Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-17 / 13. szám

196Í. január I". TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG Foglalkoztatja az embereket iiHiimiiiiiiiiiimimiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiif Közérzet, rátermettség, politikai munka termelőszövetkezetekben Tóth József elvtárs a felelős politikai poszton dolgozó fiatal generáció képviselője: harmincle ét éves, s a Szekszárdi Járási Pártbizottság megbízott első üt kára. Főiskolát végzett ember, legutóbb négy és fél évig a KISZ Tolna megyei Bizottsága első titkára volt. Vele beszélgetünk. — A szekszárdi járás lakúinak je­lentős többsége a termelőszövetke­zetekből él. Teljesen érthető, hogy Tóth elvtárssa! a parasztemberek mostani közérzetéről szeretnénk be­szélgetni. — A szekszárdi járás területén a munkaképes emberek több mint hatvan százaléka dolgozik a ter­melőszövetkezetekben. De ha a családok és az eltartók számát tekintjük, akkor a lakosság dön­tő többsége valamilyen módon feltétlenül érdekelt a termelőszö­vetkezetek eredményes, avagy eredménytelen gazdálkodásában, működőében. Arra gondolok, hogy az eljáró dolgozók felesége vagy gyermeke esetleg szintén valamelyik közös gazdaságban dolgozik. Közérzet? Ez most na­gyon izgalmas kérdés. Mihez kell, megítélésem szerint, visszanyúlni ahhoz, hogy a közérzetről beszél­getni kezdjünk? Teljesen új .je­lenségeket figyelhetünk meg, és a községekben főleg ezek foglal­koztatják az embereket és ezek határozzák meg az emberek köz­érzetét. Az új gazdasági mecha­nizmus az élet mindennapi részé­vé vált és nagy érdeklődés nyil­vánul meg iránta., Ezen belül a szövetkezeti gazdák elsősorban az új . tsz-törvény, a földjogi tör­vény, s vállalatszerű és jövedel­mező gazdálkodás kérdéseivel tö­rődnek. Ez és az ebből eredő elő­nyök vagy esetleges hátrányok ál'nak az érdeklődés középpont­jában. — Gondolom, Tóth elvtárs, a járási pártvezetést első helyen foglalkoz­tatja, hogy az új feladatokhoz, a megnovekedett követelményekhez adva vannak-e a termelőszövetke­zetekben a személyi feltételek. — E kérdés elég diplomatikus, nevezzük nevén a gyereket. Úgy érzem, a kérdés arra vonatkozik, hogy rendelkeznek-e a termelő- szövetkezetek az új feladatok el­látásához kellő számban tehetsé­ges, politikailag és szakmailag egyaránt képzett, Emberekkel? Szerintem első helyen a tagokról kell beszélni. A gazdák döntő többsége szorgalmas és tehetséges ember. Ez a legfontosabb, és en­nek a megállapításnak az igaz­ságát az eddigi fejlődés is.bizo­nyítja. Ha most Színvonalas poli­tikai munkával sikerül elérni, hogy a tagok egyenként is át tudják tekinteni az új feladato­kat és azok összefüggéseit — ami nem könnyű —, akkor az adott termelőszövetkezetnek jórészt máris nyert ügye van. Példa erre a tengelici tsz. Közgyűlés előtt megüzenték az elnöknek, vigyáz­zon, mert az emberek jól megfent késekkel és bicskákkal mennek a közgyűlésre. A tagságot ugyanis az izgatta, hogy az új minta-alap­szabály az alapvető közérdek mel­lett kifejezi-e az egyéni érdeke-, két. Miután a közgyűlésen jól tá­jékoztatták a gazdákat, a tagok megelégedetten távoztak. Gondo­lom, kellően érzékelhető, hogy mit akarok én ezzel a példával kifejezni. — De most nézzük a kérdés má­sik részét. Szerintem is a megnö­vekedett feladatok, tennivalók el­látásának leglényegesebb feltéte­le a hozzáértő, rátermett párt- és gazdasági vezetés. Úgyszólván mindent az dönt el, hogy a ve­zetők mennyire tudnak a dönté­sek meghozatala előtt mérlegel­ni, a közösség érdekeit szem előtt tartva, felelősséggel és hozzáér­téssel dolgozni. Megítélésem sze­rint a szekszárdi járás termelő­szövetkezeteiben a vézetők több­sége alkalmas a megnövekedett feladatok ellátására. A szövetke­zeti gazdák is fel :s merték, hogy milyen vezetőkre van szükség és a közelmúltban ennek megfelelő­en, jól választották meg Sárpili­sen, Sióagárdon, Faddon, Medi­nán, Alsónánán és Decsen is a tsz vezetőit. Nem hagyhatom itt szó nélkül azt sem, hogy 1962-ben 3300 kataszteri holdra jutott egy főiskolát, egyetemet végzett szak­ember, jelenleg viszont 780 ka­taszteri holdra jut egy. De tovább megyek: 15Ó0 szakmunkás dolgo­zik ma a járás termelőszövetke­zeteiben, s ez a szám is igazol­ja. hogy az új feladatok ellátá­sához a személyi feltételek adva vannak. Tóth elvtárs az eptyik mondatban úey fogalmazott: „A többség alkal­mas”. Ez azt jelenti, hogy van egy kisebbség, amelyik alkalmatlan? — Igen, egyes esetekben a ve­zetőknél a fejlődésben az önkép­zés terén igénytelenség, elmara­dás tapasztalható. De akad olyan is, aki más okok miatt v álhat al­kalmatlanná. Azért, mert vissza­él a tagok bizalmával, jogtalan anyagi előnyök szerzésére hasz­nálja fel a beosztását, vagy ki­alakítja a haveri szellemet, a só- gor-komaságot. Számokat nem tu­dok mondani, azt azonban közöl­hetem, hogy etenyésző kisebbség­ről van szó, de mégis indokolt róluk beszélni. Ma már az alkal­matlan emberek mindegyike pó­tolható politikailag és szakmailag egyaránt jól képzett szövetkezeti tagokkal. De itt is differenciálni kell. Magyarán: óvakodni a meg­gondolatlan leváltásokról. Mi arra számítunk, hogy sok ember a fel­pezsdülő gazdasási és politikai é'et1 hatására indíttatva érzi ma­gát. hogv felzárkózzon, hogy ta­nuljon. Mi ehhez minden segítsé­get megadunk. Más a helyzet a nem becsületes és ezért alkal­matlan vezetők esetében. Róluk a járási pártbizottságnak ugyan­az a véleménye, mint a becsüle­tes szövetkezeti gazdáknak. — Tóth elvtárs. nem fórja zavarni a vezetői' biztonságút, hogy erről ilyen nyíltan beszélőnk? Sokszor rosszindulatból is ráfoghatják va­lakire, hogy . alkalmatlan, pláne most. hogy ez divat t? egy kicsit. — Káderpolitikánknak, a káde- Tok megítélésének pártunk által meghatározott elvei vannak. Mi nem engedünk teret a vezetők jogtalan és rosszindulatú lejára­tásának. Legutóbb éppen Báta- széken és Öcsényben léptünk fel ez ellen határozottan és erélye­sen. De itt jön a nehezebb kér­dés. Az, hogy mi van az intriku- sokkal? Sajnos az intrikus leg­többször láthatatlan, mert több­nyire a háttérben marad, a becsü­letes embereket téveszti meg és azok álarcában jelentkezik. Meg­ítélésünk szerint az intrikusok ellen a legjobb védekezés a nyílt­ság. az elvtársi, baráti iégfcör ki­alakítása és az egy nyelven be­szólás. Adott esetben a vezetők is tehetnek arról, ha az intrikus- nak kedvez a légkör, a talaj. — A szekszárdi járásban is elö- fordult, hogy mesterségesen csök­kentették az egy dolgozó tagra jutó részesedést, hogy . állami dotációt kapjanak. Mi erről a véleményé? — Teljesen egyedi jelenség volt. Szerintem napjainkban sok­kal előbbre való, hogy most, a zárszámadások időszakában mi­lyen politikai munkára van szük­ség. Az az általános tapasztalat, hogy a járás termelőszövetkeze­tei jó évet zárnak. Egyre inkább megmutatkozik az agrárpolitikai intézkedések számtalan előnye. Mindenesetre jobb lett volna, ha nincs a tavalyi aszály. De hát ézt nem tudjuk befolyásolni. Ez az első esztendő, amikor az új gaz­dasági mechan^mus viszonyai kö­zött tartják a termelőszövetkeze­tek a zárszámadást. A jövő szem­pontjából a kommunisták arra készülnek, hogy ösztönözzék a pár­ton kívüli szövetkezeti gazdákat is és nyíltan tárják fel a gazdaság valóságos helyzetét. Azt akarják, hogy ne legyen talaja a „mindent kiosztani” felfogásnak, ellenkező­leg: képezzen valamennyi tsz megfelelő alapokat a vállalatsze­rű gazdálkodáshoz. — Nem félti, Tóth elvtárs a ter­melőszövetkezeti pártszervezetek népszerűségét attól, hogy a kom­munisták esetenként a tagok pilla­natnyi érdekei ellen beszélnek? Nem. Véleményünk szerint a pártszervezetek hivatása, hogy a közösség érdekét a tagok egyé­ni érdekeivel összekapcsolják. Ha most megnyirbálják az alapokat, akkor esetleg többet oszthatnak ugyan, de ez később visszaüt és ezt később a tagok ugyanúgy megsílylik, megérzik, mint a szö­vetkezet. A politikai munka fon­tos része, hogy ezt is megértsék az emberek. Egyébként elmond­hatom, hogy ezt a téli időszakot politizálásra is felhasználják a termelőszövetkezetek. Széles körű politikai tevékenység folyik vala­mennyi közös gazdaságban a pártszervezetek irányításával, a tömegszervezetek és tömegmoz­galmak sokrétű közreműködésé­vel. Az azonban gondot okoz, hogy a brigádvezetők közel fele nem vesz részt oktatásban. _ Közel fele? Mivel magyarázza a brigádvezetők meghökkentő érdek­telenségét? — Tiszteletre méltó és áldoza- tos gazdasági munkát végeznek. Számszerűség tekintetében a leg­tekintélyesebb vezető rétegről van szól. Előfordulhat, hogy az elnök egész évben nem találkozik a taggal, de a brigádvezető minden nap találkozik vele. Nagyon fon­tos lenne tehát, valamennyi bri­gádvezető részvétele a politikai oktatásban, ahol a legégetőbb kérdéseket, összefüggéseket vitat­ják meg. De hát mi is lehet a tá­volmaradás oka? Gondolom, a napi munka még télen is leköti, erősen igénybe veszi őket. De gondolom, nagyobb lenne a rész­vételi arány az oktatásban, ha a pártszervezetek szervezettebben foglalkoznának a párton kívüli bri­gádvezetők politikai oktatásával is. — Bizonyára még sok hasz­nos és érdekes téma foglalkoz­tatja a szövetkezeti gazdákat. Ezért ami a terjedelem szabta határok miatt most kimaradt a beszélgetésünkből, azt égy másik alkalommal közöljük. Köszönjük a beszélgetést, Tóth elvtárs. Sz. P. Művészet és világnézet Több, mint kétszáz érdeklődő jelent meg hétfőn este a BM- klubban, ahol megtartották a Babits Mihály szabadegyetem művészeti tagozata második év­folyamának első előadását. Az évfolyam megnyitó előadásán részt vett Bokor József, a TIT országos művészeti választmányá­nak főelőadója is. Dr, Prantner Józsefnek, a TIT megyei elnökének megnyitó sza­vai után, a szép számú közqnség előtt Bencze Gyula, a Magyar Képzőművészeti Főiskola főigaz­gató-helyettese tartott előadást Művészet és világnézet címmel. Az előadó azt fejtegette, hogy mi a művészet és mit jelent az a szó, hogy világnézet, s hogy a művészet elképzelhetetlen világ­nézeti meggyőződés nélkül. Hogy minden korszaknak minden tár­sadalominak megvan, a maga mű­vészete, amely kifejezi azokat a gondolatokat és törekvéseket, amelyek arra a korra, társada­lomra jellemzőek. A mi korunk­nak is van, illetve lesz sajátos művészete. Még nem alakulhatott ki teljességében, mivel a társa­dalom is változóban, alakulóban van és a művészeti irányok a ma kifejezésformáit keresik. Előadá­sa végén Bencze Gyula képekben mutatta be korunk különböző művészeti irányainak alkotásait. Az első előadás elméleti kérdése­ket boncolgatott, amelynek fej­tegetéseit és következtetéseit a szabadegyetem többi előadásain fel tudják használni a hallgatók. A Babits Mihály szabadegye­tem második évfolyamára , 210 bérlet — 130 felnőtt és 80 ifjú­sági — kelt el. A nagy fáradtsá­got, sók utánjárást igénylő szer­vezőmunkáért az idős nyugdíjas Pálföldi István érdemel, elisme­rést. A következő előadásra 22-én kerül sorv amikor levetítik a Kártyavár ' című új magyar fil­met. Üj termék Bonyhádon A Bonyhádi Vasipari Ktsz már eddig is több infra-szárítószek- réayt készített el és szállított Ipari üzemeknek, sőt exportra is. Az idén új termékkel bővíti gyártmányainak választékát a szö­vetkezet, megkezdte a robbanásbiztos szárítószekrények gyártását. Az első már csaknem szállításra kész — Kiss Antal festő az „utol­só „simításokat” végzi rajta. A megrendelő, a Vaskohászati Ke- menccépííő Vállalat szakemberei már átvették és kifogástalan mi­nőségűnek találták. A szövetkezet az év végéig további nyolc ilyen szárítószekrényt állít elő, ezekre már megkapta a megrendelést. Hamupipőkének könnyű dolga volt. Nem is azért, mert a galambok segítségére siettek a lencseválo­gatásnál, hanem, mert csak a hamu­ból kellett kiválogat­nia az apró szeme­ket. Így aztán köny- nyen eljuthatott a bál­ba, éppen időben ah­hoz, hogy belészeret- hessen a királyfi. De milyen a sorsa egy mai Hamupipő­kének, — illetve há­ziasszonynak? Ga­lambok semmikép­pen nem igyeksze­nek munlcáját. meg­könnyíteni. A hamu­ból szívesen kikap­kodták a szemeket, de hogy abból a sze- méttengerből tisztít­sák meg, amellyel összekeverve az üz­letekben árusítják, azt már galamb­epéjük nem bírná ki. Hiszen a potom 22 forintért árusított lencse húsz százaléka nem ételbe való, leg­alább annyi benne a szemét. S nem is csak ez a bosszantó, de a? is, hogy úgy negyed- kilónyi megtisztítá­sához több mint egy óra hosszára vau Továbbfejlesztik a Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat Szekszárdi Gyáregységét A Fővárosi Óra- és Ékszer- nyalás loljrt az iparági mimsz- . r Tr.„ . , ... téri um, a Fővárosi Tanács és a (patt Vállalat gyáregységének vállalat, valamint a Tolna me- Szekszárdra történő telepítésé- gyei Tanács között, hogy a fe­néi .már az első szakasz meg- 1 építést tovább kell fejleszteni, valósulásának stádiumában tár- 1T"ní* a beruházás, mind pedig a foglalkoztatás tekintetében. Ezen állásfoglalás, illetve egyetértés alapján készítette el. a Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat a második szakasz be­ruházási programját. A beruhá­zás révén a gyáregységet önálló díszműáru- és fémtömegcikk­gyártó egységgé fejlesztik ki. A beruházás költségei elérik a 21 millió forintot. Ezzel 400 fővél emelkedik a foglalkoztatottság, tehát a második szakasz meg­épülésével a gyáregység dolgo­zóinak létszáma körülbelül 700- ra szaporodik. A Tolna megyei Tanács Vég­rehajtó! Bizottsága a Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat szekszárdi gyáregységének fej­lesztését támogatja, és a beru­házási összköltség 50 százaléká­val, 10,5 millió forinttal hozzá­járul a fejlesztés megvalósításá­hoz. Az előjelek szerint az épít­kezést még ebben az évben meg­kezdik ée 1970-re fejezik be. szüksége a háziasz- szonynak. Melyik több gyerekes dolgo­zó nőnek van ehhez türelme és ideje? így a háziasszony nem­hogy a bálba nem juthat el, de a va­csorát is képtelen időben elkészíteni. A magtisztító üze­mek nem a legered­ményesebben igyek­szenek megkönnyíte­ni a háziasszonyok második műszakját. És valami baj lehet a minőségvizsgálattal is_ ahol az ilyen árut első osztályúnak mi­nősítik. HAMUPIPŐKE ESETE 4 LENCSÉV

Next

/
Thumbnails
Contents