Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-13 / 190. szám

Vörösmarty és a Perczel-család 1820. augusztus végén az uraság úgy véli, titokban szerették egy- felszóljtására Vörösmarty követte mást, de minthogy nem volt tanítványait a Tolna megyei Bőr- mód szerelmüket törvényesen el- zsöny-pusztára. Ekkor már elvé- ismertetniük, megállapodtak a gezte a három évi bölcseletét, kölcsönös lemondásban, s ettől Perczel Sándor pedig magán tanú- fogva halk sóhajokkal táplálták lóként kívánta három fiúgyerme- csöndes barátságukat, — Gyulai két tovább neveltetni. Közben Pál elárulja, bár igen józan fér- törvényt is tanult, tennivalói, kö- fiú egyébként, hogy ifjúságát még telezettségei megsokasodtak, abban az időben élte, mikor a Anyagi gondjai, édesanyjának színpadokon szüzek senyvedtek nehéz heyzete, testvéreinek gyá- halálra, és kétségbeesett, deli moltalansága, elhibázott pályává- szerelmesek dőltek kardjukba, lasztásuk mind-mind emésztette, miután ledöfték a zord' apát, és de a hajókat orvosolni egymagá- mérget itattak az intrikus anyá­ban nem tudta. Leckeóráit bizo- val. Az egész viszonyból, ha sza- nyára únta, de azért lelkiisme- bad így neveznünk, szemmel lát- retesen végezte munkáját Pa- j,at0 annak teljes & tökéletes naszkodm senki sem hallotta. A ^ ,, ., , , nyomasztó terhek még inkább ön- egyo dalusaga, a kolto sosem ju- uralomra intették. „Elmondhatom, toft d odáig, hogy csak célzást is hogy testileg és lelkileg tisztább tegyen érzelmeire a szeretett lény és hibátlanabb lény nem létezett előtt. gással, mellyel mindeneket fo­gad, fogadott engem is. Ifjúsá­ga legszebb bíborában állott alkony felé szüléi s testvérei körében, hasonlíthatlan szép­ségű sugár termetével nem mu­tatott földi származásra; mint az örömnek angyala, úgy fo­gadott bútlan, tiszta tekintettel. Én, aki kevesebbet vártam, ol vadozni érzém elfásult szíve­met, s hálát adtam istennek, hogy még egyszer láthatom. Láttam, nem a szerelem szó­lamuk belőle, de még egyszer megáldám istenemet, hogy ötét láthatom.” Vörösmarty Mihály akkor kü­lönös gondolatokat forgatott fe­,, , , , ,, _ ------ Ö maga írja leveleiben. n ala soha. Sok even at együtt , w ionos sonuoiaioKai, loigawu. ie­voltam, egy szobában háltam, . Sy e, ® e go d t’ mertnem iében. iskolatársával Maróthv folytonosan együtt éltem vele; de 15 gondolhatott; bizonyos lévén az soha szájából egy tisztátalan szót, elutasításban, nem tudta volna a egy nemtelen hangot nem hallót- fájó & megalázó kudarcot elvi- tám, soha egy alias tettét, egy _, . ^ r ossz érzését, egy gyanús, eredé- selm‘ Ezt annyira tisztán latta tű vagy gonosz szándékú cseleke- szenvedélye legkínzóbb rohamai- detét nem láttam. Nemhogy bű- ban is, amennyire csak az az em. Istvánnal, a magyar őshaza kuta­tására akart indulni. Maróthy el­ment, ő itthon maradt. Etelka imádója a jobbik részt választót ta: a bájos leány igéző alakja szebben él a Csongor verseiben, mintha az elkeseredett költő az nőket — hibákat sem találtam bér láthat, akit a lángoló képze- benne.” (Perczel Mór) Lakóháza ,, , Börzsönyben inkább holmi mag- e ni dido SZ1V ad°- ...... , . , tárra emlékeztet, de e tekintetben mányán kívül még világos fejjel ázs’“ sivatagok poraba irta vol- aligha voltak igényei. Spártai szó- és józan okoskodással is megvert 00 halhatatlan kedvese nevet. RAJNAI LÁSZLÓ kásáit változatlanul megőrizte, az akkori vidéki magyar életből pusztan bizonyára nem rítt ki természe­tes, nyers életmódjával. A tájat, a szépséges, erdős, li­getes, dombos Tolnát nagyon sze­rette. Ha sétára indult tanítvá­nyaival vagy még szívesebben egyedül, úgy érezte, megszűnt a rettenetes nyomás, mely családi, természete. Tudta, hogy n<em a születési és vagyoni különbség választja el örökre ál­mai asszonyától, hanem elsősor­ban annak közönye, melyet ő semmiképpen sem gyújthat láng­ra. Nem is tett szemrehányást soha, még gondolatban sem azok­nak, akiktől boldogsága állítólag megélhetési, hivatásbeli, szerelmi fggÖtt: a ***“* * szüleinek, hanem egyedül maganak, saját gondokból szövődött, és oly gyak­ran elsötétítette fényre szomjazó lelkében „a Szépség nagy Nap­ját”, s ilyenkor kissé megköny- nyebbült — ideje is volt. Bár­mily remekmívű álarcot készített magának e fáradságos esztendők alatt, hogy eltérítse szürke sze­mélyéről a világ tekintetét, a kö­zönyös felszín alatt rajongó tün- dérkedő képzeletének szüksége volt a természet hatalmas vagy játékos, de mindenképpen lefegy­verző, megnyugtató képeire. A költészet sem adhatja meg min­dig a megváltó feláldozást, és a derék, csekély tehetségű költő- barátok, jószándékú és lelkes fia­tal káplánok mit érnek verses episztoláikkal, ha üt a kísérte­tekkel és a kielégítetlen szerelem gyötrelmeivel közeledő éjféli óra? Csak az egyetlen, megértő, szent Természet segíthet ideig-óráig, ha már nagyon elviselhetetlen a fáj­dalom és a szenvedés még túlsá­gosan közeli ahhoz, hogy a köl­tészet és az emlékezés, e két sze­rető istennő karjain, elvonuljon az álom és a kincses múlt biro­dalmába. I Micsoda gazdag, mámoros ze­nével, milyen tündöklő képekkel árad és hömpölyög később a min­dent lebíró, szűzies szerelem a Széplak bevezető verseiben, s bár érett művészi tudás és fegyelem alkotja e gyönyörű sorokat, pom­pás rendjük mégis csaknem meg­olvad a hajdan emésztő lángsuga­rak ifjonti tűzétől. Áldottak e maradandó percek, mikor végre teljesen művé tisztul az egykor kavargó és senyvesztő pokol, s a búcsú pillanatai egyúttal a dia­dalmas élmény nehezen kihar­colt nyugalmával is teljesek. Mit érzett vajon Perczel Adél kisasszony, a jónevelésű, barátsá­gos, de tartózkodó ifjú leányka a kevés beszédű, udvariasan ki­mért, kissé nehézkes de talpig becsületes ember benyomásót kel­tő házitanító iránt? Gyulai Pál szívét és sorsait okolva. Csoda már az is, hogy egy ismerősének (Stettner Györgynek) megnyilat­kozott; „ i. (utolsó) lejövetelem előtt... akármi hideg elfoga­dást, sőt talán megvetést is ké­pes lettem volna elviselni. Nem is csalatkoztam, a legérzéketle- nebbül és szinte megfásulva állottam elöttök első pillanat­ban, s ő azon szelíd mosoly­LOVÁSZ PÁL: CIRCUS „Morituri te salutant!” zúg az „ave”, én is mondom, fölvonulunk a porondon; küzdünk, forgatjuk kardunkat, sürgünk, szorítjuk pajzsunkat. Véres cirkusz: húson, csonton sebet ejtünk s kapunk folyton, háló, szigony csele buktat. Az arénán körben érő száz kőpadon volt-nincs néző. Egy arc mered csak magasból. s int kegyetlen, szörnyű jellel, földre szegett csonthüvelykkel, s nyögjük: „ave Imperator!” efi nimjipa^ Ismert jelenség a nyelvek éle­tében, hogy az egyes foglalkozá­si ágaknak az egységes nyelv- használattól elkülönülő szókész­gyok”. A vonaton pedig ezt mondta egy öreg néni: „Allergiás vagyok a tömegre”. Sőt már az irodalomban is föl-föltűnik a szó ilyen értelemben. Legutóbb Kolozsvári Grandpierre Emil használta új regényében egyik létéből átkerülnek szavak a köz- szereplője jellemzésére, így: „Mi­nyelvbe, sőt az irodalmi nyelvbe is. Napjainkban, a tudományok rohamos fejlődésének és demok­ratizálódásának korában pedig egyre gyakoribb a szaknyelvi műszóknak lcöznyelvűsödése. A kérdésre nemrégiben egyik isme­rősünk irányította figyelmünket; kolléganője ugyanis nem egyszer mondja: allergiás a főnökére. Helyes-e az orvosi kifejezés ilyen értelmű használata? Az egyre fejlődő orvosi ellá­tottság és egészségügyi ismeret- terjesztés következtében az em­berek mind nagyobb számban ismerkednek meg orvosi műszók­kal, és — tapasztalatunk szerint — kedvteléssel használják őket. Az allergia pedig napjainkban éppenséggel divatos betegség lett. Sokan mondják magukról, hogy allergiás a szervezetük erre, vagy arra anélkül is, hogy az orvos ezt megállapította volna róluk. Sőt maga a szó már mó­dosult értelemben is divatozik. Egy tizenegy éves kislánytól hallottuk: „Ne nyúj az or­romhoz, arra allergiás vagyok”. Egy háziasszony így sóhajtott föl: „Meg kellene kenni az ajtót, mert a nyikorgásra allergiás va­Kiállítások — kánikulában Lehel hogy az olvasó már a zőművészeti kiállítást láthatnak téré is két célja van. A turisták cím láttán ráncolja gyöngyöző nyaranta — az idén Bene Géza azért utaznak, hogy pihenjenek és homlokát és óvatosan int nemet: kitűnő emlékkiállítást — s min- lássanak. Ezért fontos évadja a kánikulában senki sem jár ki- dig valami olyasmit, amellyel nagy külföldi és hazai múzeu- állításra. Ilyen forró és fülledt legnagyobb gyűjteményeink, fő- moknak egyaránt a nyár. nyáron, mint az idei, örül, ha városi múzeumaink sem dicse- T _ hármilven furcsán strandra, evezni mehet, egy-egy kedhetnek. Van olyan nyár, hogy hangzik’ — a művészetek a kul hideg pohár sörre néha munka százezer látogatónál is több lép túra a népművelés szezonja is. utaih s legfeljebb - na mar be a hűvös tihanyi boltívek ala. Nagyon sok olyan ember téved mindenáron kultúrára, művészét- A balatonparti múzeumok - ilyenkor a kiállítások környéké­re van igénye — kertmoziba, sza- hogy még mindig ott időzzünk, , ... . , , , „ • , , , re, aki év közben, munkaidő badteri színpadra, egy hús elő- ahova mindenki a legszívesebben lltón rf;vid hétvégeken saínália adás erejéig. Mondják: nem bo- megy nyáron - új ötletekkel az i’dejét de nyaralási idejéből lond az ember meleg múzeumok- varjak a közönségét. Siofokon ha- sz£vesen _ márcsak a változatos­b an, fülledt kiállítótermekben el- józástörténeti kiállítás, Szeme időt sen a régi postai lóváltóállomás ság kedvéért is — áldoz a mú­zeumra, S ha megtetszett a szó­lt. Gy. aprózni a drága szabad strand és üdülés helyett épületében különleges postatör- rakPzás, biztosan'nem” vár ”a "kü­A legújabb tapasztalatok alap- téneti kiállítás nyílt, külön- vetkező nyárig: a múzeum nyá­ján külföldi és hazai múzeumi leges bélyegekkel Badacsony- ron szerez sokszor téli közönséget emberek mégis arra esküsznek, t>an — a Szegedy Róza házban js magának, hogy a nyár csak látszólag 1— a balatoni almanach legneve­uborkaszezon a kiállítások életé- sebb költőink eredeti keziratai­ben. Elég egy borús nap, egyet- vah eredeti illusztrációival, s len viharos délután, hogy az Keszthelyen, ahol új, egész Ba­üdülőhelyek, sőt a városok kiál- latont bemutató állandó kiál­lításai is megteljenek. Sírandó- “tás nyílt, lás után, vagy kirándulás rész- 0g netn marad el a többi ide- programjaként, borús időben, genforgalmi központ sem. A sze- vagy röpke szabad percekben gedi nyári tárlat mai magyar igénylik nyáron is az emberek a művészetünkkel kíséri a játéko­múzeumot, s sokszor — ha nem , , „ T.,_ __... i s annyiszor, mint télen - fel- kat’ a Liszt Ferenc Mu' keresik, zeum és a Fabricius-ház újja­anyagát kínálja, Esz­előtt kiszálltak volna, a festő megkérte Olgit, hogy ő tárgyal­jon, mert allergiás a hivatalok­ra”. Érdekes, hogy nemcsak nálunk bukkant föl a köznyelvben ez az orvostudomány köréből szár­mazó allergiás. Egy nemrég meg­jelent angol nyelvészeti könyv egyik fejezetében ezt olvashat­juk szavunkról. „Eredetileg az allergia az a jelenség, amikor a szervezet, két egymástól távol eső időpontban kapott serkentő hatásra, különbözőképpen hat vissza, és az egyik visszahatás gyakran rendkívül heves. Újab­ban maguk az orvosok is álta­lánosították valamelyest a szó értelmét, és most az allergia szót az alábbi értelemben hasz­nálják: ,a behatásokra való túl­érzékenység különleges fajtája’. Valamire allergiásnak lenni te­hát azt jelenti: szokatlan heves­séggel reagálni valamire, mint ahogy például a szénalázas beteg reagál különféle virágporokra. Az allergiás állapotra irányuló vizsgálatok következtében, ame­lyek közül némelyik sok embert érint, a szó közhasználatúvá vált a háború óta, és most már bár­mely dologra való bármilyen visszahatásra alkalmazzák. , Al­lergiás vagyok a tojásra’ gyakran azt jelenti: ,árt nekem a tojás’, sőt pusztán csak: ,nem szeretem a tojást; abban, hogy ,allergiás vagyok a filmsztárokra’ egysze­rűen csak azt jelenti: ,nem sze­retem a filmsztárokaiV* Ezt cdlapítja meg a szóról az angol nyelvész. Nem valószínű, hogy a szigetország vagy éppen a tengerentúli földrész közvet­len hatása ez a jelenség nyel­vünkben, csak párhuzamos azzal. Ott is, nálunk is divatba jött az allergia és nyomában a minden­napi társalgás nyelvében a di­vatszó. Mi azonban ne nyugod­junk bele túlzott és indokolat­lan használatába! A szó modoros alkalmazása helyett inkább a választékos beszéd, a szép ősi magyar szavak iránt mutassunk heves fogékonyságot! ÉDER ZOLTÁN A munkájukat lelkesen végző rendezett múzeumok, kiállításai intézmé- tergom most megnyíló új törté- nyék ma már nemcsak tudják, neti gyűjteményét, Patak Rá- hogy nyári látogatókra is számít- kdczj emlékeit, Siklós modem hatnak, hanem speciális rendez- ...... . . „ . . . vényekkel vonzzák a közönséget, kerámiáig - "und csak kma- olyan kiállításokkal, amelyeket gadott példa arra, hogy bar- sem a nyári szezon előtt, sem merre járunk, mindenütt találunk utána nem láthatnak. Jó példa látnivalót, lehet a tihanyi kiállítás: az ősi , apátsági épületbén évek óta kü- Kényelmes és okos dolog ez, lönleges, országos jelentőségű kép- hiszen az idegenforgalomnak vég­BÄRDOSI NÉMETH JÄNOS: DERESEDO Deres deresedé _ _ nő bennem az idő szarva szarvat ellik egyre nő kiskeddig. Aztán apad lassan minden új tavaszban pityeredő kedvem vére folyik csendben. Piros az ég alja, mindegy jobbra, balra, mindegy mit csinálok, te gyújts hold, világot Pohár bort, fekhelyet meleg falak mellett képeskönyvet, szebbet az elfáradt szemnek. Gyógyírt gyógyítónak, csengőt a csikónak, csillagnak ezüstöt, hozzá pipafüstöt. Ennyi kell már, nem több. még egy pohárt töltök, még egy gyerek fejét megsimítom előbb. Még egy botot vágok, aztán a világot sarkam alá hajtom, s rám borul az alkony

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents