Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-27 / 22. szám

1968. Január 27. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Emberek a télben Becsapva érzem magam r $ (Folytatjuk.) SZEKULITY PÉTER Következik: Szóltam többeknek ként kézi erővel forgassák át a islandi. A tojásokat a Tamási tojásokat, ezt a munkát is, — Tsz-társulástól kapta az állomás, anélkül, hogy az ajtót kd kellene ugyancsak a tamásiak vitték el a nyitni _, gép végzi. kikeltetett, több mint harminc­Á z új gépek — és természete- ezeT naposcsibét Is. sen kezelőik is — jól vizsgáztak. Jelenleg New-hampshire tójá- Az első idei keltetés keüésj át- . sok vannak a keltetőgépekhen, a laga 80,7 százalék volt, ami kikelő naposcsibéket elsősorban nemcsak elfogadható, hanem ki- a lakosságnak szánják Terven felül 400 ezer égetett tégla A döntő fontosságú kérdésekre oda sem tud Ügyeim, mert ür'ikké fxxt forgatja a fejében, mikor da­rálhatja le a magáét, s ha szót kap, úgy dolgozik, akár az imamalom. AKI MINT „KÍVÜLÁLLÓ” hallgatta végig a faddi Lenin Tsz vezetőségi ülésén a vitát, s nem azért ücsörgött a nagyteremben, hogy utána szépeket mondjon, annak az a benyomása, hogy a vezetőségi tagok egy része a leg­döntőbb kérdésekben nem alkal­mas a helyi paraszti közvélemény formálására. Ebből kóvetkez’k, hogy az elnök meg az elnökhe­lyettes éppen akkor marad egye­dül, amikor a legjobban szük­ség volna a nagyszámú, majd­nem 30 főt számláló pártvezető­ségi és igazgatósági tagok egész­séges meggyőződésből fakadó ki­állására, segítségére. Végighall­gattam az egyik választott veze­tő felszólalását. Az új tsz-nyugdí j- törvénnyel hozakodott elő, amely 1067. január 1-től van érvényben. A következőket mondta: akik a nyugdíjtörvényt csinálták, azok­nak megvan a jó fizetésük, oly mindegy nekik, hogy mennyi lesz a paraszti nyugdíj. Az asztalnál ülők fáradtan, kis­sé unottan hallgatták végig, bi­zonyára nem először hallják és nincs már lelkierejük vitatkozni vele. Csakhogy. Ha „sima” szö­vetkezeti tag nem érti még az új tsz-törvény történelmi jelentősé­gű tényét, akkor ne csodálkoz­zunk. Mondjuk el neki, nincs még egy ország a világon, ahol a mi­énkhez hasonló nyugdíjtörvénye lenne a parasztságnak. Ebben tő­lünk sokkal fejlettebb és gazda­gabb államokat is megelőztünk. De még most sem teljes, most sem tökéletes. A párt és a kor­mány felelős vezetői többször beszélnek erről. Valamennyi új­ságolvasó embernek illik tudni például, hogy vezetőink elmond­ják, a parasztságot érintő szociá­lis és társadalmi juttatások bő­vítése nem befejezett tény. hanem egy folyamat. Megkezdődött több mint tíz évvel ezelőtt és folytató­dik még sok évig. AmiKor az or­szág ereje engedi, akkor ismét lépünk egyet. Továbbá: a szövetkezeti tagok esetében a 65. életév betöltésétől kezdődik az egyéb feltételek meg­szerzése esetén, a nyugdíjkorha­tár. Az utolsó munkában eltöl­tött éveket veszik alapul a nyug­díjösszeg megállapításakor. Első hallásra ez sérelmesnek látszik. Csakhogy ne feledjük, a nyugdí­jasokat a dolgozó lakosságnak kell eltartani. Ha a tsz-tagok nyugdíjkorhatárát a hatvanadik évtől állapították volna meg, ak­kor ez annyit jelentene, hogy 1970-ig a szövetkezeti gazdák 50 százaléka nyugdíjba vonul és a másik 50 százaléknak kell visel­nie az eltartással járó összes ter­heket. Fele-fele alapon. De ezt egyetlen társadalmi réteg sem ké­pes elbírni. Felvetődik, miért ép­pen az utolsó évek számítanak a nyugdíjösszeg megállapításánál? Azért, mert nincs a világon olyan dúsgazdag ország, amely a nyug­díjasainak ki tudja fizetni annak az összegnek a 60—70 százalékát, amit ez a nyugdíjas fiatal korá­ban ereje teljében kc-resett. És még valamit: az átlagos életkor növekedése miatt, ami az ingye­nes orvosi ellátás stb., stb. egye­nes következménye, van szocialis­ta ország, ahol a nyugdíjkorha­tárt tavaly kitolták, mert az or­vosok megállapították, hogy az emberek többsége a nyugdíjazta­tás után abba betegszik bele, hogy nem dolgozhat. Látszólag túl naay feneket ke­rítek egy felszólalásnak, amely csak töredéke az összes felszóla­lásnak. Igen, töredéké, de hangu’r'keltés rz-r-nontiából sok­kal súlyosabb kárt okoz. mini amennyi ideig tartott. Ha egy Nehéz helyzetben a tamási sajtüzem — Megnőtt a tej és a tej­termékek iránti kereslet és ez nekünk azt jelenti, hogy ter­melésünket fokozni kell, hi­szen az új gazdaságirányítási rendszerben a piac diktálja a termelés ütemét, — mondja Kincs János, a tamási sajt­üzem vezetője. S hogy szavait igazolja, így folytatja: — Míg 1967. január­jában 18 hektoliter tejfelt gyártottunk, addig most janu­ár 15-ig már 20 hektoliterre volt szükség. De még ennél is keresettebb cikk lett a túró. A múlt év januárjában 2000 kilogr ammot szállítottunk a ke­reskedelemnek, míg most fél hónap alatt elfogyott ugyan­ez a mennyiség. Ezek után önkéntelenül fel­vetődik az emberben a kér­dés: ismerve az üzem adott­ságait, fokozható-e a terme­lés a kívánt ütemben? Mert a kereslet. mint ahogy azt az elmúlt három hét tapasztalata bizonyítja, szinte ugrásszerű­en megnőtt. A lakosság egy­re több tejet és tejterméket igényel. — Az egyik szemem sír. a másik meg nevet. Mert ha mint szakember né" ni a kér­dést, feltétlen jóleső érzéssel nyugtázom a tej és a tejter­mékek forgalmának fellendü­lését. Ma már köztudott dolog, hogy az egészséges táplálko­záshoz elengedhetetlenül hoz­zátartozik a tej és a tejter­mékek rendszeres fogyasztása. Az üzemvezető szemszögéből nézve viszont el kell ismer­nem, nehéz helyzetbe kerül­tünk. Kinőttük az üzemet. S ezt most, az új gazdaságirá­nyítási rendszerben, minden eddiginél jobban érezzük. Tavaly rekordmennyiségű tej érkezett az üzembe. Több mint 130 ezer hektoliter. Az idén pedig már 131 ezer hek­toliterrel számolnak az üzem vezetői. Hasonló arányban keli növelni a sajtgyártást is. A tavalyi 87 vagonnal szem­ben — ebből mintegy 60 va­gon exportminőségben — az idén 90 vagon sajtra van szüksége a kereskedelemnek. S ez, ha látszólag nem is nagy volumenű termelésnövekedés, mégis az ilyen kis üzemben, mint a tamási sajtüzem. nem kis gondot okoz. — Lehetőségeinkhez képest mi is igyekeztünk a piac igé­nyeinek minél jobb és töké­letesebb kiszolgálására. így például létszámbővítéssel el­értük, hogy üzemünkből ma már poharas tejfelt, illetve kétféle csomagolásban túrót szállítunk a kereskedelemnek. Napi forgalmunk rohamosan növekszik. Jelenleg mintegy 1000 pohár tejfelt é$ 250 kilo­gramm túrót — félkilogram- mos és egykilós csomagolás­ban — szállítunk az üzletek­be naponta. A kiszerelés gé­pesítésén is gondolkoztunk, azonban helyszűke miatt nem tudjuk megvalósítani. Az üzem kedvezőtlen adott­ságai gátat seabnak a korsze­rűsítésnek és az ezzel járó termelésnövelésnek. Ez pedig intő jel kell, hogy legyen a szakemberek számára. Az üzem zsúfoltságát még fokozza, ha például Budapest néhány napra lemondja a sza- kályi üzemtől a tejszállítást, akkor a szakályiak is ide hoz­zák be a tejet. Ez pedig elég gyakran előfordul, különösen a nyári időszakban. De elő­fordul ennek az ellenkezője is, amikor Tamásinak is be kell segíteni a főváros tej­ellátásába. Ez a jobbik eset. Még néhány évig nem lesz probléma, a felvásárlással és a feldolgozással, de nc.gy-öt év múlva, figyelembe véve az üzem körzetének nagyságát, nem győzik sem az átvételt, sem a feldolgozást. Ezt az idő­szakot kell felhasználni, a tej­termelés várható v.övekcdésé­agy új üzem tervezésére és kivite­lezésére. Sz. L. tsz-vezető 1968-ban így beszél az új tsz-nyugdíjtörvényről, akkor az nem más, mint demagógia. Tő­le más fontos kérdésben sem le­het elvárni, hogy a közvélemény egészséges formálója legyen. Ma már elviselhetetlen teher a veze­tő testületekben az az ember, aki csak azért öli meg csirájában a termékeny vitát, mert vagy nem látja, vagy nem akarja látni tisz­tán és világosan a dolgokat. Az igazi döntő fontosságú kérdésekre oda se tud figyelni, mert örökké azt forgatja a fejében, mikor da­rálhatja le a magáét, s ha szót kap, úgy dolgózik, akár az ima­malom. Mint sima szövet­kezeti tag megteheti. De mint felelős, nem. Azért nem mert ha a közösség sorsá­ért felelős testületekben minden­ki csalr a saját vélt igazát mon­dogatja eze-nszer-tízezerszer, ak­kor ott nem gyakorolják, csupán játsszák a szövetkezeti demok­ráciát Altkor ott rengeteg a med­dő szócs éplés, a tudálé-koe okos­kodás. A vezetőségi ülésen is volt erre példa. Egy tudálékos felve­tés miatt fél óráig tartott a „me­sedélután” egy olyan dologról, amit fél perc alatt tisztázni le­het. ha megnézik, a vonatkozó jogszabályt. Hát nem vagyunk mi időmilliomcBok. VOLT MÉG EGY FURCSA ve­tülete a demagóg ízű felszólalás­nak. Hiányérzet kínozna, ha me­rő udvariasságból elhallgatnám. Nem tudom a nem függetlenített vezetők közül kik kommunisták, de azt tudom, hogy egyikőjük sem érezte magát indíttatva vi­tába szállni a demagógiával. (A községi párttitkár kivételével, aki nem tsz-tag.) Lehet, hogy fá­radtak voltak az elvtársak, de azt észre kellett venni, hogy nem veszik át a stafétabotot sem az elnöktől — amikor megfelelő po­litikai érzékkel tőle kellett volna átvenni —, sem a vezetőségi tar goktól, amikor tőlük kellett volna átvenni. Amikor a fizetett sza­badság ürügyén vita folyt arról, hogy van-e munka, vagy nincs munka, Szűcs Ferenc elnökhe­lyettes tárgyi bizonyítékként mej- lobogtatta a munkavállalási la­pokat. Elmondta, összegezték ki hány napot akar 1968-ban a kö­zösben dolgozni; és kiderült, hogy még hétezer munkanapra volna szüksége a gazdaságnak. Hát mos: van munka, vagy nincs’ munka? Hivatkozott a nád vágásra: „Itt még a vezetőségi tagok is azt mondják: — munkát. Ugyanak­kor a nádvágást idegeneknek kel­lett kiadni” — mondta. Szerintem most érkezett el as & pillanat, amikor a jelenlévő kommunistáknak át kellett volm venni tőle a stafétabotot és vitái provokálni, arról, hogy ki válo­gat, miért válogatnak, milyer maradi előítéletek dominálnak é.' így tovább. Szóval provokáld kellett volna jó értelemben i testületet, hogy végre egyszei nyersen, kíméletlenül, de állapít­sák már meg —, hiszen a vezetői- dolga megállapítani — hogy tu lajdonkáppen mi van. Szűcs Fe renc elvtárs jószándékkal méí megjegyezte: „Az asszonyoknál meg kell tanulniuk a nádpalló készítést”. Az. egyik asszony az mondta, meg is tudnánk tanulni ; Ezzel be is fejezték. Gyakorlati lag tehát elhallgatták az egészet éppen ezért számítani lehet rs hegy az emberek továbbra is az mondják, amit eddig mondtak ■ dolgoznánk, de nincs folyamato : munka. Úgy valóban rvinos, hog . 1 ;vétel nélkül mindenki kedvér - való elfoglaltságot kapjon, d úgy van, hogy aki akar. az dol­gozhat. Miután a kívánatos vita itt el­maradt, elsiklott a nem függet­lenített vezetőségi tagok észrevé­telezése is. Közülük néhányan elmondták: helyenként a brigád­vezető beszélte le az embereket arról, hogy több munkanapot vállaljanak. Bizonyára ezért jött ki a hétezres mínusz munkanap. A brigádvezetők valószínűleg óvatosságból cselekedtek így. De mint részkérdést, ezt is érdemes lett volna megbeszélni, hogy egyik vezetőségi tag se érezze: amit meg akarnak hallani, azt meghallják, amit nem akarnak meghallani, azt nem hallják meg. Az ilyen fel­fogás könnyen hiányérzetet és indulatokat szül. Emiatt aztán nehéz szemrehányást tenni, ami­kor a nem függetlenített vezetők is úgy tesznek néhányszor, hogy amit meg akarnak hallani meg­hallják, stb. Ebben a kérdésben mindenesetre imponáló bizton­sággal mutatott pozitív példát Hornok István, a gazdaság elnöke: A SZAKVEZETŐK és a beosz­tott vezetők jogait, kötelességeit, , felelősségét szintén rögzíti az új alapszabály-tervezet. Idetartozott és ezzel kapcsolatban hangzott el egy nagyon súlyos, a szakveze^ . test elmarasztaló kijelentés. Szó - szerint így: becsapva érzem ■ magam. Nem függetlenített ve- ' zetőségi tag mondta, s itt már ■ jó, hogy kizárólag a tagok fejé­■ vei gondolkodott. (Más helyen, a • fizetett szabadság kérdésénél en­• nek az ellenkezőjét mondtuk.) ; De hogyan reagált a kijelen- i tésre az elnök? Új gépok — új baront fi faj fák Uj gépekkel kezdte egy hó­nappal ezelőtt az idényt, a tol­nai baromfikeltető állomás. Le­szerelték a „kiszolgált” és el­avult gépeket, helyettük a leg- kouszerűbb, tízezres Gergely-féle keiitetőgépeket állították fel. Ezeknek a gépeknek a kezelése sakkal egyszerűbb, automatikus berendezés szabályozza a hő­fokot, a levegő páratartalmát, nincs szükség arra, hogy időn­mondoittan jó. Mint Puxler Adómtól, az állomás vezetőjétől megtudtuk, nemcsak a gépek újak az üzemben, hanem az a baromfifajta is, amivel indultak. A Gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézetben kinemesített G—33-as tojóhibrid hathónapos korára eléri a 2—2,2 kilogram­mos súlyt, évi hozama 210—230 darab barna héjú tojás. A tyúk Sassex, a kakas Rhode­A Paksi Téglagyárban tegnap beszállították az égető kemen­cékbe az utolsó adag nyers tég­lát. Ennek kiégetésével a gyár­ban befejeződik a tégláégetés. Ebben a szezonban a tervezett 9,6 millió téglával szemben, ke­reken tízmillió téglát égetnek ki. Jó ütemben halad a következő szezon nyersanyagának kiter­melése is, amelyet egy tíztagú brigád végez, s a szezon kezde­tére mintegy 18—20 ezer köbmé­ter földet termelnek ki.

Next

/
Thumbnails
Contents