Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-17 / 298. szám

1867. december r7. ¥OT,NA MKGVF1 NPpTTISAG 9 Tallózás az éleiben Öröm a patriótának a me­gye gyarapodása, gazdagodá­sa, de lehangoló a mértéket, a határt nem ismerő nagyzo- lás. Hovatovább már ott tar­tunk, hogy alapkő-elhelyezési ünnepséget rendeznek a kocs­mák, a lacipecsenye-sütők építésekor is. S az alapkő­elhelyezés jelentősége, ténye, maradandósága szépen elko­pik. Mire az atomerőműre kerül sor, nem marad belőle semmi, nem hagy egy életre szóló nyomot senkiben. A nagyzolás iskolapéldája, bogy a megye egyik községé­ben átadták a fiók-takarék- szövetkezet székházát. Szék­házat a fiók-takarékszövetke­zetnek! De mióta székház né­hány, legjobb esetben három irodahelyiség? Ez még 'mind semmi. Az a valami, hogy ennek a néhány irodahelyi­ségnek az átadásakor oly nagy számban jelentek meg és szólaltak fel kiküldöttek, mintha valóban székházat avattak volna. Sírjunk, vagy nevessünk? I 2. | Egyesült két termelőszövet­kezet. A közös birtok terüle­te nőtt, a függetlenített em­berek száma csökkent. Az el­nökök közül ,az egyik, továb­bá a főagronömusok és a fő­könyvelők közül az egyik fe­lesleges. A gazdák egyértel­műen döntötték el, hogy ki maradjon meg elnöknek, s ki legyen a megnagyobbodott közös birtok főagronómusa. Az értelem szempontjából a fő­könyvelő személyének a meg­választása nem okozott gon­dot. Az fog megmaradni, aki tudásban, felkészültségben a másik fölött áll. Az egyesült közös gazdaság érdeke is ezt kívánja, és ez így logikus. Kész a döntés. A gyengébb képességű főkönyvelőt visz- sza fogják minősíteni, lesz belőle beosztott könyvelő. Annál is inkább, mert a meg­nagyobbodott termelőszövet­kezetben a számvitel irányí­tására mar nem volna képes, ez a feladat, ahogy mondani szokás, meghaladja tudását és erejét. De az sem titok, hogy lefokozásra ítélt főkönyve­lőnek már mindössze egy éve van vissza a nyugdíjba vonu­lásig. Neki tehát távolról sem mindegy, hogy kettőezer­ötszáz forintos fizetéssel, avagy háromezer-ötszáz forin­tossal megy nyugdíjba. Eddig kis területű termelőszövetke­zetről lévén szó, kettőezer- hétszáz forintot keresett ha­vonta. Mindenképpen érthe­tő, hogy lefokozását éppen most, embertelen intézkedés­nek tartja. „Hát nincs ben­nük emberség, hát ezt a kis időt nem bírták volna már ki velem?”. A döntés jogával felruhá­zott vezetők gondterheltek. Hiába erőlködnének, úgysem tudnák meggyőzni a lefoko­zott főkönyvelőt arról, hogy éppen neki tesznek jót, mert ha őt bíznák meg a tudását meghaladó munkával, akkor jövőre nem nyugdíjba, hanem esetleg egészen máshová vo­nul. S ezt a kockázatot vajon vállalják-e? És egyáltalán ki­hez legyenek „rosszfiúk”? Egy több száz családból álló kö­zösséghez, vagy hozzá? Pokoli nehéz kérdéseket tud feltenni az élet. Itt van os’ a megyei Válla­lat is, ahová az elmúlt évek­ben nyakra-főre vették fel az adminisztratív dolgozókat. Há­romszor annyi gépírónőt fog­lalkoztatnak például, n}int amennyire szükség volna. De természetesen a bújtatott ál­lományban lévő adminisztra­tív dolgozók közül senki sem tehet arról, hogy a vállalat annak idején alkalmazta. Va­jon kit fognak itt majd hi­báztatni, ha sor kerül az in­dokolt leépítésre? Előre félni lehet attól, hogy az új gazda­sági mechanizmust ■ fogják okolni, holott nem a reform a ludas ebben, hanem a fe­lelőtlenség határát erősen sú­roló gazdálkodás. Ilyenkor kell félni legjob­ban attól, hogy most meg majd határt nem ismerő mó­don, éppen azok esnek át a ló túlsó oldalára, akik ko­rábban nagyvonalúsággal je­leskedtek. |3. I Bemegyek valamelyik este a Patyolatnak abba a helyi­ségébe, ahol átveszik a tisz­títandó holmikat, és kiadják a tisztított holmikat. Azt mond­ja az egyik előzékeny kar­társnő a mellettem álló fia­talembernek: — Ne vigye végig az utcán ezt a ruhát a karján, majd becsomagolom» Becsomagol­hatom ? — Hogyne? Ezt még talán kérdezni is felesleges. De a másik kartársnö ébe­ren közbeszól. — Vigyázzunk a csomago­lással, mert a papírral be va­gyunk terhelve. Ezért külön kell fizetni — mondja. Hát ez van. Mindent feltér felezhetünk, csak azt ne té­telezzük fel, hogy ez már az új gazdasági mechanizmus szellemében van így. Több fantáziával, több üzleti lele­ménnyel a vállalat a papír árát valahol bizonyára meg­takaríthatná, s nem kellene nyilvánvalóan a szolgáltatást végző polgárokat terhelni ez­zel. IM Valamelyik nap újból hal­lottam ezt az epés megjegy­zést: *Aki egyszet igazgató lett, abból más nem, csak igazgató lehet”. Felesleges vi­tatkozni, ezt mondják és ezt még sokáig fogják mondani, bár tudvalévő, hogy ez így egyszerűen nem igaz. Legfel­jebb a kivétel erősiti a sza­bályt, és vannak még szeren­csés emberek. Állíthatom, hogy Z. elvtárs nem tartozik közéjük. Neki egyszerűen nincs szerencséje. Munka­helyén befejeződött az átszer­vezés, kollégái közül már mindenki megtalálta az új helyét, mindenkinek sikerült a régivel azonos, vagy jobb és fiZPtést faláig Egyedül Z. elvtárs lóg még r,í; -dig a levegőben. Egyetlen kérdőjel az egész ember. Helyzete, munkahelye je­lenleg átmeneti, hónapok óta ígéretekből él és nyeli a ke­serű pirulákat. Vele kapcso­latban sok mindent nem ér­tek, egyebek között azt sem, hogy miért verik át folyton.- folyvást, és miért nem üt már egyszer az asztalra. Té- petten közölte: „Az a gya­núm, hogy valaki nyom, de azt is sejtem, hogy ki”. Egy régi keletű civó lás máig is élő következményeire gyanak­szik. Nemrég az égetik volt munkatársa, aki most hiva­talvezető, fix állást ígért neki. Z. elvtárs elfogadta, s úgy számolta, jól jár, mert fizetése nem csökken és a be­osztása képzettségének is megfelel. Már beleélte magát az új helyzetbe. Később volt kollégája, a hivatal vezetője sajnálkozva közölte véle. hogy félreértés történt, a fhc állást más kapta, Z. elvtárs félre­csúszott és ez nem az első eset június vége óta. „Nem értem, eddig még se­hol nem mondták, hogy rosz- szul dolgozom, vagy, hogy nem látom el kellő lelkiism^'- retességgel a munkámat. Sőt, még mindenütt azt mondják, hogy meg vannak velem elé­gedve. Nem értem” — mond­ja. Helyzete bizonytalan. Már- már ott tart, hogy kezd em­bergyűlölő lenni. De ne őt okolják ezért, hanem azokat, akik azzal ártottak neki leg­többet, hogy örökké jófiúk voltak hozzá. Hát igen. Sze­ressük egymást, gyerekek, vá­logatás nélkül, aztán, ha az egyik gyerek nehéz helyzetbe kerül, akkor könnyedén for­dítsunk neki hátat. I 5. 1 Nem tudom, milyen gond­dal és bajjal jár, bejárónőt, háztartási alkalmazottat tar­tani, de legteljesebb bizton­sággal merem feltételezni, hogy a szocializmus építésétől függetlenül, annak megy job­ban, aki fizetni .tud, s nem annak, aki elszegődik. Egy ár­tatlannak látszó karikatúra most mégis arra próbál rá­venni, hogy fordítva lássuk a tételt, ügy tehát, hogy ha nyomorban nem is, de a leg­teljesebb kiszolgáltatottság­ban él az a szerencsétlen föl­di halandó, akit házastársi alkalmazott, vagy bejárónő tartására kárhoztatott ez a cudar élet. Elgondolkodom. A karika- turista bizonyára behatóan tanulmányozta a „cseléd” és a „gazda” állapot jelenlegi el­lentmondásait, s megállapí­totta, hogy a kiszolgáltatott­ságnak egy teljesen új for­mája jött létre. Most fordít­va van: a bejárónő, vagy a háztartási alkalmazott a szív­telen, s a kíméletlen, az anya­gias, 6 él vissza társadalmi, anyagi helyzetével, s olykép­pen tartja rettegésben ke­nyéradóját, hogy ha hóbortos szeszélyeit a gazda szóvá me­ri tenni, akkor felmondással, vagy esetleg veréssel fenyege­tőzik. Ha ezt nézzük, akkor a karikatúra — és más ilyen karikatúrák — elrettentő ha­tása kétségbevonhatatlan. Mindannyiunkat arra intenek, hogy kíméljük meg magunkat a „cseléd”-tartás káros testi és lelki következményeitől. De mintha más célja is volna ennek a karikatúrának. A széles néptömegek még mindig a régi aspektusokból ítélnek és a karikatúra most olyképpen végez felvilágosító munkát, hogy azt mondja: a régi nézőpont ma már nem helytálló. A széles néptöme­gek ne a bejárónőkkel a ház­tartási alkalmazottakkal ro­konszenvezzenek, hanem az általuk kiszolgáltatottságban lévő kenyéradókkal. Vgy érzem, minden jó íz­lésű ember visszautasítja ezt az alakoskodó humorizálást. Azt, amely időnként és he­lyenként a bejárónők, a ház­tartási alkalmazottak rovásá­ra folyik. Anmál is mert a táplálkozás létkérdés, de a háztartás! alkalmazott, vagy bejárónőtartás már nem. Magyarország lakossá­gának 99.9 százaléka erre a tanú. De azokat is sérti e kép­mutató humorizálás. akfk fontos társadalmi elfoglaltsá­guk miatt bejárónőt, vagy háztartási alkalmazottat tar­tanak. SZEKVLITT PÉTER Fagydaganat A fagydaganat kialakulásához mégcsak nagy hideg sem kell! De- hát akkor mi? Elsősorban a szervezet hajlamos­sága. Esetleg valamilyen ártalom, vagy az ellenállóképesség csök­kenése, legyengültség, vitaminhiány lábadozás, cukorbaj, nedves ruha, átázott cipő. Továbbá a meggyen­gült megromlott, hiányos vérellátás. Ezzel már jeleztük is, miként le­het a fagyártalmat megelőzni. So­hasem maradjunk átázott ruhában, vizes cipőben, nedves kesztyűben. Amint módunkban áll, az ilyent le kell vetni, meg kell törülközni, sőt a vérkeringés céljából a bőrt Vörösre kell dörzsölni és száraz ruhát kell húzni a nedves helyett. A legyengült, lázas, beteg, fáradt ember fokozottan ügyeljen ö^ö-»- ködésére. Es vigyázzon arra, hogy a vérkeringés ne károsodjék, üo- hase viseljen szűk cipőt, szoros kesztyűt, feszes nadrágot, vagy egyéb olyan ruhadarabot, ami elszorítja a hajszálereket és a vé­nákat. A lábbeliben gyakran moz­gassa meg a lábujjait. A kezét, fülét, orrát, arcbőrét időnként dör­zsölje, a lábszárat szorító.' gumit la­zítsa és az arcot, orrot, állat, első­sorban a bokát, a sarkát és a büty­köt enyhén zsírozza meg, ha hi­deg napok jönnek. Egyesek szerint igen hasznos ' a végtagok ereinek tornásztatása. Erre a változatos meleg-hideg für­dő a legalkalmasabb, mert az ellen­tétes hőhatás az erek mozgékony­ságát fokozza. Ez a módszer egyéb­ként a fagydaganatok kiújulásánajc a megelőzésére is alkalmas. A fagydaganat — gyakori ismétlő­dése ellenére — gyógyítható be­tegség. A modem gyógyítás ma már — a régebben alkalmazott, fagy kenő­csök, fagybalzsamok mellett a rö­vidhullámot, az ultrahangot és a röntgensugarat is sikeresen • alkal­mazza a fagydaganatok gyógyításá­ban. Sajnos még így is igen elhú­zódó betegség, tehát érdemes törőd­ni a megelőzésével. dr- Buga László Gyógyítás tánccal Talán először arijól, hogyan kelet­kezett ez a gyógymód? Egy tánc­oktató nő krónikus izületi betegséget kapott, amely kérdésessé tette, hogy folytathatja-e mesterségét, ö vette észre először, hogy a zenére történő ritmikus mozgása gyógyí­tó hatással van állapotára. A tánc, a ritmikus mozgás az egysíkú mozgási gyakorlatokat je­lentékenyen felülmúlja. Ez lényegé- den minden orvos , és fiziológus előtt ismeretes. Ezt a módszert tud­valevőleg már a rheum agyógyítás- ban is eredményesen alkalmazzák. Azok a komplex mozgások, amelye­ket a fnó'dem társásági táncok fhint .például, a letkisz- lépései, illetve lé- péskobinációi megkövetelnek, rend­kívül gazdagok, és szinte kínál- „ ják magukat, hogy gyógyításba^ használják fel. Az orvosok már régen megálla­pították, -hogy bizonyos betegségek gyakran meghatározott tipikus pszichológiai tulajdonságokát és magatartást váltanak ki a betegből. Egyes dolgokat még nem tudnak megmagyarázni. így például a kü­lönböző magatartást két betegség esetén, amelyek ugyanakkor hason­lóságot mutatnak a mozgásképesség fokozatos elvesztésében. Itt gondo­lunk egyrészt a Morbus Bechtérew- kórra, amely a forgói? ületek me­revségét okozó gyulladásos rheuma- tikus megbetegedés, másrészt a krónikus rheumatikus betegségekre. Míg a Bechterew-betegek nagy aktivitással küzdenek merevségük ellen, a krónikus rheumánál a passzivitásra való hajlam a feltűnő. Itt feltétlenül mozgástherápiát kell alkalmazni, aktivizálni kell a beteget. Ha ez elmarad, az állapot rossza- bodása következik be és a betegség hamal'ösan' tolószékhez,.“'vagy áz ágyhoz rögzítheti & - betegei.- A tánetherápia ezeknél a betegeknél csodára, képes. Ha az első kísérlet. 'Sí került, a a- fi biológusnak -hém egy­szer arra kell ügyelnie, hogy túl­zásba ne essenek. Vissza.esések ke­rülhetők el, ha az orvos megfelelő adagolást szab a betegnek. A moz­gásszervi betegségek emberi sorso­kat befolyásolhatnak, mert a beteg úgy érzi, ki van zárva a társada­lomból, A diéta hagyományai és előnyei Az orvosok az mondják: a túl­zott mértékű kalóriafogyasztás ár­talmas- a szervezetre. Ne is tagadjuk, hogy szeretjük a disznótorost, a kolbászt, hurkát, szívesen mártogatjuk ki kenyérrel a jó ízű pörkölt szaftját, s ki tud ellenállni a süteménynek? Egyszer- csak ég a gyomrunk, „fáj” az epénk, baj van az emésztéssel, szé­dülünk. Kellemetlen vizsgalatok, el­tiltás ettől-amattól a következmény. Dr. Engländer Zsuzsa főorvosnő­vel, az élelmezéstudományi intézet dietikai osztályának vezetőjével ezekről a kérdésekről beszélgettünk. — Mindenkinek igyekszünk segít­séget nyújtani a diéta összeállításá­nál. Megmagyarázzuk a helyes táp­lálkozás fontosságát, a helytelen ét­rend gyakran súlyos következmé­nyeit. Beteg, vagy még nem tel­jesen gyógyult jelentkezővel egy­formán, foglalkozunk. Nem kell be­utalás, vagy orvosi engedély a dié­tás szaktanácsadáshoz. De ahhoz, hogy helyesen, megfelelően írjuk elő a diétát, ismernünk kell. a beteg egyéni és Családi körülményeit, mert csak ezek ismeretében tu­dunk megfelelő tanácsot adni, s elő­segíteni , a , gyógyulást. Előfordul, hogy a beteg kiegészítő orvosi vizs­gálatra szorul. Ez esetben megtesz- szük a szükséges intézkedéseket. Az eremény már a betegtől függ: törődik-e eléggé magával, ellenáll-e a kísértésnek, ha zsíros falatot lát? A TIT, a nőtanács, az egészség- ügyi ' szervek országszerte mind többet foglalkoznak a helyes táp­lálkozás kérdésével. Helyes, ha a háziasszonyok is felfigyelnek erre, s mindennapi főzésnél gondolnak rá. Somody Erzsébet Hogyan táplálkozzék a dolgozó? Dr. Rigó János, a Budapesti Or­vostudományi Egyetem Kórélettani Intézetének adjunktusa a fizikai és szellemi dolgozók táplálkozásának néhány fontos problémájáról adott tájékoztatást. —■ Átlagos kalóriafogyasztásunk mintegy 3200 kalóriával meghaladja a kívánt mennyiséget. Vajon ez a többlet azt jelenti, hogy most már mindenkinek szűkösebbre kell fog­nia a kalóriafogyasztását? — A helyes kalóriafogyasztás meg­ítélése szempontjából mindenek­előtt a foglalkozást, a kort és a testi munka nehézségét kell figye­lembe venni. Ahol nagy fokú a gé­pesítés, legyen az ipari, vagy me­zőgazdasági munka, a kalóriaszük­séglet kevesebb. Példaképpen: egé­szén más volt az igénye a régi, az igen nehéz testi munkát végző ara­tónak, mint a mai kombájnosnak. Amíg a kéziarató kalóriaszükséglete 5000 fölött volt, — amelyet sok zsi­radékkal, szalonnával biztosított —, addig a kombájnosnak a közép­nehéz munkát végzők kalóriaigényét kell biztosítani. —- A szellemi, vagy. irodai munkát végzőknek is más a kaló­riaigényük, mint a testi munkát- végzőknek. Az ülő foglalkozás, a könnyű testi munka végzése so­rán elegendő a 2700 kalória. A „mérsékelt” testi munkánál körül­belül 3000 kalória kívánatos; a kö­zepes testi munkánál 3500—1000 ka­lória. és a nehéz testi munkánál pe­dig több mint 4000 kalóriái A legnagyobb kalóriaforrásurik a zsír. Egy gramm zsír elégésekor a szervezetben körülbelül 9 kalória értékű hő képződik, míg a fehér­jék (hús, hal, tej, tojás) és a szén­hidrátok elégésekor csak körülbe­lül 4 kalória. Tehát azoknak, akik kevesebb fizikai munkát végeznek, lehetőleg a kalóriaszegényebb táp­lálékot kell előnybe részesíteniük, így például a főzeléket és a gyü­mölcsöt. A nehéz fizikai munkánál, amikor a szervezetet erősen igénybe veszik, a kalóriában leggazdagabb étkezés szükséges«.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents