Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-03 / 233. szám

Í9&7. október 3. TOI IMA MEGYEI VfPfJSAO a Tapasztalatok Bács-Kiskun megyében Használható ötletek a kecskeméti Vörös Csillag Termelőszövetkezetből Kizárólag- intézményesen oldható meg, állítja az egyik Tolna megyei közös gazdaság elnöke. Mások úgy vélik, hogy miután a közös gazdaságok munkaerőhelyzete eltérő, mindenütt az adott termelőszövetkezet vezetőinek a leleményességén, s rátermett­ségén múlik a foglalkoztatottsági gondok enyhítése, avagy meg­szüntetése. Valószínűleg ez az utóbbi megállapítás a helytál­lóbb. Az eddigi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy helyi kezdeményezésekkel, az újszerű kapcsolatok felkutatásával, folya­matosan is biztosítani lehet a szövetkezeti tagok munkáját. Első­sorban az ipar és a kereskedelem kínálja a lehetőségeket. Érde­kes egyébként, hogy néhány évvel ezelőtt még az ipari üzemek pat- ronálási tevékenysége rendszerint abból állt, hogy munkások érkez­tek a patronált termelőszövetkezetbe aratni, kukoricát törni stb. Megfordult a helyzet, mert napjainkban egyre gyakrabban, a tsz- ek vezetői keresik fel az ipari üzemeket bedolgozási lehetőséget, munkaalkalmat kérnek akár idény jelleggel is, a tsz-tagok számára. Miután a foglalkoztatottsági gondok Tolna megye termelőszö­vetkezeteiben is előtérbe kerül­tek, érdemes a hasznosnak lát­szó tapasztalatokat más megyék­ből is összegyűjteni. E célból ke­restük fel a kecskeméti Vörös Csillag Termelőszövetkezetet, ahol Nagy László főagronómus- sal beszélgettünk. A Bács-Kiskun megyei Párt­bizottság titkára egy alkalom­mal előadást tartott és ennek során megemlítette a Vörös Csillag Termelőszövetkezetet is. Kiemelte, ebben a közös gazda­ságban több használható ötlet­tel enyhítik a foglalkoztatott­sági gondokat. Örülnénk, ha be­szélne e kérdésről főagronó- mus elvtárs. — Szívesen megteszem, annál is inkább, mert nekem is közöm van Tolna megyéhez, hiszen egy ideig a Szekszárdi Állami Gaz­daságban dolgoztam és Bátaszé- ken laktam. Legelőször azt mon­danám el, hogy még a közel­múltban is, sokan bírálták a Vö­rös Csillag Tsz-t, a „partizán­kodásaiért”. Magyarán, kifogásol­ták, hogy olyan dolgokkal is .fog­lalkozunk, ami nem egyeztethető össze a mezőgazdasági tevékeny­séggel. Mi, a termelőszövetkezet vezetői erre mindig azt mond­tuk; tévedés. A fő figyelmünk változatlanul a mezőgazdasági termelésre irányul, csupán azt akarjuk, hogy biztosítva legyen a tagok folyamatos foglalkoztatott­sága. Állításunkat azzal igazol­tuk, hogy kimutattuk; a segád- üzemági tevékenység mindössze 3 3,5 millió forint, a mezőgazda- Beszélne erről kissé részlete­sági tevékenység viszont 20 mii- sebben Nagy elvtárs? lió forint. Az arányok önmaguk helyett beszélnek. Még mindig bírálják a terme­lőszövetkezet segédüzemági el­képzeléseit? Esetenként igen. De az a hely­zet, hogy ugyanakkor a megyei pártbizottság és a megyei tanács vezetőitől ösztönzést is kapunk. Hozzátehetném, a normális és ésszerű keretek határáig. Tehát mi nem is akarjuk helyettesíte­ni az ipart, erről szó sincs. Azt akarjuk, amiről már beszéltem. Legyen munkája a tagságnak. Éppen ezért, tavaly például vil- lanyvasalók és kávéfőzők átkö­tését vállaltuk el, a munka ab­ból állt, hogy 110 voltról 220 voltra kötötték át az ezzel fog­lalkozó tagok a vasalókat. Ez a tevékenység túl sok szakértelmet nem igényel, viszont számunkra annál több érő volt, hogy mun­kaalkalmat biztosított. — Bizonyos értelemben a se­gédüzemági tevékenység nálunk alkalomszerű. Gyártottunk pél­dául a baromfiipar számára spe­ciális rendeltetésű és hiánycikk számba menő gépeket. A barom­fiipar szakemberei elmondták, hogy nekik mire volna szüksé­gük, közölték elképzeléseiket és mi ennek alapján a gépeket meg­csináltuk. Elsősorban úgy látszik, hogy a jelentéktelennek látszó néhány filléres, vagy néhány fo­rintos hiánycikkekre érdemes rá­állni, mert abban van a fantázia. Amikor viszont a piac telítődik, akkor körülnézünk és újabb hi­ánycikket kutatunk fel. vegye át a cári palotáikat és a megfutamodott urak nyaralóit. Visszatérve Moszkvába, Sze- maskó elragadtatva mesélt Vla­gyimir Iljicsnek a Krim szépsé­géről. — Kitűnő. Készítse el a Nép­biztosok Tanácsának a dekrétum- tervezetét, amely a Krímet a dol­gozók üdülő- és gyógyhelyévé nyilvánítja. Szemaskó kételkedett: „Ki megy manapság üdülni?”. — Csak készítse el. Egyelőre sebesült vöröskatonákat fogunk ott gyógyítani. 1921. februárjában Jaltában 28 szanatórium és üdülő állt ké­szen, két és fél ezer sebesült gyógykezelésére. Az első beutaltaknak, akik Szibériában, az Uralnál és a Volga menti harcokban meg­sebesült vörös katonák voltak, Fenzába kellett utazniok. Ott ál­lították össze a Krímbe induló kórházvonatot. Ez eltartott né­hány napig, míg végül a vonat útrakészen állt. De nem indul­hatott el, mert valahol Balasov környékén a bandák szétszedték a síneket. Még néhány napot kel­lett várni, s utána is csali na­gyon lassan haladtak. Ez indította Szemaskó népbiz­tost arra. hogy Lenint megkérje, tegyenek meg minden lehetőt azért, :r?,y a sebesült vöröskato­nák gyorsan , és biztonságosan jussanak el a Krímbe... Vlagyimir Iljics néhány szót jegyzett Szemaskó levelére, majd áttért a többire. Egy levelet sem hagyott válasz, megfelelő intéz­kedés nélkül. Pedig nagyon sok. naponta 70 levelet kapott. 1921. tíz hónapja alatt több miint 9000-t. Természetesen Vlagyimir II- •jics fizikailag képtelen lett volna minden levelet személyesen el­olvasni. Arra sem volt lehetősé­ge, hogy mindenkit fogadjon, aki találkozni szeretett volna vele. De nem hagyhatta figyelmen kí­vül azokat, alak Oroszország minden részéről „magához Le­ninhez” jöttek. Megnyitotta a Népbiztosok Tanácsa külső, Kremlen kívüli fogadóirodáját, ahova bárki szabadon, minden formaság nélkül bemehetett, ta­lálkozhatott a Népbiztosok Ta­nácsának munkatársával, beszél­hetett vele, otthagyhatta levelét, vagy panaszát. Lenin erre a munkára a legbecsületesebb, legtapintatosabb, legfigyelmesebb embereket választotta ki. Nagyon sok nevére érkező le­velet Lenin maga olvasott el. Rendszeresen levágta a boríték­ról a bélyeget és átadta azokat az Első Szovjet Bélyeggyűjtő Egyesületnek, melyet 1921-ben Moszkvában „V. Uljanov (Le­nin), az OSZSZFK Népbiztosok Tanácsának Elnökének aktív, személyes részvételével” alapí­tottak. Ez az egyesület 1922. fo­lyamán 25 millió bélyeget gyűj­tött össze s adott el külföldi bélyeggyűjtőknek, összesen 10 ezer a ran ymbeiért.. Az összeget az éhező rvermekek megsegíté­sére adták át. — Szívesen. Arról van szó, hogy az üzem vezetői rendszerint saját bőrükön érzik, hogy hol, mikor, mi a hiánycikk. Ilyenkor rengeteg a bosszúság, sok a med­dő utánjárás, de ilyenkor szület­nek azok az úgynevezett termé­keny ötletek is. A közelmúltban építkeztünk, egy palatetős istál­lót akartunk tető alá hozni. Min­den simán ment, egészen a tető­fedésig. Akkor aztán kiderült, hogy palaleszorító csavar nincs se égen, se földön. Hát ha nincs, akkor majd mi megcsináljuk. En­nek megvan természetesen a ma­ga útja-módja. Tárgyaltunk az AGROKER-rel, megfelelően tijó- kozódtunk, majd megkötöttük a szerződést, s rruut.... i.útuk, hogy most már biztosra mehetünk, az áru nem marad a nyakunkon, el­kezdtük csinálni a palaleszorító csavarokat. Az igényeknek, és a szükségnek megfelelően. Az AGROKER-ek rendelik és viszik. Több ehhez hasonló példát mond­hatnák el, de úgy vélem, ez is jól érzékelteti a Vörös Csillag Tsz vezetőinek idevonatkozó elgondo­lásait. Előfordult például, hogy észrevettük, hiánycikk a reszelő­nyél. Ez újabb lehetőség. Szóval azt akarom ezzel mondani, hog\ a foglalkoztatottság feltételei ad­va vannak, észre kell azokat ven. ni, meg kell azokat látni. Mon­dok mást. Tavaly például a MÉK-kel szerződést kötöttünk 35 vagon fejes káposzta tárolásá­ra olyképpen, hogy annak egy ré szét az igények jelentkezésekor m,i dolgozzuk fel, mi készítjük elő, hogy piacképes legyen az áru. Főagronómus elvtárs, egy na­gyon lényeges kérdési szeret­nénk feltenni. A termelőszövet­kezet mennyit keres a kisegítő üzemági tevékenységen? — Néhány évvel ezelőtt, talán az ország legrosszabb gazdasága volt a kecskeméti Vörös Csillag Tsz. Ezt nem én mondom, ezt itt Bács-Kiskun megyében min­denki tudja. A helyzet teljesen megváltozott. Nyilván ennek az a magyarázata, hogy sikerült az itteni sajátos viszonyoknak meg­felelően gazdálkodni. Ez elsősor­ban a tagok és az elnök elvtárs érdeme. Mi változatlanul azt tart­juk, hogy a tsz-nek a gazdálko­dás a legfontosabb és a legfőbb jövedelmi forrása. Ebből követ­kezik tehát, hogy a termelőszö­vetkezet tulajdonképpen a kise­gítő üzemági tevékenységen nem akar keresni semmit. Azt akar­juk csupán, hogy amikor a me­zőgazdasági munkák jellegéből adódóan a gazdáknak nincs dol­guk, akkor a kisegítő üzemági te­vékenység biztosítsa számukra az elfoglaltságot és a kereseti lehe­tőséget. természetesen a tsz ke­retein belül. Nálunk az az elv; a kisegítő üzemági tevékenysé­gen keressenek a tagok. — Jelenleg ott tartunk, hogy az egy dolgozó tagra jutó átlag- részesedés az ország egykor leg­rosszabb termelőszövetkezetében. 20 200 forint. Az arányokat tehát ezzel a témával kapcsolatban nem mondhatjuk rossznak. Ami elmondott, az figyelmet érdemel. A Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben szerzett ta­pasztalatainkat szívesen visszük haza. Tolna megyébe. Utolsó kérdésünk. Ki a gazdája a ki­segítő üzemági tevékenység­nek? — Szabiós János elvtárs,’ ter­melőszövetkezetünk függetlenített párttitkára, ö mintegy másodál­lásként valósággal ötletgyárként dolgozik ezen a területen, a ta­gok megelégedésére, és haszná­ra. — mondotta Nagy László, a’ ’•'"skeméti Vörös Csillag Tsz íő- Tgronómusa. SZ. F. | Új törvényi alkottak A z - ember & a munkavi- szony nagy téma, — nyilat­kozott az újságírónak még a par­lamenti ülés szünetében egy kép­viselő. És ez a nagy téma szinte teljes városi és falusi, ha úgy tetszik, ipari és mezőgazdasági valóságában kapott hangot az országgyűlésen, az új Munka Törvénykönyve, valamint a ter­melőszövetkezeti és a földjogi törvény háromnapos vitájában és elfogadásán. A témához illő tá- jékbzottság és élettapasztalat, emelkedettség és vitázó szenve­dély pedig, amely az előterjesz­téseket és a hozzászólásokat jel­lemezte. különösen emlékezetes­sé teszi az ülésszakot. Igaz, hosszú és fontos előzmé­nyek vezettek e törvényjavasla­tok elfogadásához: az új Munka Törvénykönyve tervezetéről mint­egy négyszázezren formáltak vé­leményt az előzetes tanácskozá­sokon, a két agrár javaslathoz pe­dig már hozzászóltak csaknem valamennyi tsz közgyűlésén és a mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek első országos kongresszusán. És a legkevésbé sem formálisan. Hiszen — kezünkben a bizony­ság — ezer meg ezer elhangzott, vélemény formálta meg az or­szággyűlés elé került törvényja­vaslatokat. Mindezek után tanács­koztak a képviselők, vagy fél­száz hozzászólás jóvoltából olyan lelkiismeretesen és mélyrehatóan, hogy — mintegy végső simítás­ként — még jó néhány módosí­tás jelzi a választók kívánságát, véleményét. Bár, még ez sem az utolsó szó. Ezek az immár elfogadott törvények ugyanis nemcsak ab­ban hasonlatosak egymáshoz, hogy az ember és a munka vi­szonyát szabályozzák a közelgő gazdasági reform követelményei- . nek megfelelően, és nem is csu­pán abban, hogy messzemenően demokratikus szellemüket köszön­hetik azoknak a demokratikus módszereknek is, amelyeknek se­gítségével létrejöttek. Van még egy hasonlatosság. Úgynevezett keret-törvények, amelyek csupán az alapelveket rögzítik, a tényle­ges megvalósítás a helyi viszo­nyoknak, a való körülményeknek megfelelően, a vállalati kollektív szerződésekre, illetve — az agrár- törvények esetében — az alap­szabályokra, a tsz-ek és a most alakuló területi szövetségeik de­mokratikus szervező és fejlesztő tevékenységére hárul. Ebben pe­dig még pontosabban, még sze­mélyesebben kifejeződhet az ér­dekeltek minden jogos, méltá­nyos kívánsága. Annyi bizonyos: ilyen sok stáció, ennyi demok­ratikus „szűrő” még aligha csi­szolt, tisztított, munkált nálunk törvényt. TJT ogy mi a legfontosabb az új törvényekben, azt meg­lehetősen nehéz e szűk helyen összefoglalni. Az új Munka Tör­vénykönyve — amely egész sor kérdésben tótra n szakít a régi. merev, egysíkú szabályozással —, amennyire csak lehetséges, igyek­szik a kölcsönös érdekek alap­jára helyezni a jogokat és a kö­telességeket a munkáltató és a munkavállaló viszonyában. Bére­zés, jutalmazás, munkaidő, sza­badságidő, munkakörülmények, s mindenekelőtt a munkaviszony létrehozása ’ és megszakítása, az elhelyezkedés, felmondás, elbo­csátás — csupa olyan kényes kér­dés, amelynek ésszerű rendezését általában mindenki kívánta, sőt sürgette, még ha konkrét esetben elfogult is a maga, vagy a vál­lalata javára. Az új törvényt di­cséri: úgy igyekszik maximális létbiztonságot teremteni minden tisztességes dolgozó ember szá­mára, hogy közben megfelelő munkaügyi feltételeket teremt az egész gazdaság biztonságos fej­lődéséhez, a prosperitáshoz, amely nélkül minden személyes bizto­síték csak írott malaszt. TJ asonlóan nagy jelentőségű, és a kiteljesedő demokra­tizmus bizonyítéka, hogy egyazon törvény keretein belül sikerült a vállalatok minden eddiginél ön­állóbb vezetését és a szakszerve­zetek minden korábbinál erőtel­jesebb érdekvédelmi jogkörét el­ismerni. A termelőszövetkezeti törvényben viszont a paraszti társuíás, azaz a szövetkezeti jel­leg erősítésének, valamint a nagyüzemi gazdálkodás, tehát a vállalatszerű munka fejlesztésé­nek egyaránt elismert követel­ménye jelenik meg párhuzamo­san. nem egymással ellentétes, inkább egymást erősítő, kiegészí­tő tényezőként. Társadalmi szem­pontból vizsgálva pedig: a ter­melőszövetkezeti mozgalom álta­lános győzelme óta alighanem ez a törvény adja a legerősebb ösztönzést a munkás, illetőleg a paraszti életviszonyok további kö­zelítéséhez, a különbségek gyor­sabb megszüntetéséhez. Tagadhatatlan, hogy e törvé­nyek, éppen mert számos terü­leten elevenbe vágnak, nem zár­ják ki az élet kisebb-nagyobb konfliktusainak lehetőségét. Szá- molnaik a. gazdálkodás, a munka, ellentmondásaival, nehézségeivel, a helyi és időleges érdekellenté­teteket .Ezért is bízzák a részlé- tes rendezést olyan további sza­bályozásokra, amelyek körülte­kintőbben számolhatnak a vál­lalatok és a tsz-ek, s mindenek­előtt az érintett dolgozók helyi, sajátos körülményeivel, érdekei­vel. Ezért van az is, hogy bár a földjogi törvény pontosan meg­határozza a szövetkezeti földtu­lajdon bevezetésének elvi, jogi kereteit, a megvalósításit — a méltányosság és a legszigorúbb önkéntesség érvényesítésével — a gazdasági tényezők, az élet, az idő hatására bízza. De minden­esetre olyan fejlődést indít el, amely végül is ,a szocialista föld- tulajdon általános elterjedésével megteremti a tulajdon és a hasz­nálat egységét, a szövetkezeti gazdálkodás végleges, szilárd alapját. 71/í indent egybevetve úgy tű- nik, olyan törvényeket si­került alkotnia az országgyűlés­nek, amelyeknek nem annyira a betűje, hanem eleve inkább a szelleme a mértékadó, sőt utat mutató. Jogászok a megmondha­tói, hogy ez milyen ritka, nagy eredmény. És persze, utóbb, mindazok is így mondanak majd igent, akiknek e törvén yek se­gítségével dolgozniuk, vezetniük, boldogulniuk kell. Akik a meg­elégedés pecsétjét üthetik e tör­vényekre. BALOG JÁNOS Súlyos pénzbírság— jogtalan iparűzésért A Dombóvári járási Tanács VB. igazgatási osztálya négy döbrö- közi kőműves ellen folytatott le szabálysértési eljárást, jogtalan iparűzés miatt, mert iparjogosít­vány nélkül végeztek kőműves munkát Döbrötköz községben. Nyers Józsefet kétezer, Gödön Jánost kétezer-kétszáz, Juhász Józsefet ezerötszáz. Hegedűs Já­nost Pedig ezer forintra bírsá­golták. Mind a négy határozat (nyerőre' emelkedett, az elköve­tők a pénzbírságot befizették.

Next

/
Thumbnails
Contents