Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-09 / 213. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPIA XVII. évfolyam, 213. szám ÁRA: 60 FILLÉR Szombat, 1967. szeptember 9. Befejeződtek a magyar—szovjet megbeszélések Pénteken a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának székházában befejeződtek a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt- és kormány- küldöttségeinek szeptember 6-án megkezdett hivatalos megbeszélései. A megbeszéléseken magyar részről részt vettek: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke, Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Vass Istvánná, az országgyűlés alelnöke, Péter János, a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter és Szipka József, a Központi Bizottság tagja, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete; szovjet részről: L. I. Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, A. N. Koszigin, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a miniszter- tanács elnöke, A. A. Gromiko, az SZKP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter, K. V. Ruszakov, az SZKP Központi Revíziós Bizottságának tagja, a KB osztályvezető-helyettese, T. P. Ja- nuskovszkaja, az SZKP Központi Revíziós Bizottságának tagja, a közoktatási és tudományos dolgozók szakszervezetének elnöke és F. J. Tyitov, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió budapesti nagykövete, valamint a két küldöttség szakértői. Az eszmecserék során a két párt és kormány képviselői tájékoztatták egymást a szocialista, és a kommunista társadalom hazájukban folyó építéséről. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy a marxizmus—leniniz- mus, a proletár internacionalizmus elvei alapján örvendetesen fejlődnek a magyar—szovjet kapcsolatok, egyben megvizsgálták e kapcsolatok további fejlesztésének lehetőségeit. A többi között megállapodtak abban, hogy még ebben az évben folytatni fogják a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés kiszélesítését célzó tárgyalásaikat. A magyar és a szovjet küldöttség véleményt cserélt a jelenlegi nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom legfontosabb kérdéseiről is. A két párt- és kormányküldöttségnek a teljes megértés, a szívélyesség és az őszinte, testvéri barátság szellemében lefolytatott eszmecseréi a nézetek teljes azonosságát mutatták valamennyi megtárgyalt kérdésben. A Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége meghívta a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségét, hogy később egyeztetendő időpontban tegyen baráti látogatást a Szovjetunióban. A magyar fél a meghívást köszönettel elfogadta. A felek kifejezték azon meggyőződésüket, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződése, a szovjet pórt- és kormány- küldöttség magyarországi látogatása, a két párt- és kormányküldöttség elvtársi eszmecseréje a két nép barátságát, a szocializmus és a béke ügyét szolgálja. (MTI) Világszerte nagy érdeklődés kíséri a szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatását MOSZKVA „A béke és a szocializmus javára”. „Éljen a megbonthatatlan szovjet—magyar barátsági” — „Barátság, testvériség örökre!” — a péntek reggeli moszkvai lapok ilyen szalagcímek alatt közlik a Budapesten aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény szövegét, Fock Jenő és Alekszej Koszigin beszédét, a szovjet—magyar barátsági nagygyűlésről szóló beszámolót. Kádár Jánosnak és Leonyid Brezs- nyevnek a nagygyűlésen elmondott beszédeit. VARSÓ A lengyel lapok továbbra is nagy figyelmet szentelnek a szovjet párt- és kormányküldöttség budapesti látogatásának. A Try- buna Ludu több hasábos tudósításban számol be a szovjet küldöttség magyarországi tartózkodásának második napjáról. A többi csütörtöki lengyel napilap is vezető helyen, bőséges beszámolót közöl a szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatásáról. PÁRIZS Valamennyi párizsi napilap pénteken vezető helyen és feltűnő címekkel ismerteti Leonyid Brezsnyevnek a budapesti nagygyűlésen csütörtökön elhangzott beszédét. A lapok elsősorban az SZKP főtitkárának azokat a kijelentéseit emelik ki, amelyek szerint ,a kínai kulturális forradalmat inkább ellen- forradalomnak kellene nevezni”. Ugyancsak idézik Kádár Jánosnak, az MSZMP első titkárának ez alkalommal elhangzott beszédéből azt a részt, amelyben síkra szállt a kommunista pártok nagy nemzetközi értekezletének megfelelő előkészületek után való megtartása mellett. A Figaro nagyméretű fényképet közöl, amely Brezsnyevet és Koszigint ábrázolja a Hősök terén, az őket üdvözlő tömeg közepette. LONDON A pénteki londoni lapok közül a Times és a Daily Telegraph ismerteti Leonyid Brezsnyevnek és Kádár Jánosnak a csütörtöki nagygyűlésen elmondott beszédét. Az angol lapok különösen a Mao Ce-tung csoport kalandor, soviniszta politikájával foglalkozó részt emelik ki Brezsnyev beszédéből, Kádár János felszólalásából pedig a nemzetközi kommunista tanácskozás összehívásának szükségességéről mondottakat hangsúlyozzák. A Times négyhasábos fényképet közöl, amely Brezsnyevet és Koszigint a Szabadság-téren, az őket üdvözlő budapestiek körében ábrázolja. BELGRAD A jugoszláv lapok részletes beszámolókat közölnek az új magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés aláírásáról, s az ebből az alkalomból tartott budapesti nagygyűlésről. A lapok kiemelik, hogy a Szovjetunió éá Magyarország egybehangolja külpolitikai tevékenységét, különösen európai vonatkozásban. A Borba kiemelte Leonyid Brezsnyev szavait, hogy veszélybe kerültek a kínai forradalom vívmányai és Kádár János a kommunista pártok tanácskozásának összehívását sürgette. PRÁGA A pénteki prágai napilapok mind ismertetik a Szovjetunió és Magyarország között megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény szövegét és a csütörtöki nagygyűlésen elhangzott beszédeket. A Rudé Právo, a CSKP lapja ismerteti Kádár János és Leonyid Brezsnyev beszédét. BERLIN Az NDK lapjai feltűnő helyen és részletesen ismertetik a szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés aláírásáról szóló budapesti jelentéseket. A Neues Deutschland első oldalán az NDK—bolgár megállapodás aláírásáról szóló jelentés mellett közli a szovjet—magyar egyezmény aláírásának körülményeit és a szerződés tartalmát. A továbbiakban bő részleteket közöl Kádár János és Leonyid Brezsnyev nagygyűlési beszédeiből. Közel három hasábot szentel a budapesti eseménynek a Berliner Zeitung is. RÓMA Az olasz lapok szinte kivétel nélkül nagy terjedelemben foglalkoznak a Szovjetunió és Magyarország közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásával, valamint Kádár János és Leonyid Brezsnyev beszédeivel. Aláírás után A minden nappal formálódó magyar történelemben fontos dátum a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés megkötésének napja. A nemzetközi okmány, amelyet törvényes felhatalmazással a magyar és a szovjet vezetők Budapesten aláírtak, újabb húsz esztendőre szabja meg azokat a kereteket, amelyek között a világ első szocialista hatalma és hazánk együttmunkálkodása még szorosabb lesz. Nem véletlen a szerződés hivatalos elnevezésében foglalt három elem sorrendje. A barátság az első. A magyar és a szovjet vezetők megnyilatkozásaikban joggal hivatkozhattak arra, hogy a két ország barátsága milliók barátsága nálunk és a Szovjetunióban egyaránt. Az egyes emberek érzelmei adják az államközi viszony érzelmi töltését. Annál őszintébb és annál igazabb ez a barátság, mert az érdekek azonosak, az eszmék és a célok közösek. Az idő és az események próbáját kiállta már ez a barátság: a fiatal szovjethatalmat megvédeni magyarok is felsorakoztak majd fél évszázada; hazánk történelmének gyászos, ellenforradalmi korszakában is mélyen éltek a baráti érzelmek a magyar munkásban, parasztban, felvilágosult értelmiségiben a Szovjetunió iránt; s ha a nemzetvesztő politika meg is próbálta népünket a szovjet népek ellen fordítani, azok azzal válaszoltak, hogy sok, nagy, szent áldozattal szabadították fel Magyarországot. Az új szerződés rögzíti az együttműködés módozatait. A kooperáció az élet minden területén gyümölcsöző gyakorlattá vált mar az elmúlt tizenkilenc esztendő alatt is, amikor az első, a még 1948-ban megkötött hasonló szerződés irányozta elő a gazdasági, kulturális, technikai-tudományos és egyéb jellegű kapcsolatokat. Aligha szorul bizonyításra, mit köszönhetett népgazdaságunk a Szovjetunióval való gazdasági együttműködésnek; átvehettük a hasznos és hazánkban is megvalósítható tapasztalatokat, az ottani fejlődés eredményeit nálunk is meghonosíthattuk, mezőgazdasági és ipari termelésünk nagy részének a Szovjetunió nyújtott biztos és jó árat fizető piacot, és így tovább. Se szeri, se száma a tudományos-technikai összedolgozás eredményeinek, a dubnai atomkutató intézettől kezdve a műszaki dokumentáció cseréjéig, ugyanígy hosszan sorolhatnék a kulturális kapcsolatok tényeit, amelyek kölcsönösen gazdagították a két ország művészeti életét, termékenyíto- leg hatottak új művészi alkotások létrejöttére. Az új szerződés ezt a folyamatot továbbra is biztosítja és egyre szélesebb mederbe tereli. A kölcsönös segítség nyújtása a harmadik elem a szerződésben. A magyar—szovjet szövetségnek rendkívül fontos tényezője, hogy — amint a szerződés 6. cikke kimondja — „ha a szerződő felek egyikét fegyveres támadás éri, a másik az egyéni vagy a kollektív önvédelem természetes jogán azonnal megad számára minden segítséget, beleértve a katonai segítséget is.” Magyarán mondjuk meg: békénk egyik alapvető biztosítéka ez! Saját erőnkön kívül, néphadseregünk felkészültsége mellett támaszkodhatunk a szovjet nagyhatalom félelmetes erejére is! Korunkban, amikor az imperializmus a helyi háborúk kirobbantásával próbálja keresztezni a szocialista országok békés szándékait, megnyugtató számunkra, hogy a Szovjetuniót szövetségesünknek válthatjuk. A magyar—szovjet szerződés a szocialista országok egységének összefogásának megszilárdítását célozza — kitűnik ez a szerződés 4. és 5. cikkéből — ez pedig nyilvánvaló módon megegyezik nemzeti érdekeinkkel is. Ki ne ismerné fel, hogy békénk, nyugodt alkotó munkánk az imperialista agresszivitás ellenében a szocialista világrendszer erősödését igényli? Külön érdemes aláhúzni a szerződésnek azt a jellegét, hogy a két ország jogainak egyenlőségén alapul. Márpedig a világtörténelemben a szocialista világrendszer kialakulásáig nem volt példa arra. hogy egy nagyhatalom és egy kisebb ország szerződéses viszonya a kölcsönös előnyök szerint formálódott volna. Ma is azt látjuk a tőkés világban, hogy hol a nagyhatalom diktálja a maga feltételeit, hol pedig a maga javára előnyös kompromisszumokat fogad el csupán. Nem vitás, hogy a magyar—szovjet szerződés mindkét ország javát szolgálja. A magyar—szovjet szerződés húsz esztendőre szól. Igaz, már maga a szerződés szövege megadja a lehetőséget hatályának további öt-öt évre való meghosszabbítására, de erkölcsi-politikai érvénye máris megjósolható — túlnyúlik a rögzített határidőkön. Kádár János szavait idézhetjük: Az önálló és szuverén Magyar Népköztársaság külpolitikai irányzata állandó, nem konjunkturális elemektől függ, nem csábító szirénhangok, nem valamiféle nyomás hatása következtében alakul, hanem szilárd elvi alapokon nyugszik.” S ezeknek az elvi alapoknak egyik * fontos eleme, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság örök barátsága mellett vagyunk. Ismét Kádár János szavai: „A Magyar Népköztársaság szuverénitásának, önálló szocialista 's nemzeti fejlődésének legbiztosabb támasza a barátsága együttműködése a Szovjetunióval.” . * PÄLFY JÓZSEF
