Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-19 / 15. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAQ 1968. január 19. Társkereső szolgálat ? A Magyar Ifjúság január 12-i számában riportot közöl „Társat keresek” címmel. Azoknak a 20 év körüli fiataloknak a ' problémájával foglalkozik, akik környezetükben nem találkoznak össze olyan emberrel, akit megszerethetnének. Párválasztási esélyeiket kívánja bővíteni a lap, azzal, hogy lehetőséget nyújt a névvel, címmel ellátott levelek közlésére. Riportutaim során sokszor találkozóm emberekkel, többnyire nem a 20 év körüli korosztályból, akik elszigetelten élnek, s mint a lap munkatársát, kérnek engem, hogy juttassam el házassági hirdetésüket a szerkesztőséghez. Van köztük 40—50 éves, de nem ritka a fiatalabb sem. Ezek a magányos emberek, munkahelyükön többnyire megbecsült, jó szakember hírében álló férfiak, vagy r;ők, akik néha erejüket felülmúlva teljesítik kötelességüket, veszik ki részüket a társadalmi munkából, tehát energiájukat hasznosan kamatoztatják. Helyzetük sokszor nem irigylésre méltó. Sok a kis községe a megyének, ahol szinte mindenki ismeri egymást. Az agglegények, magányos nők élete nyitott könyvhöz hasonlít. Nem rosszindulatúan, de sokan figyelik magánjellegű kapcsolataik kialakulását. Természetes emberi kíváncsiság ez. Ki ne ismerné jól az alábbi kérdéseket: „Kinek udvarolsz, mikor nősülsz?”, „Miért nem mégy férjhez?” Többnyire nem is haragszik érte az egyedülálló, mert érzi, hogy a kérdések hátterében őszinte emberi érdeklődés áll. A kérdezősködónek sem közömbös a sorsa, szeretné látni, amikor a magányos ember is ráakad a társára. Kettesben, vagy egyedül jobb az élet? Ezen legtöbbet a fiatalok vitatkoznak. Sűrűn előfordul, hogy a család házasság intézményét bírálják, vagy egészen szabados módon kívánják megreformálni. Hallottam egy rádióriportban, mikor egy buzgó ifjú kijelentette, hogy szerinte a házasság teljesen elavult, mint életforma, se jövője, se értelme. | A cikk bizonyítja, hogy a józanabb gondolkodású többség nem osztja a magabiztos fiatalember véleményét. Azt, hogy nemcsak a húszéves korosztály küzd társkeresési gondokkal, mindnyájan jól tudjuk. Sokan próbálják a társadalom segítségével megoldani a magányosság problémáját. A cikk is, az új kezdeményezéssel, jószándékú írás. Körültekintően igyekszik átfogni ezt a kényes problémát. Kár, hogy ezekkel a sorokkal búcsúzik olvasóitól: „Postafordultával várjuk leveleteket, névvel, pontos címmel ...” Néhány sorral előbb azt is közük, hogy a beérkezett neveket. adatokat, fényképeket megjelentetik a laphan. Bedecs Éva, a cikk szerzője az írás befejezésénél elfelejtette, hogy ezek a társkeresők legtöbbször nem akarják ország-világ elé teregetni magányosságukat. Fiatalon is érzékeny emberek, és több örömmel válaszolnának, ha tudnák, levelüket, társkeresésüket nem kíséri figyelemmel több ezer szem. Hiszen éppen ez a gondjuk: úgy akadni társra, hogy a szomszédok, ismerősök csak akkor értesüljenek róla, ha ez szükséges. A Magyar Ifjúság úttörő próbálkozását csak dicséret illeti. Az ötlet jobb, mint a „házassági apróhirdetés”. De kérjék ki a véleményét a magányos fiataloknak, hogyan lehetne megoldani a „névtelenség” problémáját, amely jelen esetben nem jellemhiba. | Anonymságának tudatában több lesz az egészen őszinte levél. Ha csak a nevük kezdőbetűit kell el- árulniok a fiataloknak az újságban, és a szerkesztőségben őriznék eredeti leveleiket, bátrabban írnának. Igazi szándékát így érné el „a társkereső szolgálat”, amelynek sikerében a cikk írójával együtt reménykedem. MOLDOVAN IBOLYA KEPRtCENYVAJ-TOZAT: SARLÓS ENDRE EA\ESZTI /WEG...' NO AH ccxnuel V DeÄAteorKA/ Attila városa volt-e Óbuda ? wr r m r wr Minosegtenyezo a tea fénye A tea közismert jellegzetessége, íze, aromája és színe. De a teának van egy negyedik jellemzője is: a sötétben fényt bocsát ki magából. Ez a sugárzás természetesen rendkívül gyenge, szabad szemmel nem érzékelhető. A szovjet tudások éppen e fény mérésére alapozták minőségvizsgáló módszerüket. A teát sötét kamrába helyezik. A tealevelek gyenge fényét egy rendkívül érzékeny műszer felfogja, és elektromos hullámokká alakítja. Az így nyert gyenge áramot felerősítik, és lemérik. A tea kibocsátott fényerőssége alapot nyújt a minőség meghatározásához. Középkori okleveleink sora, magyar, s külföldi krónikák nevezik a hajdani Óbudát Attila városának. Németül Etzilburg, latinul Urbs Attile a neve. A XII. század végi, Névtelen Jegyző — Anonymus — is úgy tudja : a népvándorlás során tönkrement római kori Aquincumnak romvárosa voltaképpen Attila, hun királynak fővárosa volt, utóbb Árpád fejedelem első Dunán túli szállása. Attila városának mondja Óbudát Lübeczki Arnold útinaplója is, s megemlíti, hegy ura, Barbarossa Frigyes császár — keresztes hadát Magyarországon át vezetve — 1189-ben, III. Béla magyar ki- ráy társaságában itt vadászga- tott. A németek nemzeti éposza, az 1200 körül leírt Niebelung- ének is, Etzilburgnak, Attila városának nevezve azt, a Duna- menti Óbudát teszi meg Attila udvara, Attila és Krimhilda es- küvője színhelyének. (A Niabe- lung-ének költője, a mai forráskritika szerint, saját korának, a XIII. század elejének egyik magyarországi királyi székvárosát, Óbudát mutatja be az V. században élt hun király székhelyeként). Bírái II—IV. századi aquincumi romváros és a hunok székhelyének azonosítása nem más, mint a középkornak — sem történetileg, sem régészetileg nem igazolható — legendája, a mesterkélt, irodalmi eredetű monda és magának a Niebelung-éneknek magyarországi hi tása olyan erős volt, hogy Óbuda egyik forrását egy 1089.. évi oklevelünk „Krim- hilda feredöjéneV nevezi. A budavári német mészárosok sáfárkönyve einjébként még 1809-ben is Etziiburgnak nevezi Óbudát. Saabó László: ORVTÁMADÁS k- ' :• - . y'v/.' .* mm £s VISSZAVÁGÁS (Kémek hturea) Ruthnak nem sok esélye lehetett egy Goeb- belssel szembeni hadakozásra: már akkoriban is morális kötelességként hirdették a nácik, hogy mindenkinek alá keld vetnie magát a Führer akaratának, vagy annak, aiki a Führer akaratát képviseli. S Ruth azok közé tartozott, akik hajlandók voltak feláldozni magukat a tisztaság oltái’án, amikor a Führer legbizalmasabb barátja forgatta meg előttük a „szentelt kést”. Néhány nap múlva Ruth Kühn az idétlen törpe szeretője lett. Persze nem tudta hogy csak egyike a nagyhatalmú tájékoztatásügyi miniszter sok-sok szerelmi áldozatának; Goebbels letépte akkor, amikor megkívánta őket és eldobta akkor, amikor már úgy érezte, hogy unalmasak. Ráadásul a náci vezér nem is volt elég titok- tartó ahhoz, hogy kiterjedt szerelmi ügyeinek — 82 — részletei ne kerüljenek át a köztudatba. Szerelmi ügyein mulatott mindenki, a Führertőj egészen a kabinet magántitkáráig. Bizonyára tudott ezekről Goebbelsné is. de úgy látszik, hogy az a különös varázs, a pozíció, a rang, amely elbűvölte a nácikat őt Is hatalmába kerítette, mert sohasem okozott férjének ezzel kapcsolatos kellemetlenséget, és végül 1945-ben, a háború utolsó napjaiban megelégedett azzal, hogy férje kezéből vegye át a mérget sajátmaga és gyermekei számára ... Hogy egészen pontosan mi történt Ruth Kühn esetében, az később sem derült ki, — bár Ruth ma is él Németországban. Tény, hogy Goebbels hirtelen eldobta magától a lányt és úgy határozott, hogy el is kell hagynia Németországot. A berlini egyetem Geopolitikai Intézetének vezetője, bizonyos Hauehoffer tábornok volt, akinek a fia Goebbels legbensőbb barátai közé tartozott. Azoknak a diákoknak a legtöbbje, akik a tábornoknál tanultak. Ribbentropp külügyi kémszolgálatának a tagjai lettek. Haus- hoffer már 1914 óta szoros kapcsolatot tartott a japán kémszervekkel és a sors úgy hozta, hogy pontosan akkor, amikor Goebbels szakított Ruthtal. a japánok árra kérték, legyen segítségükre abban, hogy kémszervezetük számára európaiakat állíthas-anak szo’gálatba. Ugyanis az egyik legnagyobb nehézség, amely- lyel a japán kémeknek mindig meg kellett küzdeniük, színük és faji jellegzetességük volt, amely mindenütt feltűnővé tette őket, ha kiléptek országuk területéről. — 83 — Tokió kéré.e és a német propagandaminiszter elhatározása egybe esett. Amikor Goebbels előadta problémáját barátjának, a tábornok fiának, s ez elmondta apjának, Haus- , hoffer közölte, hogy nemcsak Ruthot, hanem az egész családot tudná használni. És semmi sem jöhetett volna jobban a kis gnómnak, minthogy egy ilyen akcióval az útjában álló lányt a szó szoros értelmében a világ másik oldalára távolítsa. így történt, hogy a Kühn- család megérkezett a Csendes-óceánhoz. — Leopold kivételével, aki továbbra is Goebbels magántitkára maradt, majd válamlyen fegyelmi vétség miatt a szovjet frontra vezényelték, ahol el is esett. A Kühn-asalád azzal az ürüggyel költözött a Hawaii-szigetekre, hogy dr. Kühn érdeklődik a japán nyelv és a szigetcso, K>rt őstörténete iránit. Semmivel sem kelte tek gyanút azok között, akiknek feltétlenül gyanút kellett volna fogniuk, hogy egy német család ennyire távol telepedik le hazájától. Még azzal sem hívták fel magukra a figyelmet, hegy Ruth és anja rendkívül gyakran tették különböző utazásokat a kömvező szigeteken. Kütnné, a doktor felesége, telt-karcsú német asszony, naev tisztelettel nézett mindig a férjére, de volt egy rendkívül sajátos tulaidonsága: az agva amolyan irattár tíous volt, nemcsak f gonk. osztályozta és kiértékelte a látott, hajlott dolgokat, hanem a legapróbb mozzanatokat is el tudta raktározni. — 84 —
