Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-14 / 269. szám
\ 1967. november 14, rOTNA MEGYEI VflPtffSAG A cél és az eszköz Váratlan, előre nem tervezett helyzetekben derülhet ki, meddig terjed áz önfegyelem, mennyire jut a vezető emberségben. Két község, két tsz — egyazon Tolna megyei járásban. Egyformán indultak a fegyelemsértök, de különböző eljárást alkalmaztak velük szemben. Melyik jobb? Mind a két főszereplő hatvanon felüli. A magát nem kímélő, fáradhatatlan tsz- elnök az éjszakai órákban vette a fáradságot, hogy ellenőrizze, mennyire vigyáz az éjjeliőr a tsz vagyonára. Békésen szendergett posztján az öreg, apró horkantások jelezték, nyugodtan alszik. Csak akor ébredt fel, amikor már körülnyaldosták a lángok. Szerencse, hogy a „gyújtogató” — az elnök — szalma- markolás után azonnal odakészítette a vödör vizet is. Az odalöttyintett vízből bőven jutott a rémülten ébredező éjjeliőrre is. Megemlegeti, ameddig él. Az éjszakai jelenet híre elterjedt községszerte. Van, áld frappáns, ötletes módszernek ítéli rgeg a történteket, mások ellene emelnek szót. Igád nyavalyát nem szerzett rémületében az öreg. De... Az önbíráskodás helyett menynyivel egyértelműbb és hasznos lett volna az ellenőrzés, ha másként büntetik az alváson kapott éjjeliőrt. Nincs náluk talán ellenőrző-fegyelme- ző bizottság? Látványos, drasztikus módszert választott az Alkotmány Tsz elnöke. Emberi méltóságában is megalázta éjjeliőrüket. Helyette az emberségre igényt tartó termelőszövetkezeti tagoknak is eleget lehetett volna tenni a munkaegység-levonással. A cél soha nem szentesítheti az eszközt. Régi is akad az új barázdák között. Műtrágyát rakodtak a vonatról a Berki-dűlőben. Azaz, inkább csak rakodtak volna, mert útközben mind a három tsz-tag felöntött a garatra. Rá se hede- rintettek a motor berregésére, ráérősen mesélték a katonaidők élményeit. Mivel kellett a jármű, és gyorsan teltek az órák, utánuk eredt motorján az agronómus. Mikor megérkezett, csupán néhány zsák hiányzott a rakomány tetejéről. Meg is feleltek a mámoros emberek neki a maguk módján: ..Nem rakodunk, mert elfáradtunk". Hogy mitől pilledtek el, arra már nem feleltek. Intézkedni kellett, mert elakadt a többi munka. Agrc- nómusunk nekigyűrkőzött és egymagában hozzáfogott a műtrágya lerakásához. Nem esett le az aranygyűrű az uj- iáról. Összes mérgét a munkában vezette le. Eleinte csak nézték, de ahogy fogytak a zsákok, iózanodtak az emberek. Elröstellték magukat, nekiálltak ők is a munkának. Mégsem maradt el büntetésük. Noha zsebük fáilalta a retorziót, mégsem szidták az agronómust. Kiállnák mellette. azóta mindig megvédik, ha szükségesnek tartják. így indokolnak: „Ember tudott maradni akkor is, amikor disznóságon ért bennünket1’. Szükség van a fegyelmezésre. Büntetni így is. úgy is lehet. Mégse legyen mindegy, hogy milyen az eljárás és annak hatása. Találkozzon az intézkedés minden esetben a jó érzésű emberek helyeslő véleményével. A legigazabb cél sem sz entesitheti a válogatás nélküli, kritikán aluli eszközt. H. E. Bizalom és meggyőződés l'AI’ unkahelyi eszmecserék, szakmai konferenciák, baráti beszélgetések százezrei bizonyítsák, hogy gazdaságirányítási rendszerünk korszerűsítése, reformja egész társadalmunk ügye lett: milliók gondja. A pártszervezetek, a gazdasági vezetők, a propagandisták s a társadalmi szervek vezetőinek tájékoztatása mellett immár a legkisebb munkahelyen is folyik, a dolgozó emberek tájékoztatása, a munkájukat. keresetüket, körülményeiket érintő részletek átfogó megbeszélése, megvitatása. Százezrek vettek részt a nyáron szervezett pártnapokon, csoportos megbeszéléseken, brigádgyűléseken. Figyelmet érdemel, hogy számos párt- szervezetben munkahelyenként, társadalmi rétegenként, s az emberek érdeklődési körének megfelelően dolgozták fel a reformmal összefüggő legfontosabb helyi kérdéseket. Kitűnően beváltak, megannyi fenntartást és bizonytalanságot tisztáztak a népművelőkkel, pedagógusokkal, egészségügyi dolgozókkal folytatott beszélgetések. Mindenütt jó hatást váltott ki az emberekben, kedvező irányban befolyásolta a tömeghangulatot, hogy számos eszmecserének, vitánalt a közvetlen munkahelyi vezetők voltak az előadói, vitavezetői. A reformot övező nagy társadalmi érdeklődés felhívja azonban a figyelmet a tömegekkel folytatott eszmecsere, a közvéleményformálás tájékoztatás néhány fogyatékosságára is. A pártszervezetek helyesen figyeltek fel arra, hogy egyes gazdasági vezetők tevéenységében még mindig sok a tétovaság, az utasftásvá- rás, az egészségtelen óvatoskodás. Olyan kérdések esetében is megmutatkozik ez, amikor a világos vállalati koncepció kialakítása és annak a dolgozókkal való megvitatása csak elősegítheti és meggyorsíthatja a hatékony cselekvést. A másik negatívuma a reformmal összefüggő politikai tömegmunkának az, hogy helyenként túlzottan általánosságokban mozog a tájékoztatás. Előfordul az is, hogy egyes gazdasági vezederékhadában az igényt a kellő szakmai műveltség elsajátítására Egykor a régi falu összképébe beletartozott a gőg, a kivagyiság és ehhez rendszerint éppen a vagyon adta a tartást. De most, hogy nincs „leggazdagabb ember”, kik vágnak fel mégis és mire? Létezik-e újfajta „három lépés távolság” a falu társadalmában ember és ember között? A traktoros ugyanúgy köszön a szomszédjának, mint a tanács- titkárnak. Kezével int és megy tovább. A szövetkezeti ház irodáiban otthonosan ki-bejárnak a fogatosok, a növénytermesztők, vagy a nyugdíjasok. Nem vettem észre, hogy túlságosan megille- tődnének, vagy pláne, hogy ösz- szébb húznák magukat az irodáktól. Mindenesetre szokás dolga ez is. Az íróasztal fétis jellege abból a szempontból, hogy valamikor csak kalaplevéve volt szabad odaállni az íróasztal elé, megszűnt. Ettől eltekintve, ezeket a kérdéseket nem azoknak szegeztem a melléhez, akik esetleg éreztethetnék a három lépés távolságot, hanem azoktól kérdeztem, akik esetleg érzik. Először is azt kell itt ismét a tudatváltozás bevétóli számlájára írni, ami talán a leglényegesebb. A kivagyisághoz két fél kell: egyik, aki míveli, másik meg, aki elszíveli. S tapasztalatom szerint, Keszőhidegkút népe az öntudatnak, a politikai érettségnek, a felvilágosultságnak már _arra a szintjére jutott, ahol a gőg, a kivagyiság óhatatlanul talaját vészéjti. Ha volna, akkor sem tudna megmaradni, mert nincs hol, nincs mibe megkapaszkod ■ ni Ebben a helyzetben óh a tat lanul nevetségessé válik. A három lépés távolságot legfeljebb a község vezetői érvényesíthetnék, de nem teszik. Téglás István, akiről később még szó lesz, vasúti pályaőr, ö ezekkel a szavakkal sommázta a helyi vezetők és dolgozók kapcsolatát: „Itt a Kovácsné, az eánölc- asszony. A Péter— a Fenyvesi Péter — a tanácstitkár. De ők szerény emberek. Soha nem vettem észre, hogy felvágnának a funkcióra. Kovácsné igen népszerű, Fenyvesi elvtársat meg többnyire csak Péternek szólítjuk.” Fojtek elvtárs, akit már ismerünk, így nyilatkozik: — Nem tapasztalom, hogy fel-1 vágnak a funkcióra. Nekem a hizlalda a hivatalom, a másik-' nak az iroda. És én se vágok föl. Volt egy jellemzi epizód: ösz- szetalálkoztunk Péter gazdával, aki lovas kocsival Téglás István takarmányrépáját vitte haza. A brigádvezető megszólította: — Péter bácsi, azt tudja, hogy délután föntről egy kocsi szárat kell lehozni — s a domboldalra mutatott. Péter bácsi vitatkozni kezdett: ő bizony nem megy. Mindig őt küldik, küldjenek egyszer mást. Miféle igazságtalanság! A brigádvezető csitítgaifcta: — Jó, jó, Péter bácsi, lássa be, ezt is meg kell csinálni valakinek. Az öreg mérgesen a lovak közé csapott és közölte: Nem megy. Arra gondoltam, szó sincs itt három lépés távolságról a brigád - vezető és a beosztott között. Sőt. Ám a brigádvezető mosolygo+t — Menni fog ám az őre" d" ő ilyen, szeret ellenkezni r~ ondta. Talán azért szere1 ellen'--z- ' hogy szemhunyorító ravaszsággal leellenőrizze: mennyit bír el Ke- szőhidegkúton a demokrácia? Bejártam a falut keresztül-ka- sul. Láttam a nagy házakat is, amelyek a felszabadulás óta háromszor cseréltek gazdát. Sokablakos épületek. Egyszer elkobozták és a telepeseknek adták, megváltási ár ellenében. Néhány év után több telepescsalád elköltözött Budapest környékére, főleg Érdre és a házat eladta. Rendszerint a volt tulajdonos vásárolta meg. De miből? 1947-ben semmi nélkül maradtak. Hogyan szedték magukat ilyen gyorsan ösz- sze? Van egy legenda, amely szerint a svábság beosztókészsége és szorgalma utolérhetetlen. Igazság ez, de csak félig. Mert az a teljes igazság, hogy rengeteg lehetőség kínálkozott, s ezt a rengeteg lehetőséget az elmúlt másfél évtizedben éppen a népi demokrácia adta. Azok is tudták ezzel élni, akik az egyszer elkobzott házat visszavásárolták, de az a sok volt cseléd is tudott ezzel élni, aki negyvenöt után vett vagy épített magának „fészket”. Elnéztem a nagy házakat, és egyik frissen szerzett barátomtól megkérdeztem: — Ha most nincs leggazdagabb ember Keszőhidegkúton, régen bizonyára f’olt? — Keszőhidegkúti viszonylatban Fitler János volt a legmó- dosabb. — Ö most hol van? — kérdezem. — Bent az irodán. Főkönyvelő. Később vele is találkoztam. (Folytatjuk) SZEKVLITY KÜLÖNBSÉGEK tők — informáltságukat tekintve — nem tartanak lépést az elhatározott központi intézkedésekkel, s ebből következően elégtelen munkatársaik és a dolgozók tájékoztatása. Jogosan teszik szóvá a pártszervezetei!, hogy nem mindig elég átgondolt, s nem mindig elég alapos a különböző gazdasági intézkedések politikai hatásának és következményeinek felmérése és elemzése. A negatív jelenségek között utalni kell arra is, hogy a sokrétű véleménycserék mellett is maradtak ki olyan társadalmi rétegek, ahova még nem jutottunk el a reform emberi kihatásainak konkrét és világos megmagyarázásával. Különösen figyelmet érdemelnek itt olyan rétegek, mint a kereskedelmi dolgozók, háziasszonyok, művészek, bejáró dolgozók. Mindezek mellett a munkások és a szövetkezeti dolgozók alapvető tömegei őszintén bíznak a reformban, több szervezettséget, tempósabb és hatékonyabb munkát várnak tőle. Pártszervezeteinkben általános az a vélemény, hogy ez a bizalom a dolgozó embereket még figyelmesebb meghallgatásával, a vállalati döntésekbe való bevonásával —, rövid úton alkotó aktivitássá és szilárd meggyőződéssé változtatható. Lényegében ez a feladat áll ma a pártszervezetek tömegpolitikai munkájának középpontjában. A tömegpolitikai munka tar- talmi kérdéseinek sorában a legelső helyen áll a helyi, vállalati munkával konkrétan összefüggő intézkedések politikai kihatásainak elemzése s megmagyarázása. Alapvető politikai, termelési igényként jelentkezik, hogy minden egyes munkahelyen ismerjék, értsék a dolgozók az adott terület tevékenységét, jövőjét érintő szervezeti, gyártmány- fejlesztési, műszaki fejlesztési, bérezési, munkaszervezési intézkedéseket. Tudják, értsék az emberek, hogy mi történik körülöt- tü. Ez pedig csak úgy biztosítható, ha magasfokon megvalósul a gazdálkodási, termelési folyamatok kihatásainak igényes politikai elemzése. Mindez alaposabb tájékozottságot, és rátermettséget követel a gazdasági vezetőktől, — és a gazdasági, politikai és erkölcsi célok együttes érvényesítését. Nincs „csak” gazdasági intézkedés, — ilyen, vagy olyan összefüggésben valamennyi döntés kihat az emberekre. Ez pedig már politika! Mindebből következik, hogy a pártszervezeteknek, a kommunistáknak a dolgozó emberek mellett magasfokú politikai szervező munkát kell végezni a gazdasági vezetők körében is. Olyan munkahelyi légkört és közhangulatot kell kiala- kítaniok, amelyben minden vezetőnek munkaköri kötelessége intézkedései politikai kihatásainak, következményeinek elemzése. Általános tapasztalat, hogy elsősorban a bérviszonyokkal, a vállalati juttatásokkal, az áruellátással, a foglalkoztatással, a kollektív szerződésekkel, a jövő évi tervekkel, s a termelőszövetkezeti törvénnyel összefüggő kérdések foglalkoztatják az emberéket. A véleménycserék, beszélgetések középpontjába ezek konkrét tisztázását kell állítani. Az őszinte eszmecserék lehetőséget adnak a kölcsönös tájékoztatásra, a jó közhangulat megteremtésére. E kérdések konkrét tisztázására azonban senki se várjon receptet. Az emberek többnyire nem azt kérdezik, hogy „általában” miként alakulnak a dolgok, hanem azt, hogy az ő falujukban, az ő üzemükben mi és hogyan lesz holnap. Ezt pedig csak a helyi vezetői! tudják pontosan megmondana. A dolgozó emberek egyre növekvő érdeklődése, a megbeszélésre váró kérdések sokasága megköveteli a tömegpolitikai mun- ■ ka, a tömegtájékoztatás eszközeinek és formáinak korszerűsítését, fejlesztését is. Az élet minden területén növekszik a gyors tájékoztatás, a hatékony informálás iránti igény. S itt minden ediginé] nagyobb szerepet tölthetnek be a párt- és szakszervezeti bizalmiak, a szocialista brigádvezetőik, csoportvezetők. Jól teszik a pártszervezetek, ha minél hamarabb rendszeressé teszik e — közvetlenül a dolgozók- között élő, velük minden órában érintkező —, vezetők színvonalas, alapos tájékoztatását. Csak a vállalati munka javát szolgálja, ha az igazgató, a főmérnök, vagy a főkönyvelő leül a dolgozók bizalmi embereivel, s tájékoztatja őket az egyes aktuális intézkedésekről, kikéri javaslatukat, véleményüket. Ezzel a módszerrel ténylegesen megoldható lesz a dolgozók gyors és pontos tájékoztatása, a tájékozatlanság szülte különböző kombinációk felszámolása. A nagyobb tömegeket érintő gyűlések, pártnapok' mellett jól beváltak a 20—30 dolgozó részére szervezett csoportos beszélgetések, ahol kötetlen eszmecsere alakulhat k, s az összes „nehéz” kérdései! megvitatásra kerülhetnek. A z. élet naponta új és új kérdéseket vet fel. Nem lehet megállni, nem lehet lemaradni. Az átfogó és konkrét tájékoztatás, a dolgozókkal való őszinte eszmecsere, a reform alapelveinek helyes és átgondolt érvényesítése a legfőbb eszköze annak, hogy a megértés és bizalom minden jó szándékú állampolgárban meggyőződéssé és aktivitássá váljék. ÁGOSTON LÁSZLÓ Kulturális küldöttség érkezett a Szovjetunióból A magyai-—szovjet kormányközi kulturális együttműködési bizottság soron következő ülésére — Sz. K. Romanovszkijnal!, a Szovjetunió minisztertanácsa mellett működő külföldi kulturális kapcsolatok állami bizottsága elnökének vezetésével — héttőn küldöttség érkezett hazánkba. Ä vendégek fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Ilku Pál művelődésügyi miniszter, Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének ügyvezető elnöke, valamint a Külügyire ■. írium, a Művelődésügyi Mir.'r . ium és a KKI többi vezető beosztású munkatársa. Ott volt a fogadásnál F. J. Tyitov, a Szovjetunió magyar- országi nagykövete. A bizottság budapesti ülésszakán megtárgyalják a két ország együttműködését az oktatás területén, továbbá a ’mKurális és tudományos együttmő! ':öó3 jggg —69. évi munkatervét. (MTI)
