Tolna Megyei Népújság, 1967. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-17 / 245. szám

1967. október 17. TOLN A MFC.YF1 NÉPfíSAQ 3 Családtervezés — CSALÁDVÉDELEM fi jólét útja két szóban kifejezhető: „munka és takarékossá!“ A világtakarékossági napok előkészítő értekezletéről VILÁGSZERTE NAGY AZ ÉR­DEKLŐDÉS földünk népességé­nek alakulása iránt. Társadalmi rendszerek, gazdasági helyzetek, szokások, kulturális színvonal függvényeként jelentkezik a kér­dés, túlnépesedés, vagy elnéptele­nedés. B’öldünkön ma, másodpercen­ként három gyermek születik. A Föld népessége a múlt század har­mincas éveiben egymilliárd volt. 1962-ben hárommilliárd emberéit a Földön. Nem kevés azoknak a demográfusoknak a száma, akik úgy vélekednek, hogy századunk végén C milliárd ember él majd Földünkön. Ez egyben felveti a túlnépesedés veszélyének lehető­ségét. Figyelemre méltó az a fel­dolgozás is, amely arra utal, hogy minden gyermeknek, aki ma a nem szocialista világban megszü­letik, kettő az egyhez esélye ar­ra, hogy olyan országban lássa meg a napvilágot, amelyben az át­lagos jövedelem havonta keve­sebb, mint öt dollár. Ez annyit je­lentene, hogy ezeknek a gyerme­keknek kettő az egyhez az esé­lyük a nyomorra és a koldussors­ra. Családtervezési gondok címmel az Egészségügyi Világszervezet huszadik közgyűlésén, illetve a közgyűlés terv és költségvetési bi­zottsága a-népmozgalom egészség- ügyi vonatkozásairól folytatott vi­tát. A jegyzőkönyv tanúsága sze­rint India népesedési gondjai rendkívül súlyosak. Jelenleg a né­pesség száma már több mint 500 millió. Évi 20 millió a születés, és 8 millió a halál, tehát a lakosság évente 12 millióval szaporodik. Az életszínvonal fejlődése sajnos nem képes követni a szaporodás tem­póját. Semmilyen erőfeszítés nem Volt elegendő ahhoz, hogy min­den férfinak, nőnek, gyermeknek biztosítani lehessen az elemi szük­ségletek minimumát. Indiában ezért volt szükség a születéssza­bályozás gondolatának felvetésé­re, terjesztésére, remélve, hogy ez­által a jelenlegi 40 ezrelékes szü­letési arány 20 ezrelékre csökken. Kolumbia küldötte az élelmezés és jövedelem szempontjából vizs­gálta a családtervezés problémá­ját. Egy átlagos kolumbiai család havi jövedelme 700—800 pesó. Jól­lehet, a családok keresetük 70 szá­zalékát élelmiszerre költik, a gyer­mekek 50 százaléka vészes, rosz- szultápláltságban szenved. Ugyan­is vannak családok, ahol a húsz év alatt tíz gyermek szüle­tik. Földünkön nagyon sok or­szágban indokolt lenne a bölcsen alkalmazott és főleg a megelőzé­sen alapuló születéskorlátozás. HAZÁNKBAN JELENLEG egy­felől csökkent a szülési kedv, más­felől a születés szabályozása leg­inkább káros módjának, a ter­hességmegszakításnak széles kör­ben történt elterjedése, különösen időszerűvé teszi, hogy foglalkoz­zunk a tudatos családtervezéssel. A korszerű szülészeti ellátás egyik feladata: védje a nőt a kri­minális beavatkozás veszedelmei­től. Ezért tévesen sokan úgy gon­dolják, hogy a családtervezés ki­zárólag egészségügyi probléma. A családtervezés azonban nem egy­szerűen születésszabályozást je­lent, hanem az egyén tudatos cse­lekvését, és magatartását, az utó­dok felelősségteljes vállalásáért. A családtervezésnek számos olyan része van, amely iránt különösen nagy az érdeklődés. A nemrég le­zajlott, egészségügyi dolgozók me­gyei nagygyűlésén szülész-nőorvo- sok. védőnők, és szülészeti osztá­lyokon dolgozó ápolónők előtt dr. Kovács András, az Egészségügyi Minisztérium IV-es főosztályának vezetője tartott előadást, a csa­ládtervezésről és családvédelem­ről. A rendkívül széles skálán moz­gó előadás sok segítséget adott az egészségügyi nevelés és felvilágo­sítás területén dolgozók számára. Szinte hagyomány, hogy nőgyó­gyász orvosokat kérnek fel elő­adások tartására. Az előadások iránt nagy az érdeklődés. Sokat sejtető, hogy „kizárólag nőknek” és „kényes kérdésekről” lesz szó. Ez természetes is, mint ahogy ter­mészetes az is,- hogy aki ma a csa­ládtervezés ügyével foglalkozik, annak kötelessége, hogy új társa­dalmunk igénye szerint, és ameny- nyire csak lehet, világnézeti szem­pontból is, tisztázottan végezze fel- világosító munkáját. A NŐK EGÉSZSÉGÜGYI FEL­VILÁGOSÍTÁSA egyre szélesebb körben terjed. Jóval kevesebb az eredmény a férfiak esetében. Nap­jaink egészségügyi feladata a fér­fiak felvilágosítása, nevelése, a felelősségteljes magatartás kiala­kítására, a nő tisztelete és meg­becsülése érdekében. A fiatalok előtt is gyakran kell beszélni a nő iránti tiszteletről, hogy ép lelkű, harmonikus életre vágyó embe­rekként nevelődjenek. A felelős­ségről is gyakran kell beszélni a fiatalok előtt, hogy a nőben jö­vendő élettársukat, majdani gyer­mekeik anyját, munkában és hi­vatásban egyenlő és egyenrangú partnerüket lássák. A családtervezés nem egysze­rűen születésszabályozás, s a fel­világosítás során mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy fokozódjék a szülési kedv. Nálunk nincs alapvető ellentét az egyé­nek cselekedetei és a társadalom között. Senkit nem fenyeget a munkanélküliség, a nyomor, a nélkülözés réme. Társadalmi rend­szerünk megadja a lehetőséget a nyugodt élet biztosítására. Mégis ma sokszor és sokat kell beszél­nünk arról, hogy a gyermek adja az igazi családi boldogságot, a gyermek ad tartalmat a házasság­nak. A családtervezéssel kapcso­latos felvilágosítás során nyíltan kell beszélni az önző, és társadal­munk szemléletétől nagyon távol álló gondolkodásmódról, amely előtérbe helyezi az anyagi javak szerzését, s ezért sokszor még a családi harmónia árán is képesek lemondani a gyermekáldásról. Az előadó megtörtént eseteket emlí­tett. A fiatalasszony művi beavat­kozást kérve, lemondott első gyer­mekéről azzal, hogy majd akkor lesz hajlandó vállalni a gyermek- áldást, amikor gazdaságilag meg­alapozottnak látja a helyzetüket. Most már szívesen i’állalná a gyermeket. Két esetben volt spon­tán vetélése és egy koraszülése. Az eset nem annyira egyedi, mint amennyire nem tipikus a másik példa. Egy fiatalasszony azért halt meg, mert mindenáron gyermeket akart. Állandó orvosi felügyelet alatt állt, s tudatták ve­le, hogy a szülés — egészségi ál­lapotát figyelembe véve — szá­mára veszélyes lehet. Mégis vál­lalta. A CSALÁDTERVEZÉS és egész­ségügyi nevelés során sok min­denre figyelemmel kell lenni. Társadalmi rendszerünk biztosít­ja a szabad családtervezést, s a gyermek vállalása érdekében min­den gazdasági segítséget megad. Az anyagi támogatás azonban egy­magában nem elegendő, ha a nő és a férfi viszonyában nem ala­kul ki az egymás iránti megbe­csülés, és felelősség. A szabad csa­ládtervezés feladata, hogy minél szélesebb körben tudatosítva le­gyen: „célszerű védekezni addig, amíg nem alakul ki a gyermek fogadásának feltétele. Viszont az egyéneknek önmaguknak is töre­kedniük kell arra, hogy minél kedvezőbb életszakaszban teremt­senek olyan életfeltételeket, amely lehetővé teszi a családalapítást, a gyermek születését.” Á jó hallás, a könnyű ujjak versenye — Rendezője a megyei rádiósklub Ritka az olyan verseny, amely­nek a kezdete előtt bezárják az ajtókat... Azért, hogy a verseny­zőket ne zavarja semmiféle jö­vés-menés — és a versenybizott­ság tagjai még arra is ügyelnek, nehogy egy székreccsenés meg­zavarja a csendet. — Mindenki kész? — kérdezi a verseny vezetője, majd le­nyomja az előtte fekvő magne­tofon indítógombját. A következő pillanatban a ver­senyzők fülén levő hallgatókban felhangzik: — Párizs, hatvanas ütem ... A kezekben levő ceruzák se­besen megindulnak a papírlapo­kon, és egymás után róják a be­tűket. A honvédelmi szövetség szék­házának nagytermében kezdetét veszi a megyei távirászverseny. A ceruzák mozgását a morzé- hangok üteme diktálja. — Párizs, hetvenes ütem ... A kezekben a ceruzák még gyorsabb mozgásra lendülnek.. . . — Párizs, nyolcvanas ütem . . — Párizs, kilencvenes ütem ... Itt már egyik-másik kézben akadozik a ceruza, ki-kimarado- zik néhány betű az ötös cso­portokból. — Párizs, Százas ütem . .. — Párizs, száztizes ütem ... Ezt a tempót már csak hár­man bírják. — Párizs, százhuszas ütem ... Már csak egy versenyző kezé­ben mozog sebesen a ceruza, de itt már nincs arra idő, hogy a betűk a távirati űrlap kockái­ba kerüljenek, ezt az ütemet csak folyó írással lehet követni. A kéznek itt már értelemszerűen kell követni a jelek zenéjét és másodpercenként két jelet felis­merve, két betűt leírni. A következő versenyszám a számcsoportok adása. Az ütem ismét az előzőhöz hasonlóan fo­kozódik, egészen a százhetvenes ütemig, amelynél már ismét csak „egy legény van talpon”. Másod­percenként három számot kell le­írni, szinte gyorsírói sebességgel... Azután a tanácsteremből két, kisebb helyiségbe vonul el a ver­senybizottság; a versenyzőknek morzé-adásból kell vizsgázni ké­pességeikről. Csende Sándor uj­jat alatt százas—százhuszas tem­póban kopog a billentyű, ráadá­sul teljesen hibátlanul. Egyik ka­tona versenyző viszont rossz napot fogott ki; különösen a számcso­portok adásában sok a hiba. Tár­sai az ajtón kívül fülelnek, ők is csóválják a fejüket. Pál Géza keze alatt géppuska-kopogással szól a billentyű. Hibátlan az ő adása is. — Úgy veri, mintha haragudna rá — mondja valaki az ajtó előtt. Jól délutánra jár az idő, ami­kor az érdekes verseny befeje­ződik, amelyen a jó zenei ütem­érzék, a hallás, a könnyű kéz dominál — és természetesen a sok-sok gyakorlat. A versenybi­zottság összesíti a négy részered­ményt, majd kihirdeti a végső sorrendet. — Az első helyezett Pál Géza, a második Csende Sándor, a I harmadik Ponekker László, a ne­gyedik Harangozó János ... Az első két helyezett megismé■■ \ telte tavalyi sikerét BI. I Az első takarékpénztár megala­pításának 100. évfordulóján 1924. októberében Milanóban rendezték meg a takarékpénztárak első nem­zetközi kongresszusát. Itt fogadták el, hogy a tanácskozás utolsó nap­ját — október 31-ét — ezután a takarékpénztárak közös ünnepévé avatják és azt követően minden év októberének utolsó munkanap­ján világtakarékossági napot ren­deznek. Azóta immár 43 éve ez a nap a takarékos emberek és in­tézmények ünnepe lett. Ennek alapján •— immár hagyo­mányosan — a mi megyénkben is a népfront megyei elnöksége, a szakszervezetek megyei tanácsa, a KISZ megyei bizottsága, A MÉSZÖV megyei elnöksége, a postaigazgatóság és az OTP me­gyei igazgatósága ez év október 29 és november 3 között megszervezi a világ­takarékossági napokat. Az előkészítés munkájának megtárgyalására hétfőn délelőd a népfrontirodán a megye párt, ál­lami, szakszervezeti, szövetkezeti, pénzintézeti és társadalmi szer­veinek képviselői gyűltek össze. Megjelent a tanácskozáson Dudás Antal, a megyei pártbizottság tag­ja, osztályvezető. Hunyadi Károly, a népfront me­gyei titkára megnyitója után Czéh Lajos, az OTP megyei igazgatója ismertette a takarékosság eddigi eredményeit, a további célkitűzé­seket, valamint a világtakarékos­sági napok programját. A megjelent megye: vezetők fel­szólalásai, hozzájárulásuk az idei takarékossági napok sikeréhez, csak alátámasztották Czéh Lajos szavait: ,.A takarékos életszemlé­letre való nevelés soha nem szű­nő feladata mindnyájunknak. A takarékos ember nemcsak a pénz­kezelésben gondos, hanem egész magatartásában fegyelmezettebb, meggondoltabb, mértékletesei:)!.' Ennélfogva társadalmunknak is érdeke, hogy a gazdasági életben is ez a szemléiét váljék uralkodó - vá. Az eddigi megyei eredmények­ről szólva elmondta, hogy 1960- ban még 513 forint volt az egy lakosra jutó betétátlag. Napjaink­ban ez 2105 forintra emelkedett Míg 1962-ben több mint 80 községünk betétállomány t v.vt egy millió alatt. Ma mindösz- sze 12 községben nem érték el az egy milliót. Hangoztatta, hogy mindez a kö­zös összefogás eredménye volt. \ felszólalások viszont azt mutatták, hogy segítségük az idén, ha lehet, még szélesebb körű lesz. Egyönte­tű volt a vélemény, hogy az idén, különös tekintettel a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 50. évfordulójának évére, fokozattabh gonddal készítik elő a világtaka­rékossági napokat. Nem véletlen, hogy a takaré­kossági napok elfogadott prog­ramját a nagy tudós államféri), Franklin Benjámin szavai veze­tik be: „A jólét útja két szóban kifejezhető: munka és takarékos­ság”. Közéleti portré TUD KÜZDENI termelőszövetkezeti mozgalom sok-sok Tol­na megyei szakértője közé tar­tozik Kolozs István mezőgaz­dasági mérnök is, a Tamási Járási Tanács osztályvezetője. A mai paraszti életnek nincs egyetlen olyan területe sem, amely az ő számára fehér folt volna. Összefüggéseiben is, és részleteiben is megismerte az elmúlt évek során a termelő- szövetkezetek egyedi, sajátos és általánosítható probléfr.áit, örömeit, gondjait. Rendelkezik tehát azzal a tudással, amit az egyetemen nem tanítanak, s ami mégis nagyon becses tu­domány: életismeret a neve. Ennek birtokában az egyetemi végzettség Kolozs István dol­gát még inkább megkönnyíti abban, hogy kiismerje magát, a termelőszövetkezetek sokrétű politikai, gazdasági tevékeny­ségében. Meghökkentő ugyan, de tény, hogy értékes tulajdonságai el­lenére sem tartozik a túl nép­szerű emberek közé. Időnként azzal szerzett magának hara­gosokat, hogy a nyílt sünén „égette le” a demagógiát, a ha­nyagságot, a hazudozási. Volt rá példa, hogy szemére vetet­ték: nincs tekintettel az em­berek érzékenységére, túl nagy plénum előtt teregeti ki a tu­bákat, megfeledkezik arról, hogy ezzel árt a könyvelő, vagy agronómus presztízsének. Neki merőben más a véle­ménye. Igaztalanul soha nem „köt bele” senkibe. Egyáltalán nem tartozik azok közt?, a-dk csupa szórakozásból a kákán is csomót keresnek. A hibákat viszont észreveszi és eszébe sem jut szó nélkül elmenni azok mellett. Nem riad vissza a népszerűtlennek látszó fela­datoktól. Azt a felfogást képvi­seli; hogy a vezető tekintélyé­nek a rosszul végzett munka árt legtöbbet. S ő nem azért áll a mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztály élén, hogy a termelőszövetkezetekben szé­peket mondjon, hanem azért, hogy őszintén beszéljen, nyílt kártyákkal játsszon. .Munkáját ebben a szellemben végzi mind a mai napig, s a tamási járás-. Bán gerinces tartása még azok­nak is imponál, akik egyszer- másszor megharagszanak rá. ffolozs István, a realitá- sok embere. Egyéniségé­nek a terep, a tamási járás na­gyon is megfelel. A sokféleség, az eltérő adottságok sokasága nemhogy kedvét szegte volna, ellenkezőleg, serkentette. A gyakorlati munka mellett tu­dományos igényű és alapossá­gú felméréseket végez, például a bérfeszültséget előidéző té­nyezőkről, amelyek végső so­ron következményei a kedvező, avagy a kedvezőtlen üzemi légkörnek. O is azok közé tar­tozik, akiket a tamási járásban a termelőszövetkezeti számvitel gépesítésének a megoldása fog­lalkoztat, s neki is sok érdeme van abban, hogy a tamási já­rásban mind jobban érvénye­sül az állattenyésztés minőségi és mennyiségi fejlesztésénél, a sertésprogram megvalósításá­nál a komplex szemlélet. A komplex szemlélet kézzel fog­ható bizonysága az a nagy elő­relépés, amit a szakszerű lege­lőgazdálkodás tekintetében a járás termelőszövetkezetei az elmúlt négy év leforgása alatt megtettek. Kolozs Istvánt a tsz-iskola tanította meg küzdeni, utat ta­posni és kiverekedni azt, ami­re a mezőgazdasági üzemek előbbrejutásához szükség van. — ir

Next

/
Thumbnails
Contents