Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-29 / 306. szám

* V 4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1967. december 29. Vidám év vége a Sió-csárdában 1967. december 31-én, 20 órakor műsor, tombola, malacsorsolás | Fellépnek: Szegedi László táncdalénekesek Edit Szűcsi János magyarnóta-énekes Speciális csirkekészítmények, malacpecsenye, minőségi fajborok. Nyitva: hajnali 5 óráig. Asztalfoglalás: Sió-csárda (Tel.: 129—89) Belépődíj: 10,— Ft. Mindenhit szeretettel várunk! ______________(260) Á llami gazdaságok, tss-ek! A Várdombi Gépjavító állomás azon­nali cserével felújítja a mezőgazda­sági gépek hűtőit és villamos fődarabjait. sS* Är: az új ár 25—40%-a. Szállítás: kívánságra postán is» Garancia: 6 hónap. v 'ME RAD TO- , AZT MOND JA A SEREGEK URA, ÉS FUSTTé ...TALAÍLAtor KAPOTT A SE&E- S-&C7S2A'lt/7Ó HAJÓ' AAAECY VisssLA^ecé. TAHvrov/ A SK/r . HOOCtAÍGYA/í ... es ftopsc&OARA&otc tcoscrrr se&KsXsc-r *d\totja'*z vívódta* a re/v6ö3sav„. wo/t// /mík p&j</A’c TCnr­rOTT LENT AKNA VÁM, ÖRVéZETŐ m ív jóm ioe esy, Á I ggyorsabb állat Elektronikus gépek az NDK-ban Kevesen gondolnák, hogy a leg­gyorsabb állatot nem a szárazföl­dön, hanem a tengerek mélyén kell keresnünk. A polip, mely ra­kéta módjára, a köpenyüregébe .beszívott víz kilövellésének reak­cióereje révén közlekedik, másod­percenként 60 méteres (óránként több mint 200 kilométeres) sebes­séget is elér. E teljesítményével az élővilág egyetlen más tagja sem versenyezhet, hiszen még a versenyló is „csak” 25 méteres másodpercenkénti sebesség eléré­sére képes. A Berlinben, az NDK főváro­sában megrendezett „elektronikus adatfeldolgozás hetén” az ilyen ügyek intézésére nemrég kineve­zett államtitkár bejelentette, hogy a kormány 1970-ig 500 elektroni­kus adatfeldolgozó gépet helyez üzembe az üzemek rentábilitásá- nak előmozdítására. A gépek ren­deltetése, hogy megkönnyítsék a vállalati számítások elvégzését és a kutatómunkát. Ugyanezen idő alatt a főiskolá­kon 4000, a szakiskolákban kö­rülbelül 5000 szakembert képez­nek ki elektronikus adatfeldolgo­zásra. 1980-ra pedig már 100—120 ezer szakember dolgozik majd e gépekkel. Ezzel lényegében egy külön szakma jött létre, amely nélkülözhetetlen lesz a modem tudományos és gazdasági életben. A gépi adatfeldolgozás beveze­tésére már 1964-ben nagy lépést tettek az NDK-ban, amikor Drez­da környékén tizenkét kisebb üzem összevonásával létrehozták az NDK Elektronikai Központját.’ Ez 1970-re már világviszonylatban is versenyképes gépeket fog elő­állítani és biztosítja az NDK-ban a tudományos kutatás, a gazdasá­gi élet és a közigazgatás számára szükséges elektronikus gépeket. Szabó íjászló: mVTÁMADÁS VISSZAVÁGÁS (Kémek harca) Blake megrémült. Most már nem csupán azért, mert az ONI terveit esetleg keresztülhúzták, ha­nem az életét is félteni kezdte. Elvégre ha ezek így meg tudják szervezni dolgaikat, akkor nem ütközik különösebb nehézségbe az sem, hogy adott esetben eltegyék őt, Blaket láb alól... S ha megtudják, hogy becsapja őket, biztosan ez a sors vár rá... A robotember nem ie sejthette, amit az ONI tudott, hogy Kono, két nappal Blake indulása előtt ismét találkozott Yamamotoval, regénybe illő körülmények között: egy férfikalapboltban, tükör előtt állva, míg a kalapot próbálták, sut­togva beszélgettek egymással. A suttogó beszél­getéséből néhány mondatott sikerült rádión ke­— 31 — resztül Stanleyéknek lehallgatniok, s bár túl so­kat ugyan nem tudtak meg, annyit mégis, hogy a japánok a President Garfieldre szereztek je­gyet, s Blake-nak ezzel a hajóval kell utaznia, nem pedig a Matsoniával, amely csak félre­vezetésül szolgált egy esetleges elhárító akció­hoz. Az amerikai tengerészeti elhárítok Yama­moto nyomába vetették magukat, s a szokásos­nál is ferdébb szemű japán ismét a Los An- „ geles-i Vörös Malom lányaihoz hajtott. Blake nagyon aggódott. Stanley megígérte ne­ki, hogy mindig időben értesítik, mit kell ten­nie... S íme, más hajóval megy, s, közeledik az indulás ideje is, tudnia kellene, mit tegyen, ha Honoluluba érkezik. Különben is miről fogja felismerni az állítólagos Campbellt? Azt is ta­pasztalta, bogy a japánok rendkívül szoros meg­figyelés alatt tartják, ami a személyes érintke­zést lassan már teljesen lehetetlenné teszi az ONI embereivel... Eltelt az idő — semmi ér­tesítés. Blake-nek el kellett indulnia a President Gar­fieldre. És két óra múltán a hajó a nyílt tenger vizét súrolta. Blake persze gyorsan észrevette, hogy akár ül, akár sétál; vagy két japán, vagy a két német mindig a közelében tartózkodik. Nem tudott mozdulni, hogy követői árnyékként ne ra­gadnának rá. Még ha a kabinjába ment be, ak­kor is biztos lehetett abban, hogy figyelői ott sé­tálnak az ajtó előtt, a folyosón. — 32 — Elhatározta hát, hogy nem gondol a feladatára. Törődjenek vele Stanley-ék. A hajó tele volt utasokkal. Blake jónéhányuk- kal megismerkedett. Így azzal a vaskereskedővel is, aki Közép-Nyugatról utazott a Hawai szige­tekre. Mint mondotta, egészségügyi túrára. Mis­ter Homer, a vaskereskedő a legjobb úton haladt afelé, hogy krónikus alkoholista legyen. Blake ugyanis valahányszor belépett a bárba, Hornért mindig ott találta. Ráadásul nem is volt kellemes alkoholista, idejét azzal töltötte, ha éppen nem volt pohár a szájánál, hogy mindenkibe belekö­tött. Szinte provokálta az embereket, hogy ülje­nek le vele beszélgetni. Aki megtagadta, azzal még durvábban kötekedett... Így tett többször, Blake-kel is, aki igyekezett jóelőre kikerülni a kötekedő vaskereskedőt... Már csak egyetlen nap volt hátra, hogy a hajó Honoluluba érkezzék, s Blake persze nagyon nyugtalan volt. Bement a bárba, hogy magába döntsön némi „idegcsillapítót”. Vajon, hogyan lépjen érintkezésbe „Campbellel”? Ezen járt az esze már kora reggel óta. A bárban találta Hornért, aki, ha lehet, még kötekedőbb hangulatban dülöngélt, mint egyéb­ként. Most ismét Blake-t szemelte ki áldozatul. — Hagyjon békén! — válaszolta Blake, s a bár­ba belépő egyik németre pillantott. — 33 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents