Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-26 / 227. szám
Í9PT. September 28. WEfTÄ KEGYET ttT'F’tjSAQ 5 Meddig tisztességes a nyereség? Parázs vita alakult ki nemrég egy értekezleten, ahol a kereskedelem helyzetéről, őszi-téli felkészüléséről volt szó. A vitatott kérdés: Helyes-e, ha a nagykereskedelmi vállalat, megszegve, illetve kijátszva az előírásokat, több hónapos hitelre ad árut, helyes-e, ha ezt a kiskereskedelmi vállalat elfogadja? Voltak, akik az ügyes kiskereskedelmi vállalatot védték, hiszen neki is gazdálkodni kell, abban van érdekelve, hogy csökkenjenek a forgalmi költségek, — ezeknek pedig jelentős részét képezi a bankhitelek után fizetendő kamat. Ha csökkenti a költségeket, emelkedik a nyeresége, magasabb nyereségrészesedést kaphatnak majd az év végén a dolgozók. Ez a vállalat tehát már benne van az új mechanizmusban, az új elvek szerint gazdálkodik. Mások a szigorú bank-előírásokra hivatkoztak, mondván, hogy tisztességtelen verseny az, amelyik meg nem engedett szabálytalanságokkal akarja a vevőt magához édesgetni. Az eset —sőt az esetek — ■' jellemzője ugyanis az, hogy a megyei nagykereskedelmi vállalatok — illetve lerakatok — panaszkodnak. Ma már egyre jobban elterjedő szokás, hogy amikor a kiskereskedelmi partner megjelenik, rendelni akar a lerakatnál, nem az az első kérdés, hogy milyen áru van, hanem az, milyen fizetési feltételekkel kap árut, milyen ..kondícióban” kínál a nagykor. Egy konkrét példa: A Tolna megyei Népbolt megyén kívüli nagykereskedelmi vállalattól szerzett be augusztus elején 350 ezer forint értékű szövetet azzal, hogy szeptember végén keil kifizetnie. A Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat szekszárdi lerakatánák a vezetője elmondta, hogy ők sokkal jobb, forga- lomképesebb választékban tudValóban, a gazdasági reform a vállalat tevékenysége, gazdálkodása megítélésének fő mércéjévé teszi a nyereséget. A nyereség azonban elsősorban attól függ, hogy hogyan dolgozik a vállalat, korszerű módszereket alkalmaz-e a termelésben, olyan cikkeket gyárt-e, amire a fogyasztóknak szüksége van, takarékoskodik-e a költségekkel, stb. Általában azzal lehet majd elérni nagy nyereséget, ami a másik — az előbbivel egyenrangú — követelmény, hogy a vállalat elégítse ki a fogyasztók igényeit. A kereskedelemben is az a vállalat, szövetkezet kap majd többet — és lesz képes magasabb jövedelmet biztosítani dolgozóinak —, amelyik csökkenti a forgalmi költségeket, gyorsítja a forgási sebességet, emellett azt kínál a vásárlóknak, amit azok keresnek. A beszerzés különböző kötöttségei közül már az idén sok megszűnt. Az ügyes kereskedő elmehet akár a hetedik megyébe is áruért, ha ott jobbat és olcsóbbat tálal, ha ezzel bővebb választékot tud tartani, hamarabb eladhatja a beszerzett termékeket. Vásárolhat közvetlenül a termelőüzemektől, a termelő és a kereskedő „megosztozhat” az árrésen és elképzelhető az is, hogy a nagykereskedelmi vállalat, vagy a termelőüzem fizetési könnyítéseket, bizományi értékesítést is felajánl. Lehet, hogy éppen nehéz pénzügyi helyzete, vagy túl magas készlete készteti erre. E lehetőség felhasználását nem lehet erkölcstelennek minősíteni. A baj csak ott kezdő- J dik, amikor a nyereség lesz a minden, amikor a kereskedő a magasabb nyereség érdekében hajlandó eltekinteni a legfontosabbtól: a lakosság igényeinek kielégítésétől. Persze, ha már működik, kialakul az új mechanizmus, ez köny- nyen visszafelé sülhet el, hiszen nak. A monopolhelyzet megszűnik a kiskereskedelemben is, nagyobb helységekben például állami és szövetkezeti kereskedelem verseng majd, sőt Szek- szárdon előreláthatólag a hamarosan megépülő állami áruház is bekapcsolódik a vevők „kegyeiért” folyó versenybe. Aki tehát fizetési könnyítés fejében hajlandó a „bóvlit” is átvenni, ez az áru könnyen a nyakán maradhat. Fel kett azonban készülni arra is, hogy az új mechanizmus nem küszöböli ki egycsapásra minden területen a monopolhelyzetet. Csak kevesen tehetik meg azt, hogyha a szekszárdi, vagy tolnai boltokban nem találnak megfelelő választékot, átmennek Bajára, vagy Pécsre. Kénytelenek azt venni, amit kapnak. Az ügyeskedéssel pillanatnyilag lehet nagyobb nyereséget elérni, ha hagyjuk. Egy szemlél- tetőbb példa: Gyakori a panasz a kenyér minőségére. A boltnak jogában áü a rossz minőségű kenyeret nem átvenni, visszaküldeni a sütőüzembe. Ezzel a jogával azonban egy falusi bolt nemigen élhet, mert ha visszaküldi — az üzem kénytelen visz- szavenni —, a faluban aznap nem lesz kenyér. Így a bojj kénytelen megalkudni. A slend- rián munka tehát nem „üt visz- sza”. Szükség van tehát továbbra is az ellenőrzésre, a hatósági beleszólásra. Ezt célozza többek között az Állami Kereskedelmi Felügyelet jogkörének kiszélesítése is, de elengedhetetlen a közvélemény, elsősorban az üzemek, vállalatok kollektívájának állandó ébersége is. A pártszervezetek ügyeljenek azon, hogy vállalatuk, szövetkezetük, legfontosabb feladatnak a szükségletek minél jobb kielégítését tekintse. Ezzel, ne pedig különféle manipulációkkal próbáljon maBetonelemgyártók A Dombóvári Építőipari Ktsz őt fős beton elemgyártó részleget működtet, kizárólagosan a lakosság igényeinek kielégítésére. Kutak, kerítések és egyéb más betontárgyak készülnek itt ki- , váló minőségben. Múzeumi hónap az 50. évforduló jegyében A múzeuma hónap keretében megrendezendő előadásokat, kiállításokat ebben az évben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója jegyében tartják meg. Az első rendezvényre már szeptember 26-án sor kerül a Béri Balogh Ádám Múzeum nagytermében. Mód Aladár akadémikus, „Az októberi forradalom és öröksége" címmel tart előadást. Ezt követi október 15- én dr. Mészáros Gyula múzeumigazgató és 29-én Rosner Gyula dig fjÄ magyar népvándorlás és a kora Árpád-kor régészeti, valamint történeti vonatkozásai a szovjet kutatás tükrében" cimmel tart előadást. A kiállítások közül kiemelkedik a jövő hónap ^lején nyíló fegyvertörténeti kiállítás, majd 15-én a múzeum aranykincsei. 22-én pedig a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának emlékkiállítása. A múzeumi hónap befejező aktusaként tóik volna adni ezt a 350 ezer forint értékű árut, azonban annak ellenértékét — a szabályoknak megfelelően —> azonnal, inkasz- szálták volna. A kiskereskedelmi vállalat tehát nem. azért ment más megyébe áruért, mert ott jobbat kínáltak, hanem, mert fizetési könnyítést kapott, így akarja növelni a nyereséget. Tehát azzal, hogy hitelre vásárolt, ellenszolgáltatásként engedményt tett az áru minőségére és választékára vonatkozóan. Ezt egyébként senki sem cáfolta meg az értekezleten. Valaki — egészen tömören — így fogalmazott: Az új mechanizmusban az lesz a fő szempont, hogy ki, hogyan tudja tömni a zsebét. a vásárlók abba a boltba men- Qasubb nyereséget elérni, nek, ahol bő választékot talál- J. J. muzeológus előadása. Az előbbi rendesük meg a Tolna megyei a regölyi aranysír, az utóbbi pe- képzőművészek kiállítását. Szereti? Félti? Kössön *UTO CASCO biztosítást (317) Egy törpe település, anno 1967 A kerekes kútból hordják a vizet. Ide a kút mögé a közbe álltunk be a Volgával, hogy ne legyünk annyira szem előtt. A sarki ház elől két asszony bizalmas szóváltása hallatszott. — Nekünk egy is elég volt. — Mire hazaértem, csak az ágyat kívántam. Még az az egy is sok volt. — A mostani menyecskék vér- mesetobek. Nem dolgoznak, és megvan a cirkusz. Az asszonyok meglátták az autót és nyomban elhallgattak. Az egyik sietősen nekivágott a dombra kapaszkodó útnak, a másik óvatosan behúzta maga mögött a nagykaput. Megállt egy öregember a sarkon, és jó ideig figyelte a gépkocsit. Itt K-án ritkán fordulnak meg autós idegenek. Ez a törpetelepülés ugyanúgy a maga külön világát éli, mint a többi. Van villany, a háztetőkön sok a tv- anterma, de nem a táncdalfesztivál a nagy esemény, hanem egy helyi konfliktus. Később derült 'ki, ezzel foglalkozott a két asszony. A családok magánélete nyitott könyv. S ebben főleg az asszonyok vájkálnak, természetesen a kölcsönösség alapján „ma nekem, holnap neked”. Teszik ezt anélkül, hogy tudnák, mennyire alantas élvezet a csámcsogás. De egyelőre ez van. Csámcsogni- való is mindig akad. Most éppen a kikapós menyecske került terítékre. A férj megszövegezett egy nyilatkozatot, amely arról szól, hogy a feleség hűtlen volt hozzá. A nyilatkozatot a két féllel, tehát a feleséggeL és az állítólagos szeretővel aláírattatta. Lehangolóan nevetséges. Vajon ellenkező esetben a feleség megtehette volna e ugyanezt a férjjel? A fiatalasszony aznap reggel hazaköltözött a szüleihez, de délután már visszajött a férjhez. Valamit megsejtek, a még mindig létező kiszolgáltatottságból. A helyi közvélemény pedig nekifeledkezve tárgyalja a részleteket és a kapuk mögül sanda szemek lesik: mikor lép ki a menyecske az utcára. Most ők, holnapután majd egy másik család szolgáltatja a csemegét. 2. Az a legnagyobb baj — mondja egy nagyon talpraesett asz- szony, a tanácstag felesége — hogy a fiatalasszonyok ráérnek. Kevesen tudnak eljárni dolgozni. Ha volna legalább az idénybe napközis óvoda, akkor megoldódna ez is. De most a gyerektől, vagy a gyerekektől nem mehetnek. A hűtlenséggel vádolt fiatal- asszonnyal is az a helyzet, hogy a férj hetenként egyszer jár haza, ő meg otthon teng-leng. Az asszonyok naponta felkeresik a tanácstagot. Kérik, intézze el végre, hogy legyen napközi, hiszen dolgozni, keresni szeretnének. Ha tudná, intézné. Sajnos, nem megy. A törpetelepülésre elvileg kimondták a halálos ítéletet. Az anyaközség ide legfeljebb csöpögtet a KÖFA-ból. „Vért kell izzadni, mire kapunk valamit” — állítja a tanácstag. Összevissza száz házból áll ez a törpetelepülés. S tény, hogy lakói kimondottan ragaszkodnak hozzá, még a fiatalok is. ök ugyan a községbe járnak él dolgozni, de este mindig hazatérnek. E nagyfokú ragaszkodást úgy tűnik, a rendelkezések nem méltányolják. De vajon a rendelkezéseket megalkotó emberek sem enyhíthetnének a rideg szigorúságon? — Itt ez a kis vályogház. Szoba, konyha, hozzáragasztva nyárikonyha. Gondoltam, szétdobom, és építek egy sátortetős, egészséges lakást Nem engedik. Azt mondják a tanácsnál, hogy sajnos, nem engedhetik. Ide hozzánk építési engedélyt kiadni tilos. A régit sokan le szeretnék bontani, hogy új házat építsenek. Jó, megértem* teljesen új házak ne épüljenek, de ez a település még megmarad • legalább száz évig. Mi innét egyáltalán nem akarunk elköltözni. — mondta a tanácstag. Nyilván sok megalapozott érv szól a törpe települések fejlesztése ellen. A községekből, vagy a városokból nézve ez az életforma elviselhetetlennek látszik. Télen mindent betemet a hó, kimozdulni sem lehet, ősszel, tavasszal térdig ér a sár, és így tovább. Mindenesetre furcsáll- kodhatunk rajta, de be kell látni, hogy az itt élő emberek többsége mégsem gondol az elköltözésre. Sőt, ijesztőnek tartja ennek még a lehetőségét is. „Ha egy család elköltözik, jön helyére másik.” Az orvos természetesen erre ezt mondja: nincs egészséges ivóvíz, A pedagógus: mostohább körülmények között folyik a tanítás, és a gyerek számára ez az életben hátrányt jelenthet. A tanácsi vezető: A kommunális igényeket lehetetlen kielégítem. Hiába. „Mi maradunk" —• mondja a tanácstag. & A K-hoz hasonló törpetelepü- lések szánna eléri a hetvenet. A művelődési autó meg-meg fordul ezeken a helyeken, de hivatalos jármű ritkán. Nincs hová bemenni. A községekben más a helyzet. Ott a tanácsháza, szövetkezeti iroda, és legelsősorban a pártszervezet székháza. Tájékozódáshoz mindig talál valakit az ember. Szóval a községekben van hová menni K-n azt tapasztaltam, hogy a törpe településeken is volna hová mermi. Szinte hálásak voltak az emberek, hogy idetévedt valaki a megyétől. Talán érdeklődésüket ils helyesebb irányba lehetne terelni, ha gyakrabban látogatnának közéjük „fentről" az emberek. Nem is ártana időnként gondjaikat, saját szemszögükből nézni, vizsgálni. Újabb közjáték. Fut utánunk egy csinos fiatalasszony... — A rendőrségtől jöttek az elvtársak? — kérdezi lihegve. Valami bonyolult becsületsér- tési ügyet ad elő. Állítólag az egyik asszony megtámadta az úton, és életveszélyesen megfenyegette. — Nyolc évvel ezelőtt kikí- sértette magát az urammal az állomásra. — mondja a panaszkodó menyecske. A rendőrséget várja, hogy azok tegyenek igazságot. Az a kérdés, tudnak-e, ebben a zárt, befelé élő világban? SZEKUUTY PÉTER
