Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-24 / 19. szám
1968. január 24. TOT V4 MFOYEI NEPrjSÄG 5 BESZÉLGETES a társadalmi ösztöndíjról Lehetőségek O Tizennyolc új szerződés O Aki sajnálja, hogy kimaradt és akiknek sokat jelent a segítség © Túl nagyot vállaló nyugdíjasok O Várják őket Kerékpáréin b léniák százezerszámra A Fővárosi Öra- és Ékszeripari Vállalat Díszmű Gyáregysége Szekszárdion, évi 300 000 kerékpárcmblémát készít a Csepel Kerékpárgyárnak. A préselt lemezeket az itt dolgozó lányok, asszonyok nitrolakkal festik. Foto: Bakó Jenő. Tizedik éve annak, hogy a megyei tanács rendszeres társadalmi ösztöndíjat juttat a leendő ifjú szakembereknek. i Szép számmal vannak már megyénkben olyan diplomás és okleveles ifjú értelmiségiek, akik jó szívvel gondolnak vissza a segítségre, mert a tanács támogatásával tudták: elvégezni az egyetemet, a főiskolát, vagy a szaktechnikumot. Tájékoztatást kérő szándékkal kerestük fel a megyei tanácsnál Fülöp Lajos elvtársat, a személyzeti csoport vezetőjét. — Mennyire ismerik a fiatalok a társadalmi ösztöndíjak lehetőségeit? — kérdezzük. — Bizony nem kielégítően. Középiskoláinkban ismertetik ugyan a felvételt nyert diákokkal a lehetőségeket, a feltételeket, mégis csak viszonylag szűk körű tájékozottságról beszélhetünk — feleli. A mi megyénkben eddig hatvankét fiatal végezte el iskoláit a megyei tanács végrehajtó bizottságának ösztöndíjával. Jelentős ez a szám. Bekapcsolódik a beszélgetésbe Esküdt Lajos elvtárs is, az- ösztöndíjakkal foglalkozó előadó. — Hozzá kell még venni a minisztériumok által — egészség- ügyi, .művelődésügyi és mezőgazdasági — biztosított, úgynevezett tárca-kereteket. Ez valamivel magasabb számú, mint a végrehajtó bizottságé — mondja Esküdt elvtárs. — Jelenleg mennyien vannak ösztöndíjasaink? — Nyolcvanötén. Ennek csaknem fele pedagógus. Ehhez jönnek a tárca-keretek, körülbelül duplája tehát. — Ezek szerint Tolna megyében százötvennél is több az olyan ifjú, aki állami ösztöndíjat élvez. Szeretnénk bővebben hallani a célokról — kérjük. — Kettős célt tűzött ki államunk, amikor tizedik éve bevezette ezt a rendszert. Egyrészt anyagi támogatása a családoknak. másrészt utánpótlás biztosítása a tanácsok, vállalataink és intézményeink számára — mondja Fülöp elvtárs. — És mennyire sikerül megvalósítani a célokat? — Bár összefügg a kettő, mégis. az utóbbi időben némileg háttérbe szorult az első. Az utánpótlással általában nincs probléma. Említeném, hogy a műszaki pályára készülő fiatalokkal nehezebb szerződni. Tanulmányozzuk az időközben előszedett kimutatásokat. Sokféle pálya képviselteti magát. Orvosok, gyógyszerészek, mérnök, jogász, pedagógus (tanítók, óvónő, általános és középiskolai tanár), vegyész és egy könyvtáros. Többségük egyetemista. Csupán egy mérnök jelöltet találunk köztük. — A középiskolás diákok és szüleinek tájékoztatására, érdeklődünk, mi az útja az ösztöndíjkérésnek? Mit vállalnak a szerződő felek? — Egyéni jelentkezéssel indul, többnyire a sikeres felvételi után. Ezt követi informálódásunk, majd egy társadalmi szerv, az iskoláztatási bizottság véleményezi a kérelmet. Utána kerül a megyei tanács végreha j tó bizottsága elé. A vb tárgyalja és a megyei tanácsülés elé terjeszti. Ott történik a döntés. — Kétoldalú a vállalás. A megyei tanács rendszeresen fizeti az ösztöndíjat, elhelyezi a végzősöket. A diák arra vállalkozik, hogy tanulmányainak befejeztével egy bizonyos ideig a kijelölt munkahelyen fog működni. Az ösztöndíj összege változó. Három tényező befolyásolja. Mekkora a családban az egy főre jutó kereset, milyen a tanulmányi eredmény és emellett a mi kategóriánkban mindenkinek jár a vidéki munkavállalási pótlék. — Egyénileg mennyit jelent? Határai? — Havonta 400—950 forintig terjed. Kinél hogyan. Ha javul a tanulmányi eredmény, akkor növekszik, ellenkező esetben bizonyos összeggel csökken — ismerteti Esküdt élvtárs. Említenek egy decsi származású ifjú pedagógust, aki önmagának tesz most szemrehányást, mert másként sikerül pályakezdése, ha nem mulasztja el a lehetőséget. Ugyanis a szülői háztól távol kapott beosztást. Érthető, hogy Tolna megyében elsőbbséget élveztek a saját ösztöndíjasok. Nézegetjük a szerződéseket. Az elmúlt év őszén tizennyolc szerződést kötött a megyei tanács az újdonsült ösztöndíjasokkal. Előttünk Kern László szerződése. Az ifjú mérnökjelölt apja meghalt, testvérét is anyja neveli, aki kisebb fizetésű raktáros. Paksról került a fiú a műszaki egyetemre. ö például havi nyolcszáz forint ösztöndíjban részesül és a diplomaosztás után öt éven át fog a kijelölt üzemben dolgozni. Számukra így biztosan igen jelentős ez az összeg. — Milyen tapasztalataik vannak a végzett ösztöndíjasoknál? — Kedvezőek, Ritkán kell kötelezni valakit szerződésszegés miatt a visszafizetésre. Lehet rájuk számítani, itt maradnak és a várakozásnak megfelelően helytállnak — mondják egyöntetűen. Számon tartják, hogyan tanulnak, hova kerülnek. örvendetes, hogy a szekszárdi malomban dolgozó munkásem- j bér és egy tsz-tag fia így lett j orvos, az özvegyasszony így tud- | ta „taníttatni’ leányát és a kis község tanácstitkárának fia e \ segítséggel végezhette el a tanár- ! képzőt. A szülők esetleges anyagi nehézségei miatt, nem kallódtak el ezek a fiatalok. Elmondanak olyan példákat is, melyek elsősorban a szülői gyengeségekre vetítenek fényt. Kötelezettség nélküli ösztöndíjért kilincselt a szekszárdi apa. A másik esetben hasonlóan mindent megtettek az idősebb szülök az ösztöndíj érdekében, de az aláírás előtt éppen ők léptek visz- sza. Váratlanul úgy döntöttek, hogy nyugdíjas létükre, mégis megkímélik „jogászpalánta” fiukat a kötelezettség vállalásától, inkább ők húzódnak összébb. A fiú elfogadta a szülők óriási, túlzottnak tűnő áldozatát. Államunk sokat vállal Tolna megyében is a társadalmi ösztöndíjjal. Pénzügyi okok miatt eddig még senkit nem utasítottak el. — Végül megkérdezzük, változnak-e a lehetőségek? Várható-e módosulás? — Továbbra is marad ez a rendszer. Bevált, de bizonyos fokig lesz változás. Fokozottabban differenciál a végrehajtó bizottság, érthető, hogy az igényeknek megfelelően. Jobban törekszünk a leendő nyelvtanárok, mérnökök és közgazdászok biztosítására, az élet követelményei szerint. Várjuk a jelentkezőket — fejezi be válaszát Fülöp Lajos elvtárs. Havonta mintegy ötvenezer forint ösztöndíjat fizet ki a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Nagy segítség a társadalmi ösztöndíj. Segíti a családot, a diákot. Tolna megye Tanácsa egy évtized alatt több milliót költött a tehetségek felkarolására és az utánpótlás biztosítására. SOMI BENJAM1NNÉ (/itázás Útirány: Szekszárd—Bátaszék —Baja—Kiskunhalas—Kiskunfélegyháza—Szeged és Szeged—Budapesti, majd Budapest—Szekszárd. Közel ötszázötven kilométer, sok átszállással. Közben mindig történik valami. 1. Szekszárd, vasútállomás, hajnali negyed hat. Nagy a tömeg. Fázós és álmos emberek. Sokan olvasnak újságot. Pest felé elmennek a vonatok. Ami Bátaszék felé menne, késik. Sokat, úgy fél órányit. Az emberek alszanak, beszélgetnek. Akad, aki egy-két féldecit leenged a torkán kínjában. Az is vásárol újságot, aki soha nem szokott, — mert mit tegyen mást unalmában... Két asszony szid egy harmadikat, -1-i nincs jelen: ha már nem jön a vonat, hát agyon kell csapni valamivel az időt. Mások r~* ríják a MÁV-ot, mert nem érik el a buszcsatlakozást, s sokára jutnak haza. — Nem baj az! A nyugdíjba belefér — kedélyeskedilc egy férfi. — Neki nem számít. Ő „csak" munkába igyekszik. 2. Kiskunhalas—Kiskunfélegyháza között. Az első osztály plüss ülései siralmas állapotban vannak. Akik itt ülnek, jól ismerik egymást, látszik, gyakran utaznak együtt. Az utazók főként szabadjeggyel rendelkező vasutasok, meg olyanok, akiknek félárujuk van. Első osztályos, teljes értékű jeggyel általában ritkán utaznak. Egy parasztbácsi igen. Ahogy felszáll, megáll a fülke előtt, „ad? isten”-t köszön és szuszogva körülnéz. — No, lelkem — mondja nekem címezve a szavakat hát maga nem sokat utazik erre, ugye? — Nem, valóban nem sokat, bár nekem untig elég belőle ennyi is. közhejL •' m’- V« ;1 * 1 >' •••• — Az rendben van, lelkem — folytatja —, csak azért mondom, merthogy elfoglalta a helyemet, . 3. Szeged—Budapest útvonalon. Ismerős szidja a kereskedelmei: — Azért bosszantó, hogy az ember sohasem vásárolhat olyan dolgot, amit szeretne. Bejártam egész Szegedet, de csizma az nincs sehol. — Csizma? — szól közbe egy utitárs. Kiejtése idegenre valk Kiderül: Svájcból jött, megismerkedni a menyével, mivel a fia itt él Magyarországon, Első férje után magyar állampolgár a gyerek, aki biokémikusnak készül, szovjet ösztöndíjjal. __ N em kapott csizmát? Hát rengeteg van az üzletekben. Én láttam. — Vanni van — így ismerősöm —, de roppant drága. Ami már kinéz valahogy, öí-hatszá: forint. — Én ezt, magyar pénzbe átszámítva, 900-ért vettem otthon — mutat a lábára. Semmivel sem visel jobb lábbelit, mint általában a magyar nők. 4. Székszárdon isméi. A Budapest felől érkező gyors késett. No, nem sokat, úgy tíz percnyit. Az utasok sietnek a buszmegállóhoz. Ameddig lehet, megéri az a két forint, hogy busszal menjen hazafelé az ember. Megéri, illetve megérné, mert a busz nem várja meg a vonatot. Minek. Nincs rossz idő, s egy kis séta is ráfér mindenkire. Hogy valakinek nehéz a csomagja?. Na és aztán? Cipe- kedjen mindenki nyugodtan, as igazán nem fáj a 11-es AKÖV- nek, no meg a buszvezetőnek sem, aki ittfelejtette az utasokat, MÉRY ÉVA . A Népújság expres-z-levele i i i < «——I KISS PÁL TAMÁSI JÁRÁSI TANÁCS Nagy figyelemmel olvastam levelét. ön, kedves Kiss elvtárs, a köz érdekében fogott tollat, s időt, fáradságot nem kímélve, sokat dolgozott azon, hogy egy közérdekű kérdést elintézzen. Elküldte levelét a U-es AKÖV központjába, hogy ott intézzék eL A kérés az, hogy Tamási községből Szakályig, esetleg Hőgyész'g közlekedjék szombaton a kora délutáni órákban autóbusz. A mostani helyzet az, hogy ön, » igen sok társa, tizenhárom órakor befejezi a munkát, kénytelen várni 16 óra 40 percig. Ekkor van ugyanis csak autóbusz. S ekkor tudnak hazautazni a diákok, és a Tamásiba dolgozni járó emberek. ön még arra is fáradságot vett, hogy elkészítsen egy /nenetrend- vázlatot. E vázlat alkalmas tárgyalási alapul. Még akkor is, ha a 11-es AKÖV nem tudta kérésüket teljesíteni. Erre ön — igen helyesen — újabb levelet küldött az AKÖV-höz, ismét felsorakoztatja érveit... Ez a levél sem talált meghallgatásra, hisz, mint közölték, csak a 15 óra 30 per?es járat- indításra találtak lehetőséget, tehát így is nyernek több mint egy órát.. • Kérésének eleget téve, felkerestem az ügyben legilletékesebbet, a 11-es AKÖV igazgatóját. Piegl Ferenc jóindulatúan kezeli kérésüket. Van mód arra, hogy — miután egy autóbusz a koppányszántói diákokat hazavitte, tizenöt órakor a szakályi járat rendelkezésére álljon... Úgy hisszük, ez az időpont megfelel a diákoknak, a hivatalok dolgozóinak is... Tulajdonképpen az ügy elinté- zettnek tekinthető. Hisz ön, aki a köz érdekében nem restellt felszólalni, eredményt ért el. A dolgozók — levelét harminchatan írták alá —, akik részesülnek e kedvezményből, minden bizonnyal elismeréssel nyilatkoznak az AKÖV rugalmasságáról. Es, amint értesültünk róla, az ügyet az AKÖV még nem zárta le. Keresik a kérdés tökéletesebb rendezésének — egy tizennégy óra körül induló autóbusz — lehetőségét. S akkor már nem egy. órával jut több idő önöknek pihenésre, szó rakozásra a hét utolsó munkanapján. Köszönjük Kiss elvtárs, hogy nagy gondjukban hozzánk fordjlt bizalommal, hogy megossza velünk önként vállalt megbízatását. A magunk módján, ennyit tudtunk önökért tenni. PALKOVÁCS JENŐ I
