Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-04 / 261. szám

4 Töters Megvet népújság 196". november 4. Az 1967 68. évi Kisz-oktatás keretében 32 körben ezer részt­vevője van a „Fáklyavivők” so­rozatnak Tolna megyében. SAGVARI ENDRE 1913. november 4-én, Buda­pesten született. A jómódú szü­lők jogi pályát szántak fiuknak. Meg volt a lehetősége arra, hogy kényelemben jó módban éljen és ő mégis a nehezebbet válasz­totta. Élet- és embérszeretete egy küzdelmesebb sors választá­sára szólította. A magyar ifjú­sági mozgalom forradalmára lett. 1936-ban fejezte be egyetemi tanulmányait és tisztviselő lett a városházán. Ekkor iratkozott be a szociáldemokrata pártba. Az Országos Ifjúsági Bizottság munkatársa volt, amikor az 1937. szeptember 16-i nyilasverő „Tompa utcai csata” után több társával együtt letartóztatták és 8 hónapi börtönbüntetésre ítél­ték. Szabadulása után ismét be­kapcsolódott az ifjúsági mozga­lomba. Az OIB titkárának, Ku- lich Gyulának legmegbízhatóbb munkatársa lett. ötletességével, sokoldalúságával lelke volt az ifjúsági mozgalomnak. 1940. júniusában ismét börtön­be került. A gyűjtőfogházból ka­tonai szolgálatra viszik, majd is­mét a gyűjtőfogházba kerül, a még hátralévő büntetés letölté­sére. 1841-ben, szabadulása után átvette az OIB vezetését. Rengeteget dolgozott. Nevéhez fűződik a május 2—12-e közötti Budapesti Nemzetközi Vásáron a szovjet pavilonnál lezajlott ro- konszenvtüntetés, a Batthyány- emlékmű megkoszorúzása októ­ber 6-án, a Kossuth Lajos és Táncsics Mihály sírjánál rende­zett emlékünnepség november 1-én és az 1942. március 15-i tüntetés a Petőfi-szobomál. A KM P-nek a nép nemzeti tu­datra ébredésére irányuló törek­vése nagymértékben veszélyez­tette a kormány Hitler-barát po­litikáját. Újra elkezdődtek a le­tartóztatások. A katonai törvény­szék különleges nyomozószerve, a deffenzív osztály kínzókamrái megteltek kommunistákkal, bal­oldali munkásokkal. Ságvári Endrének sikerült illegalitásba rtiennie, de letartóztatták több társát, köztük Rózsa Ferencet és Schőnherz Zoltánt. A kormány minden eszközzel gátolta az if­júság mozgalmát. Az SZDP1942. májusában meg is szüntette az OIB működését. A KMP 1943 nyarán békepárt néven vezette tovább a harcot a háború ellen. Lapját, a „Béke és Szabadság”-ot az illegalitás­ban dolgozó Ságvári készítette elő. 1944. július 27. Ságvárinak a Múzeum-kertben találkozója volt egy társával, akit a nyomozók már hetek óta figyeltek. A ta­lálkozó után Budára, a Buda­keszi úton lévő, Nagy-féle cuk­rászdába sietett, egy másik meg­beszélésre. A nyomozó, időköz­ben segítséget kérve, állandóan követte. Négyen közeledtek az asztalához. Ságvári fegyvert rán­tott és lőtt. Rohanás közben még látta, hogy hárman elestek. Ek­kor érte hátulról a halálos lövés. A kémelhárító gépkocsivezető­je lőtte le. A békepárt így búcsúzott tőle gyászjelentésében; „...Ságvári Endre úgy halt meg, ahogy élt: harc közben! Utat mutatott éle­tével — példát mutat most ha­lálával, .. Harcoljatok Ságvári Endre szellemében, akit élete és halála a magyar nép szabadság­hősévé avatott”. KACZIÁN JÁNOS VÁLLALATOK, SZÖVETKEZETEK! Vállaljuk körszámla pos, billenő és más rendszerű mérlegek javítását, garanciával. Uj Március Tsz GÖRCSÖNY. Telefon: 13. (1) SZOMOArt J2SM­CEOT a gapakk­ß/t/V.. tLYENKOP. f/VlíA/Oe/VA/£td pAOYOONIA I KEU. . NO AH egy oöst&v é^ElALEf*^A/Zr/VYOcr... biboloó, /\*of r 006­TÖN ÁTÖLTÖVIK. GYA- KORldRUHÁBA , AV- TA'N KERrr EGY VÖD­RÖT, MCGMOFfA AV< ÖFFtF ABLAKOKAT.. moft, mindjárt 1 NOAH MEREDTEN ds HtrETVEN- KJEDVE ßA'MULT mcti&röß MESTEfMSE. AZ EDDfG- míTÖf tött hónapok: soca'n -jen­ki A/EAA HA’NYTZ)IZGATTA <4 A K/ANENŐT MEGVONJÁK- A SZABADTÓL . NOAH SZaIz VÁDOLÓ, EOCESERMOETT SZEAA KEAE3Z TAJZÁBEN A’uT. WHfTACPE, AZ ÚJONC VOLE Az EGVE7LEN, AKr NOAH-TEtGvem ~ Mínusz 273 C° hőmérsékleten is lehet növényi élet Szovjet tudósok hosszas kísér­letezés után bebizonyították, hogy vannak olyan növények, amelyek még —273 C fok hő­mérséklet mellett is életképesek. A szovjet kutatók kísérletek so­rán „megedzették” a nyírfát és a fekete ribizlit, s mindkét növény a fenti hőmérséklet mellett ki­hajtott, levelek és virágok kép­ződtek rajtuk. Nem egyszerűen üzletnyitás Bátaszéken a földművesszövet­kezet irodáját egy mellékutcában találjuk. Azelőtt a főút mellett, méghozzá a falu központjában volt. — Elköltöztünk onnan — mond­ja Szigeti János igazgatósági el­nök —, mert nem az irodának leéli a központban lenni, hanem az üzletnek, elvégre abból élünk, nem az irodából. Az emberek a központban járnak, ebből követ­kezik, hogy nekünk ott az bárun­kat kell mutogatnunk, nem az irodánkat. Az irodát átalakítjuk vas-műszaki áruházzá. Az átala­kítással nemsolcára végzünk, így még ebben az évben meg is tud­juk nyitni. Megnéztük a munkálatokat: már az utolsó simításokat vég­zik. Önkiszolgáló és önkivá­lasztó jeliegűre rendezik be, és ez lesz Tolna megye legkorsze­rűbb ilyen jellegű létesítménye. Sajnos, még Szekszárdon, a me­gyeszékhelyen sincs ilyen. Vitathatatlanul jó üzleti előre­látás. Csak dicséretet érdemel ér­te a bátaszéki földművesszövet­kezet. ertnablhíklSi* Nem, mégsem tudok ellentállni bájai ponto­sabb érzékeltetésének. Fityulás szőke haja, mint a fehér selyempapírba takart sárga rózsacsokor. Fülcimpája pici tulipánszirom. Keze törékeny liliom. Melle ágonringó, érett császárkörte. Egy­szóval virág és gyümölcs az egész nő, s amint lépked előtted a gótikus csípője valami szép szerelmi himnusz dallamára ring. De az én fejemben riói dzsessz dübörgőit. Ágaskodó négerek fújták a trombitát, buja fél­vérek döngették a dobot, spanyol nők rázták magukat verejtékező önkívületben. Elcsigázott a vágy. Május volt, megint lázongott az a szívrab­ló vérem, végzetesebben, mint bármikor eddigi, színes ifjúságom során. Karola elegánsan viselkedett, mint egy szolid mágnásnő, aki az angol, kisasszonyok budai inté­zetében nevelkedett. Gyógyító kedvességgel fo­gadta gondjaiba az aggokat, aztán meghívott ebéd­re. Disznótoros kajából állt a lakoma. Diszkrét finomságokkal próbáltam felhívni Karola figyel­mét nagyvilági csiszoltságomra. Bár nehezemre — 40 — esett, de megálltam csámcsogás nélkül. 'A vilá­gért sem könyököltem volna az asztalra és mi­vel csukott szájjal nem tudtam rágni, egészben nyeltem le a rövid karmonádli falatjait. így, amint ebédelgettünk kettecskén, megíogamzott bennem az az öngyilkos gondolat, hogy Karolát egyetlen éjszakáért is feleségül venném, ha ez lenne mohó vágyaim ára. Dehát ez a gondolat csupán feldúlt lelkem illúziója lehetett, egy néma fohász, mert együgyűségemben még beszélni is efelejtettem. Karola lenyűgöző hatása miatt alig tudtam megköszönni az ebédet, ám amikor indul­ni akartam, eg kis csomagot találtam a mentő­autó ülésén. Éreztem az illatán, hogy pecsenye, kolbász és hurka. Éles felfogóképességemmel va­rázsütésre áttekintettem a lélektani helyzetet: Karolának imponál az egyéniségem. Megrendített a női lélek gyengédsége, egyszersmind újra bir­tokolhattam jellemem egyik fő erényét, a talpra­esettséget. Tányérsapkám kissé helykére igazítot­tam, s úgy döntöttem, hogy fellépésemmel ámu­latba döntöm a nőt. Benyitottam szolgálati szo­bájába, ahol éppen ebéd utáni sziesztára készülő­dött. Elsápadt vakmerő pillantásomtól. — Hogy értsem ezt?... — suttogta és az egész lényével irgalomért könyörgött. Eleinte akadozva beszéltem hozzá, de aztán stílusomat magasba lendítette a hevület. — Karola... maga csapás ezen a földön. Szá­momra nemzeti tragédia, hogy megszületett. Tor­nádó dühöng a szívemben és ámokfutó leszek, ha — 41 — nem dől a karjaimba. Nézzen rám, Karola. Ért­se meg, én rabolok magáért. Romba döntöm a világot, vagy beültetem datolyapálmával az egész Szaharát. Csak pillantson rám, szentelje fel mosolyával a szívemet, hogy az idők végezetéig ragyogjon belőle a boldog büszkeség. Fékezni kellett magam, nehogy túlzásba vi­gyem a vallomást, de így is megérezhette, hogy a szerény kifejezések mögött egy nagy lélek rej­tegeti szemérmes rajongását. Megengedte, hogy vasárnap találkozzunk, sőt arra is ígéretet tett, hogy várni fog az állomás előtt. * Nyilvánvaló, hogy külsőségekben is úrrá kel­lett válni erre az alkalomra. Mivel egész gardero- bom a mentősegyenruhából állt, egyik barátom volt szíves kői sönadni békebeli börberi öltö­nyét. Dús frizu ámra panamakalapot illesztettem, gomblyukamba két szál gyöngyvirágot tűztem, a klasszikus szívrablók szokása szerint, és útra kel­tem a dicsőségvágy mámorával. Némi aggodalom kísért utamon: hátha csúffá tesz Karola, hátha ott sem lesz az állomáson? De Karola ott volt. Állt az állomás előtt, a tiszta térségen, galambszürke kosztümben, fehér fodros blúzban, fehér körömcipőben. Ragyogott róla a gyönyörűség. Filmezni kellett volna azt a hódolatot, ahogy kezet tudtam neki csókolni. Fő- hercegi hangulatban andalogtam mellette. Elvitt ebédre a drága jó édesanyjához, aki egy húsz esztendős kozmetikussal élt boldog nászban, de ennek ellenére komoly asszonynak bizonyult. — 42 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents