Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-12 / 189. szám
FölWlA MEGYEI■ NÉPÚJSÁG A.MAGYAH SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TpLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS. LAPJA XVII. évfolyam, 189. szám ARA: 60 FILLER Szombat, 1967. augusztus 12. Megkezdődtek Hasszer és Tito hivatalos tárgyalásai Pénteken délelőtt a kairói Kubbeh-palotában megkezdődtek Nasszer és Tito hivatalos tárgyalásai. A jugoszláv delegáció tagja Edvard Kardelj is, a JKSZ elnökségének tagja, egyiptomi részről részt vesz a megbeszéléseken Zakaria Mohieddin miniszterelnök-helyettes, Husszein es Safei és Ali Szabri alelnök, Mahmud Favzi az elnök külügyi tanácsadója, Abdel Mokszen Abul Nur, az Arab Szocialista Unió főtitkárhelyettese, Mahmud Riad külügyminiszter. A magasszintű tárgyalásokon nincs napirend: mindkét elnök bármely kérdést felvethet. Nem szabták meg a tárgyalások időtartamát se, de valószínű, hogy a kairói látogatás három napig tart: ezután Tito Damaszkuszba utazik. A kairói sajtó rámutat arra, hogy az EAK népe Titóban joggal látja a hű barátot, a harcosAz utóbbi hónapokban egyre több jót hallani az autójavító üzem munkásairól. A kibocsátott, nagy és kisjavításé kocsik minősége sokkal jobb, mint a korábbi években. A rendelők elégedettek a munkával. Az 1967. év első feléről adtak számot az üzem vezetői a dolgozóknak. A félév során több mint hatszázezer forintos tervtúltelje- sítést értek el. Növeli e teljesítmény értékét, hogy a múlt évi bázishoz viszonyítva tíz fővél kevesebben dolgoztak a műhelyben, a teljesítmény mégis elérte a bázisét. Van bőven munka az autójavítóknál. A futójavítások egy-két nap alatt elkészülnek. A kettes szemlék már csak hat-nyolc napot vesznek igénybe. Gyorsabbá lehetne tenni a kocsik javítását, amennyi-ben a krónikus alkatrészhiány nem volna. Különböző lámpák, lökhárítók, egyéb alkatrészek miatt már kész kocsikat kell visszatartani. A vállalat vezetői nemcsak erkölcsileg, anyagiakkal is elismerik a munkások kiváló teljesítményét. Tegnap 5800 forint jutalmat osztottak ki, s Komáromi József autóvillamossági szocialista brigádjának pedig átadták a bronzplakettet. Az olajkályha-készítők termelési tanácskozásán már arról adhattak számot, hogy sikerült a mélypontról elmozdulni, A yáltársai A lapok szerint a két elnök az el nem kötelezett országok pozícióinak megerősítéséről és az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáról tárgyal, és esetleges súlyos fejleményeiről beszél — írja az A1 Ahram. Tito elnök beszámol azokról a sorozatos megbeszélésekről, amelyeket több államfővel folytatott a közép-keleti válság ügyében. Nasszer elnök a kairói „kis csúcs” sörán négy arab államfővel tanácskozott, majd sor került az arab külügyminiszterek khartoumi értekezletére. Az elnök ezekről a megbeszélésekről is tájékoztatja a jugoszláv államfőt. Kairói megfigyelők szerint a Nasszer—Tito találkozón abból indulnak ki, hogy a krízis megoldásának első lényeges eleme a megszálló izraeli csapatok kivonása az arab államok területéről. A folyamatos munka eredményeként, augusztus első tíz napjában hétszáz olajkályhát küldtek el az üzemből; a fogyasztók ma már jő minőségű kályhát vásárolhatnak. Hetven olajkályha készül naponta az átszervezett üzemben. Az év végéig 9500 kályhát kell az üzem kollektívájának készíteni. A megszállás agresszió következménye és így nem lehet tárgyalási alap. nem lehet területi nyereség indoka. A kairói sajtó szerint a kairói találkozó megnyitnatja az utat más el nem kötelezett vezetők találkozói előtt. Ezt az irányzatot erősíti meg a kairói indiai nagykövet nyilatkozata, amely szerint az el nem kötelezett államok közt a kapcsolatfelvétel ismét megkezdődött és várható, hogy a külügyminiszterek vagy a kairói nagykövetek tanácskozást tartanak a közeljövőben. Az MTI tudósítójának értesülése szerint a Tito—Nasszer találkozó egyik legfontosabb pontja az EAK gazdasági helyzetének megszilárdítása. Tito elnök közli az EAK vezetőivel, hogy Jugoszlávia milyen gazdasági erőfeszítést tehet az egyiptomi gazdasági élet nehézségeinek leküzdésére. (MTI) Bár a termelési tanácskozáson elmondott néhány fontos észrevétel — megfelelő alkatrész- ellátás, jó szerszámok biztosítása, az üzemen belüli kooperáció tökéletesítése, a forgácsoló üzemrész túlterhelése — még ugyan akadályozza a jobb munkát, de ezek megváltoztatása nem igényed különösebb befektetést. Minden bizonnyal a második félévben az olajkályhák foKi l Nem tagadhatjuk, az utóbbi években sokat javult az „egyenlő rangú partnerek” edv alapján a termelőszövetkezetek és a vállalatok jogi, üzleti kapcsolata, és emberi viszonya. De az érdekek képviseletét tekintve, a közös gazdaságok helyzete még mindig hátrányosabb, mint a vállalaté. (Még talán ne beszéljünk múlt időben.) A vállalat állami lévén, s ez bizonyos hivatali, hatósági jogkört tételezett fel, vagy éppen biztosított. A hátrányosabb helyzetből fakadó tehetetlen ellenszenv a termelőszövetkezetekben úgy is megnyilvánult, hogy amikor egyik, vagy másik vállalat dolgozóinak nyereségrészesedést adott, a termelőszövetkezetekben azt mondták: „A mi zsírunkból megy”. Minthogy némelyik vállalati ember minősítésnél, áruátvételnél, szerződéskötésnél, határidőmódo- sítasnál a végletekig elfogult módon, kizárólag a vállalat érdekeit tartotta szem előtt, a termelő- szövetkezetekben szinte általános volt a felfogás, hogy saját prémiumát a közös gazdaság rovására szerzi meg. Köztudott az is, hogy a megyei és a járási pártszervek idejük egy részét az érdekek összeegyeztetésére voltak kénytelenek fordítani, ha másként nem ment, hatalmi szóval. Érezni kellett az ellentmondást, azt, hogy hiányzik egy, a partnerekkel azonos súlyú és rangú tsz- szerv, amely kimondottan és minden esetben teljes joggal és felelősséggel képviseli a közös gazdaságok érdekeit. Tulajdonképpen ha leegyszerűsítjük a dolgot, akkor látni 'kell: lehetetlen elítélni azt a dolgozót, aka vállalata érdekeit nézte. Nem ez volt a baj, sőt, érdem, legyen ez így a jövőben is. A hiba abban keresendő, hogy nem állt vele szemben egy másik ember, akinek kizárólag az lett volna a dolga, hogy gyakorlottan, hozzáértően, a tsz érdekeit nézze. Ott voltak a tsz vezetői: az elnök, a párttitkár, a főagronómus, a főkönyvelő. Ez igaz. Viszont az is igaz, hogy vállukra nehezedett a termelés napi és távlati gondja, heteket rabolt el tőlük a drága időből annak a jogos követelésnek az elfogadható alátámasztása, amit a speciális, a problémában élő ember esetleg elintéz fél nap alatt, s esetleg egyszerre tíz termelőszövetkezetnek intéz el egyszer, és mindenkorra. Számokban kifejezhetetlenül drága mulatság, amikor az elnök csak fél szemmel tarthatja szemét a termelés menetén, mert futkosnia kell hetekig, valamilyen minősítési probléma miatt (Volt erre példa a gyapjúnál, s tavaly a kendernél.) Az érdekképviseleti szerv hiányát spontán megnyilvánulások is jelezték, mi több. nem ritkán, éppen a vállalatoknál dolgozó vezető elvtársak hangoztatták. A Tolna megyei AGROKER igazgatója már két évvel ezelőtt felhívta a figyelmet a műtrágya-szállítmányokra. A termelőszövetkezetek örültek, ha mennyiségileg kielégíthették a keretből az üzem igényét Kinek jutott eszébe a minőséggel törődni. Az AGROKER igazgatója viszont felvetette, hogy esetenként a tsz-ek a szállítmányokon feltüntetett hatóanyagot nem kapják meg, mégis kifizetik. Dr. Bélák Sándor, a Keszthelyi Mezőgazdasági Főiskola tudósa, Tolna megye tsz-einek egyik patronálója egy évvel ezelőtt még több adalékkal szolgált arra nézve, hogy mi indokolja és mi teszi 'kifizetővé az érdekképviseleti szerv létrehozását. Tavaly nyáron a bonyhádi járásban vita folyt belvízrendezési és talajvédelmi kérdésekről. A vita során erősen érződött, hogy nincs jelen az a szery. amely a felmerülő vitás kérdésekben következetesen, átfogóan képviselné az érdekelt tsz-eket, akkor is, ha felül ? néhány közös gazdaság, és a népgazdaság érdekei között átmenetileg ugyan, de ellentmondás van. Ott volt a megyei tanács akkori mezőgazdasági osztályának a képviselője. Kiváló szakember, de nem adhatott igazat a reklamáló tsz-vezetőknek, mert neki hivatalból kellett ragaszkodnia az akkori törvény betűihez. Ezt tette még akkor is, ha szíve szerint esetleg a reklamálókkal értett egyet. De ha már itt tartunk, akkor emlékezzünk vissza arra a kettősségre, amely nem csupán a központi tervezés, az élettőd távol lévő döntések tarthatatlanságát mutatta, hanem az érdek- védelem hiányát is. Milyen kettősségről van szó? Mindannyian ismerjük. Arról, amelyik a közélet színpadán, gyakran a tragikomédia határát súrolta. Hogyan? A járási, vagy megyei vezető, megyei, vagy járási vezetőként körömszakadtáig hadakozott a termelőszövetkezetekkeü népgazdasági, vagy annak vélt vállalati érdekeket védve, ám amikor elment tsz-elnöfcnek, egyik napról a másikra megváltozott, ő támadta legjobban, amit korábban védett Úgy volt tehát, hogy ki-ki külön küszködött, birkózott, bírált, erőlködött, de nem létezett egy olyan szerv, vagy testület, amely komplex módon nézze és' képviselje a tsz-ek érdekét. Továbbá, nem volt meg a kerete annak, hogy szükség esetén részmegoldások helyett generális változások történjenek. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága az idevonatkozó tapasztalatok összességével rendelkezve nemcsak kereste, meg is találta a kiutat. Ennek jegyében ült össze a termelőszövetkezeti kongresszus, megalakult, működik az Országos Termelőszövetkezeti Tanács, s éppen ezekben a napokban folynak a területi tsz-szövetségek megalakítására az előkészületek. (Az első tsz-szö vétségét e héten alakította meg 36 tsz, a Tiszántúlon.) Tolna megyében is folynak a küldöttválasztó-, csatlakozó közgyűlések, s általános tapasztalat, hogy a szövetségek létjogosultságlát nem vitatja senlki. „Kell, szükség van rá” — mondják a gazdák. Bizonyos aggályok azonban még most sem oszloStak el. Ezek főleg, és elsősorban arra vonatkoznak, hogy ki lesz fölül. Be- idegzettség következménye, megmaradt ez még abból az időből, amikor a 'köztudatban a megyei Kéményseprő Vállalat is felsőbb szervnek számított. Szóval, attól tartanak a tsz-tagok, hogy a területi tsz-szövetség utasításokat adó, parancsokat osztogató szerv lesz. Régi beddegzettség folytán ezt a téves felfogást változatlanul cáfolni kell. A helyes elv önmagával kerülne szembe, ha a tsz-szövetség rendeltetésével homlokegyenesen ellenkező módon tsz- ek fölé rendelt szervként működne. A szó legteljesebb értelmében a létjogosultságának megfelelően, érdekképviseleti szervként kell működnie, mert ha ettől eltér, abban a pillanatban értelmetlenné válik a létezése. S ez a dolog lényege. Az már más lapra tartozik, hogy ajánlásokkal láthatja el a termelőszövetkezeteket, ezeket azonban a gazdaság vagy figyelembe veszi, vagy nem. Sokktó fontosabb, hogy egyedi, vágj' kollektív megbízásosai Tatnak majd el a tsz-szövetségek, széles skálán, s kötelességszerűen, hiszen a szövetséget és az ott dolgozó embereket a tsz-ek tartják fenn, s azok fizetik. S ki vonhatja kétségbe, hogy az parancsol, aki fizet. Fordított helyzetet nehéz elképzelni. SZEKULITY PÉTER lyamatos gyártását, eladását figyelhetjük majd meg.- Pj ZX “ m \ x ' ,■ « . < • m C-& '* . ‘ fi ' ' : •' ■ • : ífekn „v ■ ' * \ *-• - ■. ■ Az újjászületett dombóvári betonelemgyár. (Riport a 3. oldalon.) Naponta hetven olajkályha Termelési tanácskozás a vasipari vállalatnál A Szekszárdi Vasipari Vállalat lalat vezetőinek sokoldalú tárgyakét legfontosabb üzemében, az lásai eredménnyel jártak: ma autójavítóknál és az olajkályha- már minden alkatrészt gyárta- készítőknél tegnap tartották a nak, megtalálták a kooperáló termelési tanácskozást. vállalatokat, szövetkezeteket.
