Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-21 / 17. szám

TOLNA MEGYEI NRpr.ISAG 1988. január 31. * Hát maga alaposan kitolt velem. Ha emlékszik, azt kérte tőlem, hogy írjak már egyszer a finn szaunákról is ha éppen arra járok, próbáljam ki. Hát, én kipróbáltam. Ajánlom a szerkesztő úrnak is. Erezze magát a szerkesztő úr is úgy, mint én. Én tudniillik úgy éreztem magam, amikor beléptem a szaunába, mint a kacsa a forró tepsibe. A levegő olyan forró volt, hogy minden lélegzetvételnél sütötte az orromat. A bentlévök pedig mosolyogtak. Ültek és mosolyogtak. Gondoltam én is leülök melléjük. Le is ültem, de a következő pillanatban úgy ugrottam fel, mint nem kívánatos vendég a suszter székéből, amelyből ár ugrott az alsó felébe. Én ugyanis nem tudtam, hogy azt a kis deszkalapot, amit bemenetkor a kezembe nyomtak, nem a hónom alá kellett volna tennem. És a kő nagyon forró volt. Hát, így szaunáztam én. Rokonaink jót nevettek rajtam. De később én is jót nevettem rajtuk. A fürdés után meguzsonnáztunk. Én elővettem a csípős cseresznyepaprilcát és átnyújtottam nekik. Ök bekapták és úgy futottak, fújtak, mint a veszett macska. így szórakoztunk. Életemben egyszer legalább szaunáztam. Megfürödtem volna én Japánban. Furnabara fürdőhelyen is, de sajnos nem volt annyi pénzem, amennyibe a fürdés került volna. Képzelje el a szerkesztő úr, egyetlen fürdés az arany kád­ban ötezer yenbe kerül. És eddig több, mint 200 ezren mégis megfürödtek benne. A fürdőigazgatóság fel is buz- dult e nagy fürdési kedven, gondolt egy nagyot és most égy arany WC-kagylót is építenek, amelynek, használata állítólag fele annyiba kerül, mint a fürdőkádé. Vannak még gazdag emberek, de az én véleményem szerint az, a nyugati társadalom a vetkőzés korát éli. Min­denki vetkőzik, még a hercegnők is. Ira von Fürstenberg hercegnő például még arra is ráállt, hogy a kamerák előtt levetkőzzön. Igaz, hogy nagy pénzt kapott érte. Ha rajtam múlik én nem fizetek neki semmit, mert hallottam, ha va­laki kételkedik mellei szépségében, azonnal vetkőzni kezd, hogy igazát bizonyítsa. Ezt a szokását kellett volna kihasználni á kamérák előtt is. íme a példa — vetkőzik a Nyugat., Sőt, humanizálódik. Igaz, hogy a tüntetőket agyba- főbe verik, de, ha valaki a börtönbe kerül, akkor azonnal humánusak lesznek vele szemben. Olaszországban például nemrég megengedték egy alig huszonnyolc éves tanítónőnek. , hogy házasságot kössön a börtön egyik életfogytiglanra ítélt rabjával. A börtön felkent papja adta őket össze és mondatta ki velük a holtomiglant, ami a férj részéről fel­tétlenül biztosított. Csak úgy ne járjon, mint az a tehén, amelyik miniszoknyát húzott és azonnal felszarvazta a bikát! A svédek a humanizmusban tovább mentek egy lé­péssel. Ulriksforks börtönében én is jelen voltam egy szombaton, amikor az igazgatóság engedélyével megjelent a bebörtönözött férjek feleségei, hogy férjükkel töltsék a hét végét. Az ember azt hinné, hogy ennek minden férj örült. Nem. Az egyik rab, akiről később megtudtam, hogy Gunnar a neve, így kiáltott fel, amikor meglátta a fele­ségét: — Mi az, mi történt, megszigorították a büntetésemet?! És most két bonyolult kérdés következik. Az első: Bizonyos Mary Stein 15 évvel ezelőtt férjhez ment Jack Hobbin 49 éves greenville-i özvegyemberhez, akinek első házasságából már volt két felnőtt gyereke, egy fia és egy lánya. Nem sokkal esküvőjük után Mary asszony szü­lei elváltak. Apja azonban rövidesen újra megnősült, fele­ségül vette Robbin lányát, de volt felesége sem maradt vétlen, ő meg újdonsült nejének fiát csábította el. így ke­letkezett a kibogozhatatlan családi labirintus: Mary asszony saját apjának és anyjának lett az anyósa, férje gyerekei­nek mostoha anyja, szülei leendő gyerekeinek nagyanyja ... Aki szereti a fejtörőt, az néhány nap alatt tisztázhat­ja ezt az egész ügyet. Állítom, hogy semmivel sem bonyolultabb kérdés, mint a szekszárdi kutyatemetés esete. Közel egy hétig tisztáz­ták az illetékesek, hogy annak a bizonyos kutyának az el­temetése kire tartozik: a vendéglátóra, mert mégis csak közel volt a Kiskulacshoz, a KÖJÁL-ra, mert mégis csak ott hevert a KÖJÁL cégtáblája alatt, a. tulajdonosra, aki nem jelentkezett a döglött ebért, a tanácsra, mert végül is ő felelős mindenért, ami a városban történik, vagy a Te­metkezési Vállalatra, amely eltemethetné, ha volna ku­tyatemetkezési részlege is. vagy a járókelőkre, akik napon­ta mentek el a döglött kutya mellett és minduntalan meg­jegyezték: „Még mindig itt van ez a dög!" Ez is bonyolult kérdés. De végül mégis megoldódott. Eltemették a kutyát. • Hogy ki, nem tudóén. Titokban temették el. Nem ren­deztek neki nagy temetést, mert végül is úgy döntöttek az illetékesek: nem alakítják meg a kutyatemetkezési' válla­latot. Pedig nem ártott volna megalakítani. A jövőben így nem kellene egy hétig keresni a döglött kutya eltemetésére jogosult illetékest. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: A kétségbeesés, mint a halál oka RÉGI MEGFIGYELÉS, hogy a fogságban tartott állatok közül sok elpusztul: a gazella gyakran már a csapdául szolgáló hálóban, a cickány pedig az ápoló kezei között. Nyilvánvalóan a kilátásta- lanság okozta idegizgalom váltja ki e2t, azonban a fizikai, vagy lelki kiúttalanság az ember élet­működéseit is megszüntetheti: a szív egyre lassabban ver, s végül teljesen megáll. A pszichológiai halálnak ezt a formáját, mivel az u. n. „nervus vagus” nevű agy­ideg közvetítésével áll be, vagusz- halálnak nevezik. A vagusz-ideg az akaratunk­tól függetlenül működő vegetatív idegrendszer része. A vegetatív idegrendszer !.•'., egymással ellen­tétes működésű részre oszlik: a szimpatikus és a paraszimpatikus idegek csoportjára. Működésüket a szervezetben termelt adrenalin, illetve acetilkolin vezérli. Mivel azonban a vegetatív idegek az agyvelő központjaiból indulnak ki, és az érzékszervek, továbbá lelki befolyás alatt állnak, külső ingerekké:, vagy ie.ki folyamatok­kal könnyen megzavarhatok. A „Medizinische Welt” c. német nyelvű orvosi szaklapban Rudolf Bilz professzor behatóan foglal­kozik a vagusz-halál jelenségével, és érdekes párhuzamot von az állati és az emberi magatartásban észlelhető fálelamreakciók között. Különösen az állati magatartás­nak szentel nagy figyelmet, mivel ennek tanulmányozása értékes támpontokat szolgáltat az orvos­tudományi, lélektani és antropo­lógiai kutatásoknak. A félelem, illetve a teljes re­ménytelenség következményeként felléphet többek között az ún. pszichogén kollapszus is; lényege az, hogy az illető átmenetileg mély álomba merül. Bilz profesz- szor a háború alatt megfigyelte egy berlini óvóhelyen, hogy ami­kor egy-egy légitámadás alatt a legtöbb ember felordított, vagy “sszehúzódva fedezéket keresett, vagy menekülni igyekezett, egy asszony oldalára fordult és el­aludt, Az adott helyzettől vagy az egyén alkati tulajdonságaitól függ, hogy a félelem kinél milyen reak­ciót vált ki. Van, aki kiabál, más énekelni kezd, illetve hasmenése támad, de a nagyfokú félelem ha­tására eszméletlenség, sőt halál is bekövetkezhet. Az elalvás reak­cióját egyébként egyes madarak­nál is megfigyelték. Ezeket a ref­lexeket az emberré válás előtti időkből származó törzsfejlődési fo­lyamat maradványainak tekint­hetjük. Amíg az ember vadonban élt, ezeknek a reflexeknek életbe­vágóan fontos szerepük volt; ma már csak csökevényszámba men­nek. BILZ PROFESSZOR beszámol egy kísérletről, amelyet ameri­kai fiziológus végzett vadon* élő patkányokkal. Vízzel telt edény­be tett néhány állatot, amelyek egy-két percnyi úszás után élet­telenül merültek az edény fene­kére. Olyanok is voltak azonban, amelyek már a vízbeérés előtt el­pusztultak: kimúlásukat tehát semmiképpen sem testi kimerülés okozta. Megismételték a kísérle­tet „szelíd”, azaz emberhez szo­kott patkányokkal is. A kísérlet a várt eredményt hozta: az álla­tok nyolcvan, vagy még több per­cig küzdöttek az életükért. Azok­nak a vad példányoknak, amelyek nem pusztultak el néhány percnyi úszás után, vízbenyüjtott bot se­gítségével lehetővé tették a me­nekülést. Ezek az állatok azután a következő kísérlet során éppen olyan szívósan küzdöttek az éle­tért, iparkodtak fenntartani ma­gukat a vízben, mint „szelíd” tár­saik. A félelemtől elpusztult álla­tok boncolása igazolta a kísérlete­zők feltevését: valamennyi szíve erősen tágult volt. A CIKK RÁMUTAT arra, hogy a vagusz-halál és az egyes termé­szeti népeknél még ma is ismere­Magyarország — fériii3aradic$Gin ? Igen, legalábbis ezt tanúsítja az a terjedelmes tabella, amely öt világrész országait rangsorolja a népesség ne­menkénti megoszlása szerint. Nálunk ugyanis ezer férfire 1073 nő jut, s ennek alapján a száznál jóval több taget számláló mezőnyben az előkelő hetedik helyet foglaljuk el. Az éllovas a Szovjetunió, ahol a férfiak—nők közötti arány 1000:1220. A további sorrend: NDK (1000:1195), Ausztria (1000: J146), NSZK (1000:1118), Portugália 1000:1089) és Finnország (1000:1075). Az ország jó részének népességét egyébként női túlsúly jellemzi, jólle- hét világszerte több fiú születik, mint lány. Nálunk például a kimutatások szerint 109 leány csecsemőre átlagosan 100—J 07 fiúcsecsemo jut. A születést követő esztendőkben azonban megin­dul a nemek közti kiegyenlítődés lassú folyamata. A fizikai ellenálló­képességet tekintve ugyanis a gyen­gébb nem nem gyengébb, s mortalitása is kisebb, mint a férfiaké. Ennek következtében a 19—20 évesek korosztályánál csak­nem pontosan fele-fele a fiúk-lányok aránya, a második X-en túl pedig a férfitábor fokozatosan kisebbségbe szorul. Jellemző erre, hogy ezer 20— 29 év közötti férfiúra csak 1027, ha­sonló korosztálybeli nő jut; a 30—39 éveseknél már 1000:1049, a 40—49 éve­seknél pedig 1000:1119 az arány, a nők javára. Még kedvezőbb a hely­zet ötvenen felül, nyolcai felett pedig szinte paradicsomi állapotok uralkodnak, mert 100 bácsika 1569 nénike között válogathat. azonban visszabillentette az egyensúlyt, s így normális hő­mérséklettel zárult a hónap. Január első fele viszont kö­zépértékben kereken öt fokkal elmaradt a sokévi átlagtól. A Budapesten január 10-én mért napi középhömérséklet és a 11-én mért reggeli 15 fokos mi­nimumszint egyaránt hat évti­zedes rekordot döntött meg. Az idei tél első fele — másfél hó­nap összegezve — 1,5 fokos meleghiányt mutat, összehason­lításul érdemes megemlíteni, hogy 1929-ben januártól ápri­lisig tartott rendkívüli hideg. s gyakran mérték mínusz 25— mínusz 30 fokot. Az országos abszolút hidegrekordot azonban 1940. januárjában jegyezték fel: Miskolc közelében mínusz 35 fokig süllyedt a higanyszál. A továbbiakra . valószínűleg érvényes lesz az utóbbi évek­ben kialakult félhavonkénti periódusváltási szabály, amely szerint ha a január első fele hideg, a második fél hónapban enyheségsorozat következik. Furcsa hagyomány A névtelen állampolgárok országa „Hazánkban senki se viseljen családi nevet” — mondja ki az 1925. június 27-én elfogadott iz­landi törvény. Aligha van még egy ország, ahol tilos lenne az állam­polgároknak a családi név. Vajon mi az oka ennek? Miért megy ma is nagy ritkaságszámba az az ember, akinek családi neve van ebben a 180—190 ezer főt számláló országban? Először is rá kell mutatnunk, hogy Izland benépesedésének kez­dete óta, ami időszámításunk IX. századában történt, valamint az egész középkor folyamán itt igen nagy volt az írni-olvasni tudók százalékaránya. S nem véletlen, hogy az írásos források alapján minden izlandi ezer évre vissza­menőleg ismeri családfáját, ősei­nek 27 nemzedékét! Xzlapdban nem volt arisztokrá­cia, s a paraszttársadalom, noha gazdagokra és szegényekre külö­nült, mégis jogilag egyenlő sze­mélyek társadalma volt. A kis ta­nyaközségekben elegendő volt, ha tudták az illetőről, hogy kinek a fia vagy a lánya. Ezért a gyer­mekek egyszerűen apjuk kereszt­nevét kapták, a megfelelő kiegé­szítéssel, amely azt jelölte, hogy fiúról vagy lányról van szó. így például, ha az apát Magnusnak hívták, akkor fia a Magnusson, lánya pedig a Magnusduottir ne­vet kapta. Izlandban az olyan személyek, akiknek családi nevük van, ritka kivételnek számítanak. A már említett törvény harma­dik pontja kimondja: „Azok az iz­landi állampolgárok és utódaik, akik olyan családi nevet viselnek, amely már a nevekről szóló, 1913. november 10-én kelt törvény előtt használatos volt, azt továbbra is viselhetik... Ugyanez vonatkozik az Izlandba bevándorolt külföl­diekre is... Vajon megfelelő-e ez a családi nevet mellőző rendszer? A tanyákon, úgy látszik a ke­resztnév és az apai név most is elegendő. Ám a városokban, első­sorban Reykjavikban, ahol a szi­getköztársaság 40 százaléka él, ez a furcsa hagyomány megnehezíti az izlandaik életét és napirendre tűzi kiegészítő „ismertető jelek” megválasztását Egyelőre ilyen megkülönbözte­tésül szolgál azon helyek földrajzi neve, ahonnan az illető származik, valamint a városi embereknél a lakcím. tes, ún. wudu-halál azonos lélek-] tani alapra vezethető vissza. Ai wudu-halál a wudu-istenségről j kapta a nevét. A vétkező, akit en-i nek átka sújt, a pszichogén halál] lassú és gyötrelmes formájánaki válik áldozatává: a bűntudat és a] félelem mértéktelenné fokozott] szorongásában lassan kialszanak' az életműködések. Az átok azt] sújtja, aki valamiként megsértette' a törzs szigorú wudu-rendjét, aki] nem vetette alá magát a hatalmas' istenség akaratának. A bűntől i csak a sámán mentheti fel az ál-[ dozatot. Bilz professzor kapcsola-j tot talált a vagusz- és wudu-halál' között: az ilyen emberek számárai a törzsi törvények éppoly kérlel-; hetetlenül záródó hálót jelente-] nek, mint amilyen az állatiogój valóságós hálója, amelyben a ga-' zellát megöli a kétségbeesett ideg-i izgalom. Igazi telek után normális tavaszok ? Az időjárás az adott klimati­kus viszonyokon belül is perio­dikusan i'áltozik. A tudományos megfigyelések szerint a huszas években a tél „súlya” decem­berről és januárról februárra tolódott át. Az 1929-es például az évszázad leghidegebb febru­árja volt. Akkor mértek — 11-én — Budapest abszolút hi­degrekord jának számító 23,4 fo­kot. Megközelítően szigorú volt a meteorológiai tél harmadik hónapja 1940-ben, 1947-ben, 1954-ben és 1956-ban. Sőt a „túlteljesítésre” is van példa: 1958-ban a rendkívüli enyhe ja­nuárt és februárt télies már­cius és április követte. Viszont a hatvanas évek elején meg­kezdődött a telek normalizá­lódása, vagyis a decemberek mindinkább visszakapták a ko­rábbi télies jellegüket, a febru­árok pedig megenyhültek, s ko­rán tavaszodott. 1966-ban és 1967-ben már a február is szin­te tavaszias volt. Az idei tél december 8—21. között igazi telet hozott, az utol­só hét rendkívüli enyhesége

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents