Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-12 / 215. szám

190’S- szeptember 12. TOLNÁ MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Házmesteri hűbérrendszer Az új kollektív szerződés megkötésére készülnek a Bonyhádi Cipőgyárban A király volt a legfőbb hűbér- úr. Ö adta a földet a leghűsége­sebb, s neki szimpatikus főurak­nak, akik hasonló szempontok alapján tovább osztották. Ez ma már történelem. Azt tartják: a történelem megismétli önmagát. Ha furcsának hangzik is, erre Szekszárdon is akad példa. Hogy néz ki most az új „hűbérrend­szer”? * Szekszárdon a városgazdálko­dási vállalat a legfőbb hűbérúr. A házmesterekkel ők kötnek munkaviszonyt, melyben kötele­zik őket, hogy a gondozásukra bízott házban rendet tartsanak. De a hűbéri láncolat itt nem szakad meg, legalábbis nem min­den esetben. A házfelügyelők egy része aláírja a szerződést, el­foglalja a kapott lakást, de ran­gon alulinak tartja, hogy ezért valami munkát is végezzen. így arra törekszik, hogy azért a pén­zért, amit a városgazdálkodási vállalattól ellenszolgáltatásként kap, „beosztottakat” szerezzen, akik így-úgy elvégzik helyette a munkát. így jóformán nincs is más dolguk, mint a2 ellenőrzés. Nem Véletlen; hogy általában ezek a házak nem a legtisztáb­bak, hiszen a havi 200—250 fo­rintért senki sem fogja szívügyé­nek tekinteni, hogy minden ra­gyogjon a tisztaságtól. A „be­osztott személyzettől” ennyi pén­zért többet nem is lehet várni. A házmester viszont nem fizet lakbért, és havi tíz kilowatt áram­kedvezményben is részesül. A kapu- és kulcspénzről nem is beszélve. Csak a lakásért? A dolgot talán oda lehet visz- szavezetni, hogy a házfelügyelői lakásokat a városi tanács utalta ki, s a házfelügyelői lakásba be­költöző személyek többsége azért vállalta a munkát, mert ily mó­don jutott lakáshoz. A munka végzése szempontjából a város­gazdálkodási vállalathoz tartoz­nak, az itt kapott utasításokat kellene végrehajtani. Ily módon a városi tanácsnak nem áll ér­dekében, hogy alaposan megnéz­ze, kit költöztetnek ezekbe a la­kásokba, mert a továbbiak folya­mán akárhogy is dolgoznak, nem nekik kell vesződni velük. A kö­zös érdek azt kívánná, hogy a városgazdálkodási vállalatnak le­gyen elsősorban beleszólási joga, kik kapják a házfelügyelői laká­sokat, mert ebben az esetben nyilván olyanokat keresnek, akik várhatóan el is végzik a rájuk bízott munkát, Érdekes módon a házfelügyelők egy része, amikor megkapta a lakást, nem érezte megalázónak a házfelügyelői munkát. Csupán akkor, amikor valamit tenni is kellett volna a kedvezményért. Van aki „társadalmi helyzeté­nek” változása miatt véli alan­tasnak e/.t a szerepet. Mert arra is akad példa, hogy míg a férj gépkocsivezető volt, természetes­nek tartotta, hogy felesége a lép­csőházat takarította. De mióta ■„tanár” lett és orvos barátai van­nak, nem engedi a feleségét sep­rűhöz nyúlni. Le is mondott a házmesterségről. A lakásból azért nem költözött ki. Félreértés ne essék, a fentiek nem az összes házfelügyelőre vo­natkoznak. A dolog mégis elgon­dolkoztató, annál is inkább, mert az illetékesek tanúsága szerint Szekszárdon súlyosabb ez a prob­léma, mint az ország más váro­saiban. Egy dosszié megrovás A városgazdálkodási vállalatnál vaskos dossziét töltenek meg a lakóktól beérkezett panaszok, és az ügyek kivizsgálásából szár­mazó fegyelmi határozatok. Akad olyan házmester is Szekszárdon, aki külön dossziét tarthat ma­gának a részére kiküldött figyel­meztetésekből. Semmit sem lehet tenni? Dehogynem. A rendelke­zések előírják, hogy ha valaki végképp nem felel meg a köve­telményeknek és többszöri figyel­meztetés ellenére sem végzi el a munkát, ki lehet költöztetni. Erre viszont még nem volt pél­da. Még Varga, Józsefné, a Tar- csay utcai lakótelep B/6. számú bérház házfelügyelője esetében sem terveztek ilyen lépést, pedig jókora iratköteg tanúskodik viselt dolgairól. Látogatást tettünk a B/6-os bérházban, ahonnan annyi pa­nasz érkezett a lakóktól. Hogy a lépcsőház mikor lett felmosva, azt visszamenőleg senki sem tudja megállapítani. Annyi biz­tos: az elszórt krumplihéj. az ujjnyi vastag sár, a piszkos kor­látok nem a legnagyobb szorga­lomról tanúskodnak. A lépcső­házat nemrégen festették, így az ablakon látható vaskos festék­nyomok némiképp érthetőek. A szeméttároló ablakán sötétedő vastag koszréteg viszont! arra enged következtetni, hogy azok az épület átadása óta nemigen lettek lemosva. Röpke megfigye­lés; az összes lakók bejárati aj­taján levő ablak ragyog a tisz­taságtól — kivéve a házfelügye­lőjét. A rendszeretetnek csupán annyi nyomát láttuk, hogy be­szélgetés közben — kímélve az amúgy is koszos lépcsőházat — kiment, s a ház előtt dobta el a cigarettavéget. A lakókra és az utakra pa­naszkodott: — Azért néz ki így a lépcső­ház, mert nem csinálják meg a járdát. Ez mégiscsak tűrhetetlen állapot, a lakók mindig behord­ják a sarat. A járda valóban hiányzik, de a többi bérház is hasonló körül­mények között van. Érdekes mó­don, mégis tiszták a lépcsőházak. Varga Józsefné nemrégiben szi­gorú megrovást kapott: Az in­doklásban ez szerepel: többször botrányosan viselkedett, vétett a szocialista együttélés szabályai ellen. Mellékesen; a házat sem tartja tisztán... Sok függ a lakóktól is Bajcsy-Zsilinszky út 5. Minden ragyog a tisztaságtól. így van ez már négy éve, amióta Kovács Emőné látja el a házfelügyelői teendőket. Az ő nevével is talál­koztunk a városgazdálkodási vál­lalat iratai között. A vállalat ugyanis tisztasági versenyt hir­detett a város összes házfelügye­lője között. A versenyt mostaná­ban értékelték: Kovács Ernőné az első lett. — Mennyi időt fordít naponta takarításra? — Másfél órát. Szerintem eny- nyi idő alatt el lehet végezni a munkát, ha valaki nem ímmel- árrtmal csinálja. Persze a lakókon is múlik. Először sokan hara­gudtak is rám, mert bizony rá­szóltam a gyerekekre, ha a lép­csőházban futballoztak. Meg a lakókra is, ha nem vigyáztak a tisztaságra. Szerencsére több ilyen ^szigo­rú” házmester van Szekszárdon. Nagyon* jó véleménnyel vannak a lakók Iker JánosnéróL, aki a Tarcsay utcai lakótelep B/3-as házában látja el a házfelügyelői teendőket. Ugyanígy csak dicsé­retet hallani Major Miklósnéról, a Mészáros Lázár utca C/'l épü­letének házfelügyelőjéről. Egyelőre sajnos azok vannak többségben, akiknek lenne mit javítani a munkájukon: Csele La- josné, Hovonyecz Istvánná, Propst Jakabné, Steiner János- né... A városgazdálkodási vállalat is­meri a problémákat* s próbál megoldást találni, hogy megszűn­jön ez az áldatlan állapot. Ha kell, erélyesebb eszközökhöz nyúl­nak. De hogy ne virágozzék to­vábbra is a házmesteri hűbér­rendszer Szekszárdon, a válla­latnak kellene adni a jelölés jo­gát. Hogy ez mennyivel éssze­rűbb módszer, erre a két panel­ház tisztasága a legjobb példa ... Következik: 5. Sárban, gazban. D. KONYA JÓZSEF— FERTŐI MIKLÓS A Bonyhádi Cipőgyárban meg­alakult az új kollektív szerződést előkészítő munkabizottság. A szakszervezeti bizottság és a vál­lalat főkönyvelője irányítja és fog­ja ‘össze ezt a nagy munkát. A bi­zottság tagjai különböző vezető állású dolgozók, az ő kezükben összpontosulnak a feladatok. Szé­les körű aktívahálózatra támasz­kodnak, hiszen igen sok terület­re kiterjedő vállalati törvényt kell megalkotni. Állást kell foglalni a munka- viszony létesítése és megszünteté­sének kérdéseiről, az áthelyezé­sekről, a dolgozók anyagi és fe­gyelmi felelősségéről, az eddigi szerzett jogok kérdéseiről, a szociális juttatások különböző formáinak fenntartásáról és eset­leges változásairól és nem utolsó sorban a bérezési formák kiala­kításáról. Az országgyűlési vita, a közel­jövőben megjelenő új munkatör­vénykönyv és végrehajtási utasí­tás szellemében készül majd el az új kollektív szerződés. A benne megszabott jogok és kötelességek szilárd alapot képeznek ahhoz, hogy az új gazdasági mechaniz­musban mindenki megtalálja szá­mítását, biztosítva legyenek a to­vábbi előrehaladás feltételei. Horváth József Bonyhádi Cipőgyár ! konzervgyári dolgozó volt, indo- I költ kérés, hogy a gyáriaknak ne A becsületet — két fürt szólóért így ősz táján, amikor a parasztság egész évi fáradsá­gos munkájának gyümölcsét készül betakarítani, megjelen­nek a tolvajok is az érő gyümölcsösben, szőlőskertben, vagy a kukoricaföldön. Aki szeret az országúton úgy utazni, hogy ne csak az út szürke sávját nézze, meglátja a tolvajokat is. Nemrég Simontornya határában, annál a sorompónál, ahol alkal­manként még fél órát is kell várakozni, egy debreceni il­letékességű autóbusz utasai, vagy harmincán, kiszálltak a várakozó gépből és ellepték az út mellett lévő szőlős- kertet. Csupáltálc, tépték, szaggatták a félérett szőlőt, Szekszárd környékén kiváltképp megfigyelhető, hogy az országút mellett gyakran parkíroz egy-egy tehergép­kocsi. S a gép legénysége nagy-nagy nyugalommal szemmel- geti a szőlőt. Előfordul, amikor alibiként az autó gépház­tetejét felnyitják. E hét szerdáján, a kora délutáni órák­ban nem kevesebb, mint három Z1L pótkocsis és egy Cse­pel billenős tehergépkocsi személyzete lepte el a Szek­szárdi Állami Gazdaság csemegeszőlészetét, Várdomb előtt. Dombóváron az egyik vállalat gépkocsijával úgy lop­ják a mezőn lévő terményt, hogy „ellenőrző munkát" vé­geznek a határban, s eközben felpakol az ellenőrző sze­mély káposztát zsákszám, csöves kukoricát, takarmány- tököt, répát, mindent, amit a szeme meglát. Szegény sofői fiatal ember, nemrég került a céghez — szólni sem mer. Retteg viszont, hogy egyszer elkapják őket, és akkor oda lesz a becsület — két cső kukoricáért, vagy a fél zsák káposztáért. Nem is érdemes sorolni, kik és hogyan lopják a nép vagyonát szerte a dülőutak, országutak mellől. Tény azon­ban, hogy tenni kell valamit e mezei tolvajok ellen. A mezőgazdasági üzemek mezőőrei nem i képesek minden tolvajt leleplezni. Képtelenek egyszerre mindenütt ott len­ni. S akit feljelentenek, az is nevetségesen kevés bírsággal megússza. így aztán kevés feljelentés érkezik a hatóságok­hoz. A hatóság — rendőrség, mezőőrök, önkéntes rendőrök — képtelenek egy-egy község határában, az utak mentén úgy őrködni, hogy ne lophassák a terményt. A legtöbb tolvaj nem lop sokat. Két-három fürt szőlő­vel, négy-öt cső kukoricával megelégszik. De veszedelmes tolvaj ettől függetlenül. A becsületüket adják egy fürt szőlőért, egy-két cső kukoricáért... — Pj — Új létesítményeket kap az MHS ' Szekszárdon Mind nagyobb feladatok hárul­nak a Magyar Honvédelmi Sport­szövetség szervezeteire az ifjúság nevelése, képzése terén. Az MHS megyei elnökségének székházában zsúfoltan, elavult körülmények közt végzi a munkáját több szak­osztály. Ez tette szükségessé egy megfelelő épület biztosítását. A gclpjármű- és modellezőképzés fejlesztése már szinte lehetetlen a jelenlegi körülmények . közt, márpedig ez nagyon fontos j fel­adat. Az új épület, amelyet ä je­lenlegi székház mellett, a Kos­suth Lajos utcai részen építenek, Véradónapok Pakson Ma és holnap önkéntes vér­adást rendeznék^ Pakson. A tár­sadalmi bizottság — eltérően a tavalyitól, amikor egy helyen szervezte meg a községben a vér­adást — most az első nap a kon­zervgyárban rendezi meg a vér­adónapot, holnap pedig a járási művelődési házban. Tavaly ugyanis a véradóknak közel fele ez főként a képzést szolgálja. Már szanálták a helybiztosításhoz a régi épületeket. Az új épület a következő év végére készül el. A munkálatokat társadalmi munká­val segítik ószövetség tagjai, ak­tívái. A lövészsport fejlesztése érde­kében építenek egy kispuska és sportpisztoly fedett lőteret Lisz­tes-völgyben. Ez nemzetközi baj­nokságok lebonyolítására is al­kalmas lesz. Ennek az építését is megkezdik még az ősszel és a kö­vetkező évben fejezik be. kelljen bemenni a község köz­pontjába véradásra. A község tavalyi „véradómér­lege” egyébként igencsak negatív. Akkor 142-en, összesen 48 liter vért adtak, míg az év folyamán 55 paksi beteg 224 palack, tehát mintegy hetven liter vért kapott, közülük soknak az életét mentet­te meg a vén Arra számítanak, hogy a mostani véradónapok eredménye felülmúlja a tavalyit. Kovács Ernőné: a főiskolás lányom se szégyell segíteni.

Next

/
Thumbnails
Contents