Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-22 / 276. szám

i 196?. november 22. toots mim* mpvföAG Ötezer daráló ebben az évben Női ruhatár egy falusi húsban A nyáron indult be a folyamatos darálógyártás a Bölcskei Gépjavító Állomáson. Az első képen a 125 tonnás excenterprés, mellette kezelője, Zódor Dénes. A hegesztők két műszakban készítik a vá­zakat Bodahelyi Gyula és Szabó József munka közben. (2. kép.) Három a kislány Ujiregen, Radovics Mihályék házában. A negyedik testvér fiú, de ennyi kislány mellett vitatha­tatlan a nőuralom. Három kis­lány, akik nem olyan régen kerültek ki az iskolapadból, az öltözködés örömébe még csak belekóstoltak. A községben a legnagyobbik, Irénke nevét említették, amikor azt kérdez­tem, kit tartanak csinosan, di­vatosan öltözködőnek a helyi fiatal lányok közül? Radovics Irén a helyi terme­lőszövetkezetben dolgozik. Kö­zépső húgával, Valival együtt otthon találom őket a barát­ságos, fehérre meszelt ház konyhájában. Édesanyjuknak segítenek az ebédfőzésben, de kérésemre szívesen bevezet­nek a szobába, és kitárják a szekrény ajtaját is. Amit első pillanatra is meg­állapíthatok: könnyű dolga van a varrónőnek, aki a kis­lányokra szab-varr. Filigrán, formás teremtések. Az első darab, amit kieme­lünk a szekrényből, fekete szövetruha, a nyakkivágása körül hófehér nyloncsipkével. A csipke középen rózsafáimé­ban zárul, könnyeddé, fiata­lossá varázsolja a komoly al­kalmi darabot. Mind a három kislánynak van ilyen szövet­ruhája. Egyforma szabású, és anya­gú még két nyári ruha. Egyik finom sárga és zöldmintás se­lyem, karcsúsított, alul bővü­lő, ujjatlan. Három vékony lepkéhez hasonlíthatnak a kö­vetkező együttesben is: fehér alapon halványlila mintás kar­ton, deréktól tíz centire bővü­lő. Nyújtja is az alakjukat az ilyen szabásvonal. A következő darabok már egyéni ízlésről árulkodnak. Szép a borsózöld szövetruha, a karcsúsító vonalat kiemelő barna szövetbetéttel. Az op-art divat egyik ízléses darabja a kék-fehér színössze­állítású szövetruha. A készen vásárolt piros-halványmintás szövetruha dísze a fehér gal­lér és a bújtatott öv, amely csípőben bővülő hajtásokat díszít. Pepita, azaz tyúkláb- mintás az a szövetkompié, amely Irénke ruhatárának ré­gi darabja: az ujjatlan szövet­ruhát kis kabát egészíti ki. Munka közben melegítőt hordanak blúzokkal, pulóve­rekkel, vagy egyszerű vászon- nadrágot amelyet színes mel­lényekkel tesznek nőiessé. Otthon is csinosak, pedig a munkakörülményeik a terme­lőszövetkezetben nem, kímélik a ruhát. Kényelmes cipőkben dolgoz­nak, de kérésemre előhozzák az ünnepi lábbeliket is. Egymás ruháját nem veszik fel, mondták a kislányok, de az előfordul, hogy egyikük megunt darabját a másik át­alakítással örökli, hiszen ilyen nagy családban, ahol hosszú ideig csak az édesapa volt a kereső, nem veszhet kárba egy jó minőségű ruha. Mindnyájan dolgoznak már. A legkisebb, a 16 éves Marika Iregszemcsén, a kísérleti gaz­daságban. A 17 éves Vali sze­zonban Balatoniöldváron, egy üdülőben. Irénke, aki 19 éves lesz, a helyi termelőszövetke­zetben, igaz nem sokáig. Menyasszony, és vőlegénye fürgedi. Nem kényeztették el őket, de szerető családi légkörben nőttek fel, ahol minden apró­ságnak örülnek, átérzik egy­más boldogságát. Szeretik az egyforma ruhákat, mert így is hangsúlyozzák az összetarto­zásukat. Soha nem irigyked­nek, ha valamelyikük új da­rabot kap, tudják, mindig az a soros, akinek szüksége van valamire. Szebbnél szebb a kardigánjaik színe, divatos a télikabátjuk. A legutóbbi öröm mindnyájuknak Irén habköny- nyű nylonblúza, amelyet készü­lő sötét kosztüméhez vásárolt az édesanya, M. I. Teljes az ütem a dupla szalagon. A gyártásban résztvevők 90 százaléka szakmunkás. A napi termelés 60 daráló. Egy szocialista brigád az öregekért Köszönő levél fekszik előttem. A bonyhádi járási szociális otthon vezetője, Benács József küldte. S a címzett a Szekszárdi Patyolat Vállalat Hámán Kató szocialista brigádja. Ebben a levélben az áll, hogy milyen nagy örömmel vették az otthon vezetői és lakói a szo­cialista brigád elhatározását: pat­ronálják az otthont, rendszeresen látogatják idős lakóit, s ilyen al­kalmakkor ajándékokkal lepik meg őket Az első vasárnapi látogatáson túl, Kiss Pálnéval, a szocialista brigád vezetőjével beszélgettünk, hogyan, miként született ez a szép kezdeményezés a szocialista brigád címet évek óta tartó kö­zösségben? — A szocialista brigád tervei, vállalásai között természetesen szerepel társadalmi munka is. Nem könnyű ez, hiszen a brigád tagjai főként családos anyák, nincs sok szabad idejük. De még­is vállalják. És éppen ebből adó­dott e vállalásuk is. Mi szülők tudjuk legjobban átérezni, mit je­lent idős korunkra egyedül ma­radni. — Ezért határoztuk el a nyár végén a brigádgyűlésen, keresünk egy otthont, ahol idős emberek vannak, s elvállaljuk, rendszere­sen látogatjuk őket. Nagyon meg­ható volt az öregek öröme, ra­gaszkodása. Boldogan fogadták szerény ajándékainkat; a cukor­kát, csokoládét, képeslapokat, az apró használati tárgyakat. Az első látogatáson Kiss Pálné, Berta Jánosné — aki egyben szak­szervezeti titkár is — és Gaál Mártonná brigádtag, a párttitkár vett részt A következő látogatá­sukon újabb és újabb brigádta­gok vesznek részt, míg a szocia­lista brigád valamennyi tagja meg nem ismerkedik a patronáltakkal. Traktorosok, mezőgazdasági gépkezelők figyelem! Uj melléklettel jelenik meg a Mező- gazdasági Technika, amely tájékozta­tást ad az I^S—09/124 eszközhordozó 4 KVD 8 SVL Diesel motorjáról. Képes és rajzos illusztrációkon keresztül mu­tatja be a motor általános ismerteté­sét, a motor műszaki adatait, beállí­tását és illesztési méreteit, a motor szétszerelését, felülvizsgálatát, az egyes részek javítását, és az igen fontos karbantartási munkálatokat. A fent említett Mezőgazdasági Tech­nika megrendelhető a hírlapárusoknál., kézbesítőknél, postahivataloknál, elő­fizetési ára: fél évre 24,—* Ft, eey év- re 18 J— Ft, Tóth Gyula (jobbról) és Lencsés István, a kész gépek minőségét ellenőrzik. Kétnaponként szállítanak az ország minden részebe. Foto; Bakó Jenő.

Next

/
Thumbnails
Contents