Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-22 / 224. szám

1967. szeptember 22.

roT\A mec.yet NEptfrsA«

3

Munkamódszer

Sok a ráérő ember? — Körleveleket, de hova? — Milyen legyen a szövegezés ?

Az osztályvezető, Ruzsics Tibor elvtárs szeptember 18-án reggel foglalta el a hivatalát, öt esztendeig dolgozott a mőcsényi közös gazdaságban, a termelő- szövetkezet elnökeként. Ezt megelőzően a Bonyhádi Járási Tanács VB mezőgazdasági osztály- vezetője volt. Most ismét Bony- hádra került vissza, á járási tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály vezetője lett. A Mőcsényben eltöltött évek vajon mit jelentettek Ruzsics Tibor számára? Szinte kínálja magát az összehasonlítás. Osztály- vezető volt, majd öt évig tsz- elnök és most ismét orztály- vezető. A gyakorlati munka bizonyára sok-sok tapasztalattal gazdagította őt, és elképzelhető, hogy az osztály munkastílusában, munkamódszerében valamilyen változtatásokat is tervez. Ezzel kerestük fel már az első nap délelőttjén, a hivatalában.

— Ha egybeveti, a korábbi osztályvezetői működését az elnöki beosztásban megszerzett tapasztalatokkal, akkor milyen végkövetkeztetésre jut? Más szóval mit mondana el e kérdéssel kapcsolatban, már most. az első nap délelőttjén?

— Termelőszövetkezeti elnökként még a legutóbbi időkben is azt tapasztaltam, hogy sok a papír. Gyakran kapunk különböző szervektől felhívásokat, leveleket, olyan természetűeket, amelyek nem tartoznak ránk. Ezekre semmi szükség. Megemlíteném például, a növényvédő állomást. Hasznos és sokoldalú tevékenységet végez a közös gaz• daságok és a megye mezőgazdasága érdekében, ám időnként úgy fűnlk, a prognózisok megküldése túlságosan gépies, és éppen ezért veszít a komolyságából. Nem egyszer kaptunk a kártevőkre és a kórokozókra vonatkozóan olyan előrejelzést, amely Mőcsényben szükségtelen. Arra gondolok, felesleges száz- valahány előrejelzést kiküldeni, ha adott esetben mindössze nyolc-vagy tíz mezőgazdasági üzem érdekelt abban. De vonatkozik ez más szervekre, felvásárló vállalatokra is. Sőt, a mezőgazdasági és az élelmezésügyi osztályra úgyszintén.

— Itt van most egy akta. Helyes, és szükséges intézkedés megtételére szólítja fel az osztályunkat. Arra, hogy a termelő^ szövetkezetekben lévő szárítóberendezések tűzveszélyesek, hívjuk fel tehát a közös gazdaságok figyelmét, a tűzvédelmi előírá sok fokozottabb betartására. Régebben nem gondolkodtam volna egyetlen percig sem, a járás valamennyi közös gazdaságának megküldtük volna a körlevelet. ^'Tast ezt nem csináljuk. Először is megnézzük, hogy mely termelőszövetkezetek rendelkeznek szárítóberendezésekkel, a felszólítást kizárólag azok kapják meg, amelyek érdekeltek és érintettek az ügyben. Szóval ezt a gyakorlatot minden esetben érvényesíteni akarjuk. Nincs értelme annak, hogy van egy sablon és postázunk, ha kell, ha nem.

— Ruzsics elvtárs, mi az eltökélt szándéka? Mit nem fog

megengedni, vagy elnézni az

osztály dolgozóinak?

— Hangsúlyozni szeretném, hogy most még kizárólag a termelőszövetkezetben szerzett tapasztalataimra alapozva mondok véleményt, az itteni helyzetet még ki kell ismerni. Nem fogom megengedni, hogy az osztály dolgozói közül bárki is egész nap ott üldögéljen a termelőszövetkezeti irodán. Sokszor előfordult: a konkrét tényleges elfoglaltság tíz percig, vagy fél óráig tartott, utána délután négy óráig a kiküldött ott ült az irodán. Ejnye, de sok a ráérő ember, mondták ilyenkor a szövetkezeti tagok. Ez nem jó dolog.

— És amiről most beszélek az fokozottabban megvan a vállalatoknál. A heti és a napi munka átgondoltabb szervezésével elkerülhető, hogy a motorkerékpárral rendelkező ember, aki nincs menetrendhez kötve, ott olvassa ki az újságokat a termelőszövetkezet valamelyik irodájában. Zavarólag hat. A tsz-iroda egyébként sem társalgó. Néhányszor megtörtént, hogy a vállalati emberrel befejeztem a tárgyalást és elindultam a területre. Visszajövök késő délután, hát az én emberemet még mindig ott látom, az irodán. Ezt nem fogom megengedni.

— Megemlítem a határozatok

szövegezését. Ma reggel kezembe került egy határozat és nyomban megállapítottam: a szövegezés

ugyanolyan általános és semmitmondó, mint volt évekkel ezelőtt. „Tartson az osztály gyakoribb ellenőrzéseket, szakmai tanácsokkal érje el, hogy a termelési és pénzügyi tervben lefektetett feladatok a legmesszebbmenőkig

végrehajtásra kerüljenek.” Megítélésem szerint ezt ma már nem szabad leírni. így nem, jobban az élethez igazodva, és differenciáltan. A gyakoribb ellenőrzés úgy általában semmi. Nincs sok értelme annak, hogy a termelő- szövetkezetekben megforduló járási ember megállapítsa a hiányosságokat, azokat, amelyeket a szakvezetés úgyis tud. Nekem az az elvem; ne az legyen a munka értéke, hogy felhívjuk erre, vagy arra a figyelmet, a megoldás lehetőségeire adjunk tanácsot, vagy javaslatot. Szóval, a hogyanra. Ez ér valamit. S ennek a felfogásnak kell tükröződnie megítélésem szerint a határozatokban

— Mi foglalkoztatja legjobban, pontosabban megítélése szerint mely munkaterület a legelhanyagoltabb jelenleg a közös gazdaságokban?

— Munkaterület? Én ezt a célratörő kérdést most szándékosan megkerülöm, mert még legalább két hétre van szükség ahhoz, hogy egy ilyen kérdésre válaszolhassak. Azt azonban elmondom, hogy legjobban a balesetvédelmi és a tűzvédelmi feladatok jelenlegi helyzete foglalkoztat. Sokkal komolyabban kell ezt csinálni. Itt az osztályon Sebestyén István, aki ezzel foglalkozik, nem sok időt fog itt bent tölteni az irodában. Engem termelőszövetkezeti elnökként semmi sem tudott annyira nyugtalanítani, mint a baleseti veszély. Különösen ezeken a hegyi területeken nagy a baleseti veszély. Eseteket tudok mondani, amikor a fogatos még el sem kezdte a munkáját, máris a karját törte. Szerintem a munkavédelmi, a tűzvédelmi előírások és szabályok mulasztóival szemben a hatósági jogkört messzemenően kell érvényesíteni — mondotta Ruzsics Tibor osztályvezető.

Sz. P. |

Burgonyas&üret

— géppé I

— A híres szovjet gyártmányú K—3-as burgonyaszedő kombájn.

(APN-fotó)

A burgonya előkelő helyet foglal el az európai konyhán, termesztése mégis — Európa-szerte — visszaesett, nem utolsó sorban azért, mert meglehetősen munkaigényes növény. Például a burgonyabogár, a gumó- és levélrothadás ellen akár hétszeres permetezésre is szükség lenne. A kutatóintézetek figyelme ezért fokozottan a burgonyatermesztés technológiája felé fordult. Különféle megoldásokkal igyekeznek javítani különösen a szedés, a tárolás munkafolyamatait.

A gépi szedés egyik fő követelménye, hogy a gumókat sértetlenül emeljük ki a földből, mert csakis ilyen állapotban tárolhatók több mint fél éven át — minőségromlás nélkül. Éppen ezért — a szakemberek véleménye szerint — a burgonya gépi úton a legnehezebben szüretelhető termés. De ha egyenesek a sorok, ha a töltögetés egyenletes,

ha megsemmisítették a gyomokat, leszáradtak a levelek, a szedőgép pontosan, hibátlanul dolgozik. Mind a Szovjetunióban, mind a nyugat-európai országokban a burgonyaszedő gépnek már többféle típusa készül. A számítások szerint a burgonyaszedő gép üzemeltetése azonban csak akkor gazdaságos, ha legalább tíz hektárnyi földet ültettek be burgonyával.

Megoldódott a gépi szedésű burgonya legveszedelmesebb ellenségének, a köveknek a különválasztása a terméstől. A burgonyával együtt kiszedett kövek ugyanis károsítják a gumókat: a rothasztó baktériumok behatolhatnak a sérüléseken. Bonyolult és jelenleg még költséges elektronikus berendezés azonban a köveket pillanatok alatt elválasztja a burgonyától.

Felvételre keresünk gyakorlott könyvelőt, férfi segédmunkásokat, lakatos szakmunkást.

valamint magasnyomású vizsgával rendelkező kazánfűtőket.

Jelentkezni lehet mindennap 9 órától 11-ig a kórház személyzeti irodáján. Megyei Kórház. Szek.szárd.

(270)

Idős Gellért Sándorné kisvej- kei előimádkozó asszony fia, amikor házasodott, nem esküdött templomban.

A szülők és a fiatal pár egy fedél alatt élnek, egy kenyéren.

Bözsi néninek hívják. Alacsony öregasszony.

— Bözsi néni, mit jelent az, egészen pontosan, hogy előimádkozó?

— Én kezdem a rózsafüzért. Szentségimádáskor meg virrasztáson én mondom előre az imádságot, a többiek utánam mondják. Az éneket is én kezdem el.

— A virrasztáson a halott mellett énekelnek?

— Most már nem, mert a halottat kiviszik a hullaházba. Odamegyünk este, ahonnan elvitték a halottat és ott vagyunk két óráig.

— Szóval nem egészen hajnalig?

— Dehogy! Csak este, két óra hosszáig tart a virrasztás.

— Azt se kellene csinálni — szól közbe Bözsi néni férje. — Mindig mondtam neki, hogy minek megy el. Inkább pihenne.

— Jó. Én vallásos vagyok. Mindig is az voltam, mentem búcsújárásra, egy évben kétszer - háromszor elmentem. Máriagyűd- re, mindenhova.

— A férje nem vallásos?

Bözsi néni csak legyint.

— Ez? Mióta megesküdtünk,

MEG

talán egyszer se volt templomban.

A beszélgetésből logikusan az következne, hogy Sándor bácsi, tehát idősebb Gellért Sándor akkor volt utoljára templomban, amikor megesküdtek. Nem. Akkor sem volt.

Az élet bonyolult, nem szabad leegyszerűsíteni a dolgokat. Idősebb Gellért Sándor és a felesége templomi esküvőt nem tartott, mert az egyház, a vallás tilalma nem engedte. Bözsi néni ugyanis egyszer már férjnél volt és mint elvált asszony nem állhatott oltár elé.

De egyetlen gyermekét ott akarta összeadatni a menyével, az Isten színe előtt. A fiú azt mondta: majd később.

Eleinte még bízott az öregasz- szony. Nem is tudták volna megtartani a templomi szertartást a polgári esküvő napján, nem ért rá a pap a búcsú miatt. Jó, majd később. A pap is azt mondta, lehet később is esküdni. De múlt az idő, és amikor előhozta, csak annyit felelt neki a fia: majd.

Utóbb már nem hozta elő.

Az unokát megkeresztelték. A Sándor nevet kapta.

Egészen a születéséig úgy volt, vállalták.

hogy ha fiú születik, Attila lesz a neve, ezt akarta ifjabb Gellért Sándor. Ragaszkodott hozzá. Aztán váratlanul megváltoztatta a döntését. Erről az esetről így beszél az édesanyja:

— Már kijött a. mentő, szállt volna be a menyem, amikor Sanyi megérkezett a munkából. Komlón dolgozik, a komlói bányában. Utánunk kiáltott, hogy a gyerek Sándor legyen, csak Sándor lehet! Meghökkentem, de nem volt idő megbeszélni, hát ez lett a neve. Mondták is a faluban, milyen butaság, hogy mind a három férfiember Sándor. Az uram, a fiam meg még az unokám is.

Idős Gellért Sándorné a keresztelőhöz ragaszkodott körömszakadtáig. A vitának még a lehetőségét is kizárta:

— Amikor már vártuk a gyereket, megkérdeztem a fiamtól: mit akartok? Keresztelési vagy névadást? Mert ha nem lesz keresztelő, mehettek a háztól, itt egy percig nem maradtok! Hát így lett keresztelő.

— Kik a keresztszülők?

— Pestiek. Ök nem vallásosak, a férj tanár. Nem is akarták a keresztelőt, de mégis el— Talán vitatkozott is a tanár ezekről a dolgokról Bözsi nénivel?

— Máshol mondta, hogy nem helyeslik a keresztelőt.

— De azért odavitték a gyereket az oltár elé?

— Oda.

— Hogyan állnak fel ilyenkor a pappal szemben azok, akik közvetlenül részt vesznek a szertartásban?

— Hát elől állnak a keresztszülők, aztán.. . nem is tudom.

— Bözsi néni hol állt?

— Én?!

Kicsit meghökken és röstell- kedve mondja, hogy nem vett részt a keresztelőn, mert az ebédet főzte. Ünnepi ebédet kellett főzni a családnak.

4.

Ifjabb Gellért Sándor nagyon anyás volt mindig. Gyerekkorában állandóan bekiabált az utcáról, hogy „édesanyám!". Nem zsíros kenyérért, csupán tudatta az anyjával, hogy ott van a közelben és ő válaszoljon neki.

Jó gyerek volt, eljárt minist- rálni. Amikor kimaradt az iskolából, még azután is ministrált, ha üzent neki a pap. Többnyire őt hívta, mert az édesanyja a legvallásosabb asszony volt a faluban, előimádkozó.

Mióta az unoka megszületett, Bözsi néni nem jár templomba. Sok a dolog. A fiának is ö segít vasárnaponként, amikor a ház körül dolgozik.

Mert mindig csak őt hívja, mint gyerekkorában.

Mindig ..édesanyámoz".

GEMENCZ1 JÓZSEF