Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-09 / 265. szám

4

i

f

TSfií. növeinSef I,

tolsí wfiwt iicpinjsAß

Kézilányból — igazgató

Népművészeti szőttesek a falon, az asztalokon virágvázák, bennük üde rózsák, krizantémok. Első látásra megállapítható, az irodában nő dolgozik: Németh Zoltánná, a bonyhádi Béke Étterem és szálloda vezetője.

A kötelességen túl...

Az ódon épület mogorva irodáját varázsolta át, hogy azt a néhány órát, amelyet az adminisztrációval tölt el a helyiségben, kellemesebbé tegye. Mert itt csupán munkaidejének egy kis részét tölti el. A többit a konyhán, a raktárban, az étteremben és a büfében. Korát meghazudtoló fürgesége, a megszokottnál erősebb hangja, erélyessége, arra enged következtetni, vezetésre termett.

Beszélgetésünk sem zavartalan, mert egy ilyen nagy vendéglátó- ipari egységben mindig álcád valami, amit a vezetőnek kell elitéz- ni. Most is két vendég érkezik, szobát kérnek.

— Sajnos telt ház van. Egyetlen ágyat sem tudok biztosítani, — mondja udvariasan. — Talán Szekszárdion próbálják meg. A busz minden félórában indul.

— Drága asszonyom, nem lehetne mégis valamit kitalálni?

— Egy kis türelmet. Megkeresem a szobaasszonyt. Ö biztosan tud valami privát helyet. — Máris elsiet. Néhány perc múlva biztos címmel tér vissza.

Tizenhét éve dolgozik a vendéglátóipari szakmában. Ez meg is látszik. A vendég érdekében nem sajnálja a fáradságot, hogy parányi szívességgel — ami nem lenne kötelessége — a következőkben is arra „kényszerítse”* hogy máskor is felkeresse az egységet.

— Elavult, régi szálloda a

miénk. A néhány szoba nem elégséges, hogy az iparilag egyre fejlődő járási székhely igényeit kielégítse. Ödonsága ellenére mégis szeretem, hiszen itt kezdtem a pályafutásom. — emlékezik vissza.

Még a gyerekét is behozták

Családi okok kényszerítették, hogy visszajöjjön Bonyhádra, 1950- ben. Ekkor lépett munkábaaszállo- dában, mint kézilány. Nehéz volt a megélhetés, mert fizetéséből egyhónapos kisfiát is el kellett tartania, azonkívül édesanyja is

segítségre szorult. Reggel hétre járt dolgozni és a bonyhádi templomtorony órája már az éjfélt is elütötte, mire hazakerült. A munka volt az éltető eleme. A 19 éves fiatalasszony ügyességét, gyorsaságát mindenki bámulta, akinek még arra sem volt ideje, hogy apró csecsemőjéhez hazamenjen szoptatni. Édesanyja hozta be a szállodába, naponta, háromóránként.

Néhány hónapig volt csupán kézilány, mert látva rátermettségét, ügyességét, a vezetőség a raktárba helyezte. Néhány nap múlva itt is minden a legnagyobb rendben, volt és ami a munkaidőt illeti, már nem kellett annyit dolgozni. Több idő jutott kisfiának, Istvánkának.

— Amikor kezdtem beleszokni új beosztásomba, váratlan dolog történt. Felhívattak ide, ebbe az irodába, ahol most ülünk és közöljék velem, hogy holnaptól kezdve én leszek a kalkulátor. Képzelheti azt a meglepetést! Azt sem tudtam, mit jelent ez a szó. Másnap elkezdtem a munkát. Bezárkóztam az irodába, mert a grammokkal alaposan meggyűlt a bajom. Addig ki sem jöttem onnan, míg magamtól rá nem jöttem, hogy is áll ez a dolog.

És ezután kezdődött még csak az igazi! Mert mint kalkulátor sem dolgozott néhány évnél tovább. Uj beosztást kapott. Át kellett vennie a paksi Béke-szálló vezetését. A 22. életévet még alig töltötte be, jóformán fogalma sem volt arról, mit jelent egy ilyen hatalmas egység vezetése, irányítása. Amíg megfelelő szakembert nem találtak, addig itt dolgozott, majd a vendéglátóipari Vállalat központjában, Szekszárdra került üzemeltetési előadónak. A családja érdekében kérte magát Bonyhádra és így került vissza 1956- ban, ugyancsak a Béke-étterembe felszolgálónak.

Oda ment, ahova küldték

*— Ha disznóság történt valamelyik nagyobb egységben, mindig megkerestek, de meg is találtak. Soha nem tudtam azt mondani vezetőimnek, hogy nem fogadom el az új beosztásomat, mert nem szeretem én sem, ha beosztottaim cserbenhagynak szükség esetén. így 1957-ben leváltották az itteni vezetőket és újból én vettem át a stafétabotot. A következő évbem a szekHelyi húsellátás

Tolna megye földművesszövetkezetei a többi közt a helyi húsellátás megjavításáért is sokat tesznek. Ennek az egyik módja, hogy tárgyalásokat folytattak a különféle gazdaságokkal, amelyek eredményeként jelentős mennyiségű húsárut hoztak forgalomba a lakosság részére. Az első félévben a helyi árualapból mintegy 900 mázsa füstölt árut, baromfit, halat, birkahúst értékesítettek. A második félévben ugyanezekből a húsféleségekből mintegy 1400 mázsát hoznak forgalomba.

A helyi húsellátás megjavítása szempontjából nagyon jelentős a földművesszövetkezetek sertéshízlalása. Ezt ugyanis teljes egészében helyi fogyasztásra adják át. Ugyanakkor ez a helyi tartalékok feltárását is jelenti. Többségében olyan, mór meglévő férőhelyeket hasznosítanak, amelyek különben üresen állnának, mert a nagyüzemi keretekhez képest kicsik, korszerűtlenek, de a magánosok sem hasznosítják. Nagyobb arányban az idei évtől kezdve szervezték meg ezeket a földművesszövetkezeti sertéshizlaldákat. Ahány földművesszövetkezet, annyiféle módszer. Kölesden, Nagydolgon, Decsen a földművesszövetkezeti tagokhoz helyezték ki a sertéseket. Dombóváron, Si- montomyán, Pincehelyen a tsz-től bérelnek hasznosítatlan helyiséget, Gyönkön teljes egészében saját kezelésű a sertés- hizlalda.- A megye földművesszövetkezetei az idén több mint 1200 ilyen saját előállítású sertés levágására kaptak tervfeladatot. Ebből az első félévben mintegy 400-at levágtak. Mivel augusztusig már mintegy 1000 sertést szereztek be a földművesszövetkezetek, s azóta ugyancsak jelentős a beszerzés, minden lehetőség megvan arra, hogy év végéig még a tervezettnél is nagyobb mennyiséget vágjanak le.

szárdi Szabadságban kellett rendet teremteni, oda vittek vezetőnek. Azt hiszem, felesleges folytatnom, mert a továbbiakban is csak azt tudom elmondani, hogy egyik évben Bonyhádon, másik évben Szekszárdon dolgoztam, míg tavaly áprilistól újból a régi helyemre kerültem.

Az állandó vándorlás, bizonytalanság nemhogy elkeserítette Némethnét, ellenkezőleg, megedzette. Sok emberrel dolgozott együtt. Megismerte őket, saját „hangjukon” beszélt velük, annál is inkább, mert ő is végigjárta a ranglistát, a kézilánytól a vezetőig. Beosztottai szeretik, mert ha Kató nénijük egy kissé erőteljesebb hangot is enged meg magának, mindannyian érzik és tudják, hogy emberséges, jó „parancsnok”. Tekintélyét saját maga szerezte meg az egység valamennyi dolgozója előtt és most sérelmesnek tartja^ hogy pontosan a vállalat vezetője járatja le.

— Néhány dolgozó megbetegedett és sehogysem tudtam megoldani a helyettesítést, csak úgy, hogy osztott munkaidőben dolgoztattam néhány asszonyt. Ezt természetesen megbeszéltem

Csapláros elvtárssal, az áruforgalmi osztályvezetővel, mivel az igazgató elvtárs akkor távol volt — panaszkodik. — Az egyik eladóm, Demeter Gyiiláné sérelmesnek találta utasításomat és panaszt tett a vállalatnál. Tessék, nézze meg ezt a levelet, amit akkor kaptam meg, amikor a kórházból kijöttem. Az igazgatóm írta alá, és Demetemé is kézhez kapta.

„Ha a szép szó nem használ...“

A levélben helyt adnak a nevezett panaszának és ez eddig rendben is van. A levél végén lévő mondat azonban már nem annyira: „A vezető felgyógyulása után vele ezen. témával kapcsolatban még külön is leülünk tárgyalni és szükség esetén a törvények betartása érdekében vele szemben, ha a szép szó nem használ, szigorú felelősségre vonást is alkalmazni fogunk.’

Ilyen és hasonló sérelmek a 17 év alatt gyakran megkeserítették Németh Zoltánné munkáját. Azt a munkát, amelyet mindenkor becsületesen elvégzett, nem törődve azzal, hogy a családjától ki tudja hányszor, távol kellett lennie. Ennek ellenére joggal büszke, mert a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat legrégibb dolgozója. Sok vezetőt kiszolgált már, de munkájához, becsületéhez egyszer sem fért kétség.

FERTŐI MIKLÓS

Fa-’ és vasipari gépeket vásárol és november 13-án, hétfőn

becslési napot tart

Szekszárdon a Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat pécsi kirendeltsége Pécs, Bajcsy-Zs. út 10. Telefon: 29—04. írásbeli bejelentéseket kérjük a Magyar Hirdetőbe Szekszárdon leadni.

(73)

Egy falusi kisüzem

A festőműhelyben

A házat csak egy szerény cégtábla különbözteti meg a többitől. Erről lehet megtudni,' hogy itt van a Simontor- nyai Vegyesipari Vállalat páifai üzeme. Az eleje lakóház, hátul vannak a műhelyek. Gálos Károly részlegvezető éppen a napi postát bontja: vagy tucatnyi levelet hagyott itt a postás. Az egyikben érdeklődnek, tudnának-e a pálfaiak „Harapós kutya” táblát szállítani, a másik „Tilos a dohányzás” feliratú alumínium táblát kér, a harmadikban egy csomó fénykép jött Szegedről, hogy válasszák ki belőle azt, ami a legjobban jellemzi a várost és ennek alapján készítsék el a „szegedi” hamutálcát.

Hogy mi itt a fő termék, arra nemigen tudna az üzemvezető válaszolni. Bajos lenne .valamiféle rangsort, felállítani a gyártmányok között.

•— Amit keresnek — mondja. —• Hiánycikkeket.

— És természetesen, amit meg tudnak csinálni — tesszük hozzá.

Mint kiderül, ez már kevésbé jó meghatározás. Kívülálló el sem tudja képzelni, hogy mi mindenre képes ez a kis kollektíva. A leltárcímkétől az utca- névtábláig, á „Háztájika” vastragacstól a sertésetető vályúig, az üveg cégtáblától a zöldségkésig, amiben pillanatnyilag hiány van.

— Ha mégis, rangsort állítanánk föl, az alumíniummal, a magyar ezüsttel kezdeném — mondja Gálos Károly. — Tartós, nem rozsdásodó, könnyen alakítható fém ez és még távolról sem használják ki alkalmazási lehetőségeit. Tessék megnézni, a szomszéd házon a táblát. Tíz éve raktuk fél és még most is csaknem sértetlen. Nem mondom, a zománctábla szebb, de ha lepattanik a zománc, kikezdi a rozsda és háromszor- négyszer annyiba kerül, mint alumíniumból. Mi dombornyomással alakítjuk ki a szöveget és a figurákat, majd bevonjuk időálló festékkel. Ha sok év után le is kopik a festék, a kidomborodó szöveg ottmarad. Legfeljebb tizenöt-húsz év múlva ki kell cserélni a táblát.

C zázával, ezrével gyárt^ ják az áramszolgáltató vállalatoknak a „Vezeték érintése életveszélyes” táblákat, nemrég a vár dombi tsz rendelt. 20 darab, a tűzrendészed szabványoknak megfelelő „dohányozni tilos” kör alakú táblát. Húsz darabért nem lenne érdemes felszerszámozrü a prést, de a rendelés megadta az ötletet: '„Végigh ázatni” az országot: a táblával, ezután már százával jönnek a rendelések.

Mert nemcsak a táblák, hanem a présszerszámok is itt készülnek a táblákhoz, a hamutálcákhoz. Az alumíniumlemez hulladékot másutt a MÉH-nek viszik. Itt még abból is készülnek különféle termékek: WC- lehúzólánc és füstcsőkarika. Az előbbi sajtoilássalj az utóbbi öntéssel.

Nemrég az egyik nagykeres- kereskedeimi vállalat képviselői jártak itt. Leadták a tekintélyes mennyiségre szóló rendelésit a különféle aiumíniumtáblákra és csak “ úgy mellékesen említették meg: hiánycikk a zöldségkés.

Ma már ott függnek a falon a készülő prototípus „kiszabott" darabjai. A nyelest a simontar- nyai vállfaüzem hulladékából készítik majd. Már csak rendbe kell hozni az egyik excen- terprést. megállapítani az árát és indulhat a gyártás: százötven- ezer darabot kór a kereskedelem.

A szomszéd házban az istáHór kibérelte a szövetkezet — jellemző a régi életmódra, hogy az alacsony vert falú lakóház van megtoldva a magas, téglaépülettel és ezért ez alkalmasabb üzemnek — itt rendeztél:, be a festőműhelyt és a lakatos- műhelyt.

A műhely sarkában egy pantográf marógép. Zománcozott jelvényeket akarnak gyártani vele. De fel lehet használni igen mutatós alumínium névtáblák készítésére is. Csak hely, épület kellene még. Ma tizenegy dolgozót foglalkoztat az üzem, páifai asszonyokat és néhány vidékről hazajött fiatalembert. De akár holnap is huszonötre lehetne emelni a létszámot, He lenne hely.

A páifai üzem ipari naunte- lehetőséget biztosít- ebben a kis faluban. Ma még csaknem egyedülálló vállalkozás, de a példa követhető: Hogyan lehet, minimális beruházással enyhíteni falun a mezőgazdaság gépesítése következtében bizonyára majd növekvő foglalkoztatási problémákat.

Rádió, televízió, lemezjátszó, magnetofon, autórádió

szakszerű javítását végzi

a Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz.

Telefonhívásra helyszíni Javítást is vállalnak.

DUNAFÖLDVÁRON: Kossuth u. 3. Telefon : lét. PAKSON: Dózsa Gy. út 34. Telefon: 194. TOLNÁN: Ságvárí E. n. 1. Telefon: 141.

m