Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-12 / 268. szám
1 I Várkonyi Nándor; Babits és Török Sophie Ö kancsók kincse! drága kincs! Kincsek Jkancsója! Csókedény! Hozzád hasonló semmi sincs Szent vággyal nézlek téged én! íyesTfeífe; az egyecfülleí terhét kívánta megkönnyíteni egy jóérzésű, egyszerű lény szeretete által, s az elkeseredés hajlította a hozzá nem illő társ felé. Szerencsére hivatali főnökének, gróf Török Lajosnak leánya, Sophie, Babitsnak szerelmi költészete sijét.” — A Halálfiaiban elmond- megértette a költő lelkiállapo- nincsen, csak szerelmi tárgyú ja, hogy nagyobbacska korában tát, feleségül ment hozzá, s így versei. Ami kevés akad, java- sok verset olvas, és persze maga megmentője lett. Nem kétséges, részt — kivált eleinte — szabály- is ír: „A versek szintén szerelmi hogy a harminchárom éves Ba- szerű helyzetdal, vagy olyan, versek voltak, s Imrus egyébként bits felismerte a negyvenöt éves amit jobb szó híján műdalnak unta. volna őket, noha maga is Kazinczy e lépésének indítékát, kell neveznünk. Hibátlan költe- próbált csinálni hasonlót, mert az övéhez hasonló morális hely- rnények, kétségkívül, tárgyaik, ... a versekre törvény és szokás zetet, belső magányt: ez adta hangszerelésük, finom formáik új a szerelmi téma volt. A kisfiú tollára a tárgyat a pillanatban, motívumokkal gazdagították lí- megvetette a női nemet, s a Iá- amikor ő is, mint hőse, elszánta ránkat, de lélektani szemszögből nyokra rá se nézett.” már magát a végső egyedüllétre, tekintve, tisztán szellemi, művészi T_, ... ,, ,, A literátor könyvalakban, a élmény szülöttei. S ha a maga S J: , ~ Karácsonyi Madonna novelláskönevében, egyes szám első sze- Recitatív kötetével zárul tetébe sorolva> 1920-ban jelenik mélyben szól, akkor is nyilván ® .„. . harminf,aflik. av ^Í7 meg. Ekkor, harminchat éves koa képzelet légies ihletéből merít, választója táián néha-néha csitul rában lép Babits életébe a nő, •Midőn a kedves a tükör előtt - nemének egész hatalmával, s ..kibontja élő derekát”, néki an- férfi ^ ösztönös*1 vágyának megváltoztatja folyását. Egy fiatik kancsók jutnak eszébe: asszonytárs melee öl védő fé ^ leány’ Tanner Ilona megkülasszónytárs, meleg ol, veao te- dj neki néhány versét, s 1921 ^doija^ágát h^ el£Sea ^-árjában házasságot’ kötnek, vádolj a magat .hogy elejtette a A versek B Tanner Ilona alasns. “ásásra “ g»»* n sä Képzelt látomás! Ez a váj, bee, mint a búvópaUK. 11 errél B,blBn« 5elentta semmiképp sem elsődleges, köz- mja A literatort, ugyanebben az fogva Török Sophie írói név- vetlen érzésekből ered, a szép evben. vei szignálja írásait. A kapcsolat npi formák helyett valójában a Különös, hogy a Babits-iroda- létrehozása tehát Török Sophie- költői formák játéka igézi meg. iom 0jy keveset foglalkozik A tói indult ki, s ez az írói név (..Egyetlen tökéletesség, meg- literé torral; igaz, hogy nem va- mutatja, hogy A literátor nyo- nyugvás e földön a forrnak iódi színpadi mű, hanem eléggé mán választotta. S nyilván azt megnyugvása! — írja majd ké- gyengén sikerült, dialogizált no- is, hogy felismerte a darab meg- sőbb, élete egy válságos pillana- vella, viszont életrajzi és lélek- írásának szübjektív indítékait: Iában.) Ifjan a játék vonzza, de tanj fontossága szembeszökő. Babits keserű, lemondásra han- a férfivá érett költő is szívesen Tárgya az irodalomtörténetből is- golt lelkiállapotát, titkos vágyát visszalebben a „könnyű dal rit- rnert: Kazinczy negyvenöt éves megértő asszonytárs után. Elha- musaiba. korában, anyjának és testvérének tározta, hogy vállalja az egykori Úgy tetszik, mintha Babitsot viharos felháborodására, felesé- Török Sophie feladatát, a költő elkerülte volna a legelemibb em- gül akarta venni szolgálóját, egy lelkének ápolója, életének meg- beri érzelem. De nem egészen parasztleányt. A lélektani ok vi- mentője lesz. Első közölt versei - így van, olykor megpendül ver- lágos: az élete delére ért férfit ben sok a rejtett allúzió, de egvi- sében egy szubjektív, ösztönös övéinek értetlensége, kicsinylő kük félre nem érthetően erről hang, ám ez a félelemé. A féle- lenézése erkölcsi magányba súly- tanúskodik: lem a szerelemtől Babits egyeteme élet-félelmének esvik ffvű- • -egyszer láttam: kerekrenyílt gyerekszemed mes elet reieimeneK egynt gyű Fényét n,int takarja el sötét kezével a rémület... ruzese, a rettegese a valosag .. Oh, jöjj hozzám, szememben gyógyító jóság tükrözik nyers érintésétől. Ez titkos, lap- És békét áraszt hüsen becéző kezem — Asszony vagyok, a legszelídebb — pangó alapimpulzusa egész lírá- s “* legyen több kü,5n bánatom‘ jának, bár ritkán tör fel a lélek Megérezte a költő riadt féléi- nak; a szerelem, bár nem szenve- mélyrétegeiből. — Nagy önélet- mét az élettől és a szerelemtől, dély, hanem keserédes elcsitulás rajzi regényében, a Halálfiaiban mely a döntő lépés előtt mégjob- volt csak, mégis sok szenvedését rt^koráigVavisslan^üiva;' néhfny' enyhítette meg, sokszor megvédte szemelvény a sok közül elég (dőlt nK>lt Költészet és valóság c. írá- saját magától is, de lenyen val- betűk tőlem): „Imrus (Babits) sában, erősen megnovellásítva a toztatni nem tudott. A lelki erő iszonnyal gondolt minden mez- történeteket és versbe szőve leg- csodája, hogy a végső rettegésben telenségre, s riadt ösztöne volt intimebb vallomását. Félt saját ... h- médiára nézett folyton takarni magat.” A mely- félénkségétől, az élet ellen fordu- ^ ’ h f dj nezett lélektanból tudjuk, mit jelent az jó idegenségétől, úgy látta, „ké- szembe a halallal. ilyen „iszonyodás’. A játék seff szemű ember” ő, aki előtt a __________________________________ ( értsd: a közösség) nem vonzza, múlt eltakarja a jelen örömre hí- sőt taszítja inkább: „Imrus nem intéseit: „Aztán nem a jelenértette ezeket a fiúkat, akik ben élek én. Egy fantasztikus no- ilyen játékokban mulatni tud- vellát élek én, a késett szemű em- tak... ö, ha néha részt is kellett bér novelláját.”1 . .Én a szépség vennie, unta magát, ügyetlen és megbűvöltje voltam, — jaj, egyet- morc lett. Még fiútársai közt is jen tökéletesség, megnyugvás e félénk és elfogult lett, ha játék- földön, formák megnyugvása! — ról volt szó, vagy más efféle nekem nem az élet kellett.” Asz- frivol és világi dologról.” A fiú- szonyától sem szerelmet kér, ha- és leánypajtások társasága he- nem másnapra nem gondoló kis- lyett: „A latin nyelv ... izgatta fjús vidámságot, életkedvre ser fantáziáját. Imrus, kis mizogun, ken tő, meleg kacagást, s e vergő- már különbséget tett a nemek dés közben mintegy átokszerűen között, hatarozottan a férfi-part- för ki belőle a rettegés: hoz állva.” — Gyermekkori ba- . * rótno Rddev Tivadar írin emlé- olya>> volt, mint egy drága kisfiú ratja, Keaey íivaaar írja erme sose lesz mis mint kisfiú, nékem. kezéseiben (dőlt betűk tőle): A nők rosszak, az élet iszonyú „Jóíszópajtás igazában nem VOl- és minden felnőtt ellenségem. tunk, a játékszerek elő sem igen á rossz varázs megtört, bi- kerültek, annál mohóbban lapoz- zonyság rá, hogy ez évben adja aattuk egymás gyermekkönyveit.” ki versfordításait az erotikus kölTováhír ' a szenvedésektől tészet remekeiből (Erato), jellem- Tovabb. «• • •a 1 ző azonban, hogy ekkor sem saidőnap előtt öregségre ítélt' Ba- élményből, hanem kölcsönih- bits Mihályban is egyre ott érez- létből merít. Nem ez az ő igazi zük apró korának gyermeki cső- hangja, viszonya a szerelemhez .... , _lényének valódi természete szed alkozasokba szédült es gyér- riny változik meg. védelmet kér mek fóbiáktól kinzott Babits Mi- a fenyegető viharok elől, búvóhelyet az élet dzsungelében. Ám a szerelem különös gyógyító: eggyé oldja s mégis megőrzi az élet minden édességét és keserűségét. A szerelmi kettősnek ez a keserédessége oldhatatlan vegyü- letté erjed lelkében, ez ad sajátos, „átélt” ízt a Kedveshez szóló verseknek, s ez az érzés, amellyel „a szenvedésektől időnap előtt öregségre ítélt” Babits az asszonytárshoz, a nőhöz a félelem gátlásai nélkül közelíteni tud. Végül, az élettől kifosztottan nem marad más, mint a nagy, kivédhetetlen rémülettől: a haláltól is védeni akaró asszonyi szeretet: Száradt tőke, únt tavalyi vendég nekem már a tavasz is ellenség! Csak te borulsz rám, asszonyi jóság, mint a letört karóra a rózsák, rémült szemem csókkal eltakarni. ..-b, jaj, meg kell halni, meg kell halni! Ez a hang a legigazabb, a lelke legmélyéről feltörő hangja BabitsKALD1 JANOS: Mindannyiunk emlékkönyvébe Bent, bennünk is fel kell rakni az új, erős téglafalakat, s ültetni kell az utcára fát, el kell rendezni a napfény-mosásos tereket. — legyen belül is megművelt a világ! Mert csak az, s csakis az tudja kint is megépíteni az emberi békét, az tudja helyükre rakni a dolgokat, aki össze-vissza nem rezeg, s akiben a szív és lélek sok évi szorgalmas munkával elrendezett. Hogy tudna az rendet alkotni kint, akiben a szenvedély, harag szinte szüntelen süvölt, jajongva szabdalja a lombot, s lever az ágról levelet, madarat, s akiben örökké remeg a föld. Hogy tudna az rendet alkotni kint, akiben összeszórtan hevernek a drótkötegek, a lécek, a gerendadarabok, az eltépett nárciszok, a szerelmek, akiben a nap tán sose süt föl, de még csak a holdfény se ragyog. Rendet, rendet barátaim, odabent! Álljon a helyére minden: az érzés, a csönd, a szó, s ha hull a hó, — mert tél van, — s a táj havas álljon a helyén belül is, óriás hóban is, a farakás és a rózsalugas. Ez a nehezebb. Bizony, ez. Mert a letett tégla helyén marad, s a kő is ottmarad, de bent egy-egy remek,' reggeli gondolatsor hányszor szóródik szét már alkonyaikor, s másnapra csak pora sem marad. S ó, a szív, a szív, az hányszor váltja álmait, sikolt, ordibál, gyűlölve néz mindenre, mi megköt, ami szabály. S mégis: nap mint nap kell építeni bent, s tán sokszor újrakezdeni, üszkös romok közt, mégis, újra csak, a téglát-követ téglára-kőrc fel, mert tartozunk a világnak, de önmagunknak is — ennyivel! Érsekúj váry Lajos: SAJTÓHIBA? logról volt nevezetest vagy dől- prímásnak, vagy a főispánnak. ____ ________________ __ ___ __ gozott, vagy szórakozott. Kicsiny sem lehetett volna. Ragyák bácsi t emető, meg nekünk gyerekek- földjét maga mü/velte, de mert hírnevét mi sem bizonyítja job- nek — nem kegyeletsértés, csak ez nem adott sok munkát neki, ^an* mint az, hogy abban az a gyerek természete, — igen ál- szívesen eljárt napszámba is. időben, az egyszerű munkásem- kalmas játéktérként kínálkozott, Még a szomszédos megyeszék- bérről, napszámosról, a megyei ha az akkori gyerekjátékot: helyen is gyakran látták, amint sajtó is igaz rövid, de szép csendőr-rablót- játszottunk. A sír- krumplit zsákol haza, vagy más nekrológot írt, különösen kiemel- dombok dús növényzete, a te- effélét szállít. Becsülte is min- ve az elköltözött kiváló szorgalGyerekkoromban szerettem falunk temetőjét. Közel is volt a mető fái, bokrai, kösírenüékei, denki szorgalmáért. mát, emberségességét, jószívűséa sírok közti utak mélyedései kiváló búvóhelynek Ígérkeztek, a tam volna. Ragyák András A másik, amit ugyancsak szí- természetesen szót sem irt, ___ _______a___ ______, — vesen tett, a „szórakozás” volt, amint ez így is illett, hiszen k ülönösen ezt igénylő játékhoz, ahogy ő az ivást nevezni szokta, nem volt részeges, — a „szórako- Ha temetni jöttek, játékunk meg- Szabad idejében a szövetkezeti zásról”, állt és mi szépen elvegyültünk a kocsma volt a tanyája, ahol jó- Sokáig őriztem ezt az újságot, gyászoló, vagy éppen kíváncsis- ízűén eregette le a korsó sörö- aztán valahogyan szőrén-szálán kodó tömegben. így kerültem Ra- két, mert csak sört ivott és azt eltűnt, gyük bácsi temetésére is. A já- is korsóból. Nem volt garázda ték most is megállt és mi kíván- természetű. Sohasem részegeden könyvtaramat rendezgetem. csian követtük koporsóját, mert le, legfeljebb rózsaszínben látta Reyi, diákkon könyveim kerül- hát ki ne ismerte volna közű- a világot. Ilyenkor még inkább n?k kezembe. Az egyik könyv lünk Ragyák bácsit. égett kezében a munka. táblájáról kopott újságpapirost S most, hogy felnőtt módon Az ő temetésére engem a gyér- fejtek le. Annak az újságnak két emlékezem rá, már többet tudok meki kíváncsiság sodort, de a fa- tápját, mely a Ragyák bácsi teelmondani róla, mint altkor tud- luból, aki csak tehette ott volt, meteserol tudósit. Újra elolvastiszteletböl és tisztességből. Élénk tarn. S amit altkor nem vettem, ez volt a emlékeim alapján most deresedő észre, most a szemembe ötlött. A — - róla szóló szöveg végén ugyanis ez állt: ,„ .. ritkán látott tömeg vette körül a sírt és állt némán, meghatottan, amikor nagy részvét mellett eresztették a sírba Ragyák András, a közszeretetben álló Ragyák bácsi ko-orsóját.” A sor vége miatt kellett elválasztani a szót. De így? Hol maradt a p betű? Mert egy betűvel kevesebb van. Vagy eggyel több? Hiába, a halálba elkísérik az embert élete emlékei, ha másként nem, sajtóhibával. De a sajtóhiba pótolta a cikk hiányát, amely a szép dicséretek közül kifelejtette a kedves dicséretet, a mértékletesen ivó, „szórakozó” embert, ki nem kevésbé emlékezetes, mint a munkás ember. tisztes neve —, a falu legszor- fejjel is azt állítom, hogy na- galmasabb embere volt. Két do- gyobb temetése még a cigányLOVÁSZ PÁL: Mors Benégna Formádat lágyan szertebontja; valód feloldott lényegét a föld és ég közt osztja szét. Utad mögött fénylő nyomodba a fájdalom árnyát sodorja. Néhány híved, ebed szemét borító bánat tükreként könnyet vetít a csillagokra. S arcodhoz nőtt hű nevedet, mely bölcsődtől kísérgetett, nem hallja többé senki zengeni. Szép tetteid pár gyöngyszeme a vak közönybe hull bele, s a kék idő iszapja ellepi.
