Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-23 / 277. szám
I * r 1967. november 23. fOLWA MEGYEI NEPŰ.TSAG 3 Milyen kedvezményekben részesülhetnek a továbbtanuló dolgozók ? A munkaügyi miniszternek a napokban megjelent rendelete szabályozza a továbbtanuló dolgozóknak járó kedvezményeket. Az eddigiekhez képest két lényeges kérdésben hoz újat a most megjelent rendelet. Az egyik: A szakiképzettséget biztosító oktatási intézmények levelező és esti tagozatán tanuló dolgozónak akkor jár tanulmányi szabadság, ha munkakörére jogszabály, vagy kollektív szerződés által előírt szakképzettséget szerzi meg, ha a nappali tagozatos képzés befejezéseként előírt esti, vagy levelező tagozatos továbbképzésben vesz részt, vagy ha a vállalattal tanulmányi szerződést kötött. A másik eltérés: A tanulmányi szabadság nem számítandó be a dolgozót megillető rendes szabadságba. Eddig ugyanis a rendes szabadságból csak a tizenkét nap alapszabadság járt annak, aki a tanulmányi szabadságot igénybe vette, ezután a rendelet szerint a tanulmányi szabadság a dolgozót megillető alap- és pótszabadságon felül jár. Gyakran előfordult ugyanis, hogy a dolgozó olyan képzésben vett részt, amire munkakörének betöltéséhez egyáltalán nem volt szüksége. Az egyik építővállalatnál például egy ács járt a mező- gazdasági technikum levelező tagozatára és élvezte az előírt kedvezményeket. Nyilvánvaló, hogy mezőgazdasági technikusra építő- vállalatnak nincs szüksége és az illető, ha végez, otthagyja a vállalatát. Méltánytalan, hogy a vállalat anyagi áldozatot vállaljon olyan célért, amiből semmi haszna sem lesz. Mint ahogy természetes, ha a vállalat segíti az építőipari technikumban tanulókat. Sokan végezték el például levelező úton a jogtudományi egyetemet és sem addig, sem utána nem kerültek olyan munkakörbe, ami jogi képzettséget igényelt. Ez veszteség a munkáltatónak is, a népgazdaságnak is. A jövőben tehát jobban igazodik majd a dolgozók továbbtanulása a konkrét igényekhez. Ha valaki mégis olyan szak- képzettséget akar elnyerni, amire munkahelyén nincs szükség, vagy elvégzi ezt saját költségére — fizetés nélküli szabadságot vesz ki, maga fizeti az esetleg felmerülő utazási költségeket, vagy pedig olyan vállalattal, intézményei köt tanulmányi szerződést, amelynek rá, mint szakképzett szakemberre, szüksége lesz. Nem vonatkozik e korlátozás az általános iskola és a gimnázium levelező, illetve esti tagozatán továbbtanuló dolgozókra, mivel ezek az iskolák általános műveltséget adnak. Sőt, aki szakmai képzést nyújtó intézményben tanul — és a rendelet szerint nem részesülhetne kedvezményben —, igénybe veheti azt a — kisebb mértékű — tanulmányi szabadságot, ami a gimnázium megfelelő tagozatán járna. Ugyancsak jár mindenképpen a tanulmányi szabadság és a többi kedvezmény azoknak, akik a Marxizmus—Lenini zmus Esti Egyetemein és azok szakosított tagozatain továbbtanulnak. Tanulmányi kedvezmények illetik meg azokat a felsőfokú végzettségű, továbbtanuló dolgozókat, akik három évet meg nem haladó tanidejű iskolai továbbképzésben (mérnök-közgazdász képzés, szakmérnökképzés, stb.) vesznek részt. Aki már a jelenlegi tanévben továbbtanul, az iskola befejezéséig mindenképpen megilletik a kedvezmények. Köszönik Ady Endre sírján A költő születésének 90. évfordulóján megkoszorúzták Ady Endre sírját — szerdán a Kerepesi temetőben. Fodor József Kossuth-díjas költő beszélt a sírnál az 1919-ben elhunyt forradalmár poéta klasszikus életművéről, amely a XX. század magyar lírájának java értékei köjában is, tartalmában is megújította, új színekkel gazdagította nemzeti költészetünket. A Magyar írók Szövetsége koszorúját Dobozy Imre főtitkár helyezte el a síron, koszorút küldött a Művelődésügyi Minisztérium és a Petőfi Irodalmi Mázé tartozik. Ady Endre forrná- zeum is. (MTI) A brigád és a 44 órás munkahét Lukács Andrásné: ,Az egész vasárnapot a családommal töltöttem.” A brigádban dolgozó asszonyok és lányok örömmel fogadták a hírt: a Pécsi Kesztyűgyár valamennyi üzemében, így itt Dombó- várott is, a gépi varrók egyik brigádja november hónapban 44 órás munkahétre tér át, s az üzemvezetés döntése az ő brigádjukat érintette kedvezően. A többiek érthető irigységgel találgatták: miért éppen ők? Ök viszont örömmel vállalták a kísérleti alany szerepét. — Az öröm mellett — ezt elsősorban a két szabad szombat váltotta ki — azonban jókora adag aggódás is tapasztalható volt. Nem titkolták: féltek egy kicsit, hiszen a Minisztertanács rendelete értelmében a 44 órás munkahét nem jelenthet termelésvisz- szaesést, de keresetcsökkenést sem. Biztosítják-e számukra a zavartalan munka feltételeit? Tudják-e teljesíteni a havi tervet? Hogyan alakul novemberi keresetük? Olyan kérdések voltak ezek, amelyekről nap mint nap beszélgettek egymás között a brigád tagjai. S az eredmény? Három hét tapasztalata alapján, most már nyugodtan elmondhatjuk: felesleges volt az aggodalom. — A kísérleti brigád eredményei minden várakozást felülmúlnak. Eddig napi 130—140 pár kesztyűt készítettek el, most 170 —180 párra emelkedett a brigád teljesítménye. Soha ekkora szorgalommal, akarással nem dolgoztak még az asszonyok, lányok, mint most — mondja Barics Jenő, az üzem szakszervezeti bizottságának titkára. Időközben a brigád már megkapta az első szabad szombatját, amelyet igen találóan „kettős ün- n’epnek” neveztek el. Szabó Istvánná: „Nagytakarítás, mosás, vasalás szerepelt az első szabad szombatom programjában”. — Ezen a szombaton minden olyan házi munkát el tudtam végezni, amelyek máskor vasárnapra maradtak. Így azután az egész vasárnapot a családommal töltöttem. Nekünk háziasszonyoknak nagyon jól jön a kéthetenkénti szabad szombat — mondja a kétgyermekes Lukács Andrásné. Hasonló véleményen van Szabó Istvánná is. — Nagytakarítás, mosás, vasalás szerepelt az első szabad szombat programjában. Azt hiszem, csak most tudom igazán értékelni, hogy mit is jelent nekünk* családos anyáknak a 44 órás munkahét bevezetése. Nagyon jóleső érzés volt egy nyugodt vasárnapot együtt tölteni a családdal. Kalocsa Rózsa a lányok véleményét így fogalmazta meg a szabad szombatról: — Sokkal több idő jut a tanulásra, olvasásra, szórakozásra, és természetesen otthon is több hasznunkat veszik. Sajnálom, hogy csak egy kísérleti hónapról van szó. Szívesen dolgoznék továbbra is 44 órás munkahéten. Ez utóbbi vélemény egyben az egész brigád véleményét is magában foglalja. Valamennyi asz- szony és lány sajnálja, hogy csak egy hónapról van szó, s nem egyszer kérdezik: mikor térnek át végleg a 44 órás munkahétre? A szakszervezeti bizottság titkára szerint a többi üzemben is csak egy hónapig tart a kísérlet. Ezt követi majd a szerzett tapasztalatok vállalati szinten való összegezése, amely végeredményben meghatározza majd többek között az üzemegységek áttérésének feltételeit, azokat a feladatokat, amelyeket biztosítani kell a zavartalan áttérés érdekében. Előreláthatólag 1968. július 1-től kerül sor a dombóvári üzemben — csakúgy mint a gyár többi üzemegységében — a 44 órás munkahét bevezetésére. Megyékre terjedő határ... — A páljai termelőszövetkezet éppen az előbb kért traktort szántásra. Sz—100-as szánt a szekszárdi Garaynak, Alsóná- nán, Mőcsénybe n, Mórágyon, két D—4—K Győrében, egy — ugyan most bent van kisebb javításon — ugyancsak a Garaynak. A lengyelt szövetkezetnek a vetésben is segítettünk. Négy gépünk Bonyhádvarasdon cukorrépát szállít. Ebben a munkában segítettünk Murgán, Felsőná nán, Kétyen, Zombán, Nagyvejkén — mondja Puska Ferenc, a Teveli Gépállomás igazgatója. A beszélgetés tulajdonképpen a tavasszal kezdődött arról, hogy a teveliek előtt milyen lehetőségeket ad az idei év a terv teljesítésére, a jövedelmező gazdálkodásra. A teveliek 1964-ben, 1965-ben elnyerték az élüzem címet, az elmúlt évben is mindenben megfeleltek a magas szintű követelményeknek. — Minden azon múlik — mondotta akkor az igazgató —. hogy a nyári hónapokban jelentkező holtszezont hogyan tudjuk átvészelni, hogyan tudunk a traktorosainknak munkát biztosítani. Most azt kérdezzük; az év végéhez közeledve, milyen eredményesen gazdálkodott a gépállomás. — A három negyedévre eső 2 675 000 forintos tervünket négymillión felül teljesítettük. Tavasszal arról beszélt Puska elvtárs, hogy az év végére négymilliós bevétel a cél. — Tehát sikerült a holtszezont is kihasználni? — Igen. Nyolc Sz—100-asunk dolgozott az M—7-es úton. Több mint háromszázezer köbméter földmunkát végeztek. Májusban az Enyingi Állami Gazdaságnak segítettünk. Azonkívül a közúti igazgatóságnak végeztünk különböző útszakaszokon padkanyesést. Ezzel ugyan ismét meggyűlt a bajunk a KPM budapesti ellenőreivel. Mert a padkáról a szkréperládával felszedett földet el is hordtuk, kisebb-na- gyobb távolságra, ök ezt közúti szállításnak vették. Küld hettük az igazoló jelentést. Egyébként változatlanul sok a bajunk a körzethatár átlépésével. Kíváncsi leszek, hogy ez az 1949-es rendelkezés meddig marad érvényben? Az Sz—100- asok szállítására van egy Tátra vontatónk. Ha pótkocsival közlekedtetjük, akkor nem kell engedély a körzethatár átlépéséhez. De ha szkréperládát vontat, akkor már megkövetelik. A traktorokat szállítsuk a munkahelyekre mi, magunk, a szkréperldádákat meg' szállíttassuk az AKÖV-vel? Szerintem furcsa logika. Amikor a „határunk” már több megyére kiterjed, még mindig a 35 kilométeren belül kell maradnunk ... — Most tehát a traktorai', zöme szánt? — Igen, és azt is hozzá kell tennem, hogy szerződés nélkül. Annak idején a termelőszövetkezetek húzódoztak a szerző déskötéstől. Aratás után meg egyre-másra jelentkeztek; adjunk szántó traktort. Hát adunk. A mórágyi szövetkezet például minden műszak után külön fizet 10 forintot a traktorosainknak. — A szántáson kívül milyen munkát végeznek? — Az őcsényi szövetkezetnek kezdünk meg szőlő- és gyümölcstelepítés alá nagyszabású tereprendezést. Ma már viszi is a Tátra az első Sz—100-ast, majd a többi négyet. Az idén megmozgatunk közel 36 000 köbméter földet, 280 000 forint értékben, jövő tavasszal pedig további hetvenezer köbméter földmunkát végzünk a Bara- nyavölgyben, úgy hogy 6—8 százalékos lejtésű táblákat alakítunk ki, hogy a gépi művelésnek megfeleljenek. Ezenkívül a mohácsi Uj Barázda Tsz- ben tereprendezéshez, gyümölcstelepítéshez segítünk. Az év végéig hátralevő másfél hónapot tehát igyekszik még jól kihasználni a teveli gárda, hogy az eddigi négymillió forintot még megtoldják néhány százezerrel. így a tervezettnél jóval több nyereséget fizetnek be az államnak — és ebből jócskán marad majd a gépállomáson is nyereségrészesedés formájában. És még egy hátsó gondolat is serkenti őket; mégpedig az, hogy hátha sikerül harmadszor is megszerezni az élüzem címet. BI. Kalocsa Rózsa: „Sokkal több idő jut tanulásra, olvasásra, szórakozásra.” Addig pedig bármennyire is fájó szívvel, de vissza kell zökken-: ni a brigádnak a „régi kerékvágásba”. (Szigetvári)
