Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-09 / 265. szám
1 1967. no vom bér 9. rm.NA tvrenvFt NfpfrsAo EGY EYTIZED A kézi hajtású mosógéptől — a harmincmillióig Szemelvények a Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz életéből Termékkiállítás 1957-ben Tolnán alakult meg a Fémtömegcikk Ktsz. A KISZÖV engedélyezésével a párt és a tanácsi szervek támogatásával tíz lelkes ember vette „birtokba” a tolnai vágóhíd használatlan és elhanyagolt épületét. A tíz alapító tag lelkesedése jóval nagyobb volt, mint a rendelkezésükre álló anyagi alap. Az induláskor 6045 forint saját tőkével rendelkeztek. A termelés megindításához a felsőbb szervtől 90 ezer forint átszervezési hozzájárulást kaptak. Első gyártmányuk a kézi hajtású mosógép, szinte magába sűrítette lelkesedésüket. Az év végéig száz kézi hajtású mosógépet gyártottak és az első hónapot kétszázalékos nyereséggel zárták. Az év végére tízről tizenhatra emelkedett a létszám. Az állóeszköz értéke 57 ezer forintra nőtt, saját vagyonuk 29 ezer forint értéket képviselt. A kezdeti nehézségeken túljutva, és támaszkodva a javuló termelési adottságokra, felhagytak a kézi hajtású mosógépek gyártásával. Olyan gyártmányok termelésére tértek át, amelyek a szövetkéz-’ további fejlődését biztosították. A SZüVOSZ-szal és a MESZÖV- vel kialakult együttműködés alapján 1959-ben megkezdték az ön- kiszolgálóbolt-berendezések gyártását. Még ebben az évben létrehozták a. víz- és villanyszerelő részleget, amely a termelőszövetkezetek építkezésein dolgozott. Termelésük ugrásszerűen emelkedett, s az év végére meghaladta az öt és fél millió forintot. Ebben az évben vetődött fel egy új üzemház építésének gondolata. A szövetkezet, bár évről évre javuló eredményekkel zárt, saját erőből nem volt képes e nagy beruházás megvalósítására. A KISZÖV közbenjárására az OKISZ vezetősége 550 ezer forint beruházási hitelt engedélyezett. A hitel azonban nem volt elegendő, ezért a szövetkezet vezetősége a tagság segítségét kérte. A tagság kétszáz- húszezer forint értékű társadalmi munkával járult hozzá az új üzemház építéséhez. Az új üzemház elkészülte után fokozatosan emelték a létszámot és fejlesztették termelésüket. 1961. végére elérték a 10 millió forintos termelést. A szövetkezeti tagság szakmai hozzáértése is mind jobban fejlődött. 1961-ben kezdték el közvetett exportként a gépjármű-villamossági próbapadvázak gyártását. A partnerek köre is egyre bővült. 1963-ban kooperációs kapcsolatba kerültek a Budapesti Híradás- technikai Ktsz-szel. A készárutermelésen kívül foglalkoztak a szövetkezeti ipar előtt álló legfontosabb feladattal, a javítással, szolgáltatással. Szerződéses viszonyba kerültek a Hajdúsági Iparművekkel, a mosógépek, majd a hűtő- és presszógépek garanciális javítására. Később a Tolnai Szolgáltató Ktsz-től is átvették a tv-, rádió- és órajavító részleget. Ekkor kezdték meg a begyűjtő hálózat kiépítését. Ebben az évben a megye területér, a ktsz-nek már 16 felvevőhe'ye működött. A kooperációs tevékenység egyébként jól bevált és bővült. Eredményes együttműködés alakult ki az Ikarusz és a telefongyárral. 1965-ben termelésük megközelítette a 30 millió forintot, s ez az 1963. évinek több mint kétszerese. Az eredmények elérésében nagy szerepet játszott az a körülmény, hogy a vezetőség időben felismerte a szövetkezet szakember-ellátottságának problémáját. A tagok szakmai összetételének javítása mellett, nagy figyelmet fordítottak a műszaki irányítás jó megszervezésére. A szövetkezetben három mérnök és 18 technikus dolgozik, és talán külön is ki lehet emelni, hogy egy gépészmérnök és egy technikus, a szövetkezet által alapított társadalmi ösztöndíjjal végzett. A szövetkezet életében komoly előrelépést jelentett az üzemi pártszervezet és a KISZ megalakulása. Az 1963-ban tíz taggal megalakult pártszervezetnek jelenleg 20 tagja, a KlSZ-szerve- zetnek pedig 75 tagja van. A pártszervezet politikai munkája, a gazdasági vezetők kezdeményező készsége párosul a szövetkezeti tagság lelkiismeretes, jó munkájával. A szövetkezet méltán lehet büszke az eredményekre. A tíz év alatt három alkalommal nyerték el a Kiváló Kisipari Szövetkezet címet és egy alkalommal a megyei pártbizottság kongresszusi zászlaját. A szövetkezeti tagság lelkesen vesz részt a szocialista brigádmozgalomban. 1963- ban avatták az üzem első szocialista brigádját. Azóta újabb hat brigád versenyez a megtisztelő címért. A brigádok közül a szerszámkészítők már háromszor nyerték el a szocialista brigád címet. Az elmúlt tíz év eredményei mellett voltak bajok, gondok is, de a szövetkezeti dolgozók, az eredmények birtokában, a jövő felé tekintenek. Legfontosabb feladatuknak a műszaki irányítás tökéletesítését, a minőség javítását és a gazdaságosság növelését tartják. Megnövekedtek a feladatok, amelyek elvégzésére jelenlegi adottságaik már meglehetősen szűkösek. Minden vágyuk, hogy megvalósuljon az a kiemelt beruházás, amelyet az OKISZ vezetősége a harmadik ötéves tervben a szövetkezet részére jóváhagyott. Erre annál is inkább szükségük lenne, mivel a szövetkezet termékei iránt fokozódik a érdek’ és a már meglévő partnereken kívül újabb megrendelők jelentkeztek. POZSONYI IGNACNÉ Konyhádon + v x'N I > Bonyhádoo már hagyomány, hogy az ünnepi rendezvénysorozat szerves része az üzemek termékkiállítása. így, egy csokorba gyűjtve impozáns " látvány, mi minden készül a község üzemeiben. És nemcsak az üzemekben, hanem az iskolák politechnikai műhelyeiben is. Mert most az iskoláik is szerepelnek a kiállításon. Természetesen a nagyobb helyet az üzemek gyártmányai foglalják el. A gépjavítóüzem bemutatója műanyagos alkatrészjavítást szemlélteti többek közt és kiállított egy kerti traktort (erőforrása 125-ös motorkerékpár-motor). Az építőipari ktsz a társasházmaketteken és export faipari termékeken kívül a jövőre gyártandó kerámiáit hozta el, A háziipari szövetkezet itteni részlege exporttermékeit mutatja be, a ruházati ktsz sokféle táskával és ruházati cikkel szeretjei a kiállításon. Az árutermelő cipész ktsz belföldi és exportújdonságait mutatta be, látható a Moszkvában kapott oklevél és az országos modellversenyen nyert ezüstplakett is. Sok újdonságot hozott a kiállításra a vasipari ktsz is. A ZIM bonyhádi gyáregysége újvonalú és sokféle színben készülő, modern edényei közül néhány már a bolti kirakatokban is látható, itt azonban jóval nagyabb a választék. Nagy fejlődésről tanúskodik a Bonyhádi Cipőgyár „kirakata” is* A feliratok elsősorban az egyes üzemek fejlődéséről szólnak, hogyan alakult a termelés, a létszám, a kereset, mely országokba exportálnak az üzemek. Talán nem lett volna felesleges több szöveg. Igaz, hogy az egyes bemutatott t: : maguk is „beszélnek”, de . sebb lenne az ilyen kiállítás sikere, ha az egyes újdonságokról megtudhatná a néző: mikor kezdik gyártani vagy már készül -e sorozatban. (J) Látszólag MAGÁNÜCV 1. „Halszáz forintos nyugdíját régóta folyósítják az anyámnak. Mikor férjhez mentem nyolc évig nála húzódtunk meg. Mint az orgonasípok, sorakoztak a gyerekek, mert érvényben volt a tilalmi törvény. összetartott a családunk, szerényen éldegéltünk, gyűjtögettünk a ház vásárlására. Egyre sürgősebbé vált takarékoskodnunk, mert édesanyámnak nem lett türelme a gyerekekhez. Elzavarta őket, amikor evett, mint mondta: »Kinézik a falatot a számból«. Nem éheztünk pedig, de anyám nem állhatta őket, sürgette, hogy menjünk már el. Amikor aztán még az ajtószárfákat is kiszedte, hogy takarodjunk, sürgősen elköltöztünk. Mióta magatehetetlen, erőt vettünk magunkon. Meglátogatjuk, kitakarítunk. Tudom, hogy tartozom neki. Megszólnak bennünket, hogy magárahagytuk. A történtek után nem tudjuk magunkhoz venni. Nekünk nem lehet igazunk?”. Eddig a monológ, amit ellentétes érzések közt hánykolódva, szaggatott mondatokban beszél el egy ötvenéves asszony. 2. Együtt él a két generáció a domboldal kis családi otthonában. Közöttük teljes az egyetértés, illetve megbomlásában inkább örömük, mint bánatuk van. Néhány éve még mind a négy felnőtt inaszakadtáig dolgozott az építkezésen, segédmunkást nem fogadtak. A közben eltelt esztendők mintha duplán rakták volna terheiket az öregekre. M egrokkantak. Mostanában többször szünetel náluk a mosolygás. A zsörtölődés, a neheztelés nem egyszer újraéled. Témájuk szokatlan. — Miért teszed ezt velünk, édes fiam? — kezdi újra és újra az öreg. — Mire gondol, édesapám? — adja az ártatlant a másik, a fiatal. — Megint nem szóltál. Szeditek a tengerit és mi ketten — anyáddal — lopjuk a napot. Pedig hasznotokra lettünk volna. A szövetkezetnek kell a dolgos kéz, nektek meg a munkaegység... — Hiányzik-e valamijük, édesapám? Tudja jól, nem muszáj maguknak megszakadni! Emlékezzék, hogy a lelkünkre kötötte az orvos, mit szabad! Csak a ház körül szöszmötölhet — mindig ezzel zárul a vissza- visszatérő beszélgetés. így kocolódnak. Közben az öregasszony a piacon panasznak álcázott büszkeséggel mondogatja. hogy őket már nem engedik a határba járni a fiatalok. Alkonyuk boldog, szép az öregségük. 3. A pusztáról költözött be tíz évvel ezelőtt a faluba a háromtagú család. Az aszonyból vizsgázott' baromfitenyésztő lett, a férjből pedig traktoros. A férfi a jó szó ellenére ivásra adta a fejét. Eltiltották a géptől, el is váltak. A kiváló termelősaövetkezeti tag címet elnyert baromfi- tenyésztő soha senkitől nem kért semmit. Bízott a maga erejében, tisztességgel felnevelte, ki házasította a fiát. Egy napon aztán a párttitkár elé állt. — Most az egyszer protekciót kérek. — Mondja csak, hogy máról van szó. — Sokat gondolok mostanában az öregségre. Tudják, hogy a „gyerek” az ország másik végébe került. Rá nem számíthatok, de nem is szeretnék a terhére lenni.. . — ÉS? — Nincs messze a megörege- dós, jó tíz év múlva elér. Mi lesz velem? Arra kérem, hogy ha tehetetlenné válnék, szerezzen nekem egy helyet a szociális otthonban. Tudom, hogy sokan vannak a várakozók. Bizony építhetnének újakat is. Meglennék a többivel, rászánnám a nyugdíjamat is — fogalmazta meg gondolatait a barom fi tenyésztő. 4. A 75 esztendős öregember gondozta a nagybeteg asszonyt. Férfi létére mosott, főzött rá. Sorra járta az orvosokat, a gyógyulást, annak reményét keresve próbálkozott, mihez kezdhetnének. Korábban sűrűn látogatták őket a leányaik. De csak addig tartott az öröm, amíg egészségesek voltak az öregek. Fél év óta egyik sem nyitotta rájuk az ajtót. A gyógyulás reményének szer- tefoszlása, vagy a közöny türhe- tetlensége törhette meg annyira az öregasszonyt? Ki tudja. Búcsúlevelet sem hagyott hátra. Az orvostól sietett haza az öregember, amikor holtan találta élete párját. Önkezével vetett véget életének az unokáiért rajongó asszony. A temetésen síri csendben hangzottak el e szavak: „Háróm szalagot kötött a kislányok hajába. három fonatot font naponta. Megnőttek, jómódban élnek. Ö pedig önként ment el, mert nem talált vigaszt.” .Ennyit hallottak a gyászolók. Ki láthatna bele az emberek gondolataiba? 5. Látszólag magánügy, valójában legtöbbször nem az. Amíg nincs hiba a kötelezettségek teljesítésével, magánügy marad. De ha elvétik a lépést, ha sokakat érint, másként kell nézni. írott és íratlan szabályaink ellenére, komoly társadalmi gondot jelent az elesettebb öregekről való gondoskodás. A szeretetlenség, a magárahagyatottság, az egyéni nemtörődömség sok kimondott és kimondatlan keserűség szülőanyja. Szélsőséges példákat is produkál az önzés. Nagyszékelyben soha nem látogatott, teljes magányukból a halál elébe panasz nélkül indult öregekről hallani. Regölyben az egymást utcahosszat átkozó, a jusson gyűlölködő negyven-hatvan évesek borítják fel a nyugalmat. Az önzés, a régi társadalom jellemet nyomorító rákfenéje megrontja az együttélést, megkeseríti a vérrokonok életét, felborítja békés nyugalmukat. Sokszor kétoldal óságról van szó, nézni kell, kinek vagy kiknek dolga a változtatás. Bár igen sokszor még az öregek húzzák a rövidebbet, más normák is érvényesülnek már. Ismerek olyan falusi tanárembert, aki öt hosszú esztendőn át ápolta-gondozta, feleségével versenyre kelve az ágyhoz kötött, nagybeteg édesanyát. A féktelen önzés, a komisz indulatok háborítsák fel a lelkiismeretet. így tehetjük a tegnapi rnagán- iígvet holnanm ténylegesen tár- ondcilmi problémává és segítéssé. SOMI BENJÁMINNÁ
