Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-07 / 264. szám
ft 1967. november 7. fOLNA MT5GTE1 NEPftjSA© 3 Nagygyűlések, koszorúzások kiállítások, veterántalálkozók • ** Ünnepségek a megyében Koszorúzás a szekszárdi szovjet hősi emlékműnél. Vasárnap és hétfőn megye- szert© megkezdődtek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségsorozatok rendezvényei. Valamennyi községben megemlékeztek, vagy még a mai nap folyamán megemlékeznek a szovjet nép. a haladó világ nagy évfordulójáról. Szekszárdi járás Bátaszék. Az ünnepi zászlódíszbe öltözött községben hétfőn délután három órakor kezdődött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulójának tiszteletére rendezett nagygyűlés. A község dolgozói zsúfolásig megtöltötték a művelődési ház nagytermét, ahol Báli Zoltán országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet. Az ünneplő tömeg a nagygyűlés befejeztével • fáklyás fiatalok kíséretében a Kossuth és az Árpád utcán keresztül, a szovjet hősi emlékműhöz vonult, ahol a község vezetői, a vállalatok és intézmények képviselői elhelyezték koszorúikat a szovjet hősök tiszteletére. . Decs. A község dolgozói vasárnap este öt órakor a pártszékházban jöttek össze, hogy ünnepi nagygyűlés keretében emlékezzenek meg az évfordulóról. A nagygyűlés szónoka Gróh József, a községi pártalapszerve- zet titkára volt. Hetedikén délelőtt tíz órakor kerül sor az ünnepélyes zászló- felvonásra, amelyet KISZ-esek, úttörők és kisdobosok felvonulása előz meg. Tolnán a gimnázium KISZ- szervezete ünnepi KlSZ-taggyű- lés keretében emlékezett meg hatodikén délelőtt az évfordulóról. Az ünnepi KISZ-taggyűlés után & gimnázium irodalmi színpada adott az évfordulóval kapcsolatos műsort, majd az emlékkiállítás megnyitására került sor. Tamási járás Tegnap este a járás 21 községében emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójáról. Simontomyán Grill Ferenc, a párt járási végrehajtó bizottságának tagja, a'járási tar»''”- "'s“ tott megemlékező beszédet. Gyönkön Takács Mihályné, a nőtanács n r vitára volt az ünnepi szónok. Regölyben este hét órakor kezdődött az ünnepség a művelődési házban, ahol dr. Polgár Ferenc, a megyei tanács vb-titkára emlékezett meg a neves évfordulóról. Udvariban ugyanebben az időben rendezték az ünnepséget. Itt Csapó Jánosné országgyűlési képviselő mondott beszédet. A járás székhelyén, Tamásiban tegnap délután fél öt órai kezdettel rendezték az évforduló ünnepségét. Ünnepi beszédet Jankó János, a párt járási bizottságának osztályvezetője mondott. A többi községben ma délután tartják meg az ünnepségeket. Ma délelőtt tíz órai kezdettel rendezik a koszorúzás! ünnepséget is Tamásiban, ahol a község közepén álló szovjet hősi emlékművet és a temetőben levő szovjet katonák sírját koszorúzzák meg. Bonyhádi járás Az ünnepségsorozat Bonyhádon a régi párttagok találkozójával kezdődött. A részükre rendezett fogadáson megjelent Daradics Ferenc, a járási pártbizottság első titkára, ünnepi köszöntőt Lambert József, a járási pártbizottság titkára mondott. Ma reggel kilenc órakor gyülekeznek a főtéren a bonyhádi üzemek, hivatalok, intézmények dolgozói, hogy az emlékezés koszorúival borítsák a szovjet hősi emlékművet. A koszorúzásra i tíz órakor kerül sor. Ezt követően a művelődési hózha vonulnak az egybegyűltek. Daradics Ferenc, a bonyhádi járási pártbizottság első titkára mond ünnepi beszédet. Az ünnepségen szovjet vendégek is részt vesznek. A nagygyűlés második részében kultúrműsor következik. Délután a sportpályán változatos program fogadja az érdeklődőket. S Bonyhádon megtekinthetők a különböző helyen és különböző témakörben nyílt kiállítások is. Paksi járás Zsúfolásig megtöltötték a november 5-i dunaföldvári községi ünnepségen az érdeklődők a művelődési ház nagytermét. A négyszáz főnyi közönség élénk érdeklődéssel kísérte Egyed Mihálynak, az SZMT megyei titkárának ünnepi beszédét. Ezt követően megkoszorúzták a szovjet hősök helyi emlékművét, ahol Zombai László, az MSZMP járási végrehajtó bizottságának tagja mondád* ünnepi beszédet Egész napos, eseményekben bővelkedő programmal tették emlékezetessé a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját Pakson. A délelőtt 9 órakor kezdődött községi emlékünnepélyen Dávid Endrének, a községi pártbizottság titkárának megnyitója után Hunyadi Károly, a Hazafias Népfront megyei titkára, országgyűlési képviselő tartott érzelmekben gazdag megemlékezést. Az ünnepély után a vállalatok, intézmények képviselői megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét. Este ezt követte az őrtűz meggyújtása, itt az úttörők szolgáltattak változatos műsort a résztvevőknek. Ma, november 7-én a paksi járás két községében tartanak ünnepi megemlékezést. Bölcskén dr. Vígh Dezső, Nagydorogon dr. Tóth Bálint az ünnepi szónok. A járás községeiben nívós kultúrműsor emelte az ünepségek színvonalát. Dombóvár A járási székhely ünnepi díszben. köszöntötte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. A középületek, üzemek homlokzatát zászlók, transzparensek díszítik, s a lakóházakat is fellobogózták. November 5-én délelőtt tíz órakor a párt-, állami, társadalmi és tömegszervezetek képviselői, az üzemek dolgozói megkoszorúzták a felszabadulási emlékművet, s lerótták kegyeletüket a dombóvári temetőben nyugvó szovjet katonák sírjánál. Este hat órai kezdettel a MÁV művelődési otthonban ünnepi nagygyűlésen emlékeztek meg az évfordulóról. Az ünneplő közönség zsúfolásig megtöltötte a nagytermet. Kitüntetett MÁV- és üzemi dolgozók, szocialista brigád- tagok foglalták el a széksorokat. Az ünnepséget a magyar és szovjet himnusz elhangzása után Gyuricza István, a járási tanács vb-elnöke nyitotta meg. Köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit, majd Halmai János, a dombóvári járási pártbizottság első titkára ünnepi beszédet mondott. A járási pártbizottság első tit- kárának beszéde után az elnökségben helyet foglaló szovjet vendégek egyike is szólásra emelkedett, s többek között a szovjet nép harcos békevágyát hangsúlyozta. Az ünnepség második felében a dombóvári középiskolások irodalmi színpada adott színvonalas kultúrműsort. GONDOLATOK a Próbaévek OLVASÁSA KÖZBEN | Sík Endre könyvét olvasom, a Próbaéveket. Egyszerre élek a tegnapban és a mában. Egyik kollégám újságot hoz és mutatja, hogy Jugoszláviában a Magyar Szó című magyar nyelvű napilap sorozatban számol be Eichmann hóhérsegédjéről, aki megszökött a felelősségre vonás elől. A világ tele van eseményekkel. Ázsiában háború dúl. A brit külügyminiszter ismét lerészegedett, valahol elfogták a bankrablót, és így tovább, és így tovább. Időről időre felbukkan a lapok hírrovataiban, hogy ismét szorul a hurok valamelyik fasiszta háborús bűnös nyaka körül. Olvasom a könyvet: Sík Endre felbecsülhetetlen értékű élménynyel ajándékozott meg, mert lehetővé tette, hogy személyesen éljem át a Nagy Októberi Szocialista Forradalom „szürke” hétköznapjait. Úgy is mondhatom, emberközelbe hozta a nagy történelmi eseményt, s azokon az embereken keresztül ábrázolja az események megrendítő nagyságát, akiknek a nevét a történelem csak gyűjtőszóval tartja számon. így: a nép megdöntötte a párt vezetésével a cár önkényuralmát. Muszáj gondolkodni. Járom Sík Endrével a távol-keleti frontokat, s mind gyakrabban gondolok arra, vajon milyen lenne most a világ, s benne Európának ez a kicsiny földdarabkája — Magyarország, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nélkül? Hol lennénk ma mi magyarok, ha nincs, ki gátat vessen a nemzetiszocialista tébolynak. A második világháború első hónapjaiban a fasiszta csapatok gyakorlatilag akadálytalanul özönlötték el fél Európát. Le- igázták a népeket, és 1941 nyarán megtámadták a Szovjetuniót is. Utána néhány nap múlva Magyarország szintén hadat üzent a Szovjetuniónak. Úgy látszott, napok kérdése csupán, és „Oroszországnak" vége. Raj- ni6 Ferenc lapja, a Magyar Futár is bétről-hétre beharangozta 4 végső győzelmet. | S ez időben rám, falusi gyermekemberre megdöbbentő hatást gyakorolt az a felismerés, hogy községünkben a felfuvalkodott volksbundisták a helyi magyar és délszláv arjyanyelvű lakosokat ellenségként kezdték kezelni. Tették ezt bent, szinte Magyarország kellős közepén, azokkal, akikkel együtt nőttek fel, s együtt éltek. Reakcióként személyes érdekünkké vált és belénk ivódott tehát a fasizmus iránti gyűlölet. A volksbund- házban színművet adtak elő, megjelenítették a magyarok visszatelepítését Ázsiába. A sváb fasiszták vágyálmokban kifejezett helyi túlkapása volt ez a színdarab? Aligha. Sokkal inkább azt mutatták be maguknak, amit eltökélt szándékuk volt megcsinálni. S most elgondolom. Ha nincs a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tettekre, győzelemre serkentő ereje, a második világháború után Magyarországot talán már rég német élettérré formálták volna át. és a magyarok talán már rég szétszóródva élnének Ázsiában, vagy Dél-Amerikában. Olvasom Sík Endre könyvét, s még jobban megértem, a ro- konszenv magyarázatát, személyes, emberi eredetét. A fel- szabadulás napjaiban falunkban is meg lehetett figyelni, hogy a szovjet katonák és a szegény lakosság azonnal megtalálta a közös hangot. Magát az eszmét mi még nem ismertük, de a szovjet katonák magatartásából már sejteni kezdtük, hogy az általuk képviselt eszme a legemberibb és a legigazabb. Gyanítom viszont, hogy a szovjet katonák jól | ismerték a magyar internacionalisták történelmi szerepét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kivívásában, s jórészt ez határozta meg testvéri, baráti magatartásukat. Fel kell tenni a kérdést, hogy nálunk, Magyarországon milyen személyes érdeke fűződik az egyes embernek ahhoz, hogy október 50. évfordulóját az év legnagyobb ünnepének tartsa? Erre a kérdésre a válasz minden esetben eltérő, mert mindegyik embernél más és más a belső, a személyes egyéni érdek. Ilyen szempontból azért milliókat lehet mégis összehasonlítani, és csak nagyon kevés azoknak a száma, akik nyilvánvalóan nem tarthatják ünnepnek az októberi forradalmat. Az ember a maga kicsi világában él, és ritkán fogalmazza meg azokat a mondatokat, amelyekkel magát a nagy történelmi eseményekkel összekötheti. A szocialista országokban is léteznek ember és ember közöft különbségek. hiszen már a termelőszövetkezeti brigádvezető is rangosabb, mint a sima tsz-tag. a brigádvezető utasításokat adhat a tagoknak, de neki a tagok nem adhatnak utasítást. Ilyen szempontból nyilvánvaló tehát, a társadalmi rang tekintetében a különbség. De mire is jó ez az összehasonlítás? Arra jó, hogy feltegyünk még egy kérdést. A világ dolgozóinak nagy ünnepe több-e a miniszternek, mint a fizikai munkásnak? Ha azt nézzük, hogy a miniszter a munkáshatalom éveiben lett miniszter, akkor könnyen odavágjuk: biztos, hogy neki nagyobb ünnep, mint a melósnak. Biztos, hogy azoknak nagyobb ünnep, akik jobban tudtak élni a kínálkozó lehetőségekkel, s egy bizonyos korszak lezárultával a soha visz- sza nem térő alkalmakkal. A hentessegédből egyetemi tanár lett, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztból megyei párttitkár, a lakatosinasból újságfőszerkesztő, a napszámosból honvéd őrnagy, a kanászból gépészmérnök. Nyilván, hogy nekik még inkább piros betűs ünnep november 7-e, De ha ragaszkodunk a fényekhez, és ha látjuk, hogy soha nem volt akkora rangja, szava és becsülete a munkásembernek, mint amekko- * ra rangja, szava és becsülete a szocializmusban van, akkor megerősödhet, és bizonyossá válhat bennünk, hogy november 7. egyformán nagy ünnepe mind a miniszternek, mind pedig a munkásnak. Miért? Azért, mert soha, egyetlen társadalmi rendben nem írták elő, a tisztségviselők; nek, hogy a dolgozó nép érdekeit kötelesek szolgálni, soha még egyetlen rendszer sem biztosította azt a méltóságot, amivel a szocialista államokban a dolgozók mindegyike rendelkezik. I E méltóság birtokában ■-----------------------— az a sok t ízezer munkás és dolgozó paraszt is felemelkedett, akit a szó praktikus értelmében nem emeltek ki, nem helyezték ilyen, vagy olyan magasabb munkakörbe, beosztásba. E méltóság birtokában a dolgozók önérzete megnőtt, s nem titok, jól beolvasnak annak, aki nem veszi őket emberszámba. Hazatért dissziden- sektől hallottam; megszokták az idegen kasztot, az éghajlatot, megismerték a nyelvet, de azt még egyszer sem bírták megszokni, bogy a kapitalista országokban a melósnak nincs beleszólása semmibe, a dolgozónak nincs köze semmihez, nem beszélnek meg vele soha semmit. Hatalmas, felmérhetetlenül nagy a dolgozók, tehát a kizsákmányoltak, és a kizsákmányolok között a távolság. S emberileg ez mindennek a lényege. SZEKULITY PÉTER l
