Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-18 / 14. szám

iá68. január 18.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Zsebbevágó kérdés

Január első napjaiban még a nagy hideg ellenére is rendkívüli érdeklődéssel mentünk kirakatokat nézegetni. Persze, nemcsak az új év új modelljei, hanem elsősorban az új árak érdekeltek bennünket, az új árrendszer premierjére voltunk kiváncsiak.

Ameddig csak „elvi síkon” vetődött fel a probléma, sokunknak kevesebb izgalmat okozott, mint most, a megvalósulás stádiumában. Az új gazdasági mechanizmus hatása már valameny- nyiünk számára zsebbevágó kérdés. Január elseje óta pénztárcánkba nyúlva kell véleményt mondanunk, tudomásul véve, hogy az árak egy része szabadon alakulhat, mi több, egy és ugyanazon minőségű árufajtának az ára különböző üzletekben különböző lehet; más termékek árai bizonyos határig emelkedhetnek, illetve egy bizonyos határig csökkenhetnek; megint mások fix-árasok.

Az új árak premierje — a fogyasztók hangulatának tükrében, — kedvezőnek bizonyult. Az emberek nyugalommal és bizalomteljesen fogadták az árintézkedéseket. S ez a bizalomteljes, nyugodt hangulat mindenekelőtt annak tulajdonítható, hogy az 1907. évi áruellátás stabil volt és az új év első heteiben is gazdag árukészlettel, bő választékkal találkozott a vásárló az üzletekben. Az új árakról mindenkinek saját magának kellett meggyőződnie, hiszen a sajtó nem vállalkozhatott arra, hogy a százezernyi fogyasztói cikkféleség megváltozott áráról hírt adjon. Voltaképpen ezt nemcsak most, hanem a jövőben sem teheti meg.

A bizonyíték legjobb fokmérői mindig a számok. Idézzünk néhányat belőlük: Január első tíz napjában az élelmiszercikkek forgalma 20—25 százalékkal, a vendéglátóipari fogyasztás 8—10 százalékkal volt magasabb, mint az elmúlt év azonos időszakában. (A vegyes cikkek iránt kissé lanyhább volt az érdeklődés). Az élelmiszeripari termékek növekvő fogyasztását mutatják — az említett időszakban — a következők: a tej iránti kereslet 22 százalékkal a vajé 29 százalékkal, a sajté 75—80 százalékkal növekedett, ami népélelmezési szempontból is nagy .jelentőségű. A ba- romfiforgalom Budapesten — az elmúlt év azonos időszakához hasonlítva —, 50 százalékkal nőtt. A burgonya, a gyümölcs és 9 zöldségellátás megfelelő, míg egyes termékekből így káposztából, gyökérből és hagymából — a kínálat közepes.

A kereskedelmi vállalatok, a lakosság igényeinek kielégítésére megfelelő készletekkel rendelkeznek és ezeket az igényeket némileg emelkedő mértékben, javuló választékban ki is tudják elégíteni. S ha már a kereskedelmi vállalatoknál tartunk, álljunk meg egy szóra. Január első napjaiban tapasztalhattuk, hogy egyes üzletek zárva voltak, de néhány nap múltán kinyitottak. Nos, ezekben az üzletekben rendkívüli figyelmet igénylő munka folyt, nem egy helyen szilveszterkor és újév napján is. Közel 50 ezer üzletben nemcsak leltároztak, hanem 220—240 ezer árucikket újra kalkuláltak és áraztak, ami a kiskereskedelmi forgalom értékben számított mennyiségének mintegy felére, a termékek 70—80 százalékára terjed ki. Ha egy-egy üzlet lehúzott redőnye bosszúságot is okozott időnként, el kell ismernünk, hogy a kereskedelmi alkalmazottak az elmúlt hetekben példátlanul nehéz munkát végeztek, s ezért csak elismerés illeti őket.

Az új árrendszer első tíz napja még nem alkalmas tanulságok levonására, — talán még az első hónapok sem. A kereskedelem most ízleli az új árpolitika adta lehetőségeket. A vállalatok is most alakítják ki üzletpolitikájukat. Nyilvánvaló, hogy az árintézkedések kedvező hatásait hamarabb tapasztaltuk, mint a kedvezőtlenebbeket, amelyek hosszabb távon jelentkeznek, hiszen vajat gyakrabban vásárolunk, mint centrifugát.

Az állami kereskedelem türelmet és megértést kér, hiszen megfelelő raktárkészlete van, s így nem lesz probléma a továbbiakban sem az áruellátással. Az új gazdaságirányítási rendszerben a kereskedelemnek — még szerényebb haszonnal is — a nagyobb forgalom az érdeke, mert ez biztosítja a nagyobb és rendszeresebb nyereséget, s így szolgálja a fogyasztók érdekeit is.

(-s -a)

OZORA

családi körben

HALLGATÓI SZÁMARA a rádió felfedezte Ozorát. S ennek igazán örülhetünk. Jól választottak. A kitűnően szerkesztett műsorból, maguktól az ozoraiaktól kaptunk választ arra, hogy milyen ma nemzedékekként a falusi nemzedékek érzelmi, lelki és ízlésvilága. Továbbá, hogy milyen az emberek közérzete és kedély- állapota. Aki végighallgatta a műsort, az ismét beláthatta: a mai parasztember megismeréséhez nem elegendő, sőt éppenséggel kevés csak azt tudni róla, hogy hány munkaegységet teljesít, majd ebből következtetni arra, hogy miként változott a tudata.

Kétségbevonhatatlan persze, hogy a falusi emberek kötődését az új paraszti életformához, elsősorban a közös munkával való törődés és azonosulás prezentálja, de ez még nem minden. A teljesség igénye érdekében ugyanis nagyon fontos azt is tudni, hogy a falusi emberek hol tartoznak már lélekben is az új világhoz, és hol nem tartoznak még hozzá. Erre a kérdésre sokrétű választ adott a Kossuth rádió hétfő esti műsora a Családi körben. Külön izgalmas kérdés lehetne, hogy a két riporternő miként tudta kialakítani azt a kontaktust, amely ennyire őszintévé tette az embereket.

Egy ilyen tisztító önvallomás után nyomban más a rálátás Ozo- rára, s ennek a műsornak az a legnagyobb érdeme, hogy akiknek így, vagy úgy közük van a tamási járásnak ehhez a gazdag múltú községéhez, azok sok segítséget kaptak ahhoz, hogy sokkal jobban megértsék, mint eddig. A paraszti lélek ismeretlen tájainak feltérképezése, a politikai és a gazdasági vezetőknek a hivatásos népművelőnek is haszon, mert e térkép birtokában könnyebb az emberi vagyak és igények között az eligazodás, gyümölcsözőbb az együttműködés. S elképzelhetetlen, nogy az életet, a gondokat, a problémákat leegyszerűsítik ott, ahol a paraszt- embert nemcsak úgy ismerik, hogy jó, vagy rossz munkaerő, hanem azt is tudják róla, milyen élményanyaggal, mennyi babonával, milyen természetű előítéletekkel él, vagy éppenséggel vergődik az új és a régi világ mes- gyéin. Mindezt tudni, főnyere„Tavaly gólkirály volt.” „Nagyon jól tud cselezni, de néha nem kap labdát.”

„Nekem két példaképem van. Mind a kettő labdarúgó.”

„Kitűnő labdarúgó. A legtöbb góltól ő menti meg a hálót.” „Szép frizurájáról és fürge mozgásáról már könnyen megismerem. A tévé után kimegyünk és próbálgatjuk a cseleit.”

„Ha nagyobb leszek, én is .. Vagy néhány példa a „slágerénekesnő” változatra:

„Nagyon megkedveltem az egyik énekesnőt. A neve: Ambrus Kiry. Én rá szeretnék hasonlítani.”

„Slágerénekesnő. Nagyon helyes, jp hangja van, de egy kicsit kövér. Kék a szeme, a rövidre vágott haja oldalra fésült és feltupirozott.”

„Nagyon tetszik nekem, mert szépen tud énekelni.”

„Humoros, ruhája mindig tiszta, kövér, sokat szeret enni.” „Sokszor énekelek a rádióval együtt, ha Kati énekel benne. Ha megnövök, én is ilyen táncdal- énekesnő akarok lenni.”

„Sóira nem fogom elfelejteni: Fáj, fáj, fáj.”

„Jól megjátssza magát.”

„Jó hangja van. Mindig sí''" öltözködik, a divat után jár.”

„Nagyon jól tud énekelni, jó számai vannak.” .

„Szeret énekelni.”

Egyik-másik a jó hang és a szép frizura mellett megjegyezte azt is, hogy okos, sokat tanul, meg becsületes, rendes, jómodorú, munkáját rendesen végzi. Tulajdonképpen ezek sejtetik, hogy ezekben a gyermekekben nemcsak pillanatokig élő sláger és gátlástalan üvöltést kiváltó gól van, hanem más is. És erre a másra építve a pedagógusok és a szülők el tudják majd őket vezetni a reálisabb életpályára. Végül talán kevés lesz majd köztük, aki elkeseredik, kiábrándul mindenből, mert nem valósul meg álma: azaz nem éneklik falun, városon a számait, és a stadionok nem visszhangzanak a nevüktől.

Elvégre egy társadalomnak nemcsak slágerénekesekre és labdarúgókra van szüksége.

Az ilyen ábrándozók közt az iskola jobb tanulói éppúgy megtalálhatók. mint az, aki még azt sem tudja, hogy a múlt időt magánhangzó után két t-vel kell írni, így írja, hogy „látam”, „gi- tározot”, „halotam”, de a példakép X. Y.. mert szépen tud énekelni ...

Mennyivel reményt keltőbbek az ilyen ábrándok: „Édesanyám az én példaképem. Nagyon szeret dolgozni. Mindent megtesz értünk.” „Édesapám a példaképem, mert ügyes, dolgos”, „Én az Egri csillagokból választottam példaképet, Ceczey Évát, aid Bornemissza Gergely felesége lett. Bátor, okos, jó feleség, gondos anya, a harcban is segítette férjét. Nő létére nem félt semmi veszélytől”. „Az én példaképem... hajós, Dalmácia legerősebb embere. Hatalmas erejével hat ember helyett húzta a vitorlakötelet. Erős, bátor ember”, „Hajóskapitány. Azért szeretem, mert mindenütt higgadtan és okosan járt el, még végveszély esetén is.”

Vagy az osztály egyik tanulója ezt írja:

„Én, ha nagy leszek, zetoros szeretnék lenni, mint a bátyám. Sokszor ültem már rajta. Ha a bátyám kezében van. mindig tiszta, gondját viseli.”

Ő kettessel, hármassal is lehet, hogy többre viszi majd az életben, mint némelyik osztálytársa négyessel, ötössel. Reális tervekkel mindig többre lehet jutni, mint felületes ábrán dokkal.

BODA FERENC

mény. S már ezért is jó volna, ha folytatódna a falu lelkivilágát, érzelmi életét feltáró műsor, ha Ozora után következne a többi község.

MEGHATÓAN ŐSZINTE vallomásokból derült ki például, hogy Szekszárdot az ozorai népemlék 1 és élményanyag fninden rossz forrásának tekinti. Szek- szárdról indultak el a zsandárok, hogy bekerítsék és puskavégre fogják a daliás betyárlegényt, de bezzeg a betyár túljárt a zsandárok eszén. Amíg azok bent, a kocsmában mulattak, s a holtnak hitt ellenség fölött a győzelmi tort ültek addig a betyár lekászálódott a kocsiról, s úgy eltűnt a rengetegben, mint a kámfor. Az öntelt zsandárok bottá1 üthették a nyomát. Azután meg a szekszárdi kaszárnyában történt, az ozorai emberrel az az eset, hogy összeakasztotta a bajuszt az őrmesterrel... A műsort hallgatva úgy éreztem, az ozorai emberek szemében a megyeszékhely testesítette meg a távolból fenyegető rosszat, Szekszárd képviselte a gyűlölt hatalmat, a szabadságharcos ivadékok szemében. A rádióriporter nem kérdezte, nem is baj, hogy nem kérdezte, s magától az ozoraiak közül sem mondta el senki, hogy a félszabadulás óta kapcsolódnak-e új, kellemes élmények és benyomások a „távoli” Szekszárdhoz? Mi viszont feltehetjük ezt a kérdést, s gondolkodhatunk rajta, mert hisz érdemes elgondolkodni azon: Ozo- ráról, miként látják Szekszárdot ma?

Felteszem, az öregek sem látják már úgy, mint elődeik, de azért nem baráti, inkább ellenzéki szemmel nézik, a sok múltbéli apáról fiúra szálló élményanyag lerakódása miatt. Másrészt meg, hagyománytiszteletből is divat Ozorán az ellenzékieskedés. A fiatalok viszont bizonyára a szabadabb, a kötetlenebb, az előítéletektől mentesebb élet első állomásának tekintik Szekszárdot, a megyeszékhelyt. Ilyesmi ki is derült közvetett módon, a tőlük kapott válaszokból.

Ó, nagyon jól tudjuk, hogy egykor a magyar falvakban a nyomorúság hálójából nehéz volt kiszabadulni az eszes, a többre érdemes fiúknak, lányoknak. De vajon most, a mezőgazdasági mérnök, a határban kint dolgozó embereket ismeri-e aszerint, hogy egykor ki, milyen vágyakat, ambíciókat volt kénytelen magába temetni. Tapasztalatból 'tudom, hogy azok a községi vezetők határtalanul népszerűek, akik így is ismerik az embereket. Ahol a gazdasági vezető ilyen kérdésekre is kíváncsi, ott még bizonyosabb, hogy a szövetkezeti gazda nem csupán munkaerő, hanem ennél sokkal, de sokkai több: egyenrangú munkatárs. S az az ozorai asszony, aki elmesélte a mikrofonon keresztül az országnak, hogy tanulni szeretett volna, hogy gondolatai vannak, amelyek hr. megrohanják, hát éjjel is kikényszerítik az ágyból, az az asz- szony még akkor is egyenrangú munkatársa az új életforma kialakításában a mérnöknek, ha „csak” kapál. Öt, és őket ismerni talán sokkal hasznosabb, mint, engedtessék meg a példa, tudni a talaj vízáteresztő k’-i ességének, higroszkóposságának törvényeit.

De vajon ismerjük-e őt és őket név szerint, személy szerint?

BŰBÁJOS KÖZVETLENSÉGGEL, nevetve, sok-sok derűvel mesélték el ebben a műsorban az ozoraiak a megpatkolt boszorkány, a kövér kovácslegény és a sovány henteslegény históriáját. Szemhunyorító kópésággal ajánlották a riporternőnek, hogy fejfájás ellen próbálja ki a kuruzs- lás náluk jól bevált módját — majd meglátja, hogy használ — s miközben beszéltek, a rádióhallgató is elnevette magát'. Igen, mert észrevette: a mesélő- ket is szórakoztatja a régi babonák és boszorkányhistóriák felelevenítése, s éppen egy idős ember sommázta a tanulságokat olyképpen, hogy a régi öregek hittek még ebben, mert maradiak voltak.

Nekifeledkezve vallottak a férfiak, az asszonyok, az anyósuralomról, a párválasztásról, a szerelemről, a dühödt, bicskás pin- ceszerezésről, az ivászatokról. És amikor már-már megnyugtatni akarta magát a rádióhallgató, hogy ez a sok rossz szerencsére elmúlt, akkor jött a lelkiismeretet riasztó csattanó. A fiatalok „igen nem” feleleteiből mi felnőttek ugyanis arra kaptunk választ, hogy Ozorán sok az elérhetetlen vágy, a maradiság, ha más előjellel, de a tizenévesek körében is képviseli magát, és így tovább, és így tovább. Természetesen dehogy baj az, hogy a rádió mindezt tudatja velünk. Ellenkezőleg, haszon. Cselekvésre késztető felismerés tudni, hogy például nem a puritánság, vagy az egészséges életérzés megnyilvánulása, hanem a mara- diságra való hajlandóság az, hogy a fiúk többnyire ellenérzéssel beszélnek a kozmetikáról, a szépítőszerek használatáról. Viszont többnyire egyértelműen jelentik ki, hogy a bort szeretik.

De maradjunk a szépítőszereknél. Az ezzel kapcsolatos felismerés akkor értékes igazán, ha megértjük, hogy ennek a maradiság- nak legtöbbször a környezet a forrása, és ennek a maraúiságnak édes testvére a másik, az, amelyik feleslegesnek tartja a mező- gazdasági üzemben a mérnököt, vagy ellenzi az új, korszerű agronómiái módszerek bevezetését, a tudományos alapokon nyugvó gazdálkodást. S ennek a konzer- válódási hajlamnak a gyökereit csak akkor tudjuk idejében elvágni, ha ismerjük az eredetét, és ha észrevesszük hol, hogyan jelentkezik.

ÉLMÉNY VOLT végighallgatni a rádió hétfő esti Családi körben című műsorát. Annyira élmény, hogy hajlandók vagyunk a rpűsor fogyatékosságairól is megfeledkezni. A mai parasztságnak az az arca fordult felénk, amelyiket ismerni nemcsak élmény, ennél több. Haszon.

SZEKULITY PÉTER

Kiállításra készülnek a bonyhádi galambászok

Két évvel ezelőtt alakult meg Bonyháclon a 183. számú Dísz- gálamb-tenyésztő Egyesület, Az egyesület — melynek tagsága az alakulás óta csaknem megkétszereződött — kiállításra készül. Harmad ízben rendezik meg január 27 és 23-én galr mbkiállítá- • kát a zcmár.cgyári művelődési otthonban. A jelentkezésekből arra következtet a rendezőség, hogy ”■'1 ''bb 2.70—,300 díszgalambot mutatnak majd be a kiállításon.

I