Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-16 / 12. szám
1368. január 1& 90T.fr« ÍWrr.TET NEPTJ8*€ < Véglegesen lezárult-e ? December S-án Slóagárdon Endrődi Péter, a körzeti tanácstag jelenlétében felnyittatta főbérlőjének, Benke Lászlónak lakását, majd birtokba vette és lezárta a konyhát. Ezzel megfosztotta a családot a bejárás lehetőségétől, gyakorlatilag kizárta a hat éve ott lakókat otthonukból. Lapunk december 14-i számában „Aki bírja, marja?” cimmel foglalkoztunk a történtekkel. Csütörtök, január 11-e, délelőtt tíz óra. Kezdetét veszi a kétórás tárgyalás. Dupla perük folyamán harmadik alkalommal állnak a bíróság elé a felek. Mivel a külön indult perek azonos ellentétből fakadnak és összefüggenek egymással, a bíróság egyesítette a kettőt A tárgyalás témája: Benke László könnyű testi sértéssel és magánlaksértéssel vádolja Endrődi Péf-ert. A pulpituson a büntetőtanács ”7. elnök'» b'ró ts a két nAt>i ülnök. Kétoldalt az ügyvédek, a étsó műsorokban pedig a ta- •k nApes csonortja. Köztük van —’-r'i’3 Valéria, nyolcesztendős ki«'dny is. kerül sor egyetlen tanú ’■-'’--u —ifesára sem. Váratlan fordulat Néhány nappal korábban vé- gighallga.lam a magániaksértés- ..él foglalkozó előző, úgynevezett ékítő tárgyalást is. Ott nem járt .edménnyel a próbálkozás. Akáca- a. bírói kérdésre, bűnösnek ■ .'Sk-e magát, határozott nemmel -leit Endrődi Péter. Következeiben kitartott a konyha további birtoklása mellett. ^ . Fordulatra a csütörtöki tárgya- .iácrr. került sor... , „ . Mindkét jegyzőkönyvét '-felolvasta a járásbíró, nem hagyta,ki a nyomdafestékét' fífem tűrő jelzőket sem. — Megértette-e a vádat, Endrődi Péter? — így a bíró. — Meg, de a fele hazugság — felelte emelt hangon, indulatosan. — Megjegyzéseit majd később — szólt erélyesen a tárgyalás tanácsvezetője. — Most én kérdezek! — — Tessék, tisztelt bíró úr! — — Bűnösnek érzi-e magát a magánlaksértés elkövetésében? — Ügyvédjére pillantott, majd halkan így felelt: — Bűnös vagyok benne. — Sorban firtatja a bíró a Ben- kéék által korábban átadott istálló és egyéb helyiség tulajdonosi hasznosítását, a lakbér visszaküldését és okát. majd a főbérlő konyhája elfoglalásának körülményeit és pontos történetét. '' A legnagyobb meglepetést azonban Endrődi Péter frissiben fogadott ügyvédjének akciója eredményezte. — Van-e kérdése a vádlott védőjének? — Lehetséges-e a megegyezés kettejük között? — kérdezte a vádlott üg”ádje Benke Lászlótól. — Ha visszakapom a lakást, nem zárkózom el — felelte a felperes. — Endrődi Péter. Hajlandó-e visszaadni a lakást? — kérdezte saját kliensétől az ügyvéd, miután utalt arra, hogy a tárgyalás kezdetét várva egy óra hosszat beszélgettek egymással. Hozzáfűzi — mintegy gondolkodási időt engedvén — hogy kliensének jogi téren halvány fogalma sem volt a lakásügyekről, ő pedig nem próbál fehéret kreálni a feketéből. Kisvártatva így felelt Endrődi Péter: — Hailandó vagyok átadni — A gyökeres fordulat feltehetően a kései tájékozódás hatására következett be. Megszületik az egyezség A meglepődés perceit és a bírói közftést követően az ügyvédeké a szó. Megkezdődik az egyezkedés, meg-men'ijul a nehezen születő egyezség vitája, hol felerősödnek, hol lecsitul nek az indulatok. Visszatérő probléma, hogy van-e biztosíték az ismétlődés elkerülésére? Ber.kéék női ügyvédje megjegyzi: „Kérdéses, hogy a ^megfélemlített gyermeknek így lesz-e bátorsága visszamenni? ’. Benke László felesége ragaszkodik lakásuk bejáratán nak elkerítéséhez. A másik fél a házi gazda pedig határidőt szeretne kikötni, mikorra építik fel Benkéék új házukat, mikor költöznek el tőlük véglegesen. (Káderül. hogy ilyen kötelezettségre nem lehet vállalkozni). Elég nehéz rendet tartani. Endrődi Péter még mindig a régit hánytorgatja és akkor a másik fél is rákapcsol. „Vasvilla.. pofonütés..., hajcibálás” idézik egymást váltva a sérelmeket. „Ne kezdje már újra” hangzik el Endrődi Péterhez, amit megszívlel. Sorra veszik a tisztázandó problémákat. Megvitatják, ki fizesse a költségeket. Legyőzetett Endrődi Péter, de a meggyőzés még mindig nehezen megy. — Ha ott laksz húsz évig, akkor sem fizetsz. Vagyok én olyan ember, hogy nem kell a lakbér — vágja oda Endrődi. — Minket nem fűt a bosszú, de garanciára van szükségünk. Akinek a hibájából perre kerültünk, az fizesse a költségeket — nyilatkozik Benke László. Végül aztán csak megegyeznek. Endrődi Péter a bíróság és az ügyvédek jelenlétében kötelezi magát, hogy az általa elfoglalt konyhát rövid, záros határidőn belül visszaadja a Benke családnak. Hozzájárul ahhoz is, hogy a bejárati folyosót dróthálóval elkeríthessék. Vállalja, hogy az okozott kár címén 14 hónapon át nem igényel Ben- kóéktől lakbért. Mindkét fél kölcsönösen kijelenti, hogy békében hagyják egymást. Van-e garancia? Lezárult tehát a nagy port felvert sióagárdi magánlaksértés. De vajon -véglegesen és megnyugtatóan befejeződött-e? A kérdés nem indokolatlan. Az egyezkedés során fel-feltört indulatok és a tárgyalás befejeztével felhánytorgatott sérelmek valami bíztató jelek. Pedig törvénysértő anyagi és erkölcsi veszteséget szenvedett. Indokolt idézni a bíró szavait: „Ha azelőtt jól megvoltak egymással — mint mondták —. legyenek úgy ezután is. Amennyiben Endrődi Péter a jövőben is jogtalanul háborítja a lakás főbérlőjét, a helyi tanácstól kérjenek soron kívüli orvoslást”. Utób- hit a községi tanács figyelemé- . be is ajánlanánk. Ha tartják magukat közösen i kötött egyezségükhöz és Endrődi Péter nem enged saját indulatainak, elkerülhetik a békéflen- kedést. Garanciát közösen adjanak. Az ügy végleges lezárása nem másokon múlik. Lehetséges, hogy mégis oda kell máskor is állmok a bíróság elé? Ezzel a befejezessél mi választ kaptunk előző írásunk címében feltett kérdésünkre. Mégsem marhatja büntetlenül az, aki bírja. A farkastörvények nem érvényesültek Visszaköltözhet otthonába a szekszárdi gépjavító géplakatosa és családja. SOMI BENJAMINNß Jelentős művelődésügyi létesítményekkel gazdagodik 1968-ban Tolna megye Általános iskolai tanulóink létszáma évről évre jelentősen csökken. A csúcsot az 1963—64. tanév jelentette 39 447 tanulóval. Innen rendszeresen kb. 1000 a csökkenés évente. Az 1967—68. tanévben pedig már csak 35 567-nél tartunk. Következésképpen lelassult a művelődésügyi beruházások üteme is és bár a demográfiai hullám elérte a középiskolákat, a megye középiskolai hálózata felkészülve várja a fiatalokat. Fentiek ellenére jelentős művelődésügyi beruházásokra kerül sor 1968-ban is. Középiskolai hálózatunk további fejlesztését szolgálja a bonyhádi közgazdasági szakközépiskola és a bátaszéki ■ imnázium elkészülte. Mindkét létesítmény már az 1968—69. iskolai évben otthont nyújt majd „ megye középiskolásainak. Simontornyán 4 tantermes általános iskola építése fejeződik be. Hőgyószen a Petőfi Sándor nevelőotthon mellett korszerű műhely építése készül el, hogy az otthon tanulói megfelelő szakmai képzettséggel léphessenek ki az életbe. Szekszárdon a Wosinszky utcában 75 férőhelyes óvodával gazdagodik a város. 1968-ban két jelentős művelődési létesítmény építése fejeződik be a megyében. Az egyik a tamási, a másik a váraljai művelődési ház. Jelentős mértékben folytatódik Szekszárdon 1968-ban a megyei művelődési ház építése is. De új létesítmények építésének megkezdésére is sor kerül. így megkezdik Szekszárdon az újvárosban. a fiúdiákotthon kertjében a 12 tantermes általános iskola építését Bonyhád korszerű iparitanuló-iskolát kap a járás számára és a jelenleg Nagy- ' monyokon működő iparitanulóiskola a járási székhelyre költözhet. Iregszemcsén gyógypedagógiai iskola építésének megkezdésére kerül sor, amely lehetővé teszi az intézmény 50—60 férőhelyes fejlesztését. Az új gyógypedagógiai iskola a tervek szerint 1969 szeptemberében nyitja meg kapuit. A felsorolt beruházásokon kívül a járási tanácsok jelentős összegeket áldoznak a meglevő művelődési intézmények felújítására is. Ezek közül legjelentősebb a dombóvári leánydiákotthon és az ozorai 8 tantermes általános iskola felújítása, amelyek szintén az 1968—69. tanév kezdetére készülnek el. A fenti létesítményeken felül folyamatban van a tamási és a dombóvári MTH-iskola építése is, amelyek a Munkaügyi Miniszté- j rium beruházásaként valósulnak I meg, ^ 900 000 üveg aSmabor januárban A hónap elején megkezdődött a 12 fokos száraz almabor palackozása a Paksi Konzervgyárban. A töltőgép óránként 3000 félliteres üveget tölt és zár. A kovaföldes szűrőt időnként í'suítani kell. Ez( végzi Heizlcr János és Huner János Az üvegmosó gép mellett Márton Ilona, és Varga Sándor S/állítás Hód a raktárban gondosan csomagolják az üvegeket Fotó: Bakó Jenő
