Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-18 / 273. szám
I 1567. november lb. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAO Jut-e munka mindenkinek? M mióta az új gazdasági me- “ chanizmus bevezetése napirendre került, nemcsak bizakodás, hanem aggodalom is megnyilvánul a különböző tervezett, részben már nyilvánosságra is hozott intézkedések, jogszabályok iránt. Sokan tartanak attól, hogy a gazdasági reform — főként az első időkben — foglalkoztatási problémákat okoz, számolni kell munkanélküliséggel is. A Vállalatok érdekeltté lesznek ' téve — az eddiginél sokkal nagyobb mértékben — a nyereség növelésében. A vállalati kollektíva jövedelme, annak növekedése mindenekelőtt attól függ majd, hogy milyen eredményesen gazdálkodik a vállalat, nemcsak az év végi nyereségrészesedés mértéke múlik a jövedelmezőségen, hanem az év közi béremelés is. Következik ebből, hogy a vállalatoknál minden lehetőt megtesznek annak érdekében, hogy felszámolják a kapun belüli munkanélküliséget, a feleslegessé váló munkásokat, alkalmazottakat elbocsássák. Az új Munka Törvénykönyve feloldja az eddigi kötöttségek tekintélyes részét a munkaerő-gazdálkodásban, köny- nyebben lehet majd felmondani a dolgozóknak — mondják az aggodalmaskodók. Kétségtelen, hogy a vállalati nyereség tartós növelésének fő módszere a munka jobb megszervezése, a termelékenység növelése, a termelési költségek csökkentése. És hogy ez adott termelési Szinten a felesleges dolgozók elküldésével érhető el, nem is vitatható. Mennyivel ésszerűbb -azonban az. hogy a felszabaduló munkaerőt fordítsák a termelés növelésére! Ha a vállalat szükségletre termel, olyan új, kelendő cikkeket vezet' be, amelyek keresettek a piacon, jól el lehet adni — márpedig az új gazdasági mechanizmus éppen ez irányban hat — nemcsak jelenlegi létszámát foglalkoztathatja, hanem még új dolgozókat is vehet fel. Átszervezéssel, a munkaerő átcsoportosításával csaknem minden vállalat megoldhatja a kapun belül még meglévő „munka- nélküliséget”, mégpedig éppen ezáltal lesz képes magasabb nyereséget elérni. Üzemeinkben csaknem kivétel nélkül az a helyzet, hogy a jövő évre nem termeléscsökkenéssel, hanem a termékek iránti igény, kereslet növekedésével számolnak. Az építőipar még a jövő évben sem tud eleget tenni valamennyi kivitelezési igénynek, a Bonyhádi Cipőgyár bővítése már elkezdődött és jövőre több száz új munkást kell beállítania, nő a kereslet a szövetkezeti ipar termékei iránt, növeli termelését a műszergyár, a Paksi Konzervgyár. Mi sem természetesebb, hogy az ésszerűbb munkaerő-gazdálkodást megköveteli a termelés bővülése. Nem is lehetne tagadni, hogy az üzemekben vannak csellengő emberek, a munkaidő-kihasználás színvonala többé-kevésbé elmarad a lehetőségektől. Látni kell azonban azt is, hogy a veszteségidők kiküszöbölése nem megy máról holnapra, ez csak hosszabb folyamatként képzelhető el. gy másik tényező, ami „belép” már 1968-tól: a munkaidőnek heti négy órával történő csökkentése az elkövetkezendő években. Nagyjából ez azt jelenti, hogy az üzemekben a munkaidőalap 8 százalékkal csökken. Természetesen, ezt részben a munkaerő jobb kihasználásával kell megoldani, egyes területeken azonban csak új munkások felvételével lehetne biztosítani, önként kínálkozik a megoldás, a feltárandó „létszámfelesleget” a munkaidő csökkentéséhez kell felhasználni. Az év elején lépett hatályba a gyermekgondozási segély bevezetéséről szóló határoE Anya- és csecsemővédelmi ankét Szekszárdon A Tolna megyei Tanács VB egészségügyi osztálya és az Orvosegészségügyi Dolgozók Szak- szervezete megyei bizottsága november 17-én délelőtt anya- és csecsemővédelmi ankétot tartott, a megyei kórház kultúrtermében. Dr. Sárkány Jenő profesz- szor, a Heim Pál Gyermekkórház ’ igazgató főorvosa nyitotta meg az ankétot, amelyen a megyei kórház és a járási szülőotthonok főorvosai, gyermekgyógyászok, és védőnők vettek r€6zt. Az ankéton három referátum hangzott el. Dr. Varjú Irén orvos, a megyei tanács egészség- ügyi osztályának anya- és wer- mekvédelmi előadója, a területi anya- és csecsemővédelmi munkáról adott áttekintést. A második referátum előadója dr. Váczy László kandidátus, a megyei kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályának főorvosa volt, aki megyénk szülészeti eseményeit elemezte. Dr. Csordás Jenő, a megyei kórház gyermekosztályának főorvosa, a harmadik referátum ismertetője, . a csecsemő- halálozás csökkentésére tett intézkedések hatásáról számolt be. Megyénkben csökkent a csecsemőhalálesetek száma, az országos statisztika tükrében, a közepesek között foglal helyet. A programban szereplő három előadást széles körű vita követte. Az ankét tanulságát dr. Sárkány Jenő professzor értékelte. Megállapította, hogy az intézetek és a gyermekgyógyász szakorvosok jó munkát végeztek. zat. Országosan közel százezer nődolgozóra számítanak, aki igénybe veszi ezt a lehetőséget, helyettük másokat kell — vagy kellene — felvenni. A népgazdaság egészét tekintve egyáltalán nem lehet várni a foglalkoztatottság csökkenését. A harmadik ötéves tervben 260 270 ezerrel kell növekednie a mezőgazdaságon kívüli területeken a foglalkoztatottak számának. Az ötéves terv eddig esedé kés előirányzatait termelési, termelékenységi tekintetben túlteljesítettük, a vártnál gyorsabb lesz az ötéves terv végéig is a népgazdaság fejlődése. Mégha a termelékenység növekedése túl is szárnyalja az előirányzatot, akkor is szükség lesz az előirányzott többletlétszámra. Országos méretben nem is munkerő-feles- legre, hanem munkaerőhiányra kell számítani. Különösen akkor, ha a reform következtében megélénkül a gazdasági élet, a változó igényeknek megfelelően alakul a termelés, az jobban iga zodik a szükségletekhez. Lesznek olyan területek, — ezek száma azonban elenyésző — ahol munkaerő szabadul fel. A munkaerő áramlását nemcsak ezért kellett szabaddá tenni, csökkenteni az eddigi megkötéseket, hanem amiatt is, hogy mindenki olyan helyre kerüljön, ahol a legjobban hasznosíthatja képes ségeit. Az új Munka Törvény- könyve megkönnyíti a felmondást mind a dolgozó, mind a vállalat részéről. Megkötöttségek inkább a vállalat részéről történő felmondásnál vannak, sőt, itt a felmondási védettség bizonyos tekintetben még ki is terjedt. Nem lesz azonban törvényes akadálya annak, hogy aki nem végzi rendesen a munkáját, tartósan alacsonyabb teljesítményt nyújt, attól megszabaduljon a vállalat. Az eddigi jogszabályok tökéletes biztonságot nyújtottak azoknak, akik akár a kellő képesség hiánya miatt, akár hanyagságból nem végeztek megfelelő munkát. Nem a csökkent múnkaképessé- gűekről van szó — róluk intézményesen gondoskodnak a jövőben is. És ez a körülmény bizonyára sokakat serkent majd jobb munkára, M unkája tehát mindenkinek — aki becsületesen akar dolgozni — lesz. Egyébként talán elegendő átlapozni az újságokat annak bizonyítására, hogy a küszöbön álló új mechanizmusban nem a munkaerő-felesleg, hanem inkább a munkaerőhiány lesz a probléma. Elvétve találni álláskeresésről szóló hirdetést. Annál több az olyan nagy, keretes és apróhirdetést, amelyben a vállalatok, szövetkezetek szakembereket, betanított és segédmunkásokat keresnek. Bizonyos, hogy nem egy-két hétre, hónapra, hanem hosszabb időre. <J) Négy megye termékbemutatója — A kiállított termékek a helyszínen megrendelhetők Négy megye: Baranya, Tolna, Somogy és Fejér gépjavító állomásai termékeiből nyílt kiállítás Villányban. A gépjavító állomások több mint négyszáz terméküket mutatták be. Ä kiállításra jellemző, hogy a mezőgazdasági tevékenység dokumentálását már nem is tartották fontosnak a kiállítás rendezői, helyette tág teret biztosítottak az újfajta tevékenységnek: a gyártási és szolgáltatási tevékenységnek. A kiállításon elhangzottak és látottak is azt bizonyítják, hogy a gépjavító állomások a jövőben — egyre több tsz rendelkezik saját gépjavító műhely- lyel — a nagy felszerszámozottságot igénylő, speciális szerkezeti egységek gyártására, sőt új gyártmányok előállítására is törekszenek. Erre mutat a Villányi Gépjavító Állomás példája is, ahol 1968-ban már 50 ezer kom- bájnszalmatartó-villát és 35 ezer gumi magvezetőcsövet gyártanak, amely fedezi az egész ország szükségletét. Az elkövetkezendő években a gépjavító állomások nemcsak gyártják, de fel is szerelik az istállók, sertéskombmá- tok technológiai berendezéseit és más berendezéseket. 1968. január 1. után a gépjavító állomások bármit és azonnal legyárthatnak, nrrvre a meg """’dótól megbízatást kapnak. A kockázatot a megrendelő és a gyártó üzem fele-fele alapon vállalja. A bemutatott termékeket a vevők helyszínen nemcsak megrendelhetik, de meg is vásárolhatják, sőt több azonos termék közül választhatnak is. A termékeknek nemcsak az áruk, de a minőségük is különböző. A kiállítás társadalmi zsűrije minőségi és ár szempontból is értékelte a kiállított termékeket. A legjobb kiállítónak járó díjat Villány kapta, mert egyedül negyven termékcsoportban százféle cikket mutatott be. A legjobb fődarab-felújítás díja is Villányé lett. Ebben a kategóriában díjat kapott Várdomb is. Unatkozó ismeretlenek — „Lőttek“ a vadásztölténynek ? — „És Ion világosság...“ Lapunk november 10-i szarná- megjelent írásunkra kaptunk vá- ban megjelent „Unatkozó Datálok! laszt. — az aláírás szerint paksi — A paksi lehetőségek" címmel fiataloktól: Az önök cikkében említett műsorfüzet valóban eljutott hozzánk, de a benne megjelölt időre és a helyszínre érkező fiatalok sajnos, hült helyét találják mindenféle hasznos foglalkozásnak, rendezvénynek, legalábbis eddig ez így történt. Őszintén szólva, nagyon örülnénk, ha ezek a számunkra talán sokat jelentő szórakozások a valóságban is léteznének. Ünatkozó fiatalok! Hogy nekünk mi a szórakozás? Hát igen! Van néhány szórakozóhely (Birkacsárda, Halászcsárda, Béke), ahova esetenként elmehetnénk, azonban a mi igényeinket ezek nem elégítik ki, ugyanis — bocsánat a kifejezésért —, nem részeg emberek társaságára vágyunk. Teenagerek vagyunk és nem cigány-, vagy jazz- zenére kívánunk táncolni! Szeretnénk, ha néha városi zenekarok is eljönnének hozzánk! Példával tudjuk indokolni, hogy Paksnál jóval kisebb községekbe, sőt egészen kicsiny falvakba is rendszeresen ellátogatnak népszerű beat-zene- karok (Metró, Atlantisz, Illés). Hozzánk miért vem jönnek el ? Nem bélyeget gyűjteni, horgászni szeretnénk csupán, annál is inkább, mert a paksi fiatalok többsége lány, hanem korunkhoz illő szórakozást, időtöltést akarunk! És erre Pakson nincs lehetőség! Mi Dunaföldvárra, Dunaújvárosba, Szekszárdra járunk táncolni, és alkalomadtán beat-koncertekre is, azonban .ez sem mehet a végletekig. FAsősorban anyagi helyzetünk nem engedi, mivel majdnem arányosan diákok és már keresettel rendelkezők vagyunk. Szüléink sem nézik jó szemmel az ilyen „kiruccanásokat”, s hogy egészen őszinték legyünk, nekünk is sok bonyodalmat okoznak”. Az Idézett levélhez ml Is hozzá- iűznénk néhány dolgot: a cikkben említett klubok és szakkörök valóban működnek. Ezt azon bar, esetenkénti látogatással, „szúrópróbaszerűen” kissé nehéz megállapítani. Ha valaki valóban igényli a kultúrált,, tartalmas szórakozást, minden bizonnyal meg Is találja ennek a módját, — s az erre a célra szolgáló klubokat, szakköröket Is. . . Es még egy: fogalmunk sincs kik azok az unatkozó paksi fiatalok, akiknek az érdekeit a levélíró képviseli? Mert a levelet „sok paksi fiatal” szignóval írták, de arra úgy látszik senki sem vállalkozott, hogy a nevét is aláírja. . . Október 17-i számunkban „Tüskék” cím alatt közöltük egyik tudósítónk írását, ákl a szekszárdi városközpontban lévő újságárus pavilonnal kapcsolatos problémákról szól. Kántor Sándor, a Fécsi Postaigazgatóság igazgatóhelyettese a következő választ küldte: „Megállapítottam, hogy a hírlappavilonok villamosítására a helyi postahivatal hosszas utánjárással szeptember hónapban végre talált kivitelezőt. Ezt közel háromévi kísérletezés előzte meg, melynek megoldására a Tolna megyei Lapkiadó Vállalat segítségét is kérte a postahivatal vezetője. A városban felállított két pavilon villamosítása folyamatban van, annak elvégzését az Építőipari Vállalat november 15-re vállalta. A cikk megjelenése időpontjában már mindkét pavilon kábelozási munkálata befejeződött, amely nyilván elkerülte a cikkíró figyelmét. A város központjában felállított pavilon nyitva tartási ideje 6—21 óra, ebédszünet címén bezárni, vagy a kiszolgálást megtagadni nem szabad. Mindezek szigorúi betartására az érdekelt hírlapárusokat utasítottam”. Vadászlőszer ügyben készítettünk osztályvezetőiének válasza után I 11 A Wii -n + /-».*»•! ,-n ___ v ili amin téri út közelmúltban. Sajnos még a Sport- Játék- és sem tudjuk semmi jóval bíztatni a Hangszerkereskedelmi Vállalat fő- vadászokat: „A vadásztöltények gyártását a több éve fennálló minőségi hibák migtt a VTRGY-től ez év folyamán nitro- kémia-ipartelepekhez profilírozták, melynek folytán közel négyhónapos gyártáskiesés volt. A lőszerhiányt fokozta, hogy felsőbb hatósági intézkedésre a III. negyedévben — amikor a gyártás folyamatosan megindult —, augusztus 20-i ünnepségre tűzijátékokat, kellett a nitrokémia-ipartelepeknek gyártani és további két hónapot szüneteltették az alig beindult gyártást. Vállalatunk már a múlt év tavaszán látta, hogy a profilváltozás miatt a töltényellátásban fennakadás lesz, ezért import útján kísérelte meg biztosítani az ország szükségletét. Megrendeléseink eredménnyel nem jártak, mert demokratikus partnereink, különböző okokra hivatkozva, igényünket elutasították. Igyekszünk a lehetőségünkhöz mérten maximálisai} kielégíteni a vadásztársadalom igényeit, de a nitrokémia- ipartelepek még ma is vontatottan szállítanak — a szükségletnél lényegesen kisebb mennyiségeién —, így előreláthatóan egész évben az ellátásban problémák lesznek. Tájékoztatásul közlöm, hogy a Tolna megyei boltok részére mai napig 40 000 darab töltényt szállítottunk”. így most már tudjuk, hogy miárt néni volt és miért nem lesz elegendő vadásztöltény. Azt viszont még mindig nem, hogy egyáltalán mikor lesz... Szót ejtettünk a Szekszárdon alkalmasint érezhető cseppet sem • kellemes illatokról. Ezzel kapcsolatban egyik olvasónk levelet küldött szerkesztőségünkbe. A Damjanich utcán keresztül húzódó eső víz levezető árokból áradó, penD ráns illatot teszi szóvá, mint a környéken lakók egyik legnagyobb problémáját. Levélírónknak, Szegedi Józsefnek igaza van. A körzet tanácstagja nem egyszer járt már a városi tanácsnál. hogy tegyenek valamit az áldatlan állapot megszűntetése, érdekében. A lakók már azt is „kinyomozták”. hogy a régi fiúkollégium szennyvízlevezetöje az árokba torkollik, és ez okozza az orrfaösaró illatot. Tolmácsoljuk az ottlakók kérdését: Vajon mit szól mindehhez a KÖJÁL?
