy darab előadására fordítanak. Ej Igen ám, de fiatalokról lévén Ej szó, ebben az esetben kizárólag — a szorgalmat és áldozatvállalást — lehet dicsérni. .. £ Értelmetlen dolog lenne azon Ej vitatkozni, hogy „A montmartrei — ibolya” milyen irodalmi értékű — mű. Annyit viszont egyértelműen ” leszögezhetünk: az ifjúság neve— lését egy jottányit sem segíti — — nem segítheti —, a mi világunk« — tói teljesen idegen miliőben ját- jE szódó darab. Már pedig az ön- jjjjj tevékeny művészeti csoportok — célja feltétlenül a saját, s a kö~ — zönség ízlésnevelése kell, hogy — legyen. Különösen akkor, ha a £ KISZ, az ifjúsági ház égisze alatt ” működnek... — Természetesen ~ és ezt sem = szabad figyelmen kívül hagyni. £ — anyagi oldala is van a dolog— nak. Pénzből élünk, s magától £ értetődően az ifjúsági ház is £ igyekszik javítani pénzügyi mér- jjjjj liegen. Idáig rendben lenne a Ej dolog, ha SSA montmartrei ibo- ” lyán” kívül más, a mai életet is £ tükröző darabbal is közönség elé £ lépnének. SE Az időpontok szerencsétlen üt— közése miatt egy másik síkról Ej is vizsgálni kell a bemutatót: 5 “ mint kulturális rendezvény, va- _ jón a Babits Mihály ifjúsági — versmondóverseny az értékesebb. ™ színvonalban magasabb, vagy „A £ montmartrei ibolya” bemutatója? jjjjj Azt hiszem, ebben sem lehet vi- £ ta: feltétlenül a versmondóver- £ seny javára billen a mérleg. A7 Ej inkriminált darab címszereplője Ej viszont, aki a versmondóverseny jjjjj első fordulójában megyei szin- £ ten figyelemre méltó teljesítményt £ nyújtott, elsősorban a nagy« 5 operett bemutatója miatt nem jjE vett részt a második forduló ve* ™ télkcdőjében. Magától adódik a £ kérdés: vajon mi jelent nagyobb S erkölcsi sikert a paksi járás fia* ■E faijainak? A nagyoperett címszerepében nyújtott, esetleges jő teljesítmény, vagy 2. megyei szintű versenyen való sikeres szereplés? Azt hiszem szükségtelen a válasz. Sem kioktatni, sem tanácsol, adni nincs szándékomban. Az anyagi és művészi szempontok — számtalan példa bizonyítja a egyeztethetők. Nem akarom sb- szereplőknek sem kedvét szegnis tenniakarásuk, szorgalmuk mindenképpen elismerést érdeme?. Még akkor is, ha ez esetben sol» felesleges energiát pocsékoltak. * „ D. KÓNYA TÓZSEF ttlIllllllllllltHUIIIMIIRtl UUitmilim
