Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-21 / 17. szám
TOLNA MEGYEI NRpr.ISAG 1988. január 31. * Hát maga alaposan kitolt velem. Ha emlékszik, azt kérte tőlem, hogy írjak már egyszer a finn szaunákról is ha éppen arra járok, próbáljam ki. Hát, én kipróbáltam. Ajánlom a szerkesztő úrnak is. Erezze magát a szerkesztő úr is úgy, mint én. Én tudniillik úgy éreztem magam, amikor beléptem a szaunába, mint a kacsa a forró tepsibe. A levegő olyan forró volt, hogy minden lélegzetvételnél sütötte az orromat. A bentlévök pedig mosolyogtak. Ültek és mosolyogtak. Gondoltam én is leülök melléjük. Le is ültem, de a következő pillanatban úgy ugrottam fel, mint nem kívánatos vendég a suszter székéből, amelyből ár ugrott az alsó felébe. Én ugyanis nem tudtam, hogy azt a kis deszkalapot, amit bemenetkor a kezembe nyomtak, nem a hónom alá kellett volna tennem. És a kő nagyon forró volt. Hát, így szaunáztam én. Rokonaink jót nevettek rajtam. De később én is jót nevettem rajtuk. A fürdés után meguzsonnáztunk. Én elővettem a csípős cseresznyepaprilcát és átnyújtottam nekik. Ök bekapták és úgy futottak, fújtak, mint a veszett macska. így szórakoztunk. Életemben egyszer legalább szaunáztam. Megfürödtem volna én Japánban. Furnabara fürdőhelyen is, de sajnos nem volt annyi pénzem, amennyibe a fürdés került volna. Képzelje el a szerkesztő úr, egyetlen fürdés az arany kádban ötezer yenbe kerül. És eddig több, mint 200 ezren mégis megfürödtek benne. A fürdőigazgatóság fel is buz- dult e nagy fürdési kedven, gondolt egy nagyot és most égy arany WC-kagylót is építenek, amelynek, használata állítólag fele annyiba kerül, mint a fürdőkádé. Vannak még gazdag emberek, de az én véleményem szerint az, a nyugati társadalom a vetkőzés korát éli. Mindenki vetkőzik, még a hercegnők is. Ira von Fürstenberg hercegnő például még arra is ráállt, hogy a kamerák előtt levetkőzzön. Igaz, hogy nagy pénzt kapott érte. Ha rajtam múlik én nem fizetek neki semmit, mert hallottam, ha valaki kételkedik mellei szépségében, azonnal vetkőzni kezd, hogy igazát bizonyítsa. Ezt a szokását kellett volna kihasználni á kamérák előtt is. íme a példa — vetkőzik a Nyugat., Sőt, humanizálódik. Igaz, hogy a tüntetőket agyba- főbe verik, de, ha valaki a börtönbe kerül, akkor azonnal humánusak lesznek vele szemben. Olaszországban például nemrég megengedték egy alig huszonnyolc éves tanítónőnek. , hogy házasságot kössön a börtön egyik életfogytiglanra ítélt rabjával. A börtön felkent papja adta őket össze és mondatta ki velük a holtomiglant, ami a férj részéről feltétlenül biztosított. Csak úgy ne járjon, mint az a tehén, amelyik miniszoknyát húzott és azonnal felszarvazta a bikát! A svédek a humanizmusban tovább mentek egy lépéssel. Ulriksforks börtönében én is jelen voltam egy szombaton, amikor az igazgatóság engedélyével megjelent a bebörtönözött férjek feleségei, hogy férjükkel töltsék a hét végét. Az ember azt hinné, hogy ennek minden férj örült. Nem. Az egyik rab, akiről később megtudtam, hogy Gunnar a neve, így kiáltott fel, amikor meglátta a feleségét: — Mi az, mi történt, megszigorították a büntetésemet?! És most két bonyolult kérdés következik. Az első: Bizonyos Mary Stein 15 évvel ezelőtt férjhez ment Jack Hobbin 49 éves greenville-i özvegyemberhez, akinek első házasságából már volt két felnőtt gyereke, egy fia és egy lánya. Nem sokkal esküvőjük után Mary asszony szülei elváltak. Apja azonban rövidesen újra megnősült, feleségül vette Robbin lányát, de volt felesége sem maradt vétlen, ő meg újdonsült nejének fiát csábította el. így keletkezett a kibogozhatatlan családi labirintus: Mary asszony saját apjának és anyjának lett az anyósa, férje gyerekeinek mostoha anyja, szülei leendő gyerekeinek nagyanyja ... Aki szereti a fejtörőt, az néhány nap alatt tisztázhatja ezt az egész ügyet. Állítom, hogy semmivel sem bonyolultabb kérdés, mint a szekszárdi kutyatemetés esete. Közel egy hétig tisztázták az illetékesek, hogy annak a bizonyos kutyának az eltemetése kire tartozik: a vendéglátóra, mert mégis csak közel volt a Kiskulacshoz, a KÖJÁL-ra, mert mégis csak ott hevert a KÖJÁL cégtáblája alatt, a. tulajdonosra, aki nem jelentkezett a döglött ebért, a tanácsra, mert végül is ő felelős mindenért, ami a városban történik, vagy a Temetkezési Vállalatra, amely eltemethetné, ha volna kutyatemetkezési részlege is. vagy a járókelőkre, akik naponta mentek el a döglött kutya mellett és minduntalan megjegyezték: „Még mindig itt van ez a dög!" Ez is bonyolult kérdés. De végül mégis megoldódott. Eltemették a kutyát. • Hogy ki, nem tudóén. Titokban temették el. Nem rendeztek neki nagy temetést, mert végül is úgy döntöttek az illetékesek: nem alakítják meg a kutyatemetkezési' vállalatot. Pedig nem ártott volna megalakítani. A jövőben így nem kellene egy hétig keresni a döglött kutya eltemetésére jogosult illetékest. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: A kétségbeesés, mint a halál oka RÉGI MEGFIGYELÉS, hogy a fogságban tartott állatok közül sok elpusztul: a gazella gyakran már a csapdául szolgáló hálóban, a cickány pedig az ápoló kezei között. Nyilvánvalóan a kilátásta- lanság okozta idegizgalom váltja ki e2t, azonban a fizikai, vagy lelki kiúttalanság az ember életműködéseit is megszüntetheti: a szív egyre lassabban ver, s végül teljesen megáll. A pszichológiai halálnak ezt a formáját, mivel az u. n. „nervus vagus” nevű agyideg közvetítésével áll be, vagusz- halálnak nevezik. A vagusz-ideg az akaratunktól függetlenül működő vegetatív idegrendszer része. A vegetatív idegrendszer !.•'., egymással ellentétes működésű részre oszlik: a szimpatikus és a paraszimpatikus idegek csoportjára. Működésüket a szervezetben termelt adrenalin, illetve acetilkolin vezérli. Mivel azonban a vegetatív idegek az agyvelő központjaiból indulnak ki, és az érzékszervek, továbbá lelki befolyás alatt állnak, külső ingerekké:, vagy ie.ki folyamatokkal könnyen megzavarhatok. A „Medizinische Welt” c. német nyelvű orvosi szaklapban Rudolf Bilz professzor behatóan foglalkozik a vagusz-halál jelenségével, és érdekes párhuzamot von az állati és az emberi magatartásban észlelhető fálelamreakciók között. Különösen az állati magatartásnak szentel nagy figyelmet, mivel ennek tanulmányozása értékes támpontokat szolgáltat az orvostudományi, lélektani és antropológiai kutatásoknak. A félelem, illetve a teljes reménytelenség következményeként felléphet többek között az ún. pszichogén kollapszus is; lényege az, hogy az illető átmenetileg mély álomba merül. Bilz profesz- szor a háború alatt megfigyelte egy berlini óvóhelyen, hogy amikor egy-egy légitámadás alatt a legtöbb ember felordított, vagy “sszehúzódva fedezéket keresett, vagy menekülni igyekezett, egy asszony oldalára fordult és elaludt, Az adott helyzettől vagy az egyén alkati tulajdonságaitól függ, hogy a félelem kinél milyen reakciót vált ki. Van, aki kiabál, más énekelni kezd, illetve hasmenése támad, de a nagyfokú félelem hatására eszméletlenség, sőt halál is bekövetkezhet. Az elalvás reakcióját egyébként egyes madaraknál is megfigyelték. Ezeket a reflexeket az emberré válás előtti időkből származó törzsfejlődési folyamat maradványainak tekinthetjük. Amíg az ember vadonban élt, ezeknek a reflexeknek életbevágóan fontos szerepük volt; ma már csak csökevényszámba mennek. BILZ PROFESSZOR beszámol egy kísérletről, amelyet amerikai fiziológus végzett vadon* élő patkányokkal. Vízzel telt edénybe tett néhány állatot, amelyek egy-két percnyi úszás után élettelenül merültek az edény fenekére. Olyanok is voltak azonban, amelyek már a vízbeérés előtt elpusztultak: kimúlásukat tehát semmiképpen sem testi kimerülés okozta. Megismételték a kísérletet „szelíd”, azaz emberhez szokott patkányokkal is. A kísérlet a várt eredményt hozta: az állatok nyolcvan, vagy még több percig küzdöttek az életükért. Azoknak a vad példányoknak, amelyek nem pusztultak el néhány percnyi úszás után, vízbenyüjtott bot segítségével lehetővé tették a menekülést. Ezek az állatok azután a következő kísérlet során éppen olyan szívósan küzdöttek az életért, iparkodtak fenntartani magukat a vízben, mint „szelíd” társaik. A félelemtől elpusztult állatok boncolása igazolta a kísérletezők feltevését: valamennyi szíve erősen tágult volt. A CIKK RÁMUTAT arra, hogy a vagusz-halál és az egyes természeti népeknél még ma is ismereMagyarország — fériii3aradic$Gin ? Igen, legalábbis ezt tanúsítja az a terjedelmes tabella, amely öt világrész országait rangsorolja a népesség nemenkénti megoszlása szerint. Nálunk ugyanis ezer férfire 1073 nő jut, s ennek alapján a száznál jóval több taget számláló mezőnyben az előkelő hetedik helyet foglaljuk el. Az éllovas a Szovjetunió, ahol a férfiak—nők közötti arány 1000:1220. A további sorrend: NDK (1000:1195), Ausztria (1000: J146), NSZK (1000:1118), Portugália 1000:1089) és Finnország (1000:1075). Az ország jó részének népességét egyébként női túlsúly jellemzi, jólle- hét világszerte több fiú születik, mint lány. Nálunk például a kimutatások szerint 109 leány csecsemőre átlagosan 100—J 07 fiúcsecsemo jut. A születést követő esztendőkben azonban megindul a nemek közti kiegyenlítődés lassú folyamata. A fizikai ellenállóképességet tekintve ugyanis a gyengébb nem nem gyengébb, s mortalitása is kisebb, mint a férfiaké. Ennek következtében a 19—20 évesek korosztályánál csaknem pontosan fele-fele a fiúk-lányok aránya, a második X-en túl pedig a férfitábor fokozatosan kisebbségbe szorul. Jellemző erre, hogy ezer 20— 29 év közötti férfiúra csak 1027, hasonló korosztálybeli nő jut; a 30—39 éveseknél már 1000:1049, a 40—49 éveseknél pedig 1000:1119 az arány, a nők javára. Még kedvezőbb a helyzet ötvenen felül, nyolcai felett pedig szinte paradicsomi állapotok uralkodnak, mert 100 bácsika 1569 nénike között válogathat. azonban visszabillentette az egyensúlyt, s így normális hőmérséklettel zárult a hónap. Január első fele viszont középértékben kereken öt fokkal elmaradt a sokévi átlagtól. A Budapesten január 10-én mért napi középhömérséklet és a 11-én mért reggeli 15 fokos minimumszint egyaránt hat évtizedes rekordot döntött meg. Az idei tél első fele — másfél hónap összegezve — 1,5 fokos meleghiányt mutat, összehasonlításul érdemes megemlíteni, hogy 1929-ben januártól áprilisig tartott rendkívüli hideg. s gyakran mérték mínusz 25— mínusz 30 fokot. Az országos abszolút hidegrekordot azonban 1940. januárjában jegyezték fel: Miskolc közelében mínusz 35 fokig süllyedt a higanyszál. A továbbiakra . valószínűleg érvényes lesz az utóbbi években kialakult félhavonkénti periódusváltási szabály, amely szerint ha a január első fele hideg, a második fél hónapban enyheségsorozat következik. Furcsa hagyomány A névtelen állampolgárok országa „Hazánkban senki se viseljen családi nevet” — mondja ki az 1925. június 27-én elfogadott izlandi törvény. Aligha van még egy ország, ahol tilos lenne az állampolgároknak a családi név. Vajon mi az oka ennek? Miért megy ma is nagy ritkaságszámba az az ember, akinek családi neve van ebben a 180—190 ezer főt számláló országban? Először is rá kell mutatnunk, hogy Izland benépesedésének kezdete óta, ami időszámításunk IX. századában történt, valamint az egész középkor folyamán itt igen nagy volt az írni-olvasni tudók százalékaránya. S nem véletlen, hogy az írásos források alapján minden izlandi ezer évre visszamenőleg ismeri családfáját, őseinek 27 nemzedékét! Xzlapdban nem volt arisztokrácia, s a paraszttársadalom, noha gazdagokra és szegényekre különült, mégis jogilag egyenlő személyek társadalma volt. A kis tanyaközségekben elegendő volt, ha tudták az illetőről, hogy kinek a fia vagy a lánya. Ezért a gyermekek egyszerűen apjuk keresztnevét kapták, a megfelelő kiegészítéssel, amely azt jelölte, hogy fiúról vagy lányról van szó. így például, ha az apát Magnusnak hívták, akkor fia a Magnusson, lánya pedig a Magnusduottir nevet kapta. Izlandban az olyan személyek, akiknek családi nevük van, ritka kivételnek számítanak. A már említett törvény harmadik pontja kimondja: „Azok az izlandi állampolgárok és utódaik, akik olyan családi nevet viselnek, amely már a nevekről szóló, 1913. november 10-én kelt törvény előtt használatos volt, azt továbbra is viselhetik... Ugyanez vonatkozik az Izlandba bevándorolt külföldiekre is... Vajon megfelelő-e ez a családi nevet mellőző rendszer? A tanyákon, úgy látszik a keresztnév és az apai név most is elegendő. Ám a városokban, elsősorban Reykjavikban, ahol a szigetköztársaság 40 százaléka él, ez a furcsa hagyomány megnehezíti az izlandaik életét és napirendre tűzi kiegészítő „ismertető jelek” megválasztását Egyelőre ilyen megkülönböztetésül szolgál azon helyek földrajzi neve, ahonnan az illető származik, valamint a városi embereknél a lakcím. tes, ún. wudu-halál azonos lélek-] tani alapra vezethető vissza. Ai wudu-halál a wudu-istenségről j kapta a nevét. A vétkező, akit en-i nek átka sújt, a pszichogén halál] lassú és gyötrelmes formájánaki válik áldozatává: a bűntudat és a] félelem mértéktelenné fokozott] szorongásában lassan kialszanak' az életműködések. Az átok azt] sújtja, aki valamiként megsértette' a törzs szigorú wudu-rendjét, aki] nem vetette alá magát a hatalmas' istenség akaratának. A bűntől i csak a sámán mentheti fel az ál-[ dozatot. Bilz professzor kapcsola-j tot talált a vagusz- és wudu-halál' között: az ilyen emberek számárai a törzsi törvények éppoly kérlel-; hetetlenül záródó hálót jelente-] nek, mint amilyen az állatiogój valóságós hálója, amelyben a ga-' zellát megöli a kétségbeesett ideg-i izgalom. Igazi telek után normális tavaszok ? Az időjárás az adott klimatikus viszonyokon belül is periodikusan i'áltozik. A tudományos megfigyelések szerint a huszas években a tél „súlya” decemberről és januárról februárra tolódott át. Az 1929-es például az évszázad leghidegebb februárja volt. Akkor mértek — 11-én — Budapest abszolút hidegrekord jának számító 23,4 fokot. Megközelítően szigorú volt a meteorológiai tél harmadik hónapja 1940-ben, 1947-ben, 1954-ben és 1956-ban. Sőt a „túlteljesítésre” is van példa: 1958-ban a rendkívüli enyhe januárt és februárt télies március és április követte. Viszont a hatvanas évek elején megkezdődött a telek normalizálódása, vagyis a decemberek mindinkább visszakapták a korábbi télies jellegüket, a februárok pedig megenyhültek, s korán tavaszodott. 1966-ban és 1967-ben már a február is szinte tavaszias volt. Az idei tél december 8—21. között igazi telet hozott, az utolsó hét rendkívüli enyhesége