Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-13 / 216. szám
4 TOT,NS MFGYET NEPŰJSSG 196*. szeptember iS. Visszapergetett film : a pótvizsgáról BORSÓDZIK A HÁTA annak is, aki régen volt diák. A pótvizsgáról mindenki őriz kellemetlen emléket. Ha személyes tapasztalatot nem ;s, a félelmet a bukástól még hatvanéves korában sem felejti el. Valamennyi iskolában lezajlottak már a pótvizsgák. Részt vettem a gyönkí gimnázium bukott tanulóinak javító vizsgáján. Idézzük fel szeptember harmin- cadikát, mint egy visszapergetett filmet. Tizenkilencen vagyunk, velem együtt húszán. Mintegy fele a diákoknak már végzett, az eredményhirdetésre vár. Az éppen soron következő a folyosófalhoz támasztja a hátát. Könyv a táskában, rongyosra gyűrve. Vékony kislány maekóforma fiút hív: — Gyere, szívjunk el egy sdukkot! A fiú csak néhány másodpercet tétovázik, aztán követi. Az ablakból idelátszik az iskolaudvar. Sokan ott sétálnak, türelmetlenül. Többen fölényesek, a várakozók közül. Különösen egy szép arcú fiú, az morog bosz- szankodva. Leinti azt a kislányt is, aki tanulni akar: — Megőrültél? Most már minek? Kisvártatva: — Add csak ide a könyvet! Hadd nézzek bele... Rövid mondatok a szünidőről: — A nagymamánál voltam. Elő se vettem a könyvet. — Táborban voltam, Villányban. Dehogy jutott időm tanulni... — Az egész nyarat itt töltöttem. Mindig moziba jártam. — Csak két hete tanulok... Az összkép, a mondottak szerint: lehangoló. Hangosan, cseppet sem szégyenkezve dicsekednek, nem tanultak. Az igazság azonban valahol középúton van. Négyszemközt, kisebb mellénynyel közlik megrontotta a nyarukat a pótvizsga tudata. Az osztály ajtaján kötényruhás kislány lép ki, arca fénylik a boldogságtól. — Sikerült! Úgy érzem, sikerült! — Na, na. Nyugtával dicsérd a napot! — hűtik le többen is. Aki kijött, már magyaráz: mit vegyenek át, mert ő tudja, benn mit kérdeznek. Van, aki ellenszegül. Nem hiszi fel, hogy tőle „pont azt” kérdezzék. Azért mindenki fellapozza a matematikakönyvet, ebből a tárgyhót buktak a legtöbben. Néhány pótvizsgázót az okokról faggatok. Egy kékpulóveres kislány meglepően őszinte: — Év közben még reménykedtem. Volt néhány egyesem, igaz. Nem értettem az anyagot, kérdezni meg szegyei' lem Eddig még nem buktam soha, tavaly majdnem négyes volt az átlagom. Ebből a tárgyból az osztályban kilencen álltunk bukásra. Olvassák év végén a neveket előttem: kettes, kettes. Már- már fellélegzem: megúsztam. Aztán hallom: egyes. Azt :'s megmondta a tanárnő, miért kaptam. Tőlem többet várt... Rutinos pótvizsgázó is akad. Nyurga, divatosan öltözött lány, aki úgy sétálgat a folyosón, mintha a Váci utcai kirakatok előtt járna. Kifogástalan, fodros blúz, a lábán neccharisnya. Szőke haja feltupírozva, arca derűs. Két tárgyból kell javítania. Egy tanár megkérdi: — Vizsgáztál már? — Az egyikből. Valószínűleg átmentem — feleli nyugodtan. Egy kislány, akinek feltűnik, hogy figyelem a divatos hölgyet, kuncogva világosít fel. — Biztos, hoigy átengedik, örülnek, hogy megszabadulnak tőle. Dél elmúlt, egyre többen pillantanak az órájukra. Az eredményhirdetést egy órára ígérték, de ha nem vizsgázik le mindenki addig, akkor elhúzódhat. Az igazgató úr szigorú arccal halad el a vizsgázók mellett, néhányan felkapnak egy könyvet, amíg előttük megy. A csevegés úgy lehalkul, mintha lecsavarnák a rádió gombját. PÓTVIZSGA. Itt álljunk meg a visszapergetett filmmel. Az érdekeltek már ismerik a végeredményt: Hatan évet ismételnek. A bukási arány szám nem is rossz a gimnáziumban, a kitűnő, jeles és jó osztályzatokhoz viszonyítva. Talán többen is megérdemelték volna az elmarasztaló jegyet, de az egyest sem „adják ingyen”. Mielőtt azonban minden diáké c magamra haragítanék, elmondhatom: senkinek sem akarok efféle rosszat. Amikor részt- vettem a javítóvizsgán, azt mondtam, azért vagyok itt, mert drukkolok valakiért. Sajnos, az ott tapasztaltak elszomorítottak. Az a vélemény alakult ki bennem, hogy sokan egészen könnyedén veszik a pótvizsgát. Mintha elbukni szórakoztató mulatság vo’na, nem szégyen. A pótvizsgák már lezajlottak. Legyen ez a ..visszapergetett film” olyan, mint egy rossz álom. De ne csak a gyönki gimnazisták okulására... MOLDOVAN IBOLYA AV^V,,l/\AE RÁD TO- RÖK, AZT AAOND; f JA A SEREGEK ó EZRA, ÉS FÜSTTÉ |égeteaa szekeí REIT. OROSZLÁN | KÖLYKEIOET KARO « E/aÉSZTI /v\eg...". KÉPREGÉNYVÁLTOZAT: SARLÓS ENDRE 'rnVüXH emSRjgiűj vm THE FON ! IVEIM j GE/ZL/N GAGYOGOTT 1 íj AZ ŐSZT NAPFÉJYY- 1 0SV. CHfíJSTTANSO- | i SE kedvelte EZT „ A VÁROST, DE MOST \ VALAHA! KÜLÖNÖSsmeinsvnffi ... elkápka ztatta v* CHRrST/AMT. NEMCSAK AZ. EGYEN ELT-, HÁK, HANEM a civilek Ruhát is Elegánsak voctAK. EXTRA ^^^TTbizjonsa GOT ÁRASZT07T A LÁTVA'NY. A HA GYOOá UTCÁK, A JÓLÉT és A JELEN LÉVŐ ERŐ N\/NO... lP/A\lLYfTT m.hensoicjt I & SOfHNe OfT. WERKE A <5. GENERAVERtRETU . BEGUN-WilMEst* RucÍOw47 ■ I VHUV/PSTRASE 8' SENKINGWERK HllOESHEtAA ezhaVa HAROENBURö- HÁ2t HISZEN E2 £<jéS2 CaJ Burgonya és az ízes sertéshús Lengyelországban évente több mint 20 millió tonna burgonyát használnak' fel az állatok takarmányozására, s ennek 95 százalékát a sertésekkel etetik meg. A burgonya tehát a sertés legfó'bb eledele télen, nyáron egyaránt. Emellett természetesen jelentős mennyiségű ipari előállítású keveréktakarmányokat, gabonát, nyáron pedig zöldtakarmányokat is felhasználnak. Az eredmény: ízes sertéshús és kemény szalonna. A burgonyát leginkább frissen gőzölt, vagy silózott állapotban etetik az állatokkal. Az utóbbi eljárás különösen nagy fontosságú, mert nyáron jól kiegészíti a zöldtakarmányokat. A burgonya és a helyesen összeállított zöldtakarmány segítségével jelentős mennyiségű abraktakarmányt takarítanak meg. Legmegfelelőbb, ha a burgonyát a zöldtakarmánnyal együtt silózzák, mert az fontos tápláló anyagokkal, főként fehérjével, ásványi sókkal és vitaminokkal gazdagítja a burgonya- szilázst. Hízók, kocák és tenyész- süldők egyaránt szívesen fogyasztják például a 70—75 % burgonyát és 25—30 % zöldtakarmányt tartalmazó szilázst. A burgonya takarmányértéke általában kemélnyítőtartalmától függ. bár fehérjetartalma is nagyon értékes, különösen a fiatal állatok számára. Fehérjetartalma tulajdonképpen nem nagy, aminosav összetétele miatt mégis teljes értékű takarmánynak tekinthető. Keményitőtar- talma 16—17 %. de az a fajtán kívül az éghajlati és talajviszonyoktól is függ. A keményítő a zsírképződést segíti elő, különösen, ha a burgonyát gabonadarával keverik. Újabban azonban Lengyelországban a gabonadarát teljesen kiszorította a nagy fehérje- tartalmú Ipari keveréktakarmány. Számos kísérletet folytatnak annak tisztázására, vajon milyen arányban célszerű keverni a burgonyát a ke- veréktápokkal, hogy ne lepjen fel felesleges elzsírosodás. A kísérleti hizlalás kezdetén a sertések életkora 3 és fél hónap volt, a hizlalás kb. 2 és fél hónapig tartott. A vágás utáni értékelés eredményei azt mutatták, hogy a szalonnavastagság a szabvány által meghatározott kereteken belül volt. Nem tapasztaltak felesleges zsírlerakódást sem és hús minősége is megfelelt a húsipar követelményeinek. — Százados elvtárs. .. — mondta alig hallhatóan. — Engedje meg, hogy még valamit mondjak. .. azt, hogy én meg tudtam volna ölni Faragót, Olyan ellenszenvesen viselkedett, hogy bizonyára meg tudtam volna ölni, de csak a KISZ-klubban. A laborban már nem. Akkor már észnél voltam... Nem én öltem meg Faragót. Reggel szétfutott a hír, a tisztek és a katonák meghökkenve hallgatták a kihallgatottak izgatott beszámolóját. A laktanyára komor hangulat nehezedett. A szokottnál rövidebb ideig tartott, a reggeli torna, és lassabban sorakoztak fel a reggeli szemlére. Nagy Andris zubbonyban állt a sor végén, — 46 — repedezett, piszkos kezefeje a hidegtől Elán virított. Rajparancsnoka, mokány kis szakaszvezető, szétvetett lábakkal állt előtte. Csak annyi időre húzta ki jobbkezét a zsebéből, amíg sapkáját a homlokára pöccintette. — Idefigyeljen Nagy! — kezdte furcsa orrhangján. — Maga mit bohóckodik? — Nem bohóckodom én — felelte gyorsan és hangsúlytalanul a kérdezett. — Ne vitatkozzon! — intette le fenyegetően és teljesen indokolatlanul a szakaszvezető. — Hová a fenébe tüntette a köpenyét? Meg a kesztyűjét? Mi? — Valaki trombitának nézte! — felelte hangosan, mert azt gondolta, hogy ezen nevetni fognak. De senki sem nevetett. — Egyetlen köpeny se maradt a hálóban? — kérdezte éles hangon a rajparancsnak. Andris gondolkodott, vagy úgy tett, miiítha gondolkodott volna. — Egy maradt, de az nem az enyém, — felelte kisvártatva. — Hozza elő azt a köpenyt, — utasította a szakaszvezető. A katonák elégedetlenkedtek. Már nagyon átfújta őket a szél. Andris elkaosázott és szerencsére nemsokára visszatért. Két ujjal fogta a köpenyt. — Tehát ez nem a magáé? — tárta szét a szaikaszvezető a köpenyt, mint a vásáron. — Ez nem — állította Andris. — Erre ráön— 47 — töítték a íbácskai rizseshúst — tette hozzá komolyan és őszintén. Erre aztán kifakadt a nevetés. — Megismerné a saját köpenyét? — Ez még a saját édesanyját sem — kuncogta gúnyosan egy őrvezető. Andris tekintete a semmibe meredt, és fanyar mosoly kíséretében legyintett. — Meg hát, csakhogy... Olvasni lehetett volna a gondolataiban A sza- kjaszveaető figyelemmel tekintett az arcába,. Andris elkapta a tekintetét. — Lépjen ki és mutasson rá! — hangzott félreérthetetlenül a parancs. A katona elpirult. Látszott, hogy ideges — Nem kell ahhoz kilépni, — felelte hadarva es sértődötten. — Ott van az őrvezetőn: — és rámutatott az imént gúnyolódóra. Az őrvezető homlokán, összefutott a ránc és orreimpái kitágultak. — Hogy merészel ez a bolond —futtatta körbe tekintetét az arcokon, de csak hideg és vádló szemek tapadtak rá, rebbenés nélkül. Erre hangot váltott: — Na és! — csattant fel gorombán. — Igenis, rajtam van! Nem tetszik?! Kár magára az új köpeny. Egész nap a konyhán lóg nemsokára meg nyugdíjba vonul. Nem igaz? Andris összehúzott szeméből gyűlölet sugárzott feléje. Mindenki néma volt csak a szél zörgette az akácfák ágait. A szakaszvezető az őrvezető mellé lépett, a hangja halk volt, de határozott. — 48 —
