Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-03 / 208. szám

1967. szeptember 3.

TOT.VA MEGYEI NÉPÚJSÁG

SORSOK — EMBEREK

Harcban a népek szabadságáért

A

z intervenció elleni tűzharcokban edződött akkori magyar hadifogoly most két esztendő híján ötven éve kommunista. Dombóvárott lakik Kiss János, az arany- csiiiagos internacionalista. Hetvenkét év és a bonyodalmakkal teli viszontagságok roskasztják vállát, de ő tartja magát. Most is dolgozik, janult szakmája szerint félműszakos könyvelő a dombóvári vágóhídnál.

Nagy idők, a születő szovjethatalom élethalálharcának tanúja és részese Kiss János veterán. Mai ifjúságunk számára nagyrészt történelem és izgalmakkal teli romantika az, amit ő ,és a többi magyar internacionalista annak idején átélt.

Mozgalmas, változatos élményeiből két jelentős' szakaszt idézünk fel beszélgetésünk folyamán. Az 1918—1919-es szibériai évek forradalmi cselekedeteiről és az 1920-as esztendő moszkvai élményeiről tájékozódunk a fehér hajú, markáns arcú kommunista veterántól. Memóriája remek, neveknek, eseményeknek, történéseknek ma is pontos ismerője.

— Berezovkán voltunk mi 1918 elején, a lágerben. Szervezkedtünk már, amikor a Ccntro-Szi- béria elnevezésű forradalmi központ végrehajtó bizottsága felhívást intézett hozzánk: „Veszélyben a forradalom! Internacionalisták! Jelentkezzetek a forradalmi harcra!” Közülünk százötven főnyi alakulat szerveződött a rögtönzött gyűlés után. Többször harcba szálltunk a~ feiiér kozákok ellen a burját-mongol köztársaság védelmében. Én akkor már jól beszéltem oroszu. és mint összekötő többször találkoztam a Ceníro-Szibériai végrehajtó bizottság elnökével, Szeroff clvtárs- sal, aki előzőleg középiskolai tanár volt. Minden alkalommal nagy elismeréssel dicsérte a bátor magyar internacionalistákat — idézi , a kezdetet Kiss'elvtárs.

— Melyik volt a legemlékezetesebb harcuk?

— Talán a fehér csehek elleni egész napos harcot tekinteném a legizgal masabbnak és a legkriti- kusabbnak. Számomra az is nehezített. hogy meglehetősen váratlanul, a meleg helyzetben parancsnoknak választottak.

— Amikor Irkutszkot fenyegette a fellázadt, Szibériában pusztító fehér hadtest, Berezovkáról — 500 kilométerről — odarendeltek bennünket. Két napja vártuk már őket a Bajkál-tó nyugati részén, a kövesét mentén fekvő Kultuk községben. Akkor ez a szakasz stratégiailag is fontos hely volt, mert ott érintette a tavat a kövesét és arra kellett vonulniok a fehéreknek. A harmadik napon

megjelent köztünk Taraszov. a Vörös Hadsereg főparancsnoka. Készüljünk fel a harcra, mert közelednek a fehérek. Akkorra meg észrevétlen eltűntek a mi vezetőink. Híre-pora sem volt sem a Reisler nevű osztrák párán csínoknak, sem pedig helyettesének, a lengyel származású német Mos- csinszkijnek.

— Ebben a helyzetben lett parancsnok?

— Igen, mert Taraszov javaslatára közfelkiáltással megválasztottak. Mit tehettem? Vállaltam. Mikor beástuk magunkat az állásokba, hajnalban megérkeztek az ellenséges előőrsök. Tűzzel fogadtuk őket. Hiba nem volt nálunk a harci szellemmel. „Üsd-vágd, nem apád” harsogott magyarul. Az előőrs után jöttek a többiek. Mellettünk voltak az állásaikban, két felől az út mentén a cseremuhovói vörös bányászok. Utóbb már együtt harcoltunk. Bíztattam őket, hogy jön majd az erősítés, pedig nekem nem ígérte azt senki.

— Meddig tartott a küzdelem?

— Sokáig, reggel 4-től este 7 óráig. Utóbb már a Bajkál-tó vize lett a hátvédünk, taktikáztunk. (Mellesleg említeném, hogy ez után a csata után elterjedt annak híre. hogy elestem. Már á fel- szabadulás után itthon történt, hogy találkoztam egy, most Pécsett lakó akkori baj társammal. Ö akkor azt hitte, hogy meghaltam, mert látott elbukni. Tényleg beakadtam egy farönkbe, el is estem, de azonnal talpra álltam. Visszatérve a Bajkál-tó melletti harcokra, szinte a huszonnegyedik órában jött segítségünkre a II. Internacionalista magyar ezred, melynek parancsnokát Lav- rovnak hívták — fejezi be a szibériai harcokat Kiss elvtárs.

— Mikor és hogyan került Moszkvába Szibériából?

— 1920-ban. Miután leveretése után 1920. február 7-én kivégezték Kolcsakot, én Irkutszkban tartózkodtam. Két hónapon át az ottani magyar szekció titkára voltam, az akkori Hotel Lux-ban laktunk. Moszkvába vezényeltek, a Kun Béláról elnevezett tízhónapos időtartamú politikai iskolára. Két társammal május 1-től 25-ig utaztunk oda, közben még útjavításra is ráadtuk a fejünket, hogy tovább juthassunk. Moszkvában aztán az 1905-ös forradalmárról, Baumannról elnevezett kerületben tanultunk.

— Volt-e alkalma találkozni az iskola névadójával, Kun Bélával?"

— Bécsből odaérkezvén, első útja a mi iskolánkba vezette. Közvetlen, nagyon tájékozott, vonzó kommunista volt. Azt tudom mondani, hogy a nagy emberek mindig szerények. Lestük

a szavát, mint a gyerekek. Sokat dohányzott. Közvetlenségére jellemző, hogy egy ízben cseppnyi öngúnnyal ezt mondta: „Hát erről bizony nem tudok leszokni. Mindig csak rágyújtok, ha valami történik.” Tudtuk, éreztük, hogy egyenrangúnak tekinti önmagával a többi forradalmárt. Pedig nagyon tapasztalt, nagy tudású ember volt ő. Mondhatom, hogy Kun Bélából teljesen hiányzott a gőg. Szerettük, becsültük a később híressé vált teoretikust, Varga Jenőt (kicsi, sovány termetű) és Rudnyánszky Endrét is, de a legnagyobb hatást Lenin tette rám — változik el a hangja Kiss Jánosnak.

— Hol látta őt?

— Moszkvában, két alkalommal is. Először az 1920. július—augusztusában tartott III. Internacio- nálé II. kongresszusán. Másodszor pedig a Vörös téren; amikor egy ünnepély alkalmából a mi iskolánk a tribünhöz közel volt elhelyezve. A kongresszusnak csak egy napján vettem részt, mint meghívott, amikor társaim választása rám esett. Ott hallottam őt beszélni.

— Életre szóló élményt adhatott. Nálunk, a mi megyénkben kevésnek adatott e kivételes szerencse. Ez érthető. Kérem, idézze fel benyomásait és emlékeit.

— Külseje, öltözködése egyszerű, zömök termetű, de erős embernek látszott Lenin elvtárs. Úgy érezte az ember, hogy egyenesen hozzá szól, és hosszas, keskeny, kifejező szemeivel éppen reá néz. Senki nem tudott ott olyan közérthetően beszélni a nagy, komplikált dolgokról, mint ő. Aznap az új típusú pártról, az opportunizmussal szembeni harc ■ és a szakítás fontosságáról Beszélt. Amikor megszólalt, mindenki felfigyelt rá. Criási érdeklődés kísérte. Minden mondata és szava világos volt hallgatói előtt. Mondták is, hogy neki közismert szokása az érthetőség, az egyértelmű beszéd. Ez ám a művészet! A bonyolultat is mindenkivel megértetni.

— Emlékezetes a második alkalom. Viharosan éljeneztük mi, fiatal pártiskolások Lenint a Vörös téren. Szerette, nagyra becsülte a magyarokat. Felállt, a mellvédhez lépett, barátságosan intett nekünk és néhány üdvözlő szót is mondott. Szibériában magunk között Lenin apónak hívták a mieink — fejezi be visszaemlékezéseit a polgárháborús esztendők egyik internacionalista magyar harcosa. Kiss János elvtárs szerencsés ember, láthatta a proletariátus nagy vezérét, Lenint.

SOMI BENJAMINNÉ

VISSZHANQ

„Az eladó is ember"

Hal nélkül igen, szemüveg nélkül nehezen

Miért drága a tej Bogyiszlóit?

Az utóbbi időben több levél érkezik szerkesztőségünkbe, melyek nagy része a kereskedelemben előforduló hibákkal, néhány üzlet nyitvatartá- sának módosításával foglalkozik. Többen bíráló cikkekre válaszolnak és sok esetben

igyekeznek úgymond megmagyarázni a bizonyítványt Hozzánk érkezett levelek között tallózva, találtunk egy olyat, melyben Keresztes Ferenc eladó, a szekszárdi kereskedelmi dolgozók nevében emel szót:

„Szinte természetes ma már, hogy a Tolna megyei Népújságban ha cikk jelenik meg a kereskedelemről, az mindig a tények ismerete nélkül, csakis szidás, dorgálás és a kis hibák felnagyításával, túlzásával lát napvilágot. Ezért aztán a vevők és az eladók között állandóan nő az elégedetlenség. Olyan cikk azonban még egyszer sem jelent meg, melyben arról volna szó hogy az eladó is ember, annak is vannak gondjai, bajai. O is azt vallja a pult mögött, amit bárki a közéletben: amilyen az adjon isten, olyan lesz a fogadj isten. A szállóige igaz, mi vagyunk a vevőkért és nem ők miértünk, de arra viszont nem lehet kötelezni minket eladókat, hogy az áruhoz egy kis mosolyt is csomagoljunk.

A múltkorjában, amikor szakszervezeti elnökünk, Grábits István elvtárs {a pénzünkért) próbált egy kicsit pártunkra állni, a Tolna megyei Népújság majdhogynem keresztbe nyelte le cikkében, mert azt merte bizonygatni, hogy az eladó is ember. Mi, a Tolna megyei Népújság egyes cikkeiből úgy látjuk, hogy szervezett harcot indít az eladók ellen, vagyis a vevőket az eladók ellen uszítja.

A vevők ne csak az eladókon lovagoljanak állandóan, hanem nézzenek egy kicsit magukba is, hogy miképpen szolgáltak meg azért a kis mosolyért, amit még olyan ritkán csomagolunk az áru mellé. De addig álljon a harc. Szidjuk csak nyugodtan az eladókat , akik jelenleg olyan szívesek, viszont utálják a vevőket. ’

A levélből idézett néhány sorhoz különösebb magyarázat nem szükséges. Annyit azonban^ feltétlenül meg kell jegyezni, hogy ha minden bolti eladó így gondolkozna, nem igen beszélhetnénk szocialista kereskedelemről. Lapunknak kötelessége a hibák feltárása, melyet elsősorban a dolgozók érdekében teszünk. Ebbe pedig a szekszárdi kereskedelmi dolgozók is szorosan beletartoznak.

Javaslatot, bírálatot elfogadni sokféleképpen lehet. Elfogadhatóan viszont csak úgy, mint ahogy ezt a Tolna megyei Népbolt Vállalat tette, lapunk augusztus 27-i számában megjelent „Dacolok az írógéppel” című cikkünkre:

„A. Tolna megyei Népújság augusztus 27-i számában ,,Dacolok az írógéppel" című cikk felvetésével egyetértünk. Egyidejűleg intézkedtünk a kölcsönzöbolt felé az elszámolási rendszer (heti-napi) mikénti, alkalmazását illetően úgy, hogy a napi kölcsönzési dijak csak legfeljebb 3 napos igénybevétel esetén számolhatók fel. Ennél hosszabb időre történő igényb evéiel esetén a heti kölcsönzési díj kerül elszámolásra. Ezt az intézkedést természetszerűleg kiterjesztettük az egyéb kölcsönzési cikkekre is.'A korábbiakban már tájékoztattuk olvasóinkat arról, hogy néhány községben a Tejipari Vállalat szállítási és egyéb nehézségekre hivatkozva nem tudja biztosítani a pasztőrözött tejet. Ezzel kapcsolatban Szegedi Gyula, bogyiszlói olvasónk panaszlevelét idézzük:

„A Népújság 3967. augusztus 26-i számában olvastam Hőgyész község panaszát a 3,60 forintos tejárral kapcsolatban. Temesi Engelbert igazgató válaszával teljes mértékben egyetértek. Ellenben na- gyón meglepett, hogy a bogyiszlói Dunagyöngye Tsz községi tejgyűjtőjében az eddigi 3,60 forintos literenkénti árral szemben i forintos áron lehet 1 liter tejet megvásárolni.

Úgy gondolom, hogy ez az áremelés túl korai, mivel ez ideig á fogyasztói tejnek államilag meghatározott ára volt.’’

Egy szekszárdi olvasónk néhány üzlet nyitvatartásának módosítására tesz javaslatot, amely a munka utáni bevásárlást könnyítené meg. Levelében nyoma sincs „a vevő és az eladó közötti harcnak”. Éppen ellenkezőleg:

„A napokban ismét a nyitvatartásról volt szó újságukban. Ha már a Halboltot észrevettük, akkor vegyük észre, és dicsérjük meg az Illatszerbolt nyitvatartását, amit minden műszakban dolgozó nyitva talál. Ugyanígy a Csemege és a Tej-kenyér boltot. Kevésbé örvendetes azonban hogy mióta a Háztartási bolt elköltözött az új helyre, csak 38 Öráií7 tart nyitva. Teljesen lehetetlen az időhöz kötött dolgozók szempontjából áz OFOTÉRT üzletének nvitva- tartása is. Hal nélkül még csak megvolnánk, de sajnos az emberiség nagy százaléka dupla szemmel kénytelen a világot szemlélni. A gimnázium háta mögötti leértékelt boltba sem tudunk bejutni, csak munkaidő alatt. Bizony kellemetlen dolog ilyenekért a munkahelyről elkérni magát a dolgozónak.

Teljesen érthetetlen a mészárszékek szombat déli bezárása is, melyet nagyon kérnénk, hogy váloztassanak meg. Vasárnap—hétfőn úgyis zárva tartanak, tehát n em hisszük, hogy olyan teljesíthetetlen kérés lenne, hogy szombaton egyfolytában tartsanak nyitva. Végül szeretném megemlíteni, az Édességbolt kifogástalan nyitva tartási rendjét és az ott dolgozó két eladó szolgálatkészségét, előzékenységét. Munkájuk példaképül szolgálhatna sok szekszárdi eladónak. ’

Az augusztus 13-i számunkban megjelent „Négyszemközt az orvossal” című cikkünkhöz dr. Csukássy Lórántné, gombaszakértő néhány soros kiegészítést is küldött, melyet köszönettel veszünk:

„A levélíró egyik kérdése az volt. miként kerülhető el teljes biztonsággal a gombamérgezés? Erre a kérdésre a válaszban konkrét feleletet nem ad a cikk. A mérgezés két módon kerülhető el biztosan. Először úgy, hogy csak ellenőrzött gombát vásároljunk a niacon, csarnokban. A másik mód, hogy csak olyan gombát szedjünk, amelyet ismerünk. Az utóbbinak legegyszerűbb módja, he gombaismerői tanfolyamot végzünk. A legtöbb esetben helyes a cikk válasza a mérgezési tünetekre, és elsősegélyre vonatkozóan is. 'fa a lappangási idő 6 óránál több (24—30 óra is lehet) akkor jilfeosgalúca-mérgezés gyanúja áU fenn. Ilyen esetben nem szabad íánytatni, hashajtót adni,, az ónnal kórházba kell szállítani a mérgezettet. Még egy, nyilván nyomdahibából eredő, téves szóra szeretném felhívni figyelmüket. A közlemény jobb hasábjának harmadik sorában a dudva szó helyett dúvadat kellett volna írni."

RÉGI ÉS ÜT

Fotó: Bakó Jenő

/