Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-12 / 189. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAQ 1967. augusztus 12. „Nagy a lemorzsolódás“ Szakmunkásképzés, felnőttoktatás a Népbolt Néhány évvel ezelőtt sok problémát okozott a Tolna megyei Népbolt Vállalatnál, hogy a végzett ipari tanulókat helyhez kössék. A beiskolázásoknál figyelmen kívül hagyták az úgynevezett területiséget. Számos olyan tanulót vettek fel a kereskedelmi iparitanuló-iskolába, akik olyan községekből jöttek, ahol fmsz-i boltok működnek. így az iskola elvégzése után sokan otthagyták a vállalatot és más közelebbi munkahelyet kerestek. A vállalat vezetői hamarosan rádöbbentek az ilyenfajta beiskolázás helytelenségére, gyorsan változtattak a módszeren. Azóta az utánpótlás nevelése, az iskola elvégzése után a fiatal szakemberek beilleszkedése a munkába, biztosított. Az említetteken kívül még így is több bizonytalansági tényező jelentkezik a tanulók létszámtervezésénél. A beiskolázott fiatalok csak 3 év után lesznek szakmunkások. Nem biztos, hogy akkor már szüksége lesz a vállalatnak arra a szakmára, amelyet végeztek. Természetesen a létszámmozgás, a forgalom fejlődése erre is döntően kihat. Annak ellenére, hogy szám szerint elegendő szakképzett dolgozó áll rendelkezésre, mégis előfordulhat, hogy a szakmai és területi megoszlás miatt bizonyos szakemberhiány jelentkezik. Tanuló felelősök a boltokban A vállalat közel 100 tanulójának gyakorlati oktatását a 17. számú élelmiszerboltban, az egyéb szakmákban pedig az arra kijelölt üzletekben végzik. Ezekben az üzletekben a vezetőség kiválasztotta a bolt dolgozói közül azokat az eladókat, akik a fiatalok képzésére alkalmasak. Ezek a tapasztalt szakmunkások a személyzeti vezetőnek és a vállalat tanulófelelősének irányításával végzik a tanulók gyakorlati oktatását. A vállalatvezetés, hogy a nevelőmunka hatékonyabb legyen, a gyakorlati oktatásra kijelölt 22 dolgozónak biztosította a pedagógiai tanfolyam elvégzését is. Az elmúlt években nem sikerült érettségizett fiatalokat beiskolázni. Az idén már megváltozott a helyzet és több középiskolát végzett fiatal jelentkezett szakmunkástanulónak. Ehhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy most már a kereskedelmi dolgozók bérezése is megfelelő színvonalon mozog. Vállalatnál A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a szakmunkásképzés jelenlegi rendje és üteme évről évre biztosítja az utánpótlást. Az országos tanulószövetségek azt is bizonyítják, hogy a tanulóképzés jelenlegi színvonala jó, mert a versenyeken részt vevő tanulók értékes eredményeket érnek el. Nehéz a „toborzás“ A szakmunkásképzéshez, igaz tágabb értelemben, de hozzátartozik a különböző képesítések megszerzése. A vállalatnál a legtöbb munkakörnél valamilyen képesítés megszerzése kötelező. Ez elsősorban a boltvezetőkre vonatkozik. Bár a boltvezetői tanfolyamot a vezetők legnagyobb része elvégezte, mégsem elégedettek. Ugyanis az utánpótlást nehéz biztosítani. A vállalat kötelező ígéretet nem tehet arra vonatkozólag, hogy aki elvégzi a tanfolyamot, megszerzi a képesítést, azt boltvezetőnek nevezik ki. így a dolgozók nem szívesen tanulnak és főleg a tanfolyammal járó költségektől idegenkednek. Ugyanilyen problémát jelent az önkiszolgáló boltokban a helyettes pénztárosok képzése is, annak ellenére, hogy ebben az évben befejeződött ön- kiszolgáló pénztárosi tanfolyamon lényegesen többen szerezték meg a szakképesítést, mint amennyi pénztárosi munkakör van. Csak akinek szüksége van rá... A felnőttoktatás területén is nehézségekkel küszködnek. A vállalat dolgozói közül a középiskolákba, elsősorban a közgazdasági technikumokba, sokkal több a jelentkezők száma, mint amennyinek az oktatási feltételeket biztosíthatnák. A tapasztalat szerint a jelentkezők nagy hányada már az első évben lemorzsolódik. Csak azok a dolgozók szerzik meg az érettségit, akiknek munkaköre ezt kötelezően előírja. A jövőben ezen is változtatni szeretnének és csakis olyan dolgozóknak biztosítják a tanulási feltételeket, akikről tudják, hogy lelkiismeretesek és a vállalt kötelezettségnek eleget tesznek. F. M. RÁD TO- RÖK, AZT AAOHD- JA A SEREGEK ->VJRA, ÉS FÜSTTÉ ^ÉGETEAA szekeí REIT. OROSZLAhJ-i I KÖLYKEIDET KARC •k EőAÉSZTl AAE&.* KtPREGENYVALTOZAT: SARLÓS ENDRE AZ 0P£R2aW02 é&ve SrtAA/or a/agv hC/höt Csapott, aa/m'g a Gérttz, seXtd to az apXáa tizen 'll négyben eljutott/ A AAARNE-K3. és PA Rizst aaégseaa látta AAEG soha./vm PEDIG AAA ÖTPEI2C alatt keltvnk at a aaarnie-on. H KIÉ FELEDJÉK. OE- LEN VOLTVNK EW lm Oj korszak haj reá NALA'N. NAjY NAP E2 A AAAI... . pa IGE.SI, «AOA/AGV úigf QÁfZ AAJ/VTJ/A 2v\rt.VÜ\ VOOVA Vadkárelhárító vadászat A bátai termelőszövetkezet föld jein a vaddisznók csapatostól gázolják a kukoricásokat. Kárt tettek a lábon álló gabonában is. A súlyos kárra való tekintettel, a bátai termelőszövetkezet vezetői kérték a bátaszéki vadásztársaságot, hogy vadkárelhárító vadászatot rendezzenek. Vasárnap rendezik a vadászatot. A bátaszéki puskások mellé a szövetkezeti parasztok is „csatasorba” állnak, hogy kiűzzék, a szövetkezet kultúrterületéről a vadakat. A csapatos vadászat kezdéséig a bátaszéki vadásztársaság tagjai éjszakánként járőrözést folytatnak a bátai határban. Gyerekenként hatszáz forint — Hogy otthon maradjon? Hát arról szó sem lehet! Most már három gyereke van. Hogy élhetnének meg egy keresetből? Amit kaphatna, az a hatszáz formt, az is kevés Ha dolgozik mégis csak 1500-at keres a lányom is. No de, hogy hordja most az ikreket bölcsődébe? A nagyobb is még csak elsős, ugye? Azzal is van baj még gondolom, éppen elég. Én azt mondom, mégis csak érdeklődjék meg, hogy két gyerek után, miként jár ez a gondozási segély, * A párbeszéd ellesett. Az ötvenes élelmiszerbolt előtt állt két asszony szerdán délelőtt, s az erős napsütés ellenére is kitartóan beszélgetnek. Problémájukra a választ már korábban megkaphatták a napilapokból, s szíves felvilágosítással szolgálnak a társadalombiztosítási dolgozók is. Mégis mivel közérdekű kérdésről van szó, érdemes megismételni: a gyermekgondozási segély gyermekenként 600 forint. Ikrek után tehát 1200 forintot ad postára minden hónapban a társadalombiztosítási igazgatóság. Az ismeretlen ikrekhez gratulálunk! — Reggel egy nagy konyhakést tett a torkomra és megkérdezte, félek-e a haláltól. Nagyon megijedtem, féltem, hogy elvágja torkomat. Haarmann nevetve mondta, ha továbbra is jó leszek hozzá, nem kell félnem a haláltól... Történetesen egy rendőrtisztviselő is tartózkodott a vasúti önszobán, akinek tudomása volt Retz főfelügyelő szándékáról, vagyis a Haar- mann ellen készülő akcióról. Mivel attól tartott, hogy Haarmann gyanút fog és megszökik, eltűnik a városból, jobbnak látta, ha Fromm vallomása alapján rögtön letartóztatja. így került 1924. július 23-án hajnalban rendőrkézre a hannoveri fenevad. A rendőrségnek akkor még halvány fogalma sem volt arról, hogy a letartóztatást követő napokon milyen borzalmak kerülnek napvilágra. — 22 — AZ ELSŐ BEISMERÉS Egy hétig tartott, amíg a rendőrség Haarmannt beismerő vallomásra bírta. Sorra beidézték és kihallgatták Engelnét és Haarmann korábbi lakásadóit, lakótársait és szomszédait. A lakásán talált, ismerőseinél lefoglalt, vagy önként behozott ruhaneműt közszemlére tették! ki a rendőrségen. Egymás után jelentkeztek a szülők, s a kiállított ruhadarabok között felismerték nyomtalanul eltűnt gyermekük holmiját. Ez súlyos bizonyíték volt Haarmann ellen, de még ez sem késztette beismerésre. — Ócskaruha-kereskedéssel foglalkoztam, vettem és eladtam, de hogyan tudnám megmondani, hogy mit kitől vettem? — állította. Egyik-másik esetben bevallotta, hogy ismerte az eltűnt fiút, de azt állította, hogy eltűnésének körülményeiről nem tud semmik Egy véletlen körülmény azonban egyheti tagadás után az első gyilkosság beismerésére késztette. Az eltűntek között volt Robert Witzel 18 éves gumigyári tanonc. 1924. április 26-án tűnt el. Ettől kezdve szülei úgyszólván mindennap a rendőrségen jártak, s érdeklődtek a nyomozás eredménye felől. — 23 — . Witzel eltűnése napján azzal távozott otthonról, hogy barátjával Fritz Kahlmeyerrel cirkuszba megy. Ezért a rendőrségnek az volt a feltevése, hogy a vándorcirkusszal megszökött. A szülők azonban nem hittek ebben, nem volt kalandos természetű, ezért a maguk részéről is mindent elkövettek, hogy az eltűnt fiú nyomára jussanak. Május végén és június elején, amikor a Leine folyóból több koponya került elő, Georg Witzel lakatosmester, az eltűnt fiú apja magával vitte a rendőrségre azt a fogorvost, aki a fia fogait kezelte, s az a fogakról felismerte a fiú kopo- hyáját. Mivel most már tudták, naphosszat' faggatták Fritz Kahlmeyert, találkoztak-e valakivel a cirkuszi előadás után. A fiún látszott, hogy titkol valamit, s végül, amikor az öreg Witzel neki ígérte Robert kerékpárját, . bevallotta, hogy az előadás után megszólította őket egy idősebb férfi. — Ki volt az? Ismered? — Nem tudom, hogy hívják. Csak annyit tudok róla, hogy detektív. Mindig a pályaudvaron van. Később kiderült, hogy Fritz Kahlmeyer azért nem szólt erről előbb, mert ő is járt Haarmann lakásán és szégyellte ezt bevallani... — 24 —
