Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-15 / 270. szám

4 TÖIKÄ IWrÜTFf WBPŰJSAO 1967. november Í5: Az idegen nyelvek tanulásáról Napjainkban nem is számít művelt embernek az, aki leg­alább egy idegen nyelvet nem beszél... Jól tudják ezt a felnőt­tek, hiszen sosem jártak ennyien nyelvtanfolyamokra, mint mos­tanában. Érhető tehát, hogy a szülők több nyelvre akarják megtaníttatni gyermekeiket. A szándék azonban ' nem egy esetben téves elgondolásokat eredményez. így jönnek létre már az általános iskolában az úgynevezett „nyelvzsonglőrök”. Itt van például Marci, ötödik osztályos, kiválóan számolt, fo­galmazott, rajzolt. Tavaly év ele­jén kezdte tanulni az orosz nyelvet, s hamarosan sikert sikerre hal­mozott! A papa, a mama örült... Hogyne, hiszen a kisfiúk már harmadik osztályos korától né­metet is tanult. — Ahány nyelv, annyi ember — szokta mondogatni a papa. Nemsokára a mama ezzel állt elő: időszerű lenne, ha Marci elkezdené az angol nyelvtanulást iß. A gyerek és az apa nagyot néztek, de a kedves anyuka fel­sorakoztatta a döntő érveket... Marci könnyen tanul nyelvet, tehát kár lenne későbbre hagy­ni... No, meg a harmadik szom­szédban a kis szőke Géza is két nyelvet tanul az oroszon kívül... Marci pihenő ideje egyre ke­vesebb lett, egyik különóráról a másikra loholt és a kötelező tárgyakból hármasok is becsúsz­tak... A szülők nem értették. Pedig csak az egyszerű igazságot fe­lejtették el: aki sokat markol, keveset fog!... Inkább kevesebb idegen nyelvet tanuljon gyerme­künk, de azt pontosan alaposan... Nem ritkaság, hogy a tanulók­nak sem kedve, sem érzéke nincs az idegen nyelvekhez, de a szülő erőszakolja, mivel olyan pályára szánja gyermekét, ahol idegen nyelvtudás szükséges. A gyermek túlterhelése, káros. A szülő elfelejti: csak az a ta­nuló tud az idegen nyelvekben komoly eredményeket elérni, akinek van hozzá kedve és te­hetsége. A kötelező nyelv az orosz: világnyelv. Sok külföldi tudós, például angol és amerikai csak azért tanult meg oroszul, hogy a szovjet tudományos irodalmat eredetiben olvashassa... Hazánk szomszédságában sok szláv ajkú nép él. aki az orosz nyelvet is­meri, könnyen meg tudja velük értetni magát. Az idei tanév kezdetén me­sélte egyik tanítványom. Bulgáriában nyaraltam szü­leimmel. Kitűnően éreztem ma­gam a tengerparton. Több bol­gár pajtással is összebarátkoz­tam. — Hogyan, hát te tudsz bul- gárul? — kérdeztem. — Azt nem, de oroszul igen! — mondta büszkén. A két nyelv nagyon hasonlít egymáshoz! Az idegen nyelv más népek kultúráját közvetíti nekünk, s ezzel minket gazdagít. Tanulása fontos és nélkülözhetetlen a gyermekeink számára. Am a mértéket, a helyes arányt, s a tanuló teherbírását, életkori sa­játosságait föltétien figyelembe kell venniük a szülőknek is. BALOGH BÉNI RÁD TO- yß RÖK, AZT AAONP" f JA A SEREGEK ” URA, ÉS FÜSTTÉ J égeteaa szeke- I REIT. OROSZlÁNj i KÖLYKEIOET KARD E/AÉSZTI AAEG.. " KÉPREGÉNYVÁLTOZAT: SARLÓS ENDRE Futótűzként terjed az ame­rikai és általában a nyugati if­júság körében a legújabb ká­bítószer, az úgynevezett LSD élvezete. Ennek a szenvedély­nek elsősorban az Egyesült Ál­lamokban vannak fantasztikus megnyilvánulásais A nagyvá­rosok utcáin napirenden van­nak a „hippik” különös me­netei. A hippikről nálunk is meglehetősen sok szó esik. A televízió képernyőjén a ma­gyar nézők is több ízben lát­hatták ezeket a gubancos hajú, szakállas ifjakat, valamint ß lányokat, amint gitárral a ke­zükben és virággal borítottan, himbálózva haladnak — va­lamilyen nemlétező cél felé. A hippikre azonban nem­csak a külső jegyek jellemzők. Elítélik a társadalmat, amely­ben élnek, szembeállnak a vi­etnami agresszióval — csak éppen semmit sem tesznek az ellen, amit elvetnek. Az élet, a virágok, a szerelem szépsé­gét hirdetik, meg azt, hogy „a világ bajaitól” a kábítószerek bódulatába kell menekülni. Ezt szabályos vallássá tet­ték, amelynek már prófétája is van: Dr. Leary, az ötven év körüli egyetemi tanár, aki azért hagyta ott katedráját, hogy hirdesse az LSD tanait. Többek közt azt, hogy ez a kábítószer — a marijuanával és a heroinnal ellentétben — „nem jár a szervezet semmi­féle károsodásával”. Természetesen már eddig is akadtak tudósok, akik ellent- mondtak. De soha olyan lát­Donna és az LSD ványosan be nem bizonyoso­dott a Leary-féle megnyugta­tás tudományos tarthatatlan­sága, mint a minap. A dolog úgy kezdődött, hogy Donna Wheel, egy ötéves New York-i kislány egy óvatlan pillanatban kinyitotta a hűtő- szekrény ajtaját. Az egyik pol­con talált egy kockacukrot és gyorsan bekapta. Ennek az ártatlan gyermeki mozdulat­nak beláthatatlan következ­ményei lettek. A cukor ugyanis Donna 18 éves bátyjáé volt, aki átitatta azt LSD-vel. A gyermeken hatalmasan felfokozott mértékben törtek ki azok a tünetek, amelyek a felnőtt LSD-élvezőkre is jel­lemzők: pánikszerű rettegés, végtelen kétségbeesés és vala­mi különös, torz elképzelés arról, hogy őt valamiféle testi károsodás érte. Arról beszélt, mintegy lázálomban, hogy őt a csípőjénél valaki kettévágta, így ő tulajdonképpen két pél­dányban létezik, és „a másik kislányt” nem is Donnának, hanem Dorothynak hívják. A szerencsétlen kislányt hó­napokig kezelték a New York Brooklyn városrészében levő Kings Counthy kórházban. Ál­lapota — különösen szellemi­leg — eleinte rohamosan rom­lott, később fokozatosan javult. Doktor Milman, a Donna ese­tét tanulmányozó orvoscsoport vezetője az amerikai orvos­szövetség szaklapjában megír­ta: a gyerek intelligencia-vizs­gája során az LSD-vel átita­tott kockacukor bevétele után 30 órával 108 pont értékű volt, négy nappal később már csak 94. A gondos kezelés ezt a számot feltornászta 102-re, majd 125-re, de Donna szel­lemi képességei még mindig nem érték el az LSD bevétele előtti fokot. Az eset azt bizonyítja, azok­nak van igazuk, akik úgy Vé­lik, hogy ez az ártalmatlan­nak hirdetett kábítószer egész­ségileg is tragikus hatású. Hiába olvastam rengeteg detektívkönyvet, az istennek se tudtam rájönni, mit akarhat a ra­vasz Lila öcsi ezzel a paragrafussal. Kifakad­tam. — Pajtás, reménytelen velem ilyen magas színvonalú játékba kezdeni. Fogalmazz paraszti egyszerűséggel, ez jobban megfelel népi szárma­zásodnak. Mi közöm nekem a bigámiához, ami­kor ezt az egyetlen házasságomat is csak kény­szerre és csak hullarészegen voltam hajlandó megkötni? Lila öcsi már nem volt olyan erélyes. Nézett, mintha drága rokona lettem volna, és mély részvéttel bólogatott. ■— Megengeded, hogy magánemberként be­széljek veled? — kérdezte. — Légy szíves, csak minél családiasabban. — Hát akkor figyelj ide, te magyartarka ökör. Az egész város tudja, csak előtted titok, hogy két feleséged van. Az egyik az alamizsnaoszto­gató szent Erzsébet, akit te ismersz. A másik az a rohadt kanca, akinek évek óta sáros a háta. — De Öcsi, ez sértés ... — 64 — — Hallgass, mert úgy beterítlek, hogy padli­zsánszínű néger lesz belőled a hullafoltoktól. Hát nem veszed észre, hogy Karola állandó sze­retője annak a lópofájú Vendelnek? Már Sop­ronban is az volt. Direkt úgy irányított, hogy feleségül vedd a nőt. Most meg direkt úgy irá­nyít, hogy ne vedd észre a gazemberségét. Mi­közben éjjel-nappal javítod az Alfa Rómeóját, ő a barátja Renaultjával cipeli fel Karolát egy bakonyi kéj lakba. Nagy embert csinált belő­led, hogy álmodban se gyanakodj rá. így lettél Vak Bottyán garázsmester. így tetetett bele az újságba. Nem szégyelled magad? A rendőrség derítse ki még azt is, hogy két asszonnyal élsz? Amilyen hatalmas marha vagy, le kellene ülnöd azt a három esztendőt. Mégsem adlak át az ügyészségnek, mert ha perbe fognánk minden ilyen bigámistát, akkor csak az asszonyok és a gyerekek maradnának szabadlábon Magyaror­szágon. Éreztem, nevetséges helyzetbe kerülnék, ha tiltakoznék a rendőrség megállapításai ellen. Majdnem megszakadt a szívem, de azért adni kellett a normális eleganciára. így hát egy sá­padt mosollyal próbáltam eltakarni összeomlá­somat. — Milyen jő, hogy csak tréfából tartóztattál le, egyetlen öcsikém ... De öcsike nem mosolygott. — Kár lenne haragudnod, Illés. Nem nézhet­tem tovább. Féltem, akkorára nő a szarvad, hogy csak a régi típusú ajtókon férnél be. Nem titok előtted, hogy engem is megcsalt a felesé­— 65 — gém. Azóta gyűlölöm a ringyókat. Menj és állj bosszút az ellenségeiden. Volt olyan gyanúm, hogy rövid néhány perc leforgása alatt embervér fog tapadni a kezem­hez. Csak a bosszú fajtájában kellett határoz­nom. Most bántam meg könnyelműségemet, hogy nem léptem be a vadásztársaságba. Mi­lyen egyszerű lenne — gondoltam. — A hatmil- limóteres sőrétekkel összeroncsolnám Karola lágy részeit, szitává lőtt tetemét meg kiszögez­ném a városkapura,' elrettentő példának minden lotyó fehérnép okulására. Bengáli tigris dühöngött bennem. Már-már ott tartottam, hogy bundám is kicsíkosodik et­től a Vérengzési vágytól. A bolyhos lelkű, me­leg szívű Illés történelmi emlékké változott egyetlen pillanat alatt. A bosszú rettenetes démonja lett belőlem, így rontottam ki a rend­őrség épületéből, hogy tetemre hívjam, fel­koncoljam a bűnösöket. És akkor a kapuban rámomlik Karola. Kék­zöld a hidegtől, szeme duzzadt a hosszú köny- nyezéstől. — Drágám ... Reggel óta didergek miattad.. i Bántottak?! Bántani mertek, páratlanom?! Ö, Illés, egészen megvénültem a bánattól, annyira féltettelek... öttonnás teherautók robogtak el mellettünk. Alájuk lökjem? De Karola addig-addig halmo­zott mohó csókjaival, hogy közben elmentek a teherautók. Egyelőre, ha vonakodva is, de azért visszacsókoltam, nehogy gyanút fogjon közeli végzetéről. 1 — 66 — * l

Next

/
Thumbnails
Contents