Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-19 / 15. szám
iíföS. január 18. TOLNA MEGYEI NÉPíJSAG 3 Ma Kalaznón lesz az első zárszámadó közgyűlés Szombaton adalékokat közlünk a várható vitákhoz Számítani lehet rá, hogy az idén előbb tartják meg a megye termelőszövetkezeteiben a zárszámadó közgyűléseket, mint tavaly. Az előkészületek mindenesetre ezt mutatják. Eddig öt közös gazdaságban fejeztek be a zárszámadási munkálatokat: Kalaznón, Bonyhádvarasdon, Mő- csényben, Váralján és Ujiregen a Béke Tsz-ben. Az előírásoknak megfelelően, a szövetkezeti gazdák közgyűléseken vitatják meg a vezetőségi beszámoló alapján a tavalyi esztendő eredményeit, hibáit, tanulságait, s ezt a rendezvényt nevezik zársáátnadó közgyűlésnek. Az idén az «is* zárszámadó közgyűlést Tolna megyéken Kalaznón tartják, ma. Szómbaton Bonyhádvarasdon és Ujiregen tesznek pontot a tavaiéi évre. Más években a zárszámadó közgyűléseken minden esetben hivatalból képviselte magát a járási tanács vb, a megyei tanács vb valamelyik vezető beosztásban lévő dolgozója, és a mezőgazda- sági osztályok képviselője. A kiküldött szinte minden zárszámadó közgyűlésen felszólalt, és esetenként utasításnak beillő tanácsokat adott. A termelőszövetkezetek önállósága most nem teszi lehetővé, hogy a kiküldött utasítást adjon. A zárszámadó Közgyűlésen részt venni is csak meghívóval illendő. Ennek ellenére, a párt- és a tanácsvezetők az idén is jelen lesznek a zárszámadó közgyűlésen, mert részvételüket a termelőszövetkezetek megtiszteltetésnek tekintik és a meghívókat címükre elküldik. Hasonlóképpen meghívják a közös gazdaságok a zárszámadó közgyűlésre a jó együttműködés kifejezőjeként a vállalatok képviselőit is. Az idei zárszámadó közgyűlések sok szempontból eltérnek majd tartalmi vonatkozásokban az eddigiektől. Parázs, alkotó viták kibontakozására lehet számítani. A Tolna megyei Népújság Szerkesztősége oly módon kívánja elősegíteni a viták kibontakozását, hogy közli, adottságok szerint csoportosítva, a megye tíz legjobb termelőszövetkezetének az egyik legfontosabb adatát, azt, hogy a legjobb közös gazdaságokban mennyi volt 1901-ben és tavaly az egy dolgozó tagra Jutó átlagrészescdés. Ezek a számok bizonyára felkeltik valámennyi termelőszövetkezetben a gázdák érdeklődését, hiszen az alapok képzésének jelentőségére a lehetőségekre, az adottságok jobb kihasználására hívják fel a zárszámadó közgyűlések figyelmét. A számok telvetik azt a kérdést, hogyha az egyik közös gazdaságban húszezer forint körüli összeg az egy dolgozó tagra jutó átlag, akkor miért kevesebb sok más közös gazdaságban ez az összeg. Az adalékként felhasználható listát, az egy dolgozó tagra jutó átlagrészesédésről a Tolna megyei Népújság Január 20-1 számában közöljük. Később, a zárszámadások befeMikroszkóp Színház — mikroszkopikus síkor Tíz percig lehet valami nagyszerű, ami két órán át már unalmas. A budapesti Mikroszkóp Színház, élén Komlós Jánossal, nem vonzotta Szekszárd közönségét — amint & sok üresen maradt székből látszott —, s nem tudta elnyerni a jelenlevők elismerését. A siker mikroszkó- pikus maradt. Pedig Komlós Jánost, azt a Komlós Jánost, aki a képernyőről beszélget közvetlen stílusban és hangnemben az ország valamennyi tv-nézőjével, szeretik, ö fedezte fel, hogy az éremnek egy harmadik oldala is van, amelynek égisze alatt mindenféléket jól',,be lehet olvasni". Hiszen mi „ellen- drukker nemzet" vagyunk — amint maga Komlós János mondta el egyszer — s örülünk, ha kritizálják azt. amiről meg vagyunk győződve, hogy jó. Az érem harmadik oldala mögül, ennek az ellen- drukkertábornak. nyújt vigaszt és malasztot Komlós János. El kell ismerni, jó üzleti érzékkel, szellemesen, s nem is annyira „beolvasva", mint inkább úgy, mintha beolvasott volna. Tíz percen keresztül, havonta egy alkalommal, két- három újdonsült, vagy unos- untalan csattanóval jobban vagy kevésbé, de tetszik a nézőknek, főleg az „el len- drukkereknek" Komlós János műsora. Komlós János, az ?ró is sikert aratott. Nem túl magas példányszámban kialott könyveit gyorsan megvásárolták, s sokan keresik a könyvtárak polcain is. Rendhagyó filmje, annyira rendhagyó volt, hogy nem sikerült. Komlós Jánossal, mint újságíróval pedig már egyre kevésbé találkozhat az olvasó, mert az érem harmadik oldalából csinált egy Mikroszkóp Színházat, ahol mint igazgató és mint konferanszié ejti csalódásba a közönséget, s ez annyira leköti idejét, hogy nem ér rá újságot írni. A Mikroszkóp Színházban minden mikroszkopikus: parányi, kevés, alig látható és érzékelhető. A társulat — Gordon Zsuzsa, Söós Edit, Gera Zoltán és Harkányi Endre — valóban nem mondható monumentálisnak. Igaz, a jónevű színészek, amit csinálniuk kell, jól csinálják, s egy- egy jelenetben harsányan megnevettetik a közönséget. Csak abban van a hiba, amit csinálniuk kell. A Mikroszkóp Színházban ugyanis mikroszkopikus a humor és az eredetiség is. Három-négy éve elmondott és meghallgatott, leírt és olvasott ötlet-petárdák durrannak, de fényüket már évekkel előbb elvesztették. Mert az a baj, hogy ami tíz percen át nagyszerű, az két órán át már vontatottá, unalmassá válik. Ha először találkozom Komlós Jánossal, az íróval, a kritikussal, a konferansziéval, bizonyára megragad újszerűsége, — de hogy már hallottam és olvastam őt magát és a műveit, nem tudott saját beporosodott ötleteivel elkápráztatni. Azért kár létrehozni egy színházat, még ha az csupán mikroszkopikus is, hogy igazgatója, szerzője, konferanszié ja önmagát saját epigonjává tegye.,’ Mert a szekszárdi műsor valahogy ezt tette Komlós Jánossal. A néhány jó ötlet, amely a műsorban elhangzott, nem tudta feledtetni az olcsó és sablonos életeién élceket. Komlós János, a színház- igazgató és konferanszié Szekszárdin csalódást keltett. Jobb lett volna, ha megmarad az érem harmadik oldala mögött. MÉRY ÉVA jeztével, a bátrabb és reálisabb tervkészítéshez egyszerre hozzuk nyilvánosságra valamennyi termelőszövetkezet osztási eredményét és az alapok képzésének fontosabb számadatait. Tájékoztatást kértünk néhány szövetkezet főkönyvelőjétől, milyen volt náluk az elmúlt esztendő. Ezekben a gazdaságokban kimondottan jó gazdálkodásról adhatnak számot Szőcs László, a bonyhádi Petőfi Tsz főkönyvelője azt mondja, nyereségrészesedés is lesz náluk, mégpedig igen jelentős összeg. A megkeresett bérnek 80 százalékát már kifizették év közben, a zárszámadáskor a fennmaradó 20 százalékot kapják meg a tagok, ezen felül pedig a nyereségrészesedést. Valószínűleg minden megkeresett forintra még 50 fillér jut Ezt a pénzt a keresett bérarányában osztják el. Úgy látja Szőcs László, hogy az idén már a tervezett teljes bért ki tudják fizetni havi részletekben, nemcsak a 80 százalékot. Ebben az esetben tehát a következő zárszámadáskor már kizárólag nyereségrészesedést fizet majd a Petőfi Tsz, ha jól gazdálkodik ismét Kimondottan jó eredmény a mostani ebben a közös gazdaságban, hiszen tavaly egyesült a volt Dózsa Népe Tsz-szci és ez nem jelentett semmi hátrányt. Egyik oka az, hogy a biztonsági tartalékolás magas volt, több mint másfél millió forint. Jelenleg is ilyen tartalékolást akarnak. A tolnai Aranykalász Tsz főkönyvelője, Borbás József arról tájékoztatott bennünket, hogy náluk sincs visszaesés az előző zárszámadáshoz képest, tartani tudták a magas szintet. Akkor 23 ezer forint volt az egy dolgozó tagra jutó átlagos évi részesedés. A prémium már harmadik éve általános kiegészítője a tolnai szövetkezeti tagok keresetének, az idén is kap minden üzemág: az állattenyésztésben dolgozók, a gyümölcstermesztők, a kertészeti munkások, a traktorosok és a fo- gatos brigád, összesen körülbelül hat-hétszázezer forint prémiumot fizet a szövetkezet. A tartalékolás igen jelentős ebben a közös gazdaságban is, de elsősorban nem pénzzel, hanem jószággal és abrak takarmánnyal növelték az idei év gazdálkodásának alapjait. Terven felül vásároltak 80 szarvasmarhát, 300 hízó süldőt cs tíz vagon kukoricát. Nagykónyiban előreláthatólag többet osztanak a tervezettnél, annak ellenére, hogv vol t egy kis bevételi kiesése a Haladás Tíznek a növénytermesztésben. Söp rükötő üzemet létesítettek, amelyben 22 tsz-tag dolgozik két műszakban és naponta 600 söprű készül el. Az ősz óta több mint félmillió forint a bevétel ebből a melléktevékenységből. Egyebek között azt jelenti ez, hogy 1968-ban már rövid lejáratú hitel nélkül tud a gazdaság havi előleget fizetni. Harcon a Petőfi Termelőszövetkezetben sokat nőttek az alapok, A tájékoztatás arról számol be, hogy az épületek értéke kilencmillió forintról tízmillióra emelkedett, a munkagépek éitéke 150 ezer forinttal nőtt egy év alatt, a járműveké pedig 220 ezer forinttal. Sok gépet vett tehát a szövetkezet, egyebek között egy tehergépkocsit és egy MTZ-traktort. Több a növendékállat és megkezdték egy tehénistálló építését 1967-ben, ame'yr.'k hasznát már a következő zárszámadáskor élvezik a Petőfi Tsz tagjai. Korcsolyapálya, vagy jégvágóhely ? O Megszüntetik a „zenélő lámpákat“ O Csak százezer forint érték került a MÉH-telepre O A szőnyeg is haszonáru lesz December 31—i számunkban jelent meg a „Hiánycikkek a MÉH-telepen” című cikk, amelyben kifogásoltuk, hogy még használható alkatrészek a hulladékba kerülnek. A Várdombi Gépjavító Állomás hosszú levélben válaszolt a cikkre. A levél első részében rendeleteket ismertetett, amelyek alapján selejtezni lehet, majd arról írtak, hogy a selejtezett alkatrészek elavult géptípusokhoz tartoztak, nem Zetor-alkatrészek voltak, hanem RS—09-esek, és főleg olyanok, amelyek tíz év alatt összegyűltek. Ehhez csak any- nyi megjegyzésünk van, hogy a tíz évbe sok minden belefér, még azok is, amelyeket 196'6-ban csomagolt a gyár, és amelyek eredeti gyári csomagolásban kerültek a MÉH-telepre. Az értékesítési nehézségekkel egyetértünk. Valóban szép dolog, hogy a gépjavító az elfekvő készleteiből mintegy 1 millió 500 ezer forint értékű alkatrészt értékesített. Azt a százezer forint értékű alkatrészt is megkísérelték értékesíteni, amely végül a MÉH- telepen kötött ki, de sajnos nem tudták. így hát a rendeletek alapján kiselejtezték. A cikkben felvetett javaslatokkal egyetértettek. Akkor még ők sem, mi sem tudtuk, hogy már születőben van egy új rendelet, amely lehetővé teszi az elfekvő készletek valóban ésszerű értékesítését. Ez az új rendelet azóta meg is jelent a Magyar Közlöny 1968. január 16-j számában. Érdemes tanulmányozni. Két alkalommal is foglalkoztunk a MÉH-hel. Mindkét alkalommal azt tettük szóvá: hogyan lesz a szőnyegből átvételkor haszonrongy, majd eladásikor ismét szőnyeg. E cikkeinkre válaszolt a MÉH igazgatója, dr. Szél! Gyula. „A Tolna megyei Népújság 1967. december 22-én „Vétel 80 fillér, eladás 27,15 forint’ cím alatt 'kritikát gyakorolt a szekszárdi telepünk haszonrongy-forgalmazásáé-ól. E kérdéssel a december 30-i számuk ugyancsak foglalkozott, és nyitva hagyta a kérdést azzal. . ... mi változatlanul sokalljuk azt, amit ezen a lapozgatáson a MÉH keres, a vállalat rovására’ . A bírálattal egyetértünk. Válaszunkkal mind a mai napig azért késtünk, mivel az ügyben belső ellenőrünk útján vizsgálatot tartottunk. A vizsgálat eredményeként közölhetjük, hogy szekszárdi telepünk helytelenül járt el akkor, amikor a szóban forgó áruféleségnél a 27,15 forintos egységárat alkalmazta. Ezért a telep• vezetőjét figyelmeztetésben részesítem . . . A vételár tekintetében megjegyezni kívánjuk, hogy a telep helye- ‘ sen járt: el, amikor a 80 filléres kilónkénti egységárat alkalmazta . . Tájékoztatásul közöljük, hogy az új árrendszer keretében a sző- Tiyegfélére is, haszonáru ár lesz megállapítva . . .” Ehhez csak annyit: reméljük, hogy a jövőben a még használható szőnyegek nem a MÉH-telepen kötnek ki, hanem a vállalatok az új rendeletben előírtaknak megfelelően közvetlenül és annak adják el ezeket a szőnyegeket, akik többet fizetnek érte. Végre ezt is megtehetik. Szekszárdon a zenekedvelő tv-nézők végighallgatták a zenélő órákat a tv-ben, majd új műsor következett, a zenélő lámpák. Még szerencse, hogy ezért nem kellett zenedíj címén felárat fizetni. Az áramszolgáltató ingyen szolgáltatta. Még mindig zenélnek a lámpák, de már nem sokáig. „Tájékoztatásul közöljük, hogy az Áramszolgáltatónak is megfelelnek a lámpatestek zene nélkül — olvastuk a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat szekszárdi üzletigazgatóságától kapott levélben. — A rezgések megszüntetése ugyanis többlet munkát és így többlet költséget is jelent. Folyamatban van egy újítás bevezetése, melyet szekszárdi föszerelönk nyújtott be. Lényege, hogy a rezgéseket rugalmas alátéttel szünteti meg. Alkalmazása a város területén folyamatban van . .. ’ Mi pedig reméljük, hogy ez az újítás eljut a gyártó céghez is, és mái' eleve zenementes lámpákat küldenek Szek- szárdra és mindenhová. Ezzel még nincs vége a világítás ügynek. Mert, ha egyszer megvilágosodik valami a cikkíró agyában, akkor nem éri be csak a zenélő lámpákkal. Szeretné megvilágítani a déli kertvárosi óvoda környékét is. Ugyanebben a cikkben tettünk ilyen világítási kísérletet. Nem is gondoltuk, hogy az egész ilyen pofon egyszerű. Az Áramszolgáltató szerint semmi az egész: „...A lámpatestek szaporítása, vagy esetleges korszerűsítése a 60 1966. számú NIM utasítás értelmében az illetékes tanács megrendelésére és költségére történhet. Amennyiben a városi tanács ilyen irányú kéréssel fordul az Áramszolgéltatóhoz. teljesítését akár folyó évben is eszközölhetjük." Ennyi az egész. Még rendelet is van rá. Most már csak a megrendelő hiányzik és lesz világosság. Végül egy tragikus eset visszhangját közöljük. A levelet Tolnáról R. J. küldte: .Vasárnap a késő délutáni órákban tragikus hír terjedt el Tolna községben. Horváth István 12 éves tanuló korcsolyázás közben ' beszakadt a Duna holt ágába és belefulladt. Hogyan is következhetett be ez a mindenkit megrendítő haláleset? Érdemes kissé vele foglalkozni. A befagyott holt ágon már évtizedek óta korcsolyázik a község mintegy 1100 gyereke. Persze nem, veszélytelen szórakozás ez a helyenként mély víz felett. Az elmúlt hét mínusz 15—20 fokos hidege elég vastagra hizlalta a jeget, úgy, hogy megbízta a gyerekeket, mégis megtörtént a szomorú eset. Mi idézte elő a gyermeki szófogaclatlanságon túl a tragédiát? Sajnos azt kell mondani, hogy az elővigyázatosságot hirdető felnőttek hanyagsága, gondatlansága . . . Ilyenkor minden rendszer nélkül megbontják a jeget, és azzal senki sem törődik, hogy a feltört területet elzárják, vagy legalább valamivel megjelöljék . . ." A levélnek leginkább azzal a részével értünk egyet, amelyben a levélíró azt írja. hogy a helyenként mély víz fölött nem éppen veszélytelen a korcsolyázás. Ebből kellene kiindulni a helyi szerveknek. Olyan területet kijelölni. ahol nem életveszélyes a korcsolyázás, és aho] nincs jégvágás. Vagy, ha ez nem lehetséges — tiltsák meg a Dvna holt ágán ezt a levélíró által is veszélyesnek minősített .szórakozást.
