Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-12 / 215. szám

1907. szeptember 12. rOLNA MEGYEI NÉPfJSAG 3 Elszállításra vár három és fél millió tonna áru Interjú a szállítási bizottság titkárával Néhány évvel ezelőtt több „szakember” úgy vélekedett, hogy rövidesen megszűnik az őszi csúcsforgalom gondja. E véle­ményüket arra alapozták, hogy mind a mezőgazdaság, mind az ipar szállítási igényeinek kielégítése vasúton és közúton, techni­kailag megoldott. A csúcsforgalom e vélemény óta is minden évben visszatér. Az őszi csúcsforgalom teljesítéséről beszélget­tünk Piegl Ferenccel, a megyei szállítási bizottság titkárával, a 11-es AKÖV igazgatójával. — Tudjuk, a 11-es AKÖV fel­készült az őszi csúcsforgalomra, reméljük a többi partner sem okoz csalódást? — Az Autóközlekedési Válla­lat a második negyedév első hó­napjaiban tárgyalásokat folytatott a MÉK-kel, a Gabonafelvásárló és -Feldolgozó Vállalattal, az Ál­lami Pincegazdaság, a Paksi Kon­zervgyár, a kaposvári és az Ercsi Cukorgyár képviselőivel. Célunk az volt, hogy összehangoljuk és koordináljuk a szállítást. A me­gyei szállítási bizottság megtette a szükséges intézkedéseket, az őszi csúcsforgalom lebonyolítása érdekében. Mindenekelőtt szám­vetést végeztünk, hogy az igények arányban állnak-e a kapacitás­sal. — A szállítási bizottság fel­mérései szerint az idén a má­sodik félévben a 11-es AKÖV- nek egymillió 225 ezer, a cél­fuvarozási és közületi gépjármű­veknek kétmillió 313 ezer tonna árut kell továbbítani. Ez csaknem két százalékkal több, mint a múlt évben volt. Különösen figyelem­re méltó, hogy az AKÖV-nek ezen belül 9,7 százalékkal növek­szik a teljesítménye. — Az AKÖV, illetve a megye szállítási programjában a MÉK Vállalat jelentős helyet foglal el. — Az őszi terv elkészítésekor a Tolna megyei szállítási bizott­ság figyelemmel volt a tervezett átlagtermésre, a termelőszövet­kezetek és a Földművesszövetke­zeti Szállítási Vállalat gépjármű- állományának növekedésére. Eszerint bontásokban így néz ki a szállítási feladat: augusztusban elszállítottak 6760 tonna árut. Szeptemberben 11 900, október­ben 13110, novemberben 3450 tonna árut kell — gyümölcs- és zöldségfélékből — rendeltetési helyre küldeni. Elmondhatom, hogy á szállítási igényeket csak­nem teljesen kielégítjük. — Tehát nincs is különösebb nehézség? — Sajnos van. A Paksi Kon­zervgyár szállításainál fennaka­dás tapasztalható. Ez a kedve­zőtlen időjárás, és főleg a para­dicsom előbbi érése miatt kö­vetkezett be. Az elszállításra ke­rülő áruk súlyában változás ál­lott be, a tervezett mennyiség­hez képest. Olyan esetekben, amikor a konzervgyár saját ka­pacitása, de a termelőszövetke­zeteké sem elegendő a felkínált áru szállításához, a megyei szál­lítási bizottság gondoskodik a cél­fuvarozási, illetve a közületi gép­kocsik igénybevételéről. Jelenleg is több ÉPFU-tehergépkocsi dol­gozik a Paksi Konzervgyárban. A jövőre is az a terv, hogy igénybe vegyük akár más megyék jármű­veit is, amennyiben ott gépko­csikból felesleg, s itt hiány je­lentkezik, hogy a felkínált árut időben a feldolgozó gyárakhoz, állomásokra küldhessük. — Szekszárcion és környékén az ősz folyamán a szőlőszállí­tás is jelentős tételekben jeJ lentkezik. — E szállítási feladatok ter­vezésénél figyelembe vettük, hogy a magántermelők (szőlőtermelők) termésének legnagyobb része csak fogatos járművel szállítható. A hegyi utak állapota a gépkocsik­kal való közlekedést nem teszi lehetővé. Ezért a pincegazdaság­gal külön ütemtervet készítet­tünk. — Tipikusan „csúcsforgalmi” áru a cukorrépa. — Körülbelül 80 ezer tonna cukorrépát kell a megyéből el­szállítani. Ebből 25 ezer tonna az AKÜV-re vár. A fennmaradó mennyiséget, a termelőszövetke­zetek hordják a vasútállomások­ra. A cukorgyárakkal való tár­gyalások eredményeként meg­kezdtük a cukorrépadepók kiala­kítását. Köztudomású, hogy a MÁV nem tud annyi vagont ad­ni, hogy a felszedett cukorrépát, egyszerre elszállíthassák, sőt, a répát a gyár is csak úgy tudja feldolgozni, ha a szállítás a fel- dolgozási kapacitással összhang­ban van. — Tehát a cukorrépa szállítá­sával különösebb feladat nincs? — Valóban nincs, mert évek hosszú során kialakult egy olyan '■ rendszer, amelyet minden évben egy kicsit tökéletesítünk, de a cukorgyári ütemezés szerint min­den megtermelt répát elszállí­tunk a megyéből. — Hallottuk, hogy a 11-es AKÖV gépkocsivezető- és raJ kodómunkás-hiánnyal küzd. — A szállítási bizottsági érte­kezleten is sokat foglalkoztunk e témával. A kis kapacitású gép­járművek — három—öttonnás te­herkocsik — nagy száma, sok gépjárművezetőt igényel. A meg­felelő létszám nehezen biztosít­ható. Nincs elég rakodógépünk, hogy a rakodómunkás-hiányt eny­híteni tudnánk. Tettünk egyné­hány fontos intézkedést, s ezek megvalósulása — a megyei szál­lítási bizottság közreműködésével — lehetővé teszi, hogy az őszi csúcsforgalomban szállításra fel­kínált árukat időben rendeltetési helyére továbbítsuk — fejezte be nyilatkozatát Piegl Ferenc.- Pj ­Magyarországra szakosítja a KGST a mezőgazdasági laboratóriumok gyártását Vasárnap este az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vá­sár KG M-pavilonjában fontos tárgyalások kezdődtek a Labor Műszeripari Művek vezetői és A. M. Artjusin kandidátus, a Szov­jetunió mezőgazdasági minisz­tériuma keamizálási főosztályveze­tője között, a komplett mező- gazdasági laboratóriumok válasz­tékának bővítéséről, illetve a gyártás és a Szovjetunióba irá­nyuló exportszállítások növelé­séről. A Labor Műszeripari Művek és a Szovjetunió illetékes szak­emberei között 1966. tavaszán kezdődtek a tárgyalások komp­lett mag- és takarmányvizsgáló laboratóriumok gyártásáról, il­letve exportjáról, s a magyar vállalat még a múlt év végéig 30 komplett magvizsgáló és 15 komplett takarmányvizsgáló la­boratóriumot adott át a szovjet megrendelőknek. Ez évben a gyártás és az export ütemét meggyorsították, s december vé­géig folyamatosan 300 magvizs­gáló, 70 takarmányvizsigáló komp­lett laboratóriumot szállítanak. A mostani tárgyalások főleg a mezőgazdasági laboratóriumi cikk- listájának bővítését, a gyártás és az export további biztosítását célozzák. A tervek szerint 1970- ig 34 féle komplett mezőgazda­sági laboratóriumot szállítanak a Szovjetuniónak, a jelenleginél többszörös mennyiségben. Ezt a nagyarányú fejlesztést a KGST- tárgyalások során nemrégiben egy fontos megállapodással tá­masztották alá, amely szerint a mezőgazdasági komplett laborafó- riumok gyártását Magyarország­ra profilírozzák. A kiállítás megtekintése után A. M. Artjusin, az MTI munka­társának adott nyilatkozatában elmondotta, hogy a bemutatott laboratóriumok nemcsak kiváló minőségükkel, megbízható, cél­szerű működésükkel, hanem év­ről évre javuló, korszerűsödő formai kivitelükkel is világszín­vonalat képviselnek. A kölcsö­nösen hasznos együttműködést most tovább szélesítik, hogy mi­nél előbb kialakítsák a 34 féle mezőgazdasági komplett labora­tórium végleges terveit. (MTI) Az ember legyőzi az aszályt 50 mázsa májusi morzsolt A MÁSODIK KUKORICA­TÁBLÁNÁL., amikor megállt a teherautó, egy-kettőre leugráltak a Tolna és Baranya megyéből jött állami gazdasági vezetők. Az első táblát még a nyitott teher­autóról, mint valami páholyból nézték végig. A másodiknál már ugraniok kellett. A kukorica kényszerítette őket. Nézték a táblát: „SK 6.N:6,7. P:3,3,K:2.” — írták a füzetbe, és hallgatták az előadót: 28 ezer tő egy holdon, kitűnő jugoszláv fajta, legalább negyven mázsa morzsádra számítanak...” Vitatkoztak, összehasonlítottak, kalkuláltak... Mindez Fornádon történt És ami Fomádon elkezdődött, az folytatódott Szakszóidon, majd Bólyban. feladtunk két üres hordót és há­rom szál deszkát a tehermotoros- ra. Három vagonnal is feladhat­tam volna. Dehát évről évre ki­sebb a forgalom. Az autóbusz, a motorbicikli meg az autó ki­szorítja a hajót. Amikor még ide­kerültem, kilenc évvel ezelőtt, normális volt a forgalom. Aztán évről évre csökkent. Most meg, két éve hogy jött az új menet­rend, végképp leállt. Nagyon rossz ez így, hogy délelőtt tízkor Indul Pestre a hajó, este fél öt­kor ér föl. Igazán csak az utazik hajóval, aki nagyon ráér. Ha esetleg visszaállítanák a régit, aipikor este ment fölfelé... ta­lán többen feiszállnának. Egymás után szüntetik meg a hajóállomásokat a Dunán. Nem­rég az adonyit, meg az érsek- csanádit „vonták ki a forgalom­ból”. Bizonyos, hogy sor kerül a madocsaira is. — Talán kihúzom itt a nyug­díjig. Hét év van még hátra. Mondja, de látszik, hogy nem nagyon bízik ebben. — Sajnálná? — Hát nézze, a kenyeremet nem nagyon féltem, régi hajós vagyok, biztosan elhelyeznének. Meg aztán, nagyon sivár itt az élet. Amott van egy ház, a gaz­dája Százhalombattán lakik, néha lelátogat. Odébb még egy magá­nyos öregasszony él, fél kilomé­terrel feljebb a töltésen szintén egy idős néni. Nyáron még csak van valami mozgás, jönnek-men- nek a hajók, erre járnak a halá­szok, meg egy-két horgász. De télen ... egyedül vagyunk. Kire­pültek a gyerekek is, a nagyfiúnk városba ment, gépgyárba, a kö­zépső hajós, a kisebbik meg Zir- cen ipari tanuló. Szegénykénk so­kat szenvedett, amikor iskolába járt: Mindig elkísértem a faluba, meg érte mentem négy kilomé­terre. Nem kívánkozik vissza.., Közben kikötött a Szentendre, beszáll a három utas. Egy perc és már indul is tovább. Az állo­másvezető elvégzi az adminiszt­rációt, megpucolja a lámpákat — minden éjjel bepókhálósodnak — feltölti őket petróleummal és be­zárja a raktárt, az irodát. Ked­vetlen. Szeretne többet dolgozni. Ha a menetrend megváltozna ... ha a helybeli tsz többet szállíta­na hajóval is ... talán nem lenne itt ilyen reménytelenül egyhangú • az élet. J. J. Szekszárdon egymás mellett van a tsz és a gazdaság kukori­cája. Azonos földminőség, de nem azonos eljárás. A tsz nem fertőt­lenítette a talajt, kevesebb fosz­fort adott, és az eltérés óriási. Jóval kevesebb termést ígér. Nézték a táblákat. Ahol a ba­ranyaiak már csodálkoztak, no meg a Tolna megyeiek is, ott azt mondták a szekszárdiak: — A túlsó fele még jobb! Néma Mihály, a baranyai fő­osztály munkatársa meg is je­gyezte; — Ne őrjítsetek már meg ben­nünket! Már ez is sok, amit ed­dig láttunk! Sorra fosztották a kukoricát, messziről gyönyörködtek a ha­talmas, egészséges csövekben. — Hiába. Műtrágya, fajta, és gép kell! Akkor terem a kuko­rica. Még ebben az aszályos év­ben is. BOLYBAN IS GYÖNYÖRŰEK voltak a kukoricák. Pedig a ta­lajt négyzetekre, romboidokra hasogatta a szárazság. — Vigyázzatok, le ne ejtsetek valamit, mert azonnal eltűnik a repedésekben. És olyan mélyre nem tudunk leásni, hogy kiszed­jük! — jegyezte meg viccelődve Szabó János, a gazdaság, főagro- nómusa. Huszonhat, ö thai das táblákra osztott, különböző fajtájú táblát jártak be a szakemberek. Tizenegy-tizenkét kitűnő faj­tát láttak. Mind negyven, ötven, hatvan mázsa szemes termést ígér. Kérdeztek, vitatkoztak, össze­hasonlítottak. Egyben mindenki egyetértett: jó volna, ha már minden gazdaságban ilyen kuko­ricák lennének/ És lehetnének. A szakmai feltétel adott. A Xkesedés adott. A föld is adott. "Je nincs elég jó fajtájú vető­mag, nincs gép, kevés a műtrá­gya. — Ha annyi műtrágyát ad­nánk a kukoricának, amennyi szükséges lenne, a jobb termés­hez, nem jutna a búzának, nem jutna semminek — mondták töb­ben. — Jó vetőgépekj is kellenének! — Tárgyalások folynak erről. Úgy hallottam, hogy nyolcszáz román, jugoszláv és másfajta vetőgépet hoznak be. — Ha nincs több. egyelőre ennyi is elég lenne! — Műtrágyával nem biztatnak bennünket. — Bulgáriában a tízszereseié nőtt a műtrágya-felhasználás. Nem értem, hogy ők hogyan csi­nálják. — A vetőmag is drága. Az egyszeres vetőmag ára 160 dollár. Ceruzát, papírt vettek élő: — Holdanként három mázsa többlet termésből ki lehetne fi­zetni. A jó fajta pedig ad 30—40 mázsa többletet is. És a kuko­ricát keresi a világpiac is. — Ezekben a gazdaságokban már az idén húsz mázsával is több lesz a kukorica átlagter­mése, mint a többiben. AZ IDŐJÁRÁSSAL IS szembe szállhat az ember. Csali műtrá­gya, gép és az ember által tu­datosan kitenyésztett jó fajta kell hozzá. Jelenleg mindegyikből kevés van. Ezért lesz alacsonyabb a kuko­ricatermés a vártnál. Az alacsonyabb termés is sok­ba kerül, valutában is. A magasabb termés eléréséhez is pénz kell. Valuta is. De úgy érzem, hogy az állami gazdasági vezetőknek volt igazuk: ma már legalább húsz mázsával nagyobb termést kell betakarítani kuko­ricából, mint kenyérgabonából, mert csak így fedezi a szijjv:ég­leteket, s csak így érdemes ter­melni ezt a munkaigényes nö­vényt,. A búzatermés jó volt az idén. Az elkövetkezendő években a kukorica átlagtermését is nö­velni keli. És ez a növelés, még ha pénzbe, valutába is kerül — olcsóbb, mint a takarmánybeho­zatal.

Next

/
Thumbnails
Contents